Alapszakasz díjkiosztó 2015/16

Év Edzője (COY)

1. Gregg Popovich (San Antonio Spurs)

Amellett, hogy egy félszezon alatt beépítette Aldridge-et, sikerült 67-15-öt produkálnia csapatának úgy, hogy a fél állomány kicserélődött - a pad majdnem teljes egészében -, ez pedig minden más szezonban kiemelkedő eredmény lenne önmagában is, csak most nem.

2. Terry Stotts (Portland TrailBlazers)

Nyugat végébe vártam őket, az amerikai szakértők valahol a 10. hely környékére, ebből lett egy nyugati 5. hely, ami óriási pozitív meglepetés a szempontjukból. McCollumot és Lillardöt leszámítva átlagos képességű, de jó mentalitású játékosok alkotják őket (Vonleh-ban lehetne még valami, de neki ez a szezon sem jött annyira össze), viszont belőlük is olyan rendszert tudott Stotts felépíteni, ami parádésan működött. Tavaly nyáron négy kezdőjüket és legjobb cserejátékosukat vesztették el, az pedig nem Neil Olshey GM dicsérete, hogy ennek ellenére is viszonylag simán PO-helyen maradtak.

3. Rick Carlisle (Dallas Mavericks)

A DeAndre Jordan-saga után lényegében center nélkül maradtak, Pachuliával, Powell-lel és Mejrivel kellett operálniuk magas posztokon Nowitzki mellett, és a sérülések miatt Matthews és Deron Williams sem azt hozták, amit a legjobb forgatókönyvben elképzeltünk, ettől függetlenül végeztek a Portland mögött - amerikai szakírók egy elég jelentős része őket várta nyugat legvégébe. Carlisle nem először bizonyította már, hogy neki a kevesebb is elég, nálam ezzel a mostanival is Top3-ba kerülne, pedig valószínűleg a rendes szavazáson nem fog.

Akik lemaradtak

Steve Kerr: Itt van ugyanis még Kerr, aki nálam nem lenne Top3-ban, mivel 39-4-ig Luke Walton vitte az együttest, tehát a rekord nagyobb része még az ő irányítása alatt jött össze, a 73-9 miatt viszont valószínűleg így is nyerni fogja Kerr a szavazást - az is segíti, hogy tavaly nem ő nyert, hanem Mike Budenholzer.

Dwane Casey: Alapszakasz-díj, úgyhogy nyugodtan lehet neki is pár szavazatot beszámolni, miután a Toronto nemhogy csont nélkül végzett a keleti második helyen, de egészen a szezon legvégéig még arra is volt esélyük, hogy esetleg befogják a Clevelandet. A hozzá passzoló állományt kapta a keze alá, de ezzel most jól is élt.

Frank Vogel: Az Indiana esetében ugyanazt tartom, amit a Blazersnél: maga a játékosállomány egy-egy kivételt (George, tehetsége alapján Turner) leszámítva nem nagyon tartalmaz hasznos kiegészítőknél többet (Hill mondjuk a legjobb fajta ebből, Milesnak kifejezetten jó szezonja volt, de Ellisnél a hasznos jelzőt nem használnám), de Vogel ebből rendszert gyúrt (Carlisle-hoz hasonlóan nem először). A Bulls, Bucks, Wizards hármast egyértelműen erősebbnek tartom a keretük alapján, és akármennyi sérültje is volt ennek a triónak, a Pacers azt, hogy előttük végzett, szerintem Vogelnek köszönheti és nem a többi csapat problémáinak.

 

Év Vezetője (Executive of the Year)

1. RC Buford (San Antonio Spurs)

Ezt nem nagyon kell szerintem magyarázni, miután a nyár folyamán Aldridge-et sikerült megszerezniük - plusz diszkont áron aláírt hozzájuk David West is. Megvoltak ennek a következményei (Belinelli és Joseph távozása, így a szezon előtt egy kérdőjeles periméter-kispad), de LMA megszerzése alapvetően is a nyár legnagyobb húzása volt úgy, hogy vezéráldozatokba nem került, a Spurs pedig finoman szólva sem mondott csődöt a szezon során sem.

2. Masai Ujiri (Toronto Raptors)

Casey nem Top3-as szerintem, de Ujiri igen, mivel szinte kivétel nélkül bejött az összes nyári húzása, vagy még nem tudunk róluk semmit. A drafton Delon Wright volt az egyetlen mellényúlás, de az is úgy, hogy utána Joseph leigazolása tette utólag fölöslegessé az irányító kiválasztását - cserébe úgy tűnik, a második körből Norman Powellt érdemes volt kiválasztani. Joseph mellett Scola és Biyombo megszerzése is telitalálat volt, az argentin nem egy, nem két alkalommal adott pluszt támadásban, a másik két delikvens pedig Casey-stílusú, védekezésben folyamatosan robotoló játékos. Carroll nagyon sokat volt sérült, őt egyelőre nem nagyon lehet megítélni, de a stílusváltás nagyon bejött az alapszakaszban a Raptorsnak, aminek az alapját Ujiri teremtette meg a nyári tevékenységével.

3. Pat Riley (Miami Heat)

Nála hosszabb távot érdemes vizsgálni, de ez általában nem is egyszezonos díj. LeBron James távozása után úgy tudta felhúzni az új csapatot, hogy már kelet harmadik helyén végeztek Chris Bosh All-Star hétvégén történő kidőlése ellenére is. Tavaly összekukázták Hassan Whiteside-ot és bár lehet, hogy sokat adott fel érte, de Goran Dragicot is megszerezték (aki Bosh kiválása után kifejezetten jól játszott). Ebben az idényben amellett, hogy leesett hozzájuk Justise Winslow a drafton, kihúzták még Josh Richardsont is, aki szintén fontos része lett a rotációnak - Amare vagy Joe Johnson megszerzése azért nem annyira GM-i munka, de a fiatalok nagyon fontosak voltak a jövő és az elcserélt pickek miatt, ebbe pedig belenyúlt Riley rendesen. Összerakott tehát egy olyan keretet, ami úgy is megint kelet egyik legjobbja, hogy az új franchise playernek szánt játékosa fél szezonokat kénytelen kihagyni.

Akik lemaradtak

Stan Van Gundy: Két év alatt a saját képére szabta a Pistonst, így sok-sok év után újra bekerültek a PO-ba. Reggie Jackson is inkább megszolgálta a pénzét, mint nem, Marcus Morris megszerzése is bejött, év közben pedig gyakorlatilag a semmiért sikerült megszereznie Tobias Harrist. Egy pad kell még a további előrelépéshez.

 

Év Újonca (ROY)

1. Karl-Anthony Towns (Minnesota Timberwolves)

Ez azt hiszem, nem lehet kérdés. Nyugaton a hónap újonca címet minden egyes alkalommal ő söpörte be. 18.3 pontot átlagolt első évében 59%-os, félelmetesen jó hatékonysággal, 34.1%-os triplamutató mellett. Volt még 10.4 pattanója, 2.0 gólpassza és 1.7 blokkja is - telitalálat volt a néhai Flip Saunderstől az ő kiválasztása, azonnal a Minnesota legjobb játékosává vált.

2. Kristaps Porzingis (New York Knicks)

A lett magasember legit kihívója volt Townsnak egy ideig, de az utóbbi másfél-két hónapban "elváltak útjaik", elég rendesen kiütközött nála, hogy Európában ennyit azért messze nem játszott. Végül 14.3 pontját 33.3%-os triplamutatóval és 51.8%-os TS-sel hozta, ami alapvetően nem jó, de egy rookie-tól azért nem is borzasztóan rossz, viszont volt 7.3 pattanója és 1.9 blokkja is, védekezésben is kifejezetten jól teljesített, a New York nagy erőssége volt hátul.

3. Devin Booker (Phoenix Suns)

A draftclass legjobb kezű játékosa Bledsoe és Knight sérülése, valamint a Suns pocsék szezonja miatt egy idő után szabadkezet kapott az arizonaiaknál, így 13.8 pontot átlagolt 53.5%-os TS-sel - ez meg egy újonctól kifejezetten jó, ha végignézzük, hogy a mai nagy sztárok közül ki hogyan kezdte. 34.3%-kal dobta csak a triplákat, ami nem kiemelkedő, de nála elég egyértelmű, hogy ha csapatot kap maga köré, akkor a 40+% lesz a cél minden évben, borzasztóan jól dob kintről - gyakorlatilag a Suns szezonjának egyetlen pozitív pontja volt, ha hosszútávon nézzük a dolgokat.

Akik lemaradtak

Jahlil Okafor: Szerintem maximum ő lehet veszélyes a három említett játékosra, hiszen 17.5 pontot és 7.0 pattanót átlagolt 1.2 blokkal karöltve. Nem is szerezte olyan rossz hatékonysággal a pontjait, főleg Porzingishez képest (53.6% TS), de hogy mennyire nem a blokkmutató a védekezés mérője, az nála krisztálytisztán kimutatható: egészen pocsék hátul, emiatt nálam Bookerrel sincs összességében egy lapon. A botrányai sem fogják szerintem segíteni a szavazásnál, de az nem lepne meg, ha ő Top3-ba kerülne, bárki más igen.

 

Legtöbbet Fejlődött Játékos (MIP)

1. Steph Curry (Golden State Warriors)

Magasabb szintről nehéz már nagyot fejlődni, de hogy az MVP mennyit ugrott még feljebb egy év alatt, azt felfogni nehéz. 6.3 pontot javult egy idény alatt (23.8->30.1) úgy, hogy triplában is fejlődött (44.3%->45.4%), a TS-mutatója pedig a ligaelitből All-Time legjobbra, vagy legalábbis ennek közelébe ugrott, ha csak az első számú scorereket nézzük (63.8%->66.9%). 286 tripláról 402-re javította saját egy idényes rekordját, úgyhogy hiába volt már MVP tavaly is, szerintem pont emiatt ő a legtöbbet fejlődött játékos idén.

2. CJ McCollum (Portland TrailBlazers)

Év végére azért meggyőztem magam, hogy bekerüljön legalább ide. Jelentősen nőtt a játékideje (15.7 -> 34.8 perc), így nőtt a pontátlaga (6.8 -> 20.8) és a gólpasszmutatója is (1.0 -> 4.3). Ami miatt a Top3-ba már nálam is befér, az az, hogy 36 percre vetítve is elég nagy javulást mutatott mindkét statisztikában, és a hatékonysága is fejlődött (53.4% -> 54.4% TS), tehát nemcsak elbírta a nagyobb szerepet, de minőségileg is jobban játszott a nagyobb teher alatt. Jó esélye van egyébként a győzelemre, mert látszólag messze az övé a legnagyobb ugrás, de nálam Curry fejlődése imponálóbb.

3. Draymond Green (Golden State Warriors)

36 percre vetítve sem a pontátlaga nem nőtt olyan nagyot, sem a pattanómutatója, de hatékonyságban kategóriákat fejlődött (54.0% -> 58.7% TS), és a társak kiszolgálásában is (3.7 -> 7.4 gólpassz). A 73-9 Curry és az ő fejlődésének köszönhető szerintem elsősorban (persze több más egyéb tényező, például a kiváló csapategység mellett), úgyhogy szerintem a Top3-ba befér majd a szavazáson is, de nyerni ezúttal sem fog, ahogy tavaly sem sikerült neki Jimmy Butler miatt.

Akik lemaradtak

Will Barton: A McCollum-féle "több játéklehetőséget kapok, jelentősen jobbak is lesznek a statisztikáim"-vonulatot erősíti ő is. 16.9 percről ugrott játékideje 28.7 percre, amit 7.6 pontos (6.8->14.4), 1.1 gólpasszos (1.4->2.5) és 3.0 pattanós (2.8->5.8) fejlődéssel hálált meg, és hatékonysága is sokat javult (50.3%->53.5% TS)

 

Év Védője (DPOY)

1. Kawhi Leonard (San Antonio Spurs)

Ez most nálam simább, mint tavaly, miután Defensive Win Sharesben ligamásodik lett (5.5) Paul Millsap (!!!) mögött, a DRPM (Defensive Real Plus Minus, mekkora hatással van egy játékos a saját csapata védekezésére a 100 támadásra vetített kapott pontok alapján) kategóriában pedig ő az egyetlen periméter játékos a Top26-ban, 5. helyen végzett (4.29) - a következő külső posztos játékos csapattársa, Danny Green egyébként. Csak 1.8 szerzett labdája volt meccsenként, de főleg a szezon első felében többször is bemutatott olyan egyszemélyes radírt az ellenfél legjobb pontszerzőin, hogy szerintem b2b megkapja másodjára is a trófeát. 

2. Draymond Green (Golden State Warriors)

Nálam ismétlés lenne az első két helyen a tavalyi szavazás után, mert Green pont Leonard előtt végzett DRPM-ben, negyedik lett a ligában (4.51), Defensive Win Shares-ben pedig hatodik (5.1). Igazából az is elképzelhető talán, hogy nyerni fog, mert három poszton is kiválóan védekezik (SF, PF, C), de Leonard mellett szól, hogy a Spurs egészen messze a liga legjobban védekező csapata (99.0 DRtg, 100 támadásra vetítve csak ennyi pontot kapnak), míg a Warriors idén csak hatodik lett ebben (103.8 DRtg).

3. DeAndre Jordan (Los Angeles Clippers)

A Clippers 100 támadásra vetítve az ötödik legkevesebb pontot kapta a ligában (103.8), Jordan harmadik lett Defensive Win Sharesben (5.5), második a blokkokban (2.3), második a védőpattanóknál (32.7% DReb%), DRPM-ben pedig hetedik (3.90). Gyakorlatilag mindenben az élmezőnyben van, amiben kell, de az első két helyezett védekezése szerintem sokkal inkább a reflektorfényben van és jobb, sokoldalúbb védők is, mint a Clippers centere.

Akik lemaradtak

Hassan Whiteside: Ötödik lett Defensive Win Sharesben (5.3), megnyerte a blokkkategóriát, méghozzá toronymagasan (3.7), harmadik lett a ligában a védőpattanókat arányaiban nézve (32.4% DReb%), ráadásul neki volt a legjobb egyéni DRtg mutatója (94.5), viszont a Heat csak kilencedik lett a 100 támadásra vetített kapott pontok alapján (104.4), az egyik legfontosabb statisztikában, a DRPM-ben pedig mindössze a 35. helyen végzett (2.25). Nála jelentősen több dobást befolyásolnak nagyon sokan a ligában - a kiugró egyéb statjai miatt esélyes szerintem a Top3-ra, a blokkmutatót ennyivel nem nagyon szokták megnyerni. 

Rudy Gobert: A hetedik legjobb védelemmel (103.9) rendelkező Utah bástyája volt idén is. Blokkokban harmadik lett (2.2), védőlepattanókban 10. (27.7% DReb%), egyéni DRtg-ben Top10-es volt (98.7), ahogy DRPM-ben is (3.81), igaz, Defensive Win Sharesben csak 17. helyen végzett (3.8). Továbbra is az egyik legnagyobb veszély az ellenfelek számára, a gyűrű közelében 11.9%-kal dobnak róla gyengébben, mint egyébként másról, de a többi számai szerintem most nem lesznek elegek a Top3-ra.

 

Év Hatodik Embere (6th man)

1. Ryan Anderson (New Orleans Pelicans)

Őszintén szólva itt random három embert jelölök ki, mert van kb. 10 olyan név, akiknél mind van mi mellett és ellen is érvelni. Anderson hozta a legjobb számokat a cserék közül 17.0 pontjával és 6.0 pattanójával, ráadásul 54.8%-os TS-sel dolgozott, ami teljesen jó, de a Pelicans annyira gyenge volt szinte az egész idény során, hogy nem vagyok abban biztos, hogy ezt nem veszik figyelembe, és néznek át rajta és Jrue Holiday-en is.

2. Will Barton (Denver Nuggets)

Maradt ugyanaz a két emberem, akik a féltávnál: Barton 14.4 pontot hozott 53.5%-os TS mutatóval, de emellett volt 5.8 pattanója és 2.5 gólpassza is - elég szépen megtöltötte a statlapot, ez szól mellette sok társával szemben, viszont a Denver szintén nem volt éppen PO-ért küzdő csapat. Ami növelheti az ő esélyét, hogy a Legtöbbet Fejlődött Játékos szavazáson is ott lehet a neve, de nem legelöl, ez viszont felhívhatja a figyelmet rá annyira, hogy segítség legyen ennél a szavazásnál

3. Zach LaVine (Minnesota Timberwolves)

Elég szép fejlődésen ment keresztül, ami a hatékonyságát illeti, TS-ben is sokat javult (51.5% -> 54.8%) és triplában is (34.1% -> 38.9%), így 14.0 pontot hozott 3.1 gólpasszal és 2.8 pattanóval. Mivel a Minnesota nem volt jó, de a kiemelkedő fiataljai miatt folyamatos figyelem hárult rájuk, szerintem bőven elképzelhető az is, hogy megnyeri a szavazást.

Akik lemaradtak

Jrue Holiday (16.8 pont, 6.0 gólpassz, 3.0 pattanó) esélyes a gyenge hatékonysága ellenére is (52.9%), de ott van még Jamal Crawford, Evan Turner, CJ Miles, Allen Crabbe, Enes Kanter, Darren Collison, Mirza Teletovic vagy Gorgui Dieng is, akik szerintem a Top5 környékére mind odakerülhetnek, nagyon kis különbségek voltak idén, nem nagyon emelkedett ki senki, és ahogy az elején írtuk, mindnyájuknál lehet pozitív dolgokat és hibákat is találni bőséggel.

 

Legértékesebb Játékos (MVP)

1. Stephen Curry (Golden State Warriors)

Ez itt megint nem lehet kérdés, hiszen Curry nyerte a pontlistát (30.1), a dobáshatékonysági listát (66.9% TS) és az összhatékonysági listát (31.5 PER) is, ezzel gyakorlatilag csak az a kérdés, hogy lesz-e olyan, akinél nem ő az első, egyhangú szavazásra még nem volt példa. Hab a tortán, hogy a büntetőknél (90.8%) és a szerzett labdákban (2.1) is ő végzett az élen, belépett az 50-40-90 és az 50-45-90-es klubba is, 402-re javította 286-ról a saját triplarekordját és a 73-9-es csúcsot felállító Warriors legjobbja volt - érv nem szól ellene.

2. Kawhi Leonard (San Antonio Spurs)

Leonard a Spurs első számú embere lett támadásban, és bár ez nem feltétlenül jelenti azt náluk, mint bármelyik másik csapatnál, azért így is elég sokszor fordultak hozzá, ha kellett. Ezt hálálta meg 21.2 pontos átlaggal úgy, hogy 44.3%-kal triplázott és 61.6%-os TS-mutatója volt, tehát elöl kifejezetten hatékony volt. 6.8 pattanóval és 2.6 gólpasszal még kevés lenne az MVP-beszélgetéshez, de a liga legjobb védője is, a ligamásodik San Antonio első számú embere, úgyhogy szerintem van esélye a Top3-ra.

3. Russell Westbrook (Oklahoma City Thunder)

Leonard legnagyobb kihívója a második helyért szerintem Westbrook lesz, aki nagyon látványosan csinálta idén, amit csinált - beállította Magic Johnson 1981/82-es tripla-dupla számait, ezzel pedig folyamatosan reflektorfényben volt. 23.5 pont, 10.4 gólpassz és 7.8 pattanó 2.0 szerzett labdával szerintem még az MVP címre is esélyessé tenné, de azért a gólpasszok mellé van 4.4 eladott labdája is, 23.5 pontját csak 55.4%-os TS-sel hozta, Leonardnél (és Currynél) jóval gyengébb hatékonysággal dolgozik tehát, védekezésben pedig a Spurs sztárjával nincs egy szinten, nálam ezért előzi őt Kahwi - hogy ez utóbbi mennyire fontos a szavazóknak, arról vannak kétségeim, egyáltalán nem lepődnék meg, ha ő lenne a második majd a szavazáson.

Akik lemaradtak

LeBron James: Kevésbé volt idén a reflektorfényben, önmagához képest nem is hozott nagy számokat, de egyáltalán nem lenne meglepetés az ő Top3-as helyezése sem, hiszen 25.3 pontját 58.8%-os TS-sel hozta, volt 7.4 pattanója és 6.8 gólpassza is - ez nagyjából 5 embert leszámítva óriási számsor lenne. Összességében tehát még jobb is volt, mint az előző alapszakaszban, de nyerésre semmi esélye nincs, a Cavs pedig inkább csak negatív fényben tűnt fel eddig idén, hiába nyerték meg keletet.