Puskás Artúr mesélt a Honvéd "csikócsapatának" sikeréről

Gratulálunk az NB II-es bajnoki címhez, amit kizárólag 21 éves, illetve még fiatalabb srácokkal ért el a Honvéd - ami példátlan a modern kori magyar kosárlabdázás történetében - sosem nyert még ugyanis ennyire fiatal csapat felnőtt országos bajnoki címet. Pár mondatban összefoglalva mik vezettek idáig a szezon elejétől nézve?

Meglátásom szerint az NB2-es bajnokságot legalább akkora teljesítmény megnyerni mint az NB1/A vagy B-t. Négy csoport az országon belül, kiváló csapatok, számos egykori elsőosztályú játékos. Hosszú szezon, rengeteg mérkőzéssel, valóságos maraton.

Ráadásul mindössze az első két helyezett jut tovább az alapszakasz után, ezért folyamatosan a lehető legerősebb csapattal kellett szerepelnünk ami a korosztályos versengések és az NB1 mellett komoly házon belüli "logisztikát" jelentett. Mind Losoncy Dániel U18 mind Fülöp Botond U16 vezetőedző nagyon rugalmasan állt a játékosok versenyeztetéséhez, ezt ezúton is köszönöm nekik.

Ehhez a csapatmunkához jött hozzá játékosaink motivációja és elhivatottsága a minél jobb szereplés érdekében. A Mucza Tamás - Steier Roland - Hargitai Krisztián és a Bea testvérpár alkotta keménymag hétről-hétre dolgozott a rendkìvül homogén játékoskeret egységgé kovácsolásában illetve a harci tűz életben tartásában.

Az alapszakasz sikerén felbuzdulva már kellő önbizalommal felvértezve vártuk a legnagyobb esélyes Cegléd elleni negyeddöntős párharcot. A Final Four szereplést pedig egyfajta jutalomként éltük meg a szezonbeli teljesítmény honoráriumaként.

Két nagy esélyest, a Ceglédet - még a negyeddöntő során, egy egy pont különbséggel végződő párharc után - és az Újpestet is elütöttétek a bajnoki aranytól, pedig sokak szerint ez a két gárda kiemelkedett a teljes mezőnyből. Hogyan tudott egy ilyen "csikócsapat" a rutinos, magasabb szintű bajnokságokban is korábban komolyabb sikereket elérő ászok fémjelezte két fő rivális ellen diadalmaskodni?

Alapvetően külön kell választanunk a két megmérettetést. Az egyik 80 percig a másik 40 percig tartott. Ez nagyon nem ugyanaz a kávéház. Ami hasonlóság, hogy mindkét ellenfelünk nagyszerű játékoskerettel bír. Papíron és karrierek alapján toronymagas favoritok voltak velünk szemben. A Cegléd két kiváló szerb légióst és számos, még ereje teljében lévő egykori utánpótlás válogatott és NB1-es tapasztalattal rendelkező magyart sorakoztatott fel.

Bármilyen furcsa lesz amit most mondok, a rutin illetve annak egyfajta fegyelemmel és tudatossággal kevert válfaja volt az egyik tényező, amely a mi javunkra döntött. Igaz ugyan, hogy 21 éves volt a legidősebb játékosunk, ám a csapattagok döntő többsége végigjátszotta az NB1 és az U20 meccseket ahol kellő rutint szereztek a nehéz helyzetek megoldására. Ékes példája ennek az első összecsapás ahol 24 pontos hátrányban sem estek össze, csinálták a dolgukat becsülettel, tisztában voltak vele, messze még a vége.

A visszavágón az elszántsággal vegyített nyugalom mellé fellépett előnyként a páratlan csapatszellem és csapatmunka. Nálunk egyetlen játékos sem hiszi fontosabbnak magát a rendszernél és pontosan tudja a helyét és szerepét. Ezt használtuk ki nagyszerűen a második mérkőzésen. Fegyelmezetten betartva az odavágó tapasztalatai okán meghúzott taktikai változtatásokat, képesek voltunk elbizonytalanítani az otthonában verhetetlennek hitt Ceglédet.

Az Újpest elleni összecsapás az "egy meccs az élet" mottóval szerepelt nálunk. Ismertük őket, a csoportmeccsek során döntetlen mérleggel zártunk egymás ellen. Három légiós, a honi feljutásos tervek alappilléreiként számontartott Surmann testvérpár, Stefan Csupics személyében egy karizmatikus edző és számos további remek magyar kosaras. Tudtuk mit, miért és hogyan akarunk csinálni ellenük, és ezt a Srácok fantasztikusan végre hajtották. A már fent kiemelt értékeinket ezúttal is kidomborítottuk. Önbizalom, szenvedély, alázat, vagányság és egység.

Neked, mint edzőnek is speciális volt a helyzeted, hiszen bár szinte mindenki látogatja több vagy kevesebb ideje az általad tartott B-csoportos edzéseket, az U20-as bajnokságban Mészáros István, az NB II-es alapszakaszban pedig többnyire Fülöp Botond meccselt. Hogy látod, milyen impulzusok kellettek ahhoz, hogy végül a legnehezebb derbiket, igazi egylabdás végjátékokat mind behúzza a Honvéd?

Speciális szituáció ami a Budapesti Honvéd felnőtt kosárcsapatánál van. Mikor öt esztendővel ezelőtt Zsoldos András szakmai és Mészáros István szakosztály igazgató megkeresése után elvállaltam a gárda irányítását, kompromisszumokat kellett kötnünk. A teremidőhiány okán ők azt kérték, rendezkedjek be fejben és szakmaiság szempontjából a "dél-olaszországi, nagycsaládos" modellre, azaz 22-25 játékosból álló keretre, amelyik együtt készül a mindennapok során. Cserébe az én feltételem a Digi Sportos munkám, illetve a családom jelentette prioritás miatt az volt, hogy kizárólag az B-csoportos csapat mérkőzéseit vezénylem.

Ez annyiban változott az évek során, hogy a tavalyi NB2-es csapatot közösen versenyeztettük Lujóval. Idén kötöttük össze a kellemeset a hasznossal, mikor is a játékosaink fejlődése szempontjából kiemelten fontos NB2-es megmérettetés megtartása mellett tettük le a voksunkat. Mivel mind Lujó, mind az én programomba nehezen beilleszthető lett volna a meccselés, így azzal rendkívül ambiciózus edzőnket és a keret nagy részének a B-csoportos gárdában csapattársát, Fülöp Botondot bíztuk meg ezzel a nemes feladattal. Nem tudom meghatározni pontosan mit raktam hozzá a végső győzelemhez. Talán egy kis nyugalmat, tapasztalatot. De nem is ez a fontos. Nagy előnyt jelent, hogy mindenki az irányításommal készül a hétköznapok során így tökéletesen tisztában vagyok az erősségeikkel és a hiányosságaikkal egyaránt. Egylabdás mérkőzések esetében nüanszok döntenek a felek között és az a tény, hogy - a Cegléd elleni visszavágót is idesorolva - az utolsó négy összecsapást ilyen formán sikerült megnyernünk bizonyítéka a fiúk rátermettségének és győztes típusú jellemrajzának.

A négyesdöntő egyik üde színfoltja volt a Szent Pál Akadémia együttese, mely végül bronzérmes lett. Ellenük is óriási küzdelemben tudott csak nyerni a csapatod. Mi segített ott át benneteket a hajrában a holtpontokon?

Be kell valljam, nagy csodálója vagyok Klauzál István kollégámnak és csapatának. Ők a tökéletes mintapéldányai, kemény munkával, összetartással, tudatossággal és hittel mi mindenre képes az ember illetve egy közösség. Csoportelsőként zártak az alapszakaszban, maguk mögé utasítva - többek között - a végül szintén F4 résztvevő és ott minket gigászi csatára késztető MAFC Martost, hogy aztán a negyeddöntőben 16 pontos hátrányt dolgozzanak le egy félidő alatt, kiejtve a szombathelyieket. Az Újpest ellen aratott drámai győzelem után feszültünk egymásnak. Ha mi nyerünk, miénk az arany, ha ők, akkor - gyakorlatilag - az utolsó napra marad a döntés. Az első félidőben képtelenek voltunk mit kezdeni a Szent Pál energiájával. Olyan elánnal vetették magukat a játékba, főleg a szabad labdák tekintetében, amely elbizonytalanított bennünket. Szükség volt a nagyszünetre, hogy tudatosítani tudjuk, Kulifaiék egészen más stílusban kosárlabdáznak mint bárki, aki addig az utunkba került. A fordulás után jobban felvettük a kesztyűt intenzitás és lepattanó tekintetében, azonban a zónájuk teljesen széttördelte a támadójátékunkat. Szenvedtünk, mint kelet-német nudista a csalánosban. Hiszek a 12 emberes rotációban, pláne egy ilyen lebonyolítású tornán. A végső sikerben döntő fontossággal nyomott a latban, hogy nálunk tizenegy játékos kapott szerepet és tette hozzá a saját részét a sikerhez szükséges nagy egészhez.

A társaságból többen bizonyítottak már az NB I/B-ben is, láthatóan tudatos koncepció az a Budapesti Honvédnál, hogy az Akadémia legtehetségesebb, leginspiráltabb és legszorgalmasabb "végzősei" (vagyis az U18-asok, illetve az onnan kiöregedők) megkapják a lehetőséget és élesben bizonyítsanak. Mucza Tamás, Martinez Ralf, Vincze Balázs, Hargitai Krisztián, Tichov Dominik, Bea Bence, Bea Gergely, Steier Roland és Valerio Ramon is volt már kezdő az "első" csapatban, de a tornán pályára végül nem kerülő Valerio Vincentnek is volt például 10 pont feletti dobóteljesítménye idén B-csoportos bajnoki mérkőzésen, az NB II-es torna döntőjének utolsó meccsén pedig az először kezdőbe állított, 17 esztendős Szentirmai Ákos hozott 17 pontos, 8 lepattanós, 3 blokkos clutch teljesítményt. Hogy lehet egyszerre ennyi tehetséges fiatal kosarast felnőtt szintre "bemenedzselni"?

Ezt a választ is messzebbről kezdeném. Mikor én voltam ifjú kosárpalánta, még a múlt században, csak 2-3 légiós szerepelhetett az A-csoportban, mellettük számos kiváló magyar játékos pattogtatott, akiket látva még egy magamfajta, alapvetően se nem különösebben ügyes, se nem különösebben tehetséges, ám az álmaiért bármennyi munkát elvégezni és áldozatot meghozni hajlandó fiatalnak is elérhető célt jelentett a legmagasabb szintre való eljutás. A világ sokat változott. Jött az Unió, jöttek a légiósok, változott a játék. Mikor edzőnek adtam a fejem, megfogadtam magamnak, hogy ameddig erőm és a lehetőségek engedik megpróbálok egyrészt külföldi játékos nélkül másrészt minél több fiatal tehetségnek lehetőséget adva dolgozni. Ehhez keresve sem tudnék jobb egyesületet elképzelni mint a Budapesti Honvéd. Mind Gergely István ügyvezető elnök, mind Mészáros "Lujó" István maximális partner ebben a filozófiában. Nem kell bajnokságot nyernünk, nincs eredménykényszer. Szisztematikus munkával építkezhetünk, évről-évre előrébb lépve, de a szükséges lépcsőfokokat sohasem átugorva.

A szakmai fejlődés mellett a klub folyamatosan fejleszti a létesítményeket, jobb és jobb körülményeket biztosítva a minőségi munkavégzéshez. Akadémia vagyunk, akiknek nem lehet más az elsődleges feladata, mint az arra érdemes saját fiataljainak menedzselése, mély vízben történő kipróbálása. Tisztában vagyok vele, több tekintetben is könnyebb helyzetben vagyok mint azok a kollégáim, akik komoly eredménykényszer alatt vannak. Meg tudom érteni milyen lehet ha valakinek egyéves szerződése van és a fejét veszik ha az általa irányított csapat nem hatodik helyen zár hanem a hetediken. Nálam sokkal többet ér a hetedik hely ha éppen ez volt az ára, hogy kipróbáljak és jó esetben beépítsek egy ifjú reménységet.

Ettől függetlenül nem a születési évszám határozza meg egy piros-fehér kosárlabdázó értékét. Ugyanolyan elbírálás alá esik a 17 éves Kopácsi Ákos és Varga Balázs (ha már NB1-ben idén bemutatkozók..) mint a 34 esztendős Kováts Robi. Aki úgy és annyit edz, ahogy és amennyit neki maximálisan kell, bekerülhet a csapatba ahol a mutatott formája alapján vívhat ki magának minél több játékpercet.

A Budapesti Honvéd 1997 után nyert országos szintű bajnokságot - ami óta egy 2012-es B-csoportos U20-as bajnoki cím volt hasonló mértékű siker a klub életében. Egy 33-szoros magyar (rekord)bajnok mindennapjaiban mit jelent egy ilyen élmény/eredmény?

Óriási siker! Több mint két évtizedet vártunk erre a pillanatra. Ráadásul színmagyar kölyök csapattal diadalmaskodni egy országos, felnőtt bajnokságban! Új távlatok nyíltak ezzel meg előttünk. Az NB1/B Zöld csoportba jutottunk, a következő napokban az indulásért fogunk lobbizni a Honvédon belül. Nehezítő körülmény imádott istállónk felújítás miatti bezárása, ám igyekszünk megoldást találni a problémára és nem elkótyavetyélni a jogot. Jelenleg 27 fős játékoskeret várja az augusztusi alapozást, ami könnyedén felduzzasztható a legtehetségesebb U18as spílereinkkel. Kettészedve az állományt, mind a Piros mind a Zöld csoportban méltóképpen tudnánk képviselni egyesületünket, ezáltal minden értékünk megkaphatná a lehetőséget az első osztályban való pallérozódásra.

Ez a menetelés és ez a szezon mire tanított meg téged leginkább?

A magasságot és a rutint nem lehet tanítani, tartja az örök érvényű mondás kosarasberkeken belül. Lehetőséget kell adni a fiataloknak, inspirálni őket, bízni bennük és magasra tenni azt a bizonyos lécet. Lesznek ugyan akik nem ugorják meg a szintet, ám kizárólag akkor találhatunk a jövő bajnokaira ha a jelenben esélyt biztosítunk számukra.

Ennek a három napnak az élménye most még meghatározhatatlan mértékben, de egész bizonyosan komoly nyomot hagy a Srácok lelkében, pályafutásában. Ezek a fajta, együtt, vérrel-verejtékkel megharcolt sikerek gyökeresen képesek megváltoztatni az adott közösség és a benne lévő egyének sorsát. Szeretném hinni, valami nagynak, jelentőségteljes dolognak volt ez a csodálatos győzelem a kezdő mérföldköve. Egy öt éve elkezdett út első, a legfényesebb fajtából való kézzelfogható eredménye amelyet remélhetőleg hasonlóak követnek majd a sorban...

Fotó - BHSE facebook oldala