Daniel Amigónak már van kedvenc magyar étele is
A DEAC légiósa mesélt arról, hogy milyen újdonságok érték őt Magyarországon és hogy mik a fő különbségek a hazájában, illetve a nálunk tapasztaltak között.
A szeretlekmagyarország.hu interjúja:
A 23 éves Daniel Amigo El Pasobol, Texasból érkezett hozzánk, édesapja argentin, így kettős állampolgár. Focistaként kezdte, de hamarosan egyszerűen túl magas lett hozzá a 2 méter 8 centis játékos, így 10 évesen kosarazni kezdett. Azt mondja: a debreceni DEAC kosárlabdásaként rengeteg újdonsággal kellett szembesülnie annak ellenére, hogy még csak 1 hónapja van nálunk.
A Debreceni Egyetem sportklubja egyébként az ország legnagyobb egyetemi klubjaként 1500 igazolt sportolót tart számon, ahol a hokisok, kosarasok és többiek rendszeresen látogatják egymás meccseit.
"Ez a profi karrierem első lépése és nagyon örültem, hogy ide kerültem Magyarországra, és tapasztalatokat szerezhetek. Ezt az ügynököm intézte nekem, aki már korábban is küldött ide sportolókat. Rengeteg dolog másképpen működik itt és a szabályok között is van olyan, ami egészen más, ezeket újra kell tanulnom, de nem nehéz, csak egyszerűen más"- mondja Daniel, aki azt is hozzátette, hogy nagyon válogatós az ételekben, ennek ellenére egy magyar kedvence már van.
"A lángost nagyon szeretem, ami már ismerős étel nekem, és nagyon finom. A másik szembetűnő dolog az volt, hogy a műanyag zacskókat itt meg kell venni a boltokban, otthon pedig ingyen adják.
A legfontosabb különbség viszont az, hogy az emberek itt nagyon viccesek. Ti magyarok, értitek a poénokat, jó a humorotok, mi is egyfolytában nevetünk a csapattársakkal - mondja Daniel.
A légiós a tavaly végzett a Denveri Egyetemen és ottani játékosként repülővel jártak a meccsekre, a helyi menzán korlátlan fogyasztásuk volt, és a felszerelésük tisztításáról is a csapat gondoskodott.
"Itt másképpen mennek a dolgok, ami nem jobb, vagy rosszabb, egyszerűen új nekem. Van egyébként olyan játékszabály is, ami kint másképpen működik, így azt újra kellett tanulnom. Egészen gyerekkoromtól például nem volt szabad a gyűrű felett hozzáérnem a labdához, ezt szoktam meg. Ha a legegyszerűbben szeretném elmagyarázni a különbség lényegét, az annyi, hogy az európai szabályok szerint ezt megtehetem. Magas vagyok, ezért nem is esik nehezemre. Tetszik az itteni kultúra és nagyon megnyugtató, hogy a magyarok kevesek, a kedvenc szavam pedig a 'tesó'. Ez jól hangzik és hamar megtanultam" - nevet Daniel.
Amikor azt tudakoljuk, hogy miért választotta éppen Magyarországot, akkor bevallja, hogy úgy érzi: muszáj még tapasztalatot szereznie, hiszen az NBA a célja. Magyarországon a profi sportélet alkalmas a tapasztalatszerzésre és azt mondja, hogy azt reméli, hogy fejlődik majd Debrecenben és 2 éven belül kihozhatja magából a legjobb formáját.
Fotó - szeretlekmagyarorszag.hu