Playoff 2013: A második kör előzetese (3/4)

Kelet ötödik kiemeltje, a Chicago Bulls az első kör egyetlen hét meccses párharcát vívta a Brooklyn Nets ellen. A teljesen reménytelennek tűnő első meccset követően sikerült elvenniük a pályaelőnyt a második találkozón, utána pedig eléggé magabiztosan győzniük a harmadikon is. A negyedik meccs klasszikussá vált, miután a végjátékban hatalmas előnyt szórakozott el pár perc alatt a Nets, a Bulls pedig Nate Robinsonnak köszönhetően három hosszabbítás után diadalmaskodott. Vezéráldozattal járt azonban a siker, ugyanis Kirk Hinrich vádlisérülést szenvedett, többen pedig betegek lettek - köztük a gárda másik kiemelkedő alakja, Luol Deng is, aki nem is játszhatott a hatodik és a hetedik meccsen. A Brooklyn visszavette a pályaelőnyt a hatodik mérkőzésen, a Bulls viszont Joakim Noah elképesztő meccse után újra győzni tudott Brooklynban, így a megfogyatkozott állománnyal is továbbmentek az első körből 4-3-as összesítéssel.

Az alapszakaszban 2-2-re végeztek egymással a felek, mindkét csapat tudott nyerni a másik pályáján is. Január elején találkoztak először, akkor a Chicago Floridában győzött (január 4., 89-96), majd másfél hónappal később a Heat a Szeles Városban ütötte ki ellenfelét (február 21., 86-67). A legemlékezetesebb összecsapásukra március végén került sor, itt szakította meg ugyanis a Bulls a Miami 27 meccses győzelmi sorozatát egy nagyon kemény, fizikális találkozón (március 27., 97-101), Jamesék azonban két és fél héttel később, az alapszakasz végén visszavágtak (április 14., 105-93), így lett 2-2 a vége.

A periméteren az első meccseken egészen biztosan komoly gondban lesz a Bulls, addig, amíg nincs Luol Deng és Kirk Hinrich. Megfogni ugyan valószínűleg az angol sem tudja LeBron Jamest - ahogy erre a ligában nincs túl sok esélye senkinek sem -, ám Deng egyértelműen a legjobb védők közé tartozik posztján, megnehezíthetné James dolgát. A helyette pályára küldhető Jimmy Butler nagyon jól és hasznosan játszik, egészen jó védő lesz is belőle, de még messze nem az a szint, aki kicsit is tartani tudná Jamest. Hinrich a másik Miami-sztár, Dwyane Wade őrzésében lenne fontos a chicagóiak számára, mert bár a Heat ikonja továbbra sincs túl nagy formában, Hinrich nélkül nem nagyon van olyan kosaras a Bulls keretében, akit rá lehetne állítani - kivéve talán az előbb említett Butlert, de ehhez legalább Dengnek vissza kell térnie a betegségéből.

A kulcsjátékosokban meglévő előnye mellett jóval több embert is forgathat Erik Spoelstra, hiszen Mario Chalmers mögött ott van Norris Cole, Wade mögött Ray Allen, James mellett/mögött pedig Shane Battier is. A lehetőségek teljes tárháza áll a Heat trénere előtt, hiszen nagyon jól forgatóak a játékosok, szinte bármilyen kombinációban felküldhetőek, a legtöbbjük jó vagy még annál is jobb védő, kintről pedig Cole-t leszámítva mindannyian kitűnően dobnak kintről. A túloldalon egyelőre a Marquis Teague, Rip Hamilton, Daequan Cook sorból főzhet Tom Thibodeau, sem minőségben, sem mennyiségben nem veszik fel a versenyt a Miamivel. Hamilton érdekes kérdés, hiszen még kezdő SG-ként kezdte az évet, Butler térnyerésével viszont vagy neki vagy az egyébként idén élete formájában kosarazó Marco Belinellinek kellett kimaradnia az aktív rotációból, hogy az állandóságot biztosítani tudja Thibodeau, és a tréner az olasz mellett tette le a voksát.

Ha visszatér Deng és Hinrich, akkor Nate Robinson szerepe lehet még fontos, ugyanis ebben a párharcban valószínűleg már kevés lesz kezdő egyesként. A számai rendben voltak a Brooklyn ellen is, de a játék tempójának diktálására, a többiek tűzben tartására és a labda megfelelő elosztására ő nem képes, nem is igazi irányító. Ez a Nets ellen még belefért, egy többnyire szervezetlen, elöl-hátul koncepció nélkül játszó, csak a nagy nevekre építő csapat ellen nem volt akkora gond a forrófejűsége, ám a kifejezetten jó Miami védelem ellen ez most nem biztos, hogy bármire is elég lesz.

Amint Hinrich visszatér, újra hasznos lehet majd, hiszen elképesztő energiákat képes adni a csapatnak és ha egy kicsit áll a Bulls támadójátéka, azt Robinson egy személyben képes beindítani, akkor igazán hasznos azonban, ha ezeket az energiákat féken lehet tartani azzal, hogy a nála sokkal jobb védekezéssel és szervezőkészséggel megáldott Hinrichhal lehet cserélgetni. Amíg nincs meg ez az opció Tom Thibodeau kezében, addig csak egyfelé mehet a Bulls, Spoelstráék pedig viszonylag könnyen felkészülhetnek belőle. Azért is lenne ez fontos, mert Robinson támadásvezetéséből kihagyott dobások esetén könnyen kontrázhat a Heat, rendezetlen védelem ellen pedig megállíthatatlanok, mindenképpen félpályás támadásokra kell kényszerítenie őket a Bullsnak, csak akkor van esélyük akár csak meccset is nyerni.

A magasembereknél kiegyenlítettebbnek tűnik a dolog. Chris Bosh és Joakim Noah csatája csemege lehet még, a Bulls francia centere ugyanis talpsérülése ellenére is bombaformában kezd lendülni, márpedig ebben a minőségében ő képes akár leradírozni is Bosh-t a pályáról, ráadásul a Heat leggyengébb pontja a lepattanózása, ezt pedig Noah büntetheti meg leginkább chicagói oldalról, ő a Bulls legjobb pattanózója, Bosh-sal szemben pedig hatalmas az előnye ebben az összevetésben. A Heat small-ballozhat is - valószínűleg fog is -, ekkor az erőcsatárként játszó LeBron lesz Noah embere minden bizonnyal, ami komoly gondokat okozhat a középjátékosnak, akármennyire energikus is.

Carlos Boozer először mutat olyan dolgokat a rájátszásban is, hogy rá a fontos pillanatokban is lehet számítani, teljesítményét nem sok szó érheti, a chicagóiak legjobb, legkiegyensúlyozottabb játékosa támadásban. Az ő őrzése lehet akár James, akár Battier feladata is alacsony szerkezet esetén, magas szerkezetben pedig Chris Andersen védheti az eszkimó származású kosarast. Andersen is fontos pont lehet a párharcban, hiszen egyrészt sokkal jobb produkciót nyújt, mint amire talán még a Heatnél is számítottak, másrészt a pattanózás az ő érkezésével sokkal jobb lett a Miami részéről, úgyhogy annak ellenére is sok időt tölthet majd a parketten, hogy valószínűleg kezdeni nem fog. A pálya másik végén Andersen és Boozer sem akkora faktor - bár Birdmant jól találják meg a társak 1-1 alley-oopra, ennél többet azért nem szoktak rábízni, Boozer pedig még mindig lassan reagál a legtöbbször.

Spoelstra itt is jóval több emberből dolgozhat, és sokkal-sokkal nagyobb a variációs lehetőségeinek a száma. Small-ballban oda-vissza váltogathatja Jamest és Battiert a négyes poszton védekezésben, a padról pedig Andersen mellett Udonis Haslem, de akár még Rashard Lewis is beküldhető pár percre - főleg előbbi jelent komoly játékerőt, utóbbi már inkább életműdíjként kerülhet pályára. A túloldalon egyáltalán nem jellemző a small-ball használata, Tom Thibodeau csak akkor alkalmazta a szezon során, amikor annyi magasembere volt sérült, hogy kénytelen volt Denget erőcsatárként használni. Taj Gibson továbbra sem egészséges, de az ő játéka nagyon fontos lehet még, hiszen védekezésben szinte bárki ellen odaállítható, akit a Heat fel tud vonultatni. Nazr Mohamed is kaphat perceket, ő a Nets ellen bebizonyította, hogy bármikor készen áll a bevetésre, hátul nagyon keményen védekezik és azt is megmutatta, hogy elöl is van még benne.

Edzők: Tom Thibodeau idén bebizonyította, hogy igazi sztárjátékos nélkül, szinte kivétel nélkül csak iparosokkal is képes elérni, sőt, túlszárnyalni azokat az eredményeket, amiket csapatával szemben támasztanak - ő nemcsak mondja, hogy mit akarnak elérni, hanem tesz is érte. Erik Spoelstra tavaly feljutott a csúcsra, és bár a liga legjobb - és legegészségesebb - kerete adott számára, nem olyan könnyű ekkora sztárokkal együtt dolgozni, hogy el is fogadják őt, hátul pedig ő is működő rendszerbe állította Jameséket. A két tréner nagyon hasonló felfogásban készítik fel csapataikat, és talán a meccselésben vannak velük szemben a legnagyobb kérdőjelek, ebben is megegyeznek. Nagyon sok váratlan húzásra valószínűleg nem kell számítani egyik oldalról sem, hiszen a Heat azzal, amit eddig nyújtott, túl kell, hogy lépjen a Chicagón, a túloldal pedig nem tud változtatni, egyelőre ennyi van a keretében, amit lehet, azt kiadták eddig is magukból és túl sok szerkezeti variálásra nincs lehetőség, Thibodeau örülhet, ha 8-9 egészséges játékosa van egyszerre az aktív rotációból.

Konklúzió: Mindkét együttesnek maga a csapatjáték az erőssége, még ha a Heatnél van is 3 kiemelkedő kosaras. Mindkét gárda nagyon jól védekezik, a játékosállományok közötti különbséget figyelembe véve viszont nem túl meglepő, hogy a Miami támadásban sokkal dominánsabb ellenfelénél. A Bulls az előző körben egy náluk nevekre jobb gárdát meg tudott verni az egységességével és azzal, hogy Thibodeau ténylegesen is edző, és nem csak egy jó haver vagy egy báb az oldalvonal mellett. Most azonban egy olyan csapattal találkoznak, akik hasonlóan együtt vannak, hasonlóan egységes kosárlabdát játszanak, megvan a kialakult stílusuk, ami bizonyítottan gyűrűt is ér, ráadásul sérülések nélkül is jobb állománnyal rendelkeznek, úgy meg pláne, hogy a Bulls négy legfontosabb játékosából kettő valószínűleg a sorozat elejét vagy kihagyja vagy nagyon limitált játékra lesz képes. Egy meccset a Chicago az ember feletti küzdésével elhozhat a United Centerben, de a nagyobb tudás előtt valószínűleg fejet kell hajtaniuk majd. Amennyiben kettőnél több meccset nyernek a sorozatban, az borzasztóan komoly meglepetés lenne.

Tipp: 4-1 a Miami Heat javára