Milosevicset nagyon motiválja, hogy sokan leírták

A Nemzeti Sport Online készített interjút a Falco legújabb igazolásával, Sztrahinja Miloseviccsel:

– Hogyan és hol töltötte a karanténidőszakot?

– Március közepén hazamentem Újvidékre, azóta is itt vagyok – válaszolta kérdésünkre a 34 éves szerb Sztrahinja Milosevics, aki szerdán egy évre aláírt a 2019-es bajnok Falco-Vulcano Energia KC Szombathelyhez. – Bevallom, élveztem ezt a három hónapot, mert a lakásomhoz közel van az erdő, ahol nagyokat futottam, sétáltam és bicikliztem. Volt időm főzni, olvasni, feltöltődni.

– Mikor kapott a szombathelyiektől ajánlatot?

– Nemrégiben. Remek ajánlatot kaptam, mégis hezitáltam egy keveset, hiszen tudtam, a Szolnok – amelynél majdnem öt évadot töltöttem és amellyel nagy sikereket értünk el – is fontolgatta, hogy szerződtet. De bizonytalanok voltak, így megegyeztem a Falcóval, és szerdán aláírtam.

– Befolyásolta a döntését, hogy a sárga-feketék az ősszel is a Bajnokok Ligájában indulnak?

– Beszélgettünk erről Gasper Okornnal, a Falco szlovén edzőjével, és arról is, hogy ez nekem nehezebbé teszi az idényt. Mert a csoportkör rengeteg utazással és heti két meccsel jár, márpedig én sem lettem fiatalabb. Ám tudom, erre még képes vagyok, és így is tudok segíteni a klubnak, hogy elérje a céljait.

– Okorn mit vár öntől?

– Vezérszerepet szán nekem, de nem feltétlen úgy, hogy harmincöt perceket töltsek a parketten. Rajtam kívül is lesznek meghatározó légiósai a csapatnak, mint például a most igazolt amerikai Kyan Anderson. Sokat beszélgettem Okornnal arról, mit vár el tőlem, és mennyi játékidőt szán nekem, milyen felfogásban játszik majd a csapat, hogyan képzeli a formaidőzítést. A klub elképzelései, tervei profik, magam is azonosulni tudok velük. Nyilván nem tudok annyit és úgy futni, mint a húszévesek, de a rutin és a játékintelligencia legalább olyan fontos, mint a gyorsaság.

– Márciusban a visszatérése után három meccset játszott, majd jött a kényszerszünet.

– A legrosszabbkor! Ezen a három összecsapáson még éreztem a kihagyást, rossz ritmusban kosárlabdáztam, de éreztem, kezd visszajönni, amit tudtam, mielőtt tavaly februárban a győri Magyar Kupa negyeddöntőjében elszakadt az Achilles-inam.

– Hallani olyan pletykákat, hogy már nem az igazi a lába.

– Természetesen nem vagyok most olyan dinamikus és gyors, mint a sérülésem előtt – de tudom, és biztos is vagyok benne, hogy az idény végére újra jó leszek. Nagyon motivál, hogy sokan leírtak, és úgy gondolják, csak halovány utánzata vagyok korábbi önmagamnak. Várom, hogy bizonyítsak a kétkedőknek.

– A debreceniek marasztalták?

– Beszélgettünk a folytatásról, de konkrétumig nem jutottunk el. A DEAC ellen különösen motivált leszek.

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Forrás - nso.hu
Fotó, Slide - hunbasket.hu