Ahogy a szakértő látja: az ötödik forduló legjei Déri Csabával

Heti szakértőnk Déri Csaba, a Dombóvár, a Nyíregyháza, a Körmend, a Falco és a BC Mures korábbi vezetőedzője, az MBK Ruzomberok és a BC Sepsi női csapataival bajnoki és kupaezüstöt nyerő szakember.

A Forduló MVP-je: Chris Smith. A Pécsnél kiesett Quincy Diggs, aki itthon szerintem a bajnokság legjobb mezőnyjátékosa, de azonnal fellépett a helyére Chris Smith. Ő eddig nem igazán játszott jól, de nagyon jó képességű kosaras, jár a dicséret Csirke Ferencnek, hogy visszahozta, a játékosnak pedig azért jár, mert ahogy Diggs kidőlt, azonnal előlépett és lehozott egy olyan teljesítményt (33 pont, 12/17 mezőnyből, 5 lepattanó, 3 gólpassz, 44 VAL) a Körmend nagyon erős mezőnysora ellen, amellyel eldöntötte a meccset. Én egy légióst így képzelek el, nekik mindig produkálni kell, nálam egy külföldi játsszon is így.

A Forduló Magyar Játékosa: Wittmann Krisztián. Minden tiszteletem Krisztiáné, amióta lekerült róla a válogatott, valamint a nemzetközi szereplés terhe és csak a Kecsemétre koncentrál, azóta otthonra talált és valósággal lubickol ebben a szerepben. Ami a mostani meccset illeti az Alba ellen: nagyon jól is használták, nem ő hozta fel a labdát (a fiatal Chester Lewis sokat segített neki ebben), energiát spóroltak vele, mert pontokat is kellett dobnia és ezt a stratégiát ő csodálatosan kihasználta. Ő mindenki számára példa lehet és nemcsak a játéktudása, hanem a hozzáállása miatt is, még ennyi idősen sincs egy rossz edzése, példaértékű kosárlabdázó. A gond az, hogy a fiatalok között nem nagyon látok ilyet. 

A Forduló Edzője: Forray Gábor. Három edzőn gondolkodtam, ott volt Csirke Ferenc, aki a legjobb játékosa nélkül győzött le egy nagy riválist, ott volt még Fekete Ádám, de ők mindketten sima győzelmet arattak és a választásom végül Forray Gáborra esett. Mégpedig azért, mert a KTE egy kiscsapat kis költségvetéssel, az Albát pedig nagyon erősnek tartom, mégis nyerni tudott a Kecskemét, ráadásul Forray remek munkájával. Egyrészt látszott a jó felkészítés, másrészt a meccs közben is folyamatosan változtatott, a második félidőre sok dolgot másképp csináltak és a győzelmük kulcsa abszolút a pick-and-roll játékuk megváltoztatása volt - természetesen az extra dobás mellett.

A Hét Pozitívuma: A Paks egy rendkívül hiányos kerettel végig kiélezett meccsen gyakorlatilag négy pontszerzővel tudott nyerni Debrecenben. Nagyon sok edző és csapat ilyenkor feladja, vagy csak a tisztes helytállás reményében játssza le a meccset, amikor ennyi nehézséggel küzd, szerencsére Dzunics Braniszlav vezetőedző nem ilyen. Példa lehet mindenki számára, hogy akármilyen nehéz helyzetben is van valaki, ha összefognak, akkor tudnak nyerni, rendkívül értékes ez a győzelem számukra. 

A Hét Flopja: Nálam egyértelműen a légiósok hozzáállása. Olyan példás hozzállású és nagy tudással rendelkező edző, mint Bencze Tamás és Sabáli Balázs amit kap a légiósok miatt... A magyar játékosainkat ilyen utánpótlás-nevelés mellett becsüljük meg, mert nincs piac a 14 csapatos A csoporthoz, de a légiósokat pont azért hozzuk, hogy jobbak legyenek és folyamatosan teljesítsenek. Én a ZTE tavalyi vesszőfutását a Ware-Thompson-Agafonov trió hozzáállásának, annak megváltozásának tulajdonítom és a sztori idén is folytatódik, nincs új a nap alatt, az Egerszeg mostani problémáinak értékelésénél is észben kell ezeket tartani. Aztán a Sopron komoly befektetéssel megvette Bernard Thompsont és Damier Pittset, de ezek a játékosok nem teljesítenek, nem védekeznek, nem passzolnak és nem csinálják azt, amire idehozzák őket. A légiósoknak az is a feladata, hogy a többi játékos játékát feljavítsák, Pitts ezt csinálta Jászberényben, Thompson pedig anno Kecskeméten és mindketten tudták, hogy a Warner-Lemar páros helyett szerződtették őket, hiszen tavaly is Magyarországon játszottak. Pitts nem kellett egyetlen élcsapatnak sem itthon, Thompson pedig szeptemberben még csapat nélkül volt, kényszerhelyzetben igazolta le a Sopron, ezeket érezniük kellene. És ezt azért mondom, mert mindenki a két említett edzőt támadja, én pedig a szakma védelmében jelzem, hogy felháborítónak tartom, ahogy ezeket a többször bizonyított edzőket kritizálják. A kritika persze az edzői szakma része, de nem mindegy a hangnem és ez nagyon nem tetszik nekem a közvélemény részéről, mert ez a stílus abszolút nem segít a higgadt döntéshozatalban. Mindkét szakmai stáb képes megoldani a problémákat, de ez nem segít nekik. Ezzel együtt persze az edzőket is számon kell kérni, nem akarom őket se felmenteni, nyilván ők választották a légiósokat, de ne csak őket kérjük számon, hanem a nem teljesítő játékosokat is.

Összegzés a fordulóról: Csatlakoznék Báder Márton múlt heti szavaihoz: már a bajnokság kezdeti szakaszában látszik, hogy hiányosak a keretek, az új szabály (egy magyar kötelezően a pályán) több csapatot legyengített és az a legrosszabb rémálmom, hogy esetleg egy-két magyar megsérül, mert nem lehet kivel pótolni. A 15-24 éves korosztályban, Benke Szilárdék generációja után nem látok játékoskaraktereket. Várjuk meg az első kör végét a mélyebb értékeléssel, de egyelőre egyértelműen gyengébbnek érzem a bajnokságot tavalyhoz képest, öt légiós kell a pályára, az volt a tökéletes szabály ebben a szituációban. Ha valaki segíteni szeretne a magyar kosárlabdán, akkor az utánpótlás-edzők képzése és az utánpótlásra költött pénzek auditálása az, amivel lehet segíteni, az adminisztratív módszer csak ront és kontraproduktív. 

fotó: hunbasket.hu