Pillanatkép: így zárta az NBA 2013-at

30. Milwaukee Bucks (7-24)

Bár Herb Kohl szenátor, a csapat tulajdonosa nem híve a tankolásnak, együttese mégis stabilan utolsó a ligában. Talán a legtöbb sérülés idén eddig a Bucks játékosaihoz fűződik (a Lakers-fanok vadul rázzák a fejüket), és ebből eddig nem jönnek ki jól Iljasováék: utolsó előttiek a dobott pontokat tekintve (92.7 meccsenként), utolsók dobószázalékban (42%), ráadásul legjobbjuk, Larry Sanders még csak most tért vissza ujjsérüléséből, amelyet egy kocsmai verekedésben szerzett. Ez a szezon egyértelműen elúszott, pozitívum viszont, hogy a fiatalok (Henson, Antetokounmpo, Middleton, Knight) így több játéklehetőséghez jutnak, főként a hosszú nevű/kezű görög lehet érdekes prospect a jövőre nézve.

29. Philadelphia 76ers (10-21)

A szezon eddigi talán legjobb újonca Phillyben pattogtat (nem, nem Lorenzo Brown az), már amikor képes pattogtatni. Michael Carter-Williams karrierje kimagaslóan indult, de sajnos rengeteget sérült a játékmester, ami komoly hátrány lehet az Év Újonca szavazás végelszámolásánál. Nélküle csak néhányan vannak a Sixers keretében, akik NBA játékosra emlékeztetnek, ennek fényében még a 10 győzelem is jónak mondható a csapattól. A védekezésük botrányos, ráadásul átlagban csaknem 9 ponttal páholják el őket az ellenfelek, ami a legrosszabb ilyen jellegű mutató a ligában. Thaddeus Young és Evan Turner vélhetően nem része a vezetőség hosszú távú terveinek, éppen ezért jó sokat vannak pályán, hogy a statisztikáik növelésével egyenes arányban csereértékük is nőjön. Nerlens Noel bemutatkozására valószínűleg a következő szezonig várnunk kell, kár is volna elkapkodni azt egy ilyen tét nélküli évadban.

28. Brooklyn Nets (10-21)

A szezon eddigi legnagyobb csalódása Jason Kidd és csapata. A liga messze legtöbb pénzéből "gazdálkodó" Nets időnként teljesen kilátástalan játékkal rukkol elő, ami -sérülések ide vagy oda- elfogadhatatlan egy ilyen játékosállománytól. Kevés gólpassz, egyénieskedés - Kidd remek játékmester volt, de egyelőre edzőként nem üti meg az NBA színvonalát. Csapat körüli források szerint a játékosok és a vezetők is kezdik elveszíteni türelmüket irányában, ráadásul Brook Lopez újabb komoly lábsérülése is nehezíti az edző dolgát. A nagy nyári igazolások közül Garnett, Pierce és Terry már csak nyomokban emlékeztet egykori önmagára, az érdekes körülmények között aláírt Kirilenko pedig eddig összesen 5 meccset tudott vállalni fájós háta miatt. Mivel a legkorábbi elsőkörös Nets draftjog körülbelül 2043-ra szól, ezért a vezetőségnek egy ideig azzal kell főznie, amije van. Nem túl biztatóak a kilátások.

27. Utah Jazz (10-24)

Bár sokak szerint fényes jövő áll a Kanter-Favors palánk alatti duóra Salt Lake City-ben, ehhez még évek kellenek. Olyannyira nem muzsikáltak (...) eddig jól együtt, hogy Corbin mester a török helyett inkább az egykori 1/2-est, Marvin Williamst nevezi már egy ideje a kezdőbe, ráadásul rajta kívül Richard Jefferson is komoly perceket kap, ez sokat elárul a Jazz erejéről. Kanter a padról nem hoz rossz számokat, azonban ez az évad talán rámehetne arra, hogy némi kémiát alakítson ki Favors-szel. Így is, úgy is kikapnak, hiszen a kőkemény nyugati konferenciában játszanak, ezért talán kicsit nehezen érthető a döntés. Trey Burke és Gordon Hayward egyelőre hozzák a tőlük elvárhatót, húzóemberek. Alec Burks is elkezdett végre játszani, a jövő (egy-két magas draftpickkel) nem tűnik rossznak a mormonok városában.

26. New York Knicks (9-21)

A másik Nagy Alma-béli csapat is nagy tervekkel vágott neki az idénynek, de hamar szembesültek a kőkemény realitással: védekezés nélkül nem lehet nyerni ebben a ligában (sem). Chandler korai kiesése nyilván nem használt, de a center azóta visszatért, azonban az eredmények továbbra sem jönnek. Anthony, Smith, Bargnani és Stoudemire legendásan csak a támadásra fókuszálja erejét, Shumpert kissé túlértékelt védő, amolyan vakok közt a félszemű, World Peace már csak nyilatkozataiban alakít nagyot. Marad Martin és Chandler, mint védő mentalitású játékos, ez pedig nagyon kevés. Ráadásul a tavalyi, triplákkal operáló és hatékonyan támadó együttes helyett most egy kevés passzos, mára elavult izolációs játékot erőltető gárdát láthatnak a nézők. Egy újabb elfecsérelt évad eddig, rengeteg ablakon kidobott pénz, rossz kosárlabda. Az egyetlen izgalom itt, hogy ki nyeri majd a történelmi mélyponton lévő Atlantic (Titanic) divíziót. 

25. Orlando Magic (10-21)

Az Orlando ifjoncai nagyjából ott vannak, ahová előzetesen vártuk őket. Jameer Nelson és Glen Davis mozdíthatóak, nekik már nem igazán lesz helyük a fiatalokra építő gárdában, ellenben egyik-másik csapatnak hasznosak lehetnek a rájátszás közeledtével. Afflalo élete idényét futja eddig, Oladipo dobóhátvédből irányítóvá való átnevelése viszont nem zajlik zökkenőmentesen, rengeteg labdát elszór az újonc. Ettől eltekintve ő az az energiabomba, akire a jövő Magic-je épülhet, Vucevic, Harkless, Harris és Nicholson mellett. Ha nem is mindegyikükből lesz NBA-sztár, valahogyan így kell kinéznie egy újjáépülő csapatnak.

24. Sacramento Kings (10-20)

Az ide-oda hánykolódó volume scorer, Rudy Gay legújabb állomáshelyén még mindig elég nagy a zűrzavar, nem igazán tisztázottak a szerepek. DeMarcus Cousins a legjobb játékosa a Királyoknak, semmi kétség, de nem igazán vezéralkat az önfejű magasember. Támadásban sokat fejlődött idén, azonban még mindig rossz védő, hasonlóan a keret nagy részéhez. Malone vezetőedző híresen védekezés-orientált, de eddig ő sem tudja kiimádkozni játékosaiból, hogy hátrafelé is figyeljenek kicsit: utolsó előtti a gárda a kapott pontokat tekintve. Isaiah Thomas produktív, Gay örökké Gay marad középtávoli tégláival, McLemore még nem kész megváltani a világot, a csapat többi része pedig átlagos kiegészítőember. Továbbra sem jó Kings szurkolónak lenni, de hátha majd a draft...

23. Cleveland Cavailers (10-21)

Bőséggel a várakozások alatt teljesítenek Kyrie Irvingék is, a kudarcok legfőbb oka talán a csapat kémiájában, vagy annak hiányában keresendő. A legtöbbre tartott fiatalok, Irving és Waiters olyan szinten nem tudnak és nem szeretnek együtt játszani, hogy Mike Brown edzőnek minimalizálnia kell a pályán együtt töltött perceiket. 1/1-es újoncuk, Anthony Bennett minden képzeletet alulmúlóan gyengén kezdte az idényt (első 21 rádobásából 1 talált célba), fizikális és mentális téren is van baja bőven. Elvétve találni a csapatban 45% fölött dobó játékosokat, tehát a hatékonyság nem ismérve Irvingéknek. Mindezek tetejébe pár napja kirakták aktív keretükből Andrew Bynumot, a csapat felé tanúsított nem megfelelő hozzáállás miatt, Bennett mellett pedig Karasev sem tűnik eddig jó választásnak, jó mélyről kellene tehát Brown edzőnek kihúznia a lovagokat.   

22. Chicago Bulls (12-18)

Derrick Rose szezon elején visszatért, újra reménykedtek a Bulls szurkolók. Bár a Miamit eddig megszorongatni sem nagyon tudták a rájátszásokban (három év alatt két párharc, 2-8-as mérleg), mégis úgy vélték, jó esélyük lehet bárki ellen egy esetleges keleti első hellyel, pályaelőnyből. Jött azonban Rose (valamint Deng és Butler) újabb sérülése, válaszút elé állítva a vezetőséget: tankoljunk-e a draftra, vagy tavalyhoz hasonlóan megfogyatkozott csapattal menjünk, amíg valaki meg nem állít minket? A válasz 2014-be fordulva még nem egyértelmű. Ahhoz ugyanis nem eléggé "rossz" a Bulls, hogy ne jusson rájátszásba, még a stabilan negatív mérleg ellenére sem, ahhoz viszont nem elég jó, hogy a második körnél tovább húzza a playoffban. Meglátjuk, melyik utat választják Gar Formanék, addig is marad a középszer.

21. Los Angeles Lakers (13-19)

Nem kezdte rosszul az idényt a sérülésekkel tizedelt D'Antoni legénység, az év végére viszont komoly hullámvölgybe kerültek Gasolék, hat meccset buktak zsinórban, köztük olyan "nagyágyúk" ellen, mint a 76ers, a Bucks vagy a Jazz. A trénernek még mindig nem a játékosai tudásának maximalizálása az erőssége, inkább saját játékrendszerét erőlteti rá kosarasaira, aztán vagy fekszik nekik, vagy nem. Vannak, akiknek egyértelműen jót tesz, ilyen például Xavier Henry vagy Nick Young, de Chris Kaman és Pau Gasol nem igazán találja a helyét a pályán. Steve Nash sajnos megérzi a kort és a phoenixi csodadoktorok hiányát, őt talán már nem látjuk viszont játszani. A Kobe Bryant karrierjéből hátralévő 2 év óriási kérdőjel, mivel nem adta meg a vezetőségnek a "hometown discount"-ot, vagyis nem írt alá kevesebb pénzért, hogy jobb keretet tudjanak köré rakni, bár állítólag nem is állt ilyesmi Mitch Kupchakék szándékában. Bryant ide vagy oda, ez a Lakers idén nem playoff szint, amit alátámaszt, hogy csak két csapatnak dobnak több pontot az ellenfelek meccsenként, mint Gasoléknak. De vajon lesz merszük tankolni a nem empátiájáról híres hollywood-i közönség előtt?  

20. Boston Celtics (13-18)

Akad pár jó teljesítmény a Garnett-Pierce érát lezáró Keltáknál idén, de ez is csak a tisztes helytállásra elég leginkább (azért annak megvan a maga diszkrét bája, hogy jobb mutatóval állnak, mint a Garnettéket befogadó Brooklyn...) . Kicsit talán túl is teljesítik az elvárásokat a zöldek, hiszen legjobbjuk, Rajon Rondo visszatérése még várat magára. Jordan Crawford azonban rendkívül hatékonyan tudta helyettesíteni eddig, a szezon elejének egyik kellemes meglepetését szolgáltatva. Bár Crawford játéka kezd visszaesni (ahogy az várható is volt), a fiatal Jared Sullinger továbbra is remek mutatókat produkál, ő lehet az új Celtics egyik pillére. Ezzel együtt 13-18-as mérlegük kissé csalóka, több mutatóban is a liga hátsó részéhez tartoznak (dobott pontokban és lepattanókban 24. asszisztban 30. helyezés). Ha ezzel együtt is becsusszannak a rájátszásba, akkor kellemes játszópartnerei lesznek a Heat-Pacers duó valamelyikének. 

19. Detroit Pistons (14-18)

Bár papíron jól erősített, és kétségkívül övék a liga legjobb balkezes triója, a valóságban mégsem fest annyira jól a Detroit. A két nagy nyári igazolás közül Josh Smith 40, Brandon Jenning pedig 39%-kal dob mezőnyből, van tehát leszedni való lepattanója a Drummond-Monroe párosnak bőven. Stuckey és Singler csereként hasznosak, Drummond szépen fejlődik, de ezzel nagyjából a pozitívumok végére is értünk. Nincs elég hely a pályán a Smith-Monroe-Drummond kombónak, nem tudják eléggé széthúzni a pályát a kisemberek számára, és ez a statisztikákban vissza is köszön. A rájátszás meglesz, talán még egy kört is mehetnek Jenningsék kelet gyengesége miatt, de az első két hónap játékát elnézve ennél több nem várható tőlük. 

18. Memphis Grizzlies (13-17)

A Grizzlik elit védekezése Marc Gasol kiesésével összezuhant, ahogy az várható volt. Ed Davis időnként megvillan, Kosta Koufos azonban nem tudja megfelelően helyettesíteni a spanyolt. A tavalyi rájátszásban nagyot repesztő Quincy Pondexter sérülése pedig a támadóoldalon jött rosszul, ráadásul őt nem is látjuk idén már játszani. Így a két Mike-ra, Millerre és Conley-ra, valamint az egykori Summer League MVP-re, Jerryd Bayless-re marad a feladat, hogy kinti dobásaikkal valahogy helyet csináljanak Zach Randolph-nak a palánk alatt, de Gasol (és Lionel Hollins) nélkül ez nem az a Memphis, ami tavaly volt: a rájátszásba való jutással is meggyűlhet a macik baja, annyira nincsenek dobók a keretben.

17. Denver Nuggets (14-17)

Egyre mélyebbre süllyed a tavaly remek alapszakaszt produkáló Denver is, a Memphishez hasonlóan nekik sem jön be tehát eddig az edzőváltás. Brian Shaw is ráfoghatja a sikertelenséget néhány sérülésre (Gallinari és McGee maródiak, utóbbit főleg a Shaqtin’ A Fool-okból hiányoljuk), plusz Iguodala távozása a rivális Warriorshoz is érzékenyen érinthette Colorado kosár-élcsapatát. Ty Lawson jó irányító, de ligaszinten rengeteg jó irányító van, és Lawson eddig nem bizonyította, miért akár csak Top 10-es a posztján. Igazi sztár nélkül pedig nehéz, főleg a brutálisan erős nyugati főcsoportban. Az évet egy hetes vereségszériával zárták Wilson Chandlerék, huszáros hajrára lesz szükségük, hogy playoff-helyet csípjenek.

16. Charlotte Bobcats (14-19)

Tavalyi önmagához képest kimondottan jól szerepel eddig idén a Bobcats, és bár Al Jefferson személyében egy inkább támadásra fókuszáló játékost szerződtettek nyáron, mégis a védekezésük az, amivel nyerik a meccseiket. Michael Jordan csapata a naptári év végére beleszaladt egy hármas vereségsorozatba, ezt leszámítva azonban szinte végig 50% körüli mérleget mondhattak magukénak, ami - ismerve az elmúlt évek hiúzait - tisztességes eredmény. Michael Kidd-Gilchrist továbbra sem tud 20 centinél messzebbről dobni (meg is sérült), meg úgy általában a csapat tele van rossz hatékonyságú támadókkal, de védekezésben tényleg odateszik magukat: a harmadik legkevesebb pontot dobják ellenük ligaszerte! 

15. Washington Wizards (14-15)

Az abszolút 50%-os csapat jelző idén a Washingtonra áll. A szezon előtt talán többet vártunk tőlük, de nem egészségesek megközelítőleg sem. Bradley Beal lassan Top 5-ös dobóhátvéddé növi ki magát a ligában (Harden, Wade, Bryant... a többi hely kiadó, Eric Gordon még esetleg), de sérülékeny, csakúgy, mint Nene. Wall eddig idén hozza azt a játékot (20 pont, 9 assziszt), amit a franchise arcától elvárhatunk, Webster és Ariza is jók, Gortat pedig viszonylag stabil. Éppen mint a csapat: viszonylag stabil, ott lesznek a rájátszásban, de az egészségen sok múlik esetükben is.

14. New Orleans Pelicans (14-16)

Rendesen átalakult a keret a jazz fővárosában, és a sérülések sem dolgoztak Monty Williams edző keze alá: Ryan Anderson, Tyreke Evans, Anthony Davis és Eric Gordon is mulasztott már több meccset idén, de amikor együtt pályán voltak, abszolút brutális számokat hoztak - legalábbis támadásban. Davis rohamtempóban fejlődik, Anderson még mindig halálos kintről, és Evans is kezdi megtalálni sacramentói önmagát. Jrue Holiday is korrekt számokat hoz, még ha tavalyi All-Star formáját nem is ismétli. Amin sokat kell még dolgozniuk, az a védekezés: Davisen kívül nincs igazán plusz védő a csapatban (Aminu az, de borzalmasan fakezű, így alig használható), és ő is még inkább atletikussága miatt jó, egy az egyben a nagyobb centerek megeszik. Van potenciál a gárdában, de egy-két védekező mentalitású játékos még nem ártana. Egyébként már idén is becsúszhatnak a 7-8. hely valamelyikén.

13. Minnesota Timberwolves (16-16)

Nem túl kiegyensúlyozott eddig a Wolves, tőlük talán többet vártunk előzetesen. Képesek nagyon bekezdeni meccseiken, nem ritkák a 30 pontos első negyedek, ha ők vannak pályán. Az ok, hogy miért csak kilencedikek jelenleg nyugaton, a védekezésükben keresendő: bár támadásban remek számokat hoznak, kapott pontok tekintetében csak a liga utolsó harmadában kullognak, és a markáns Pekovic-Love belső kettős ellenére nincs igazi rim protector magasemberük. Martin jó vétel volt, Brewer is szépen illeszkedik a csapatba, Rubio dobásának teljes hiánya viszont nagy hátrány lehet - egyre több ellenfél használja ki a spanyol fakezűségét, és öten védenek négy embert. Ezen valahogy még dolgoznia kell Adelman mesternek és stábjának, hogy rájátszás legyen idén a farkasok birodalmában.

12. Atlanta Hawks (18-14)

A két keleti nagyágyú mögött szép csendben kullog harmadik helyen a Hawks, bár további szezonjukra sötét árnyat vet Al Horford mellsérülése. A magasembernek valószínűleg ki kell hagynia a teljes hátralévő idényt, amely egyben a sólymok vesszőfutását is eredményezheti. Az első két hónap után azonban egyértelműen ők voltak az Indiana és Miami mögötti boly legjobbjai, főként az olcsón megszerzett Paul Millsap, valamint Jeff Teague remek játékának köszönhetően. Kyle Korver hasznos kiegészítő tripláival, Lou Williams is visszatért, így Horford nélkül is jó esély mutatkozik a rájátszásra Atlantában. Külön megemlítendő remek labdajáratásuk, ők osztják ki a legtöbb gólpasszt az NBA-ben.

11. Dallas Mavericks (19-13)

Jól alakult a szezon első harmada Dallasban. Monta Ellis karrierje leghatékonyabb szezonját futja eddig, a pontok mellett gólpasszokkal véteti észre magát. Dirk Nowitzki a tavalyi, gyengén sikerült idény után újra harcra kész, Jose Calderon pedig elsőrangú kiszolgálásban és a dobások értékesítésében is. Bár a lepattanók és a védekezés hiánya kissé árnyalja a képet, eddig nem panaszkodhatnak Cubanék. Rájátszást érő helyen várják a szilvesztert, ez pedig nem kis fegyvertény nyugaton. Ha valakire mégis fogadni kéne, hogy lemarad a playoffról, én rájuk tennék, eddig azonban jól menetelnek.  

10. Toronto Raptors (15-15)

Miután Bargnani után Rudy Gayt is sikerült Ujiri GM-nek kipucolnia a csapatból, egyből elkezdek jönni az eredmények: az év utolsó 10 találkozójából nyolc alkalommal győztesen hagyták el a parkettet a kanadaiak. A csapatjátékban szemmel látható változás következett be, jár a labda és a Gay helyén kezdő Terrence Ross is szépen fejlődik. Valanciunas továbbra is úgy megy, mintha felhúzták volna, Kyle Lowry eddig élete szezonját futja, DeMar DeRozan pedig 50% fölött dob mezőnyből. Ez utóbbi csak vicc volt természetesen, de a Raptors egyre kevésbé fest viccnek: máris érződik az új vezetőség munkája, pozitív irányban. Az még talán használna, ha Landry Fields és Steve Novak megcsillantanának valamicskét new yorki énjükből, egyébként halad az építkezés.

9. Houston Rockets (21-13)

Jól támad és jól pattanózik a nyár legnagyobb húzásaként Dwight Howardot a Lakers elől elhappoló Rockets, védekezésben azonban nekik is még van hova javulniuk: több topcsapat is rendesen megszórta Hardenéket. Terrence Jones úgy fest, be tudja tömni a négyes poszton korábban jelen lévő lyukat, ellenben Jeremy Lin és Omer Asik nagy szerződése kezd teherré válni Houstonban. A törököt többször is próbálták elcserélni, de ligaszerte túlárazottnak tartják a magasembert, Lin pedig nemcsak hogy elvesztette kezdő helyét, sérülések is hátráltatják. A most pár hétre kidőlő Beverley és Parsons remekül egészítik ki nevesebb társaikat, bár talán még egy perimeter védő elférne a keretben a komolyabb eredmények eléréséhez.  

8. Golden State Warriors (20-13)

A Minnesotához hasonlóan felemás képet mutat eddig a Warriors is. Ha az ideális (Curry-Thompson-Iguodala-Lee-Bogut) kezdőötösét tudja harcba küldeni Mark Jackson edző, 16-3-mal áll a csapat, de sajnos a sérülések itt is közbeszólnak időnként. Látványban azonban nincs hiány, Curry az egyik nagy League Pass-favorit egy ideje, hála élményszámba menő hárompontosainak és fineszes labdavezetésének. Iguodala érkeztével Barnes valamelyest háttérbe szorult, és meglepő módon a tavalyi rájátszásban bevált stretch-4 poszton idén nem rakja be Jackson - bár lehet, hogy ezt a húzást megint csak a playoffra tartogatja. A kispad is rendben van, bár minőségre talán romlott, mennyiségre egy hajszálnyit javult tavaly óta. Az, hogy Bogut és Lee egészségesek, sokat jelent az együttesnek. Remélhetőleg ez hosszú távon is így marad, és sokáig nézhetjük a liga egyik legszebben játszó csapatát!

7. Los Angeles Clippers (22-12)

Stabil élcsapathoz méltó módon menetel a "kisebbik" los angelesi gárda. Ha gyenge pontot kellene említenünk, talán a magasember-rotáció hozható fel, ott kissé foghíjas a keret Griffin és Jordan mögött. A többi poszton egy rendkívül mély és jól variálható együttes képét festi a Clippers, amely J.J. Redick kiválását is simán elviselte. Chris Paul hozza szokott formáját, Griffin is csiszoltabb támadójátékot mutat. Dudley és Redick, valamint Rivers edző megszerzése remek húzás volt, végre kinéz egy hosszabb playoff-menetelés. 

6. Phoenix Suns (19-11)

A liga eddigi legnagyobb pozitív meglepetése Jeff Hornacek fiainak menetelése, olyannyira, hogy a korábbi vajkezű hátvédet egyre többen emlegetik az Év Edzője cím titkos várományosának (december hónapban mindenesetre már megkapta a hónap edzőjének járó díjat Nyugaton). A Bledsoe-Dragic hátvédpáros remekül muzsikál együtt, a palánk alatt Plumlee váratlanul produktív, a Morris-ikrek pedig estéről-estére szállítják a padról a pontokat. Ha a Suns-lufi kipukkadna idény közben, akkor sincs nagy gond Arizonában: a következő drafton 4 darab elsőkörös pickje van a csapatnak, ami ritka kincs manapság. Egyelőre azonban tartja magát a lufi, a sokat futó, látványos megoldásokkal és triplákkal operáló támadás mellett a középszerű védekezés is belefér: több látványos győzelem mellett nemrég a divízió rivális Clipperst oktatták Bledsoe-ék.

5. Portland Trail Blazers (25-7)

Álomszerűen indult a centerrel és hatodik emberrel megerősített Blazers idénye. Gyakorlatilag Karácsonyig az összes szoros meccsüket nyerték az úttörők, páratlan dobóformát mutatva. Minden befelé pattant, Lillard, Aldridge, Matthews és Batum is élete játékát hozta, Robin Lopez pedig tökéletes párnak bizonyult Aldridge mellé. Bár az év végére két vereségbe is beleszaladtak Mo Williams-ék, így már csak harmadikok nyugaton, de még így is bőven az elvárások fölött teljesítenek. Nem lehet szó nélkül elmenni viszont rossz védekezésük mellett, kapott pontok tekintetében 26. helyen állnak a ligában, ami átjáróház kategória. Eddigi támadásbéli formájuk miatt túl tudták dobni ellenfeleiket, de talán itt érezhető leginkább, hogy ezek nem fenntartható számok; komoly meglepetés lenne, ha a szezon végéig kitartana ez a lendület.

4. San Antonio Spurs (25-7)

A sarkantyúsok pontosan azt hozzák, ami tőlük elvárható: a gyengébb ellenfeleket tökéletesre csiszolt játékkal rommá verik, kulcsembereiket sokat pihentetik, és úgy általánosságban nem jönnek lázba egy-egy rangadó idejére sem. Az alapszakasz évek óta szükséges rossz Duncanéknek, nekik az igazi kosárlabda a rájátszással kezdődik. Ennek ellenére nem lennék meglepve, ha nyugatot még így félgőzzel is behúznák Popovich mester tanítványai, bár talán az Oklahoma City hajszálnyival esélyesebb erre a címre. Ha sérülés nem jön közbe, ismét ott lehetnek a végelszámolásnál a tavalyi döntő vesztesei.

3. Indiana Pacers (25-6)

Már az alapszakasz elejétől padlógázzal megy a ligaelsőségért a Pacers, úgy hiszik, az esetleges pályaelőny megadhatja nekik a szükséges pluszt a Miami ellen. Védekezésük messze a legjobb a ligában, támadásban viszont csak a középmezőnybe tartoznak Frank Vogelék, Paul George "szintlépése" ellenére is. Végre bevethető cserejátékosaik is vannak, főként Luis Scola, C.J. Watson és a sérülésből nemrég visszatért Danny Granger jöhetnek számításba a padról. Teljes kezdőötösük 30 perc fölött játszik, ebből is látszik, mennyire komolyan veszik a kitűzött célt, szerencséjükre a sérülések (Grangertől eltekintve, de az inkább volt áldás, mint átok) már szezonok óta elkerülik őket. Ha ez így marad, a keleti döntőbe való kerülés sétagalopp lesz, utána pedig jöhet a "szokásos" hétmenetes meccs a bajnokkal.  

2. Miami Heat (24-7)

A kétszeres címvédő is hozza a tőle elvárhatót, amibe beletartozik az is, hogy kissé álmosan, motiválatlanul kezdték az idényt LeBron Jamesék. A Michael Beasley-rizikózás beválni látszik, a padról érkezve több jó teljesítményt is lerakott már az asztalra az egykori 1/2-es, kezd benőni a feje lágya. A Heat még mindig a small ball híve, ennek megfelelően lepattanózásban sereghajtók a ligában, a támadópattanókat például teljesen ignorálják, inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy visszaérjenek védekezni. Dwyane Wade-et nem hajtják túl, több meccsen is ültetik a klub ikonját, amolyan San Antonio-módra. Belefér ez is a tengermély kerettel rendelkező bajnoknál, akik az alapszakaszt megpróbálják egészségesen túlélni, hogy aztán jöjjön az igazi játék. Érdekes lehet Greg Oden állapota, ő amolyan titkos X-Faktor lehet a későbbiekben.

1. Oklahoma City Thunder (25-6)

Bár Russell Westbrook térdét harmadszor is meg kellett műteni egy éven belül, Kevin Durant csapata nem veszített lendületéből. Bár előbb Hardent, majd Kevin Martint is elveszítették, az idei Thunder ugyanúgy menetel az alapszakaszban, mint a korábbi verziók. Steven Adams nem volt rossz választás a drafton, Nick Collison és Serge Ibaka hozzáteszik a magukét, az egyetlen nagy mínusz Kendrick Perkins. Jeremy Lamb és Reggie Jackson szépen fejlődnek, talán már a rájátszásban is faktorok lehetnek, de ne legyenek kétségeink: ez a csapat addig megy, amíg Durant és Westbrook viszi. Nagy csata lesz az elsőségért nyugaton!