Az NBA arénái 3/3.: nem csak az időjárás ellen véd

(A nevekre kattintva megnézhetitek az arénák belső képét.)

Central
 
Chicago Bulls – United Center (1994)
 
A Szeles Város csapata 1994 óta használja a United Airlines-ról elnevezett United Centert, közösen a Chicago Blackhawks franchise-zal. A csarnokot Jerry Reinsdorf, a Bulls (és a Red Sox) tulajdonosa Bill Wirtz-cel, a Blackhawks tulajdonosával közösen építtette, ennek megfelelően a csarnokot fele-fele arányban a két franchise tulajdonolja. Kosármeccseken 20 917 néző befogadására alkalmas a United Center, amelyet 2034-ig még biztosan így fognak hívni, mivel 2014 nyarán újabb 20 évvel meghosszabbították az eredeti megállapodást.
 
A United Center különlegessége, hogy a Staples Centerhez hasonlóan itt is legendás játékosok szobrai találhatóak a csarnoknál: Michael Jordan mellett két hokilegendát, Stan Mikita-t és Bobby Hullt érte ez a megtiszteltetés. A csarnok légtere sem akármilyen szintet képvisel: a Bulls hat bajnoki logója mellett a Blackhawks hat Stanley-Kupa győzelmére emlékezető zászlók is láthatóak – illetve láthatóak lesznek, hiszen a Blackhawks idén nyerte a hatodikat.  

 
Detroit Pistons – The Palace of Auburn Hills (1988)
 
A Madison Square Garden mellett a másik olyan létesítmény az NBA-ben, amelynek a névhasználati jogát nem adták el – egyszerűen csak The Palace-nek hívják. Chicagóval ellentétben Detroitban a Pistons és a legendás hokicsapat, a Red Wings nem közösködik, a Palace 1988 óta a Dugattyúsok otthona. A hely azonban így is kultikus, hiszen megnyitása után a Bad Boys rögtön két bajnoki címet szerzett, 2004-ben is nagydöntőt nyert a gárda – és itt történt a „Malice at The Palace” is, amikor Ron Artest és néhány Pacers-es csapattársa úgy gondolta, hogy átrendezi egy kicsit.
 
Ma már a nehéz gazdasági helyzet és a nem túl fényesen muzsikáló csapat miatt gyakran félházakkal megy a létesítmény, ugyanakkor a léte csak a Pistons tulajdonosától függ, hiszen annak idején a Davidson család teljesen önállóan húzatta fel a csarnokot. A Palace 1988-ban épült, sok másik NBA-csarnokkal egy időben, azonban azokat már vagy lerombolták, vagy le fogják. A Palace egyikhez sem hasonlítható, ez volt az első modern aréna a ligában luxuspáholyokkal, gyakorlatilag ennek a koncepcióját másolták le a többiek - így egy 117 milliós beruházással gond nélkül fel tudták hozni az újabb csarnokok kényelmi szintjére.
 
Milwaukee Bucks – BMO Harris Bradley Center (1988)
 
A csarnok lassan már csak múlt idő, hiszen nem is olyan régen szavazta meg a helyi önkormányzat, hogy beszáll egy új csarnok építésébe. Pedig a BMO Center egyáltalán nem öreg, és 18 717 nézőt tud befogadni, ráadásul csak a fenntartási költségeket kell fizetni. A csarnokot ugyanis egy helyi milliárdos dinasztia, a Bradley építtette egyik ősük tiszteletére, majd az egészet a közösségnek ajándékozták.
 
A Bucks mellett a Marquette Egyetem (többek között Dwyane Wade alma matere) is egyelőre ebben a csarnokban játszik, az arénát azonban egy modern létesítmény fogja felváltani várhatóan 2017-től. A költségeket Milwaukee, illetve a csapat régi tulajdonosa, Herb Kohl szenátor (100 millió dollár) és az tulajdonosok, Marc Lasry és Wesley Edens (100 millió) adják majd össze.
 
Indiana Pacers - Bankers Life Fieldhouse (1999)
 
A Pacers és a WNBA-s Indiana Fever otthona igazi kosárlabda-aréna, gyakorlatilag ez a két csapat használja – ez nem is meglepő a kosárlabda államában. A BLF-et ráadásul imádják a szurkolók: 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben is a legjobb NBA-csarnoknak választották, 2006-ban ráadásul a négy nagy major liga legjobb helyszínének is. Mindezt úgy, hogy a Pacers soha nem nyert NBA-bajnokságot - ehhez legközelebb az aréna első szezonjában voltak, Reggie Milleréknek végül nem jött össze.
 
A korábban Conseco Fieldhouse névre hallgató, 183 millió dollárból épült létesítmény aszimmetrikus elrendezésű, így bár kosármeccseken 18 165 nézőt engednek be, NHL-meccset nem nagyon lehet benne rendezni: ekkor mindössze 12 300 néző élvezhetné a játékot, a két kapu mögötti területről nem lehetne látni a pálya egy részét. A csarnok két darab impozáns méretű, szinte büntetővonaltól büntetővonalig érő, 50 láb széles kivetítővel rendelkezik, de a palánk mögötti nézők sem panaszkodhatnak: ők 1-1 darab 25 láb széles kivetítőt kaptak. Majdnem kifelejtettük: mindegyik videóképernyő HD minőségű.
 
Cleveland Cavaliers – Quicken Loans Arena (1994)
 
A The Q az NBA harmadik legnagyobb kapacitású csarnoka (20 562 néző), és bár mindössze 100 millió dollárból épült, minden igényt kielégít. 2005 körül teljesen ráncfelvarráson esett át a belső tér, 2014 óta pedig az NBA legnagyobb, „jumbotron” kivetítője van a csarnok légterében.
 
Az arénát egyébként Dan Gilbert, a Cavs jelenlegi tulajdonosa húzatta fel, azonban 2005-ig nem volt köze a csapathoz. A franchise-t 1983 óta Gordon Gund tulajdonolta, aki egyébként 2005-ig a The Q névhasználati jogát is megvette – 2005-ig szerényen csak Gund Arena volt a hivatalos neve. 2005-ben adta el a csapatot Gilbertnek, bár kisebbségi tulajdonosként a mai napig köze van a franchise-hoz. Az aréna jelenlegi névadója Gilbert cége, az Egyesült Államok második legnagyobb jelzálog-hitelezője - amelynek központja egyébként nem Clevelandben, hanem Detroitban van.
 
Northwest divízió
 
Oklahoma City Thunder – Chesapeake Energy Arena (2002)
 
A korábbi Ford Centert 2002-ben elsősorban koncert- és rendezvénycsarnoknak építették, kisebb sportcsapatok játszottak csak benne. 2005 és 2007 között aztán a New Orleans/Oklahoma City Hornets második otthona lett a Katrina Hurrikán pusztítása miatt. A Hornets ittléte fogékonnyá tette a helyieket a profi kosárlabdára (egyetemi kosárlabdában mindig is volt neve Oklahomának), és 2008 nyarán (máig vitatott körülmények között) ideköltöztették a Seattle SuperSonicsot, egyúttal átnevezték Oklahoma City Thundernek.
 
A Thunder otthonának egyébként jót tett, hogy nem elsősorban sportcsarnoknak építették – a liga egyik leghangosabb és legjobb akusztikájú csarnoka, a beceneve árulkodó: Loud City. Az aréna a város tulajdona, de annak idején a jelenlegi franchise-tulajdonos, Clay Bennett cége építette. 2008-tól kezdődően jelentős fejlesztéseket eszközöltek az eredetileg mindössze 89 millió dollárból felhúzott épületben, és bár csökkent a férőhelyek száma (jelenleg 18 203), de egy minden igényt kielégítő, nagyon hangulatos aréna lett a végeredmény.
 
Utah Jazz – EnergySolutions Arena (1991)
 
Nem túlzás, hogy a Jazz mint franchise ezzel a csarnokkal lépett szintet 1991-ben, addig a mindössze 12 ezer férőhelyes Salt Palace-ben játszottak. Larry H. Miller, a klub tulajdonosa (a klub és a csarnok a mai napig a családjáé) azonban úgy döntött, hogy az egyre jobb csapat megérdemel egy elit csarnokot, és felépíttette. A 93 millióból elkészült létesítmény 19 911 nézőt tud fogadni kosármeccseken, és többek között a 2002-es téli olimpián is jó szolgálatot tett – a korcsolyaversenyek színhelye volt.
 
A Delta Airlines szponzorációja miatt 2006-ig Delta Centernek hívott aréna azonban nem elsősorban erről híres, hanem egészen félelmetes atmoszférájáról. 2008-ban 240 NBA-játékos válaszai alapján az EnergySolutions Arena a liga legijesztőbb csarnoka, korábban egyébként viccesen Decibel Centerként is emlegették a kommentátorok. A létesítmény előtt áll Karl Malone és John Stockton bronzszobra 2006, illetve 2005 óta.
 
Minnesota Timberwolves – Target Center (1990)
 
A Target Center 1995-ig a Wolves tulajdonában volt, kifejezetten a franchise részére épült – ennek ellenére nem készült el az 1989-1990-es évad rajtjáig, így egy évet albérletben volt kénytelen játszani a csapat. A várakozás azonban megérte, a 104 millióból megépített csarnok azóta is a gárda otthona. Kosármeccseken 19 356 néző lehet jelen a 2004-ben és 2014-ben is részlegesen felújított arénában.
 
Minneapolis városa 1995-ben vette meg, azóta a városi élet központja. Érdekesség, hogy itt érvényesül a természet közelsége: a pálya talaja 2008-ig hagyományos parketta volt, illetve 2009-ben ez volt az első csarnok, amelynek úgynevezett zöld tetőt készítettek, azaz növényekkel futtatták be. A Wolves mellett a Minnesota Lynx WNBA-csapata is itt játszik (mindkét gárda Glen Tayloré), és ez várhatóan 2035-ig így is marad: 2015 tavaszán újabb, teljes körű feljutásról egyezett meg Taylor és a város.
 
Portland Trail Blazers – Moda Center (1995)
 
A korábban Rose Gardenként ismert csarnok nagyon nehezen készült el, a csapat korábban az ikonikus kinézetű, de kevesebb, mint 13 000 embert befogadni képes Memorial Coliseumban volt kénytelen játszani. Pedig már 1977, a bajnoki cím óta minden meccs telt házzal ment, vagyis a drukkerek szinte szó szerint dörömböltek az ajtón. 1988-ban vette meg a franchise-t a Microsoft második embere, a multimilliárdos Paul Allen (aki a Seattle Seahawks tulajdonosa is), ennek ellenére csak 1995-re épült fel a Rose Garden. A csarnok később is rossz csillagzat alatt működött, 2004-ben az üzemeltető cég tönkrement, végül Allen 2007-ben megvette.
 
Érdekesség, hogy soha nem rendeztek Portlandben All-Star Gálát, és ez a közeljövőben sem fog megtörténni – ez az átka annak, hogy Portland nem egy világváros, és kevés a szállodai hely. A csarnoknak azonban van egy különleges tulajdonsága: az „akusztikus felhő”. A plafonon 160 akusztikai panel található, amelyek egy része összegyűjti, más része „ledobja” a lelátó felső szintjein képződő zajokat a pálya közelébe, így a legtávolabbi szurkolást is tisztán lehet hallani. Viszont nem ez lesz az NBA első nyitható tetejű csarnoka...
 
Denver Nuggets – Pepsi Center (1999)
 
A denveri sportlétesítményeket a 90-es években egy hatéves projekt során teljesen újakra cserélték, ennek részeként épült meg a Pepsi Center is, amely a Nuggets mellett Stan Kroenke másik csapatának, a Colorado Avalanche-nek is otthont ad. Az arénát Kroenke cége építette és üzemelteti, kosármeccseken 19 155 néző foglalhat benne helyet.
 
A 187 millió dollárból megépült csarnokkal az évek során egy komolyabb probléma akadt – a túlzsúfoltsága. 2008 nyarán ugyanis Kroenke engedélyezte, hogy a profi birkózó-szövetség, a WWE televíziós közvetítéssel egybekötött tornát rendezzen a csarnokban 2009. május 25-én. Az élet azonban úgy hozta, hogy 2009. május 25-én Denver Nuggetsnak is jelenése volt a nyugati főcsoportdöntő 4. meccsén – Denverben. A WWE rendezvényét végül a Nuggets ellenfele, a Lakers arénájában, a Staples Centerben tartották meg, és a szervezetnél annyira megsértődtek Kroenke-re, hogy 2012-ig nem is tértek vissza Denverbe.