Új edzővel bővült a MAFC együttese

A tősgyökeres jászberényi Ménkű Tibor a Zsíros Akadémia Kőbányától érkezett hozzánk, és gyerek, valamint kadett csapatunk mellett dolgozik majd másodedzőként. Tibort eddigi pályafutásáról, a klubváltás hátteréről és terveiről is kérdeztük. - olvasható az mafcbasket.hu-n.

A nyitókérdés adja magát: mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával, és miért pont ezt a sportágat választottad magadnak?

Az én kosaras pályafutásom gyakorlatilag párhuzamosan fejlődött a jászberényi kosárlabdával. Itt születtem, a mai napig is ebben a városban élek. 2001-ben kezdődött itt a kosárélet, engem is magával ragadott a sportág. Az utánpótlásban, illetve a felnőtt NBI/B-ben játszottam, majd az edzősködés irányába fordultam, és 2015-től már a pálya mellett lehet velem találkozni.

Milyen csapatokat irányítottál eddig? 

Jászberényben először az U16-os csapatnál dolgoztam, illetve mellette a felnőtt, NBI-es csapatnál voltam erőnléti edző. Két év után aztán elszakadtam a jászberényi kosárklubtól, amit elsősorban az indokolt, hogy főállásban Budapesten dolgoztam már 2012 óta. Négy évet töltöttem Kőbányán a serdülő korosztályban, innen érkeztem idén nyáron a MAFC-hoz. 

Mielőtt a váltásról kérdeznélek, visszakanyarodnék a jászberényi évekhez, hiszen ott keresztezte már az utadat a MAFC. 2017-ben egy edzőváltás miatt leültél az NBI-es csapat kispadjára, és épp ellenünk debütáltál az NBI-ben. Emlékszel arra a mérkőzésre?

Természetesen. Abban az évben egy kifejezetten jó csapatot sikerült összeállítania a vezetőedzőnek, de a kémia valahogy mégsem működött az együttesen belül. A vereségsorozat és a csapaton belüli feszültség következtében az egyesület megvált két játékostól, valamint az edzői párostól. Mivel nem volt semmilyen épkézláb megoldás, így nekem kellett beugrani, ha már úgy is a csapattal dolgoztam és ismertem őket. Viszont mindössze két éve voltam a szakmában, messze nem volt annyi rutinom, amivel egy élvonalbeli csapat kispadjára felelősséggel leülhettem volna, ezért rávettem Lo Elhadji Malick barátomat, hogy közösen vállaljuk el a feladatot – nekem csupán az a kérésem volt, hogy ne kelljen meccselnem, mert ahhoz végképp kevésnek éreztem magam szakmailag. Az első közös meccsünk Malickkal valóban a MAFC ellen volt, ahol légióshátránnyal, de óriási szívvel és összhanggal sikerült megszereznünk a győzelmet. Végül öt mérkőzésen négy sikert arattunk, ezzel pedig a PlayOut-ot elkerülve sikerült benntartanunk az élvonalban a JKSE-t.

Amikor az ember ilyen sikereket ér el, nem jön meg “menet közben az étvágy”? Nem érezted úgy, hogy akkor most már mégis jöhet az NBI-es kispad?

Volt olyan terv, hogy maradjon esetleg ez a kettős felállás a következő évadra is, de Malick nem vállalta a vezetőedzői felkérést. De ennek így kellett lennie. Akkor is és most is azt gondolom, hogy szakmailag még messze nem voltam kész egy ekkora kihívásra. Persze komoly lökést adott, ennek hatására is kezdtem el a tanulmányaimat a TF mesterképzésén, már „csak” a diplomamunka és az államvizsga van hátra a tanulmányaimból.

Négy kőbányai év után érkeztél hozzánk. Mi hozta a váltást és milyen tervekkel, célokkal igazoltál a MAFC Akadémiára?

Rám alapvetően jellemző, hogy tervező típus vagyok, általában hosszabb távú tervekben gondolkozom. Nekem a kosárlabda valódi szerelem a kezdetek óta, de mivel Jászberényben élek a családommal és van egy főállásom is, alaposan meg kell gondolom, mit vállalok magamra. Van egy csodálatos feleségem, egy másfél éves kisfiam, akinek októberben érkezik a kistestvére, így az volt a legfontosabb, hogy olyan feladat találjon meg a kosárlabdában, amivel kapcsolatban azt érzem, hogy úgy vesz el időt a családomtól, hogy közben fejlődök általa. Amit Dinnyés Attila felvázolt számomra, az pontosan ezzel a megfogalmazott céllal találkozik. A mostani évadban a gyerekcsapat és az U15-ös alakulat mellett leszek másodedző. Az előbbi együttest irányító Nagy Krisztát régóta ismerem, a serdülő korosztályban sokat meccseltünk egymás ellen, azt gondolom, tőle, mellette sokat tanulhatok a szakmáról. Az U15-ös csapatnál Világos Andris a vezetőedző, őt is ismerem, szerintem jól kiegészítjük egymást. Fontos volt, hogy a jelenlegi élethelyzetemben vezetőedzői szerepet nem tudnék vállalni, de mindenképpen hasznos tagja szeretnék lenni egy sikeres, alkotó közösségnek és minél többet fejlődni. Mivel, ahogy említettem, Jászberényben gyakorlatilag párhuzamosan fejlődött a kosárlabda az én játékos pályafutásommal, így azt gondolom, most van egy remek lehetőségem arra, hogy megtanuljam Kriszta mellett mindazt, amit ezen korosztályok képzése kapcsán tudni érdemes és nálam elmaradt.

Tervező típus vagy, ahogy említetted. Mi szerepel a távlati terveik között?

Egyszer mindenképp jó lenne leülni egy élvonalbeli csapat kispadjára vezetőedzőként, vagy egy komplett utánpótlás szakágat „elvezényelni”. De most az a legfontosabb, hogy itt, a MAFC Akadémián tudjam a legtöbbet kihozni magamból, ami által a kezem alatt dolgozó játékosok fejlődhetnek és szakmailag én is többé válhatok. 

Fotó: mafcbasket.hu

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.