Jó irányítók, rossz lábak 1/2.
Rajon Rondo sérülése után, Derrick Rose visszatérése előtt idejét érezzük, hogy elmerüljünk az NBA közelmúltjában. Korábban is számos nagyszerű játékmesterrel előfordult, hogy súlyos térdsérülést szenvedett – egyeseknek volt visszaút a csúcsra, másoknak sajnos nem. Az első rész főszereplői: Mark Price, Ron Harper, Terrell Brandon és Shaun Livingston.
Mark Price
Prime évek: 1987-1995, Cleveland Cavaliers. All-Star: 4. Sérülés: 1990.
Mark Price mellől olyan, a mi listánkon is szereplő klasszisokat cseréltek el, mint Ron Harper és Kevin Johnson. John Stocktonnal párban apró fehér irányítókként terrorizálták a ligát a 80-as, 90-es évek fordulóján. Price igazi úttörő volt a támadójátékban: a csapdázásokból rendre kibújva a büntetővonal környékéről dobálta tempóit, ő volt az első, aki a ma már általánosnak számító megoldást mesterfokon alkalmazta - ezt a helyet egyébként is szerette: 90% feletti büntetődobó volt. Price gyakorlatilag mindenhonnan életveszély volt, hiszen a triplákat is remekül termelte: 1993-ban és 1994-ben is megnyerte az All-Star Gálán a tripladobót.
1990 novemberében sérült meg a térde, majdnem 1 évet hagyott ki - legjobb szezonjai viszont ezután következtek. 1992-ben főcsoportdöntőt játszott csapatával (a csúcson lévő Chicago Bulls jelentette a végállomást), 1992-1994 között zsinórban háromszor volt All-Star, 1994-ben a Dream Team II tagja – 1993-ban pedig az Év Legjobb Ötösébe választották. Még 33 évesen is képes volt megviccelni az újonc Allen Iversont - pedig akkor már bőven levezetett.
Ron Harper
Prime évek: 1995-2001, Chicago Bulls, Los Angeles Lakers. All-Star: -. Sérülés: 1990.
Ron Harpert a legtöbben a Chicago Bulls és a Los Angeles Lakers csapatainak irányítójaként ismerik – pedig Harper egy óriási rugókkal rendelkező dobóhátvédként indult az NBA-ben. A Clevelandben egy laza, 22.9 pontos átlaggal kezdte karrierjét 1986-87-ben, és 1989 nyarán leendő franchise playerként érkezett a Clippershez. Szinte rögtön megsérült a térde, és bár vissza tudott jönni belőle, a rugói egyik pillanatról a másikra elvesztek.
Harper azonban nem esett kétségbe, és átképezte magát irányítónak. Persze annyira volt ő irányító, mint Gilbert Arenas – de körülbelül itt is ér véget kettejük összehasonlítása. 1994 nyarán érkezett Chicagóba, ahol a Bulls második triplázásából alaposan kivette a részét. Mivel a triangle offense nem igényelt egy passzológépet, a dobásban és védekezésben is nagyon jó Harper volt a tökéletes megoldás (gond nélkül elgardírozta később a Shaq-Kobe párosra épülő Lakerst is).
Bár 1990-ban úgy tűnt, sérülése negatív irányba befolyásolja a pályafutását, utólag nem kétséges: ennél jobb dolog nem is történhetett volna vele - hiszen rákényszerült, hogy játékmesteri kvalitásait is fejlessze.
Terrell Brandon
Prime évek: 1995-1998, Cleveland Cavaliers, Milwaukee Bucks. All-Star: 2. Sérülés: 1998.
Egy újabb Cavaliers-irányító, akin Mark Price-hoz hasonlóan fogott a Cleveland-átok - ám Price-szal ellentétben Brandon nem tudott kijönni a sérülésspirálból, és eltűnt a süllyesztőben. 1991-ben draftolta a Cavs, majd Mark Price távozása (1995) után kapta meg a gárda irányítását. Tehetségét mi sem jelzi jobban a következő 2-3 év diadalmenete: 1996-ban és 1997-ben All-Star, 1997-ben a Sports Illustrated a legjobb irányítónak választotta meg a 180 centit sem elérő játékmestert (olyan játékosok előtt, mint John Stockton, Jason Kidd, Anfernee Hardaway).
1997 őszén kezdődött a rémálom: előbb elcserélték Milwaukee-ba (Shawn Kemp és Vin Baker neve fémjelezte a tranzakciót), majd 1998 tavaszán meg is sérült. Az 1999-es csonkaszezonban lepasszolták Minnesotába, ahol úgy tűnt, még lehet benne kakaó, 2001 őszéig jól játszott - ám amikor újra megsérült, már nem volt ereje visszatérni. Sok évvel később elmondta: pályafutása második felében végig olyan sérülések kínozták, amelyek valamiért sokkal nehezebben gyógyultak, mint egy átlagos sportolónál - ez végül lelkileg teljesen felőrölte. (Jobb minőségű mixet nem találtunk róla.)
Shaun Livingston
Prime évek: 2006-2007, Los Angeles Clippers. All-Star: -. Sérülés: 2007.
Livingston esete sokban hasonlít Terrell Brandonéhoz annyiban, hogy neki is ki kellett várnia a sorát egy kiváló irányító (Sam Cassell) mögött – viszont neki sajnos nem adatott meg még annyi siker sem, mint Brandonnak. A 2 méteres, jó kezű és jól passzoló Anfernee Hardaway-klón 2004 és 2006 között csereirányítóként, dobóhátvédként szerepelt egy viszonylag erős Clippersben, majd 2006 őszén kapta meg a karmesteri pálcát (a 2004-es drafton negyedik helyen választotta ki a Clippers, egyenesen a középiskolából!).
2007. február 26-án viszont horrorisztikus sérülést szenvedett - két nappal azután, hogy 14 gólpasszos karriercsúcsot állított fel. A Bobcats ellen olyan szerencsétlenül fogott talajt, hogy gyakorlatilag minden szalagja elszakadt a bal térdében, a térdkalácsa pedig elmozdult. A látvány súlyosságára jellemző volt, hogy az ESPN a hírekben csak külön figyelmeztetés után mutatta be a videót (mi is eltekintünk ettől). 2008. júniusában térhetett vissza, és elmúlt években rengeteg csapatnál fordult meg (2010-ben kétéves, 7 millió dolláros szerződést is kötött vele éppen a Bobcats), de nagyobb szerepet már nem kapott sehol - jelenleg a Cavaliers alkalmazásában áll, Kyrie Irving cseréje.
Livingston még mindig csak 27 éves, de pályafutásának érdemi része már 6 éve véget ért. Iszonyatos mennyiségű munkát kellett elvégeznie ahhoz, hogy ez a szezon-mix 2011 nyarán elkészülhessen - és talán képet kaphatunk róla, mennyire jó játékos lehetett volna.
(folytatás holnap)