Magyar Kupa: Lesz-e bombameglepetés, és ki tudja stabilizálni magát?

Csütörtökön, 2022. március 31-én megkezdődik a Zsíros Tibor Férfi Magyar Kupa idei nyolcas döntője - a négy negyeddöntőre kerül sor az első napon. Lássuk, mi várható az eddigiek alapján! - olvasható a hunbasket.hu-n.
 
13:00   Falco-Volvo Alpok Autó Szombathely - Naturtex-SZTE-Szedeák
 
Az első negyeddöntőben az alapszakasz győztese, a Falco-Volvo Alpok Autó Szombathely (23-3) azzal a Naturtex-SZTE-Szedeákkal találkozik, amely a kilencedik helyen zárta a bajnokság első szakaszát (12-14).
 
Előzetesen ez tűnik a legegyértelműbb összecsapásnak a négy közül. A Falco mindkét egymás elleni mérkőzésen diadalmaskodott - november 6-án, Szegeden 16 ponttal (75-91), hazai pályán, február 12-én pedig 21 ponttal (93-72) bizonyult jobbnak Milos Konakov gárdája. A bajnokságban és a kupában is címvédő szombathelyiek sorozatban 10 mérkőzést nyertek meg, plusz a Bajnokok Ligájában a legjobb 16 között is egy győzelemmel búcsúztak. A Szedeák 5-5-tel hozta le az elmúlt 10 bajnokiját úgy, hogy egyetlen egyszer fordult elő, hogy egynél több találkozót nyert meg zsinórban, akkor is mindössze kettőt - egyébként végig győzelmek és vereségek váltakoztak szegedi oldalon. Az sem a Szedeák előzetes esélyeit növeli, hogy utoljára három hónapja, december 27-én tudtak felülmúlni felsőházi csapatot (a Szolnokot verték 81-57-re), azon kívül pedig még novemberben diadalmaskodtak a Sopronnal szemben. Idegenben nem jutott nekik babér a legjobbak ellen - és a Falco ebből a felsőházból is kiemelkedni látszik az eddigiek alapján.
 
Kiemelkedő tudású játékosok mindkét oldalon találhatóak. A válogatottak sorát felvonultató szombathelyi együttesnél a VAL- és a pontlista ötödik helyezettje, Perl Zoltán (18.2 pont, 23.7 VAL) a vezér támadásban, a túloldalon viszont ott van az a Tayler Persons, aki gyakorlatilag egyszemélyben felelős a Szedeák játékáért: ő vezeti a ligát pontokban (22.9), gólpasszokban (7.8) és VAL-ban is (29.3). Persons mellett Keandre Cook sokoldalú "másodhegedűs", az év közben érkező Rashun Davis leginkább scorerként tűnik ki, Bognár Kristóf pedig élete egyik, ha nem a legjobb szezonját futja, kifejezetten hasznosan kosárlabdázik a Persons-központú csapatban - 7.5 lepattanóval a vonatkozó lista hatodik helyezettje. A szezon elején a FIBA Europe Cupban még villogó, aztán a bajnokságot gyengén kezdő Justin Alston kezd visszatalálni a helyes útra, Keller Iván, Kerpel-Fronius Balázs és Filipovic Stefan, valamint a fiatalok (Szatmári Zsombor, Polányi Kristóf, Balogh Szilárd) pedig kiegészítők mellettük.
 
A Falco mélyebb állománnyal bír még úgyis, hogy Benke Szilárd sajkacsont-törése miatt egészen biztosan nem szerepel majd a kupán. Perl mellett Váradi Benedek és Somogyi Ádám is jó hatásfokkal oldják meg a helyzeteiket amellett, hogy a játék szervezése is a feladatuk. A palánk alatt van azonban komolyabb különbség a két együttes között. Bognár és Alston ellen a válogatott két kiválósága, Golomán György és Keller Ákos állnak fel - mindkettejükről tudjuk, hogy kitűnő védők, Golománnak pedig több 20 pontos meccse is volt az alapszakaszban. Kettejük mellett három külföldit is lehet 4-5-ös posztokon forgatni, és bár Boris Barac, Marvin Clark Jr. vagy Deontae Hawkins számai nem kiemelkedőek, nem is az a feladatuk Perlék mellett, hogy pontokat szerezzenek - Barac és Clark viszont nyertek már meccseket a Falcónak a játék egyéb elemeivel.
 
Mindkét csapat kitűnően támad: az alapszakaszban a Falco dobta a legtöbb pontot (átlagban 88.0-t meccsenként), míg a Szedeák harmadik volt ebből a szemponból (85.5). Számíthatunk sok pontra, de a szombathelyiek a kiváló támadójátékuk mellett a legkevesebb pontot is kapták (74.9), ezzel pedig nehéz lesz mit kezdenie a Szedeáknak, mert nem csak 1-1-ben vannak jó védőik (a magasemberek mellett elég a periméteren Somogyira gondolni), hanem rendszer szinten is nagyszerű teljesítményt nyújtanak. Persons középtávoli tempói azért gondokat okozhatnak még a Falcónak is, hiszen sokszor nem viszi el a gyűrűig, a magasemberekig a labdát, de ezt nagyon jól kell kihasználnia a szegedieknek, ha győzni szeretnének. Simándi Árpád csapatának vannak gondjai hátul: a negyedik legtöbb pontot kapták az alapszakaszban (84.5), márpedig ez egy ilyen támadó alakulat ellen, mint a Falco, hatalmas hátránynak számít.
 
A kék-fehérek mellett talán csak egy valami szól, azt viszont egy kupameccsen sosem szabad elfelejteni: egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Bár a Szedeáknak nincs jó mérlege a legjobbak ellen idén, képes nagyszerű támadójátékra. Ha Keller Ivánék a jobbik arcukat mutatják a triplavonalon túlról, és az átlagnál jobb hatásfokkal szórják a triplákat, a Falcónak pedig esetleg nem sülnek a kinti dobásai, megcsillanhat a remény a szegediek számára. Más kérdés, hogy a palánk alatti minőségi és mennyiségi fölényét még így is kihasználhatja Konakov gárdája, az első félidőben a kupában is élő fiatal-szabály pedig egyértelműen a Falcónak kedvez Somogyi miatt - aki mellett ebben a szerepben Kovács Benedek, Verasztó Péter vagy Sövegjártó Ábel György kaphat szerepet szombathelyi oldalon. Teher azonban egészen biztosan nincs most a Szedeákon, erre alapozhatnak a Tisza-partiak.

15:30   DEAC-Tungsram - Alba Fehérvár
 
A csütörtöki nap második meccsén a felsőházból végül kiszorulú, házigazda DEAC-Tungsram (13-13) és az alapszakaszt egészen jól záró, végül negyedik helyen végző Alba Fehérvár együttese (15-11) csap össze.
 
Amennyire papírformának tűnik a Falco Szedeák elleni sikere, annyira nem lehet papírformáról beszélni ezen a találkozón. A DEAC saját közönsége előtt, de nem teljesen hazai pályán fog játszani, hiszen a bajnokságban nem a Főnix Arénát használja a csapat - ettől függetlenül a helyszín a debreceni nézők miatt egyértelmű előny. A DEAC mindkét idei egymás elleni találkozót megnyerte: a hajdúsági alakulat október 1-jén 88-73-ra múlta felül a székesfehérváriakat, január 5-én pedig 90-80-ra győzött Fehérváron. Tette mindezt úgy, hogy az Alba a két meccsen összesen nem vezetett 5 percig, mindkét összecsapáson lényegében végig a debreceniek álltak jobban.
 
Ami viszont nem a hazaiak mellett szól: pont az Alba elleni, januári ütközet óta nem nyertek zsinórban két meccset egymás után - 10-6 után zártak 13-13-mal, az utolsó négy meccsükből hármat buktak, és rengeteg sérültjük van. Itt is árnyalni kell viszont a képet, hiszen az elmúlt négy mérkőzésen elszenvedett három vereségükből egy a Falco ellen volt, míg Szegeden egy, a Kecskemét ellen pedig (már sok hiányzóval) két hosszabbításban buktak, és a hírek szerint a sérültek rehabilitációja is jól halad. Az Alba ezzel szemben az utolsó 9 meccséből 7-et megnyert, az utolsó négyből mind a négyet - csak két felsőházi rivális, a Sopron és a Körmend otthonában buktak Matthias Zollner fiai az elmúlt 9 találkozón, de megverték például a Szolnokot és a Kaposvárt is.
 
Mindkét együttes rendkívül zaklatott alapszakaszon van túl. A DEAC-nál az állandó sérülések mellett volt egy légióscsere is (Joshua Hagins érkezett Miha Lapornik helyére), de edzőt is váltott a klub, így került vissza a kispadra Berényi Sándor. Volt edzőcsere a másik oldalon is (itt Dejan Mihevc helyére ült le Zollner), az Albánál viszont alapvető problémák voltak a játékosállománnyal is, így hárman mentek (Mirko Mulalic, Baylee Steele, Martins Laksa) és hárman érkeztek (Lenzelle Smith Jr., Shaheed Davis, Michael Fakuade). Láthatóan egyik csapat sem volt elégedett az eddigiekkel, de az utóbbi időszak eredményei alapján talán az Alba jár valamivel előrébb saját egyenlete megoldásához.
 
A két csapat negyeddöntőjét nagyban befolyásolja, hogy a debreceniek sérültjei közül ki és milyen mértékben tud felépülni. Papíron a Xavier Thames - Hagins - Polyák László - Djordje Drenovac - Valerio-Bodon Vincent ötös bárkivel felveszi a versenyt, és azon a nem túl sok meccsen, amin láttuk őket együtt, jól rotálhatónak tűnt ez a formáció. Úgy tűnik, hogy Drenovac kigyógyul betegségéből, az ő játékára lehet számítani, és valószínűleg Thamest is láthatjuk majd - kérdés, milyen állapotban lesz azután a gyulladás után, ami a talpában keletkezett. Alapvetően a Djordje Dzeletovic - Tóth Ádám - Ivan Aska hármas is kifejezetten erős, innen viszont Tóth Ádámnak a nagylábujjával, Dzeletovicnak pedig a bokájával vannak gondok, és az ő játékukkal kapcsolatban szkeptikusabbak a hazaiak.
 
A túloldal egy kicsit más szerkezettel bír, hiszen míg Tóth és Aska egyértelmű ötösök, klasszikus centerről nem igazán beszélhetünk az Albánál. A külső sor itt is megvan: a Jonathan Stark - Pongó Marcell - Vojvoda Dávid - Smith - Lukács Norbert ötös egyre jobban működik, és ahogy a DEAC-nál, itt is van több potenciális nyerőember is - Stark és Vojvoda mellett például többször is Pongó volt a székesfehérvári siker kulcsa. Négyes és ötös poszton viszont Fakuade, Szabó Zsolt, Davis és Godwin Omenaka azok, akiket lehet rotálni, és ez egy más szerkezet, mint Tóth Ádámék esetében. Fakuade hozza a keménységet ebbe a négyesbe, de nem ötös, Szabó és Davis pedig inkább kintről inkább - a magyar válogatott játékosának december végétől volt egy nagyon jó hónapja, Davis pedig a lassú kezdés után most kezd igazán beindulni támadásban.
 
Az Alba jobb támadó csapat az eddigiek alapján, a második volt ebben a tekintetben az alapszakaszban (86.4), míg a DEAC csak a hetedik (82.4). A vendégek viszont védekezésben néha teljesen szétestek, nagyon sokszor kaptak rengeteg pontot, így a harmadik legtöbb kapott ponttal zártak (86.6), és ebben sokkal jobban muzsikált a hajdúsági gárda még úgy is, hogy finoman szólva is kereste a játékát - igaz, ligaszinten itt is csak a hatodik volt Berényi Sándor együttese (80.8). A védekezés volt az, ami a két gárda között döntött az első két meccsen is, illetve a triplamutató. Nem Tóth vagy Aska szedte szét a székesfehérváriakat egyik mérkőzésen sem, és a lepattanózásban sem volt nagy különbség a két gárda között. A DEAC azonban összesen 21/42-vel dobta a hármasokat a két meccsen, mindkétszer nagyjából 50%-os mutatóval értékesítette külső dobásait, ami borzasztóan magas szám. Ugyanez az Alba esetében mindkét alkalommal 25-25% volt, ez meg rettenetesen alacsony mutató.
 
A két csapat között nincs sok különbség, ennyi biztos. Ha mindenki felépül a hazaiaknál, és mindkét oldalon közel 100%-os állapotban tud lenni mindenki, akkor ez egy nagyszerű, kiélezett mérkőzés lehet. A hazai közönség és a két egymás elleni mindenképpen a DEAC mellett szól, a forma és az állomány jelenlegi állapota pedig inkább az Alba felé billenti a mérleg nyelvét. A fiatal-szabály előzetesen nem tűnik mérvadónak, hiszen Valerio-Bodon mellett Kovács Ákos és Neuwirth Bence vannak az egyik oldalon, a másikon pedig Lukács, Takács Milán, Balsay Ádám és Kass Balázs - itt is nagyjából kiegyenlítettnek tűnik a küzdelem. Mindkét csapat azonos esélyekkel indul neki a negyeddöntőnek.

18:00   Egis Körmend - Szolnoki Olajbányász
 
A harmadik negyeddöntőben az alapszakasz harmadik Egis Körmend (15-11) a második helyezett Szolnoki Olajbányásszal (18-8) méri össze tudását - az egyik piros-fekete nagyágyú tehát egészen biztosan kiesik már a nyolc között.
 
Előzetesen ez a mérkőzés sem sokkal egyértelműbb, mint az ezt megelőző DEAC-Alba, és nagyon hasonlóak a körülmények. Mindkét egymás ellenit megnyerte az Olajbányász - előbb november 13-án, Körmenden győzött a Tisza-parti alakulat (82-93), majd hazai pályán, a Tiszaligetben diadalmaskodtak a szolnokiak február 16-án (83-71). A formák mindkét oldalon felemásan alakultak az utóbbi időben. A Körmend négy győzelem után az utolsó négy találkozójából hármat elveszített, az utolsó kettőt kiütéssel - Kecskeméten még a gárda jelentős része hiányzott, Kaposváron pedig hiába lépett pályára majdnem minden meghatározó ember, készülni nem nagyon tudtak a múlt héten a körmendiek. A Szolnok az utolsó 5 meccséből 4-et megnyert, viszont az az egy vereség hazai pályán érkezett a ZTE ellen, előtte pedig Sopronban és szintén meglepetésre otthon, a Nyíregyháza ellen is elhasalt Gasper Potocnik alakulata. Itt is meg kell említeni, hogy a meghatározó emberek közül Marjan Cakarun és Markeith Cummings hetek óta sérülésekkel küzd, Oroszlányban nem is lépett pályára egyikük sem.
 
Ahogy az előző mérkőzésen, itt is kulcs lesz, hogy ki mennyire tud felépülni, ki tud pályára lépni, milyen állapotban lesz, és mennyit tud együtt edzeni a teljes keret. Nincs sok a két gárda között, ha mindenki a legjobbjaival tud felállni, de ez jelen esetben egy elég nagy "ha".
 
A Szolnoknak új irányítója van, a szezon során már harmadjára, Brandon Youngon kívül viszont egészen összeszokott csapatot alkot most már a Kovács Péter - Roko Badzim - Bojan Szubotics - Cakarun - Pongó Máté - Pallai Tamás - Cummings - Samuel Taiwo - Rudner Gábor - Zsíros Péter mag. A két délszláv magasember a két vezér, ám a csapat hullámzásának egyik oka (lehet), hogy amikor nagyon kell a pont, nincs igazán megoldóembere az Olajnak a "kicsik" között. Idén Badzim jóval "halkabb" eddig, mint az előző szezonban volt, Solano pedig nem tudta elvinni ezt a szerepkört ebben a rendszerben - ezért is cserélt végül a Szolnok, meglátjuk, Young képes-e betölteni ezt az űrt. A Körmendnél Mócsán Bálint sérülése miatt alacsony posztokon Kamau Stokes, Maliek White, Ferencz Csaba, Doktor Péter, Martinez Ralf és Takács Kristóf forgathatóak - a fiatal-szabály miatt Ferencz a legtöbbször csak csere volt. A mindkét csatárposzton bevethető Sztefan Szavics, a liga legjobb blokkolója (2.0) és a VAL-lista harmadikja, Wesley Gordon (25.4), Durázi Krisztofer és a kifejezetten jó kezű Jalen Henry erős rotációt jelentenek négyes és ötös poszton. Az állománnyal tehát itt sincs probléma, a vasiaknak van megoldóemberük is Stokes személyében, de kevésbé stabilak, mint a Szolnok.
 
A csapatok statisztikái is jól mutatják az egymás ellen kihasználható gyenge pontokat. A Szolnok az összeszokottságra, a szervezett támadójátékra és a védekezésére épít leginkább, a második legkevesebb pontot kapta az idei alapszakaszban (76.0), a váratlan megoldásokkal azonban eddig adós maradt: holtversenyben a harmadik legkevesebb pontot dobta - ugyanannyit, mint a tabellán utolsóként záró ASE (79.5). A Körmend támadásban sokkal jobban muzsikált, ötödik volt a 14 csapatos Tippmix Férfi NB I A csoportban (83.2), cserébe viszont kapott pontok tekintetében jóval rosszabbul végzett a Szolnoknál - igaz, itt is megszerezte az ötödik pozíciót minden csapatot figyelembe véve (80.7).
 
Rendkívül érdekes csata lehet ebből, hiszen kifejezetten jó párosításokat láthatunk majd. Youngot bedobják a mély vízbe, Stokes ellen kell bizonyítania, de Gordon és Cakarun (stílus)csatája, valamint Szubotics és Szavics párharca is döntő lehet a végkimenetel szempontjából. A Szolnok az első egymás ellenit a jóval kevesebb eladott labdájának, illetve a gyűrűhöz közeli sokkal pontosabb játékának köszönhette, de még nem Gordon, hanem Brandon Garett ellen. A második egymás elleninél Stokes és White sem voltak bevethetőek körmendi oldalon, ennek ellenére a harmadik negyed vége felé is egészen közel volt ellenfeléhez a vasi gárda. A két teljes állomány között nincs sok, a fiatal-szabály sem billenti nagyon a mérleg nyelvét egyik irányba sem, így ez is hasonlóan szoros összecsapás lehet majd, mint a DEAC-Alba negyeddöntő.

20:30   HÜBNER Nyíregyháza BS - Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét
 
A negyedik negyeddöntőben a végül alsóházba kerülő HÜBNER Nyíregyháza BS (9-17) azzal a Duna Aszfalt-DTKH Kecskeméttel találkozik, amely nyolcadik lett az alapszakaszban kereken 50%-os mutatóval (13-13).
 
Itt sem tűnik sokkal egyértelműbbnek a helyzet, mint az előző két negyeddöntőnél. A Kecskemét mindkét egymás ellenit megnyerte, de előbb, szeptember 25-én, idegenben Nemanja Jaramaz dudaszós hármasával győzött (75-77), december 30-án, hazai pályán pedig szintén két ponttal diadalmaskodott, ráadásul hosszabbítás után (101-99). Ennél sokkal fajsúlyosabbnak tűnik a két együttes jelenlegi formája.
 
A Kecskemét jól kezdett még Váradi Kornél vezetésével, aztán átvette az irányítást Forray Gábor, sok-sok egészségügyi problémával küzdött a gárda, de összeszedte magát, az utolsó öt találkozójából pedig négyet behúzott. Wittmann Krisztiánék 20 ponttal gázolták el például az akkor 13 meccses győzelmi sorozatban lévő Sopront, és bár a Körmend és a DEAC is rendkívül tartalékosan lépett pályára a KTE ellen, az egyetlen vereség is a Falco ellen született - jó passzban vannak a Hírös városiak. A Nyíregyháza éppen ellekezőleg. Október közepétől december közepéig volt a gárdának egy olyan szakasza, amikor 7 meccsből 6-ott behúzott, a következő 7 mérkőzésből azonban 6-ot elbukott, és a legutóbbi 5 találkozójából is csak egyet nyert meg - a Falco elleni vereség mellett a ZTE, az OSE és az ASE ellen is alulmaradtak a nyírségiek. Sokszor nagyon jól tartotta magát a Pethő Ákos együttese, teljesen reális nyerési esélyei voltak, ám a végjátékokat sokszor nem tudta megoldani.
 
A két gárda merőben más játékot játszik. A Nyíregyházánál szinte minden az idegenlégiósokra, közülük is leginkább a Nigel Johnson - CJ Bryce - Manuel Suarez trióra épül. Előbbi kettőről érdemes külön is megemlékezni, hiszen Johnson második (22.0), Bryce pedig a harmadik a pontlistán (20.1), míg VAL-ban Bryce a második (25.6), Johnson pedig a negyedik (24.1) az egész ligában. Nem véletlen egyébként a Nyíregyháza gyengébb szereplése sem az utóbbi időben: a csapat eredményessége nagyban összefügg a két amerikai, illetve Suarez és Rytis Pipiras játékával, márpedig Johnson az utóbbi időben visszaesett. A kiváló képességű irányító az utolsó öt fordulóban 20 VAL alatt maradt: pont ugyanennyi 20 VAL alatti mérkőzése volt az első 21 forduló során is. A Nyíregyháza továbbjutásához egyértelműen az kell, hogy Johnson visszataláljon év közi formájához - ha ez meglenne, jó esélyei lennének Pethő Ákoséknak arra, hogy a kupa mindhárom napján érdekeltek legyenek.
 
A Kecskemét sok-sok éve a stabilitásra, a védekezésre és a megkomponált támadójátékra épít, a mag pedig hosszú ideje együtt játszik. Djeraszimovics távozása természetesen megkavarta kicsit a dolgokat, Andreja Milutinovics viszont egészen jól pótolja - még akkor is, ha kevésbé jó pontszerző, mint a távozó szerb. Az idei KTE teljes kerettel még komplettebb gárda is, mint az elmúlt évek kecskeméti csapatai. Wittmann még mindig a régi, négyes poszton Rasztko Dramicsanin és Jaramaz kifejezetten jól kiegészítik egymást, Xavier Pollard pedig az utóbbi időszak legjobb amerikai légiósa a Bács-Kiskun megyei székhelyen. Ahogy évek óta mindig, most is egy amerikaival tervezett a kecskeméti együttes, és Pollard messze a legjobb választásnak tűnik eddig a sokoldalúságával és azzal, hogy a hatodik a pontlistán (17.9). Ő és az év közben érkező Jaka Klobucar is egyértelmű nyerőemberek lehetnek - a szlovén "minden hangszeren játszik", a játék bármely elemében döntő fontosságú lehet a múltja és az eddig Kecskeméten látott játéka alapján is.
 
A dobott és kapott kosarak aránya nagyon hasonló a két csapatnál. A tempós, sokszor egyéni játékra építő nyíregyháziak az egész bajnokság negyedik legjobb pontszerzői a Falco, az Alba és a Szedeák mögött (84.0), viszont a liga leggyengébb védelmével bírnak, legalábbis a kapott pontok alapján (87.8). Az nem meglepő, hogy a Kecskemét nem dob annyi pontot, tizedikek ebben a vonatkozásban a 14 csapat közül (79.7), viszont a sok sérülés megtette a hatását, kapott pontokban is csak a kilencedik helyen állnak (83.3). Amiben egyértelműen jobb a Kecskemét, az a szoros meccsek végjátéka: azokon a találkozókon, amelyen 5 ponton belül volt a különbség a végén, 8-2-t hozott az alapszakaszban Forray Gábor csapata - csak a Falcótól és az Albától kapott ki, és ebben a 8 győzelemben nincs benne például a DEAC elleni kéthosszabbításos siker. A Nyíregyháza ezzel szemben a 7 ponton belüli mérkőzésein csak 4-7.
 
A fiatal-szabály várhatóan nem lesz döntő jelentőségű - az egyik oldalon Kiss Benedek és Mokánszki Máté, a másikon pedig várhatóan Kiss Dávid és Kucsera Dániel lesznek azok, akik ezt a szerepkört betöltik. A KTE-nél velük meg is van az aktív rotáció, míg a Nyíregyházánál Bus Iván, Bazsó Brúnó, Madár András és Al'lonzo Coleman dolgoznak még a vezérek kezei alá. Utóbbi Seth LeDay helyére érkezett, de eddig leginkább a pattanózásban nyújtott jó teljesítményt - nem ő a Nyíregyháza pontfelelőse, és nem is vállalkozik annyit, mint mondjuk Johnson és Bryce.
 
A Kecskemétet lehet a találkozó esélyesének nevezni, de azt azért látni, hogy itt sem választja el sok a két gárdát egymástól. A két eddigi egymás elleni összecsapás közül mindkettő borzasztóan szoros volt, mindkettő nagyon könnyedén alakulhatott volna máshogyan is, és akkor most két azonos mérlegű alakulat csatájáról is beszélhetnénk - tegyük hozzá, a sportban nincs "ha" és "volna". Wittmannék mellett szól a jobb forma, és ezt ebben az esetben nem lehet figyelmen kívül hagyni - főleg ha azt is nézzük, hogy szoros meccseken mit nyújtott eddig a KTE, kontrasztba állítva mostani ellenfelével. Talán nem lesz nagyobb probléma abból, hogy pont a hétvégén játszott két hosszabbítást a kecskeméti csapat - bár pihentebbek biztosan nem lettek ettől. Johnson, Bryce és Suarez triója azonban okozott már komoly meglepetéseket idén, és nem egyszer láttuk már őket egyszerre is jól játszani - ez pedig elég is lehet a Nyíregyházának az elődöntőbe kerüléshez.

 

Fotók, slide: hunbasket.hu

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.