Tüzér-tűz 7.rész (6.évad)

Számtalan alkalommal zsörtölődtem nem létező bajuszom alatt a speciális Honvéd-létszám miatt. Mind a hat idényemnek úgy vágtam neki, azonban a bűvös húsz fős keret alá egyszer sem tudtuk beszorítani a neveket. Ennek számos oka van. Létesítményhiány, időkorlát, humán erőforrás. Idénre, Mócsai Milán és Wehner Zoli csatlakozásával ez utóbbit kipipálhatjuk a "Miért nem tud külön edzés keretén belül készülni az U20-as csapat?" kérdéskör körülményeinek listájáról, ám terem és idő tekintetében nem lett jobb a helyzet.

Huszonhárom fős játékoskerettel indultunk a 2018/2019-es bajnoki versenysorozatnak és a januárunk rávilágított mennyire fontos lehet ha van ki(k)hez nyúlni adott periódusban. Írd és mondd, 12 sérült spílerünk volt illetve van az új esztendőre fordulva! Boka, térd, derék, váll,  ujj, minden fáj. A csapat mentális erejét és kohézióját remekül szemlélteti a mindezek ellenére mutatott játék és teljesítmény. Teljesen mindegy kikből állt adott napon a gárda, hasonló eredményességgel és arculattal léptünk parkettára. Bárkit is veszítettünk el, bárki is lépett a helyére, képes volt hozzátenni az egészhez. Ilyen esetekben érzem az általam unalomig ismételt frázis, nevezetesen a Honvéd kosárlabdacsapata tizenkét játékosból áll pozitív visszajelzését. A Srácok évek óta hallgatják ezt és lépésről-lépésre a magukévá tették ennek az elvnek a mondanivalóját. A hétköznapok "nagycsaládos" együttlétei alatt mindenki megismeri a másikat, erősségeit, gyengeségeit, a játékrendszert és tisztában van vele, bármikor eljöhet az ideje, amikor hozzá kell tennie a nagy, piros-fehér egészhez. Ebben a hónapban Tichov Dominik a Vasas, Hargitai Krisztián a Nagykőrös, Kopácsi Ákos a Nyíregyháza, Bea Bence, Steier Roland és Rozs Máté a Bonyhád, míg Szentirmai Ákos a Pápa elleni összecsapáson játszott főszerepet.

Apropó, Pápa. A Hepp Kupában kivívtuk a Final Four részvétel jogát! Első ízben sikerült ez a bravúr, ráadásul éppen a jubileumi, tizedik kiírás alkalmával. A tavalyi, színtiszta utánpótlás kerettel megnyert NB2-es bajnoki arany mellett, ez az eredmény jelenti a legnagyobb sikert Magyarország rekordbajnokának utolsó két évtizedében. (Nagyon remélem és hiszek benne, a Győrben megrendezett négyes döntő után ez a mondatom kiegészítésre szorul majd...)

Összességében kihoztuk ebből a hónapból, amit lehetett. Behúztuk a két kötelezőt (Kőrös és Bonyhád), bezsebeltünk egy duplaszorzós rangadót (Vasas) és kihasználtuk a győri hosszú hétvége lehetőségét (Pápa). Sajnos, a Nyíregyháza ellen kiütközött, hogy bármennyire egységes is a csapatunk, van mikor a szükséges minőség nélkül a mennyiség meg az akarat még nem feltétlenül eredményez sikert. Huszonöt percig uraltuk a meccset, lendületesen, kombinatívan tettük a dolgunkat, ám ezután a frissen igazolt amerikai "kék cápa" elgurította a gyógyszerét, amivel a társairól is lekerültek a béklyók. Fájdalmas vereséget szenvedtünk, de sok új tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amit február 15-én az Audi Arénában igyekszünk hasznosítani majd a "visszavágón"...

Az elkövetkező hetekben folyamatosan térnek vissza a hiányzóink, akiknek formába hozása kulcskérdés lesz. Úgy kell őket ismételten beintegrálni a gépezetbe, hogy a nyilvánvalóan rozsdásabb fogaskerekek fokozatosan váljanak idővel újra olajozottá. 

Végezetül szeretném megköszönni csodálatos szurkolótáborunk ehavi támogatását!

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

Fotó - hunbasket.hu