Molnár András visszavonul

A deacbasket.hu hosszú cikket közölt a döntésről:

Befejezi pályafutását a DEAC kosárlabdacsapatának csapatkapitánya Molnár András. A közönségkedvenc bedobó még első debreceni időszaka alatt került be a válogatottba 2005-ben, és 65 alkalommal lépett pályára a címeres mezben. A Szolnoki Olajjal bajnoki címet is ünnepelő játékos két éve tért vissza a cívisvárosba, vezetésével a DEAC feljutott az első osztályba, majd a mögöttünk álló szezonban meg is őrizte tagságát az A-csoportban.

-Nem volt könnyű, zökkenőmentes két év. Az első évben mindenki azt várta, hogy könnyedén meg lesz a feljutás, aztán kiderült, hogy jóval rögösebb út vezetett az A-csoportig, mint azt bárki gondolta volna. Voltak időszakok, amikor nagyon távol álltunk a céljainktól, pont ettől volt olyan szép az egész. Nagy élmény, nagy kihívás is volt, mind emberileg, mind szakmailag, de ezért is vállaltam el annak idején. - emlékezett vissza a feljutásra Molnár András.

Eljött a váltás ideje

A DEAC történetének első A-csoportos szezonja sem volt érzelemmentes, bravúrnak számító szezonrajt után nagyon mély gödörbe került az együttes, és csak nagy erőfeszítések árán tudott kilépni belőle, s végül magabiztosan kiharcolni a bentmaradást.

-A szezon elején nem gondolta ezt senki akkora dolognak, de aki belülről ezt átélte az tudja, mekkora hullámvasút is volt ez. Örülök, hogy részese lehettem ennek a két szép évnek. Ha valahol akkor Debrecenben adottak a feltételek, hogy stabil alapokon, szisztematikusan építkezve kialakuljon egy igazi kosárlabdaváros. A vezetőség az összes olyan külső körülményt megteremtette az elmúlt években, ami kevés helyen van így az országban. Azzal a magas szintű szakmai munkával, ami a csapatnál folyik, szép jövő elé néz a debreceni kosárlabda, már csak azért is, mert rendelkezik egy olyan utánpótlás bázissal, ami folyamatosan szállítja az eredményeket. Emellett remélem, hogy nemsokára ezen felül olyan potenciális tehetségek is kijönnek az akadémiáról, akik a nagycsapat segítségére is lehetnek. Kívánom, hogy a fiatalok ne csak dörömböljenek az A-csoport ajtaján, hanem rúgják is rá az ajtót a rutinos rókákra. –folytatta a debreceni közönségkedvenc.

Az alapszakaszban egy kivétellel az összes mérkőzésen Berényi Sándor rendelkezésére állt, ráadásul 25 fellépésből 17-szer kezdőként. A középszakaszban az új érkezők miatt már kevesebb játékperc jutott neki, de így is nagyon hasznos tagja volt az A-csoportos tagságát meghosszabbító csapatnak.

-Szép volt, jó volt, elég volt. Nincs kosárlabda undorom, nem utálom a kosárlabdát, most is nagyon szívesen nézek kosármeccset, de tényleg elég volt. Magas szinten már biztos, hogy nem fogok kosárlabdázni, de azt nem tudom kategorikusan kijelenteni, hogy nem fogok mondjuk egy városi bajnokságban egy baráti társasággal játszani. Az életemben nemrég kaptam egy új impulzust, ami a vendéglátás-turizmus, amit legalább olyan szenvedéllyel szeretek csinálni, mint a kosárlabdát. Az utóbbi években kipróbáltam az edzősködést is, amit nagyon szerettem, de most kell egy kis szünet ebben, felelőtlenség lett volna bevállalnom, mert még nincs meg bennem az az eltökéltség, ami a játék iránt meg volt. Több helyről is kaptam megkeresést, de mindenkinek ugyanazt válaszoltam, hogy addig nem, amíg nincs meg bennem az a motiváltság, ami nélkül ez nem megy. –folytatta Molnár.

A sport mindenre megtanít

A szegedi nevelésű játékos már 2001-ben pályára lépett az A-csoportban, elmondása szerint rengeteget köszönhet a sportnak és a kosárlabdának.

-A feleségemet, a barátaimat és megszámlálhatatlan mennyiségű élményt adott nekem a kosárlabda. Kevés olyan dolgot tudok mondani az életemből az elmúlt 15-20 évből, aminek ne lenne köze a sporthoz. Nagyon sok mindenre megtanított a sport. Annak idején a szakdolgozatom Ernest Hemingway gondolataival kezdődött: „A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” Debrecenbe igazolásomkor örömmel konstatáltam, hogy a DEAC is ezt a gondolatot választotta mottójául.

Becsky Istvén, a DEAC szakosztályvezetője személyes emlékeket is őriz Molnár Andrásról, barátságuk egészen a Sterbencz Tamás irányította utánpótlás válogatottakig nyúlik vissza.

-Molnár Bandi egy kulcsfigurája a debreceni kosárlabda újkori fellendülésének. Példátlan hozzáállásával igazi példakép lehet mindenki számára, nem csak csapatkapitány, de igazi vezér volt pályán és azon kívül is. Sokat köszönhetünk neki, reméljük, hogy nem szakad el teljesen tőlünk, és valamilyen formában csatlakozik hozzánk a közeljövőben. Bandival nem csak munka, de baráti kapcsolat is van közöttünk, több mint húsz évvel ezelőtt még szobatársak voltunk az utánpótlás válogatottban. Már akkor is látszott, hogy kettőnk közül belőle lesz igazán nagy kosaras, jó volt látni, ahogy egy régi barát magyar bajnoki címig és sokszoros válogatottságig viszi. Fáj a szívem, hogy abbahagyja, szerintem még rajtunk kívül az A-csoportos csapatok többségében lenne helye, ugyanakkor tiszteletben tartom a döntését. Jelenleg is dolgozunk a részletein, hogy méltóképpen meg tudjuk neki köszönni, és el tudjunk búcsúzni tőle. –mondta a visszavonuló játékosról Becsky István.