Gyászhír: Elhunyt Kabók József, a KTE Kosárlabda Klub biztonsági igazgatója

A Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét facebook gyászközleménye:

Elhuinyt Kabók József, a KTE Kosárlabda Klub biztonsági igazgatója.

A hír megrendítő, fájdalmas és szomorú, a KTE Kosárlabda Klub Kft. valamennyi tagja nevében küldjük részvétünket a családnak, a gyászolóknak!

Minden valódi szakember álma az, hogy eljusson szakmája csúcsára, amikor a kimondott szava nem vélemény, hanem törvény, amikor a tette iránymutatás, a viselkedése eligazodási pont.

A valódi szakember – mégha manapság vannak azért könnyebb utak is… - a szaktudásával, szakmai felkészültségével, tapasztalatával ér fel a csúcsra, ahogyan tette azt Józsi bácsi.

A sportrendezvények (de koncertek, fesztiválok vagy egyéb tömeges események) biztosításában az elsők között volt a neve, az MLSZ vagy a kézilabda szövetség a legrázósabb eseményeket bízta rá, ezeket vasszigorral, a szabályok betartásával és betartatásával vezényelte le. Volt, hogy az aktuális szövetség első emberét állíttatta meg a saját rendezvényén egy ajtónál, mert arra a területre nem volt belépési jogosultsága. Ne tagadjuk, évtizedek során sokan megharagudtak rá egy-egy meccs, egy-egy rendezvény kapcsán a kérlelhetetlensége, megingathatatlansága miatt: „tudod, Józsikám, csak beugrom öt percre; van bérletem, csak otthon hagytam; a főnök mondta, hogy majd te beviszel”, végül mindenki elfogadta: Józsikámnál nem ugrom be öt percre, ha otthon maradt, az nem jó, és a főnök hiába ígérte…

Mégis sokan, nagyon sokan tisztelték őt a magyar sportéletben, és sokan tisztelték Kecskeméten is. A kézilabda mindig szívügye volt, nem csupán a csarnokban, otthon is fontos része lett az életének.

Majd jött a kosárlabda. A jelenlegi klub 2012-es megalapítása óta ő a biztonsági igazgató, számtalan nagy mérkőzés biztonságos lebonyolításában volt elévülhetetlen érdeme. Csak ült a lelátón kedvenc „öregjei” mellett, vagy székén a vendégszurkolók előtt, figyelte a meccset, de leginkább a lelátókat, s legyen szó akár a legvehemensebb szolnoki drukkerekről, a Józsi bácsiból sugárzó nyugalom átragadt az ultrákra is. Csendesen szemlélődött, halk szavakkal intézkedett, de az észrevehetetlensége mellett mégis szimbólummá vált nálunk. Ő volt maga a biztonság.

Mi szegényebbek lettünk, de az a hely, ahol ő intézkedik, gazdagabb. Persze neki is meg kell tanulnia az új szabályt: ott fenn legtöbbször a Főnök mondja meg, ki lépjen be…

Józsi bácsi, hiányozni fogsz, Isten veled!

 

Fotó, slide: KTE Kosárlabda Klub facebook