Amiről a festékben beszélnek 11-05

A nap hatodik embere. Hogy a Thunder-szurkolók ne érezzék magukat annyira rosszul: Harden elárvult helyén Kevin Martin egyelőre nagyon megbízhatóan teljesít. Most olyan extra teljesítmény is becsúszott, ami előtt kalapot le: 28 pont, 8/11 mezőny, 6/8 tripla, 6/6 büntető.

James Harden távozása leginkább Russell Westbrook fejét zavarta meg (ezt egyébként nem nehéz vállalkozás elérni Westy-nél). Alig kezdődött el a szezon, de a Thunder irányítója már a második rettenetesen rossz meccsén van túl – nem véletlen, hogy az OKC két vereséggel áll. Csapatsport lévén nem lehet egyértelműen valaki nyakába varrni 1-1 vereséget, de Westy megint túlvállalta magát, és a szezon előtt gyenge keleti középcsapatnak tippelt Hawks simán lehajrázta a Thundert - éppen a hátvéd Louis Williams vezetésével... Jó ideje nyílt titok volt: ha valakinek mennie kell az Oklahoma nagy hármasa közül, az vagy Westbrook, vagy Harden lesz. Harden ment, Westbrook maradt – és vele együtt egyelőre a kérdőjelek is: mi lett volna, ha…

A Hawksnál valamit eltalált az új GM. Danny Ferry ténykedését sokan nem értették az Atlanta irodájában, egyfajta "szent őrült" feeling lebegte körül azok után, hogy elboltolta Brooklynba Joe Johnsont, aki "mindössze" a gárda legjobb pontszerzője és kinti védője volt. Johnsonnak viszont volt két hibája: irtózatosan sokat keresett, és még nagyon sokáig tette volna ezt. A felszabaduló pénzzel elhozta Louis Williamst, aki azonnal a pad vezére lett (nem csoda, évekig gyakorolta Philadelphiában), de két nagy hozadéka is volt Johnson távozásának: a center-erőcsatár Al Horford végre kamatoztathatja vezetői képességeit, Jeff Teague 100%-ban megkapta a karmesteri pálcát – a Hawks pedig egy kiegyensúlyozott támadójátékot és védekezést nyújtó csapattá kezd összeállni. Még nem bajnokesélyes matéria, de erre a trióra el lehet kezdeni építkezni.

Első! A Detroit elleni Lakers már hasonlított arra, ami a szakértők fejében körvonalazódott – mind játékban, mind a játékosok egyéni teljesítményeiben. Metta World Peace bevert három triplát (7/11 mezőnyből!); Dwight Howard két dobást rontva jutott el 28 pontig és keveset büntetőzött; Steve Blake 5 labdát szerzett; a Howard-Gasol duó 6 blokkot osztott ki; Kobe Bryant 15 pontját 50%-os mezőnyözéssel érte el, dobott 3 hármast, a kevés dobás mellett viszont adott 8 (!) gólpasszt és szedett 7 lepattanót – mindezt csak 32 játékperc alatt. Steve Nash most nem hiányzott a csapatból – őt kellene még beépíteni valahogy.

Orlando Magic: 2-0! Ha nagyon pikírten akarunk fogalmazni: miután a nyáron kivették a nehezéket (gy. k. Dwight Howardot) a csapatból, száguldanak – de tegye fel a kezét, aki arra tippelt, hogy a Magic így kezdi a szezont. A Nuggets és a Suns sem bajnokesélyes gárda, de jóval magasabban jegyzettek, mint a jelenlegi Magic. Le a kalappal eddig Jacque Vaughn előtt, aki sz..ból épít várat: az újonc vezetőedző olyan underrated (alulértékelt) játékosok helyét találta meg a rendszerben, mint Arron Afflalo, a másodéves Nikola Vucevic vagy Glen ’Big Baby’ Davis, akit súlya miatt már sokan csak Pig Baby-ként becéztek. Vaughn ma előkapott egy újabb nyuszit a kalapból, az irányító E’Twaun Moore-t. A Sunsnak egyébként úgy vertek 115 pontot, hogy Jameer Nelson, a gárda legnagyobb "sztárja" húzódással pihen, Al Harrington nem játékképes, Hedo Türkoglu pedig kéztöréssel dőlt ki – utóbbi két névnél visszakanyarodhatunk a csapat fékjeihez…

A nap statisztikai WTF-jai. A Detroit Pistons egyik kezdőjátékosa sem érte el a 10 pontot a Lakers ellen. A Magic 9 triplát dobott a Sunsnak – 11 kísérletből! A Magic 11 pontos hátrányát egy 37-9-es futással változtatta 17 pontos előnnyé – és nyerte meg vele a meccset.

6/24 és 16/24. Előbbi mezőnyszázalékot tette le az asztalra a Raptors európai párosa, Andrea Bargnani és Jonas Valanciunas. Ennek ellenére a Toronto végtelenül simán verte a jobb sorsra érdemes Minnesotát, és megszerezte első győzelmét – mivel a második arányszámot a Kyle Lowry-DeMar DeRozan hátvédpár hozta össze. A nap felfedezettje is torontói: Alan Anderson 18 pontot (közte 4 triplát) zúzott be a kispadról beszállva.

Minnesota az új Portland? A korábbi években a Trail Blazers volt a liga "szerencsétlen csapata" (Greg Oden, Brandon Roy…), de a Wolves kezdi átvenni ezt a szerepet. Kevin Love és Ricky Rubio után most JJ Barea is kidőlt, miután kapott egyet a fejére. A Wolves-Blazers párhuzamot egyébként a Minnesotában visszatérő Brandon Roy mellett az edző Rick Adelman személye is erősíti, aki egyrészt kétszer vitte NBA-döntőbe a Blazerst (nem nyertek), másrészt ő edzette a Chris Webber-féle Sacramento Kingset – azt a Kingset, akik vitatható körülmények között nem jutottak nagydöntőbe 2002-ben.

Carmelo+rutinos irányító=siker. A bajnok Miami után a Philly-t is bedarálta a Knicks. Anthony a denveri évek (Chauncey Billups) után ismét tapasztalt játékmesterekkel játszhat együtt, aminek meg is van az eredménye. Jason Kidd és az argentin rutinróka Pablo Prigioni összesen 40 percet töltött tegnap a parketten – ketten együtt kiosztottak 10 gólpasszt és szereztek 5 (!) labdát.

Rasheed Wallace-t imádja a Madison Square Garden. A Miami elleni idénynyitón és most is skandálták a visszatérő veterán nevét, Mike Woodson vezetőedző pedig akkor és most is berakta néhány percre.

+/-. Veretlenek: San Antonio Spurs, New York Knicks, Milwaukee Bucks, Orlando Magic, Brooklyn Nets. Nyeretlenek: Washington Wizards, Detroit Pistons, Sacramento Kings, Denver Nuggets.

Ma 25 éves a Dallas Mavericks hátvédje, OJ Mayo. A nyáron Memphisből érkezett egykori egyetemi legendát a pályán is köszönthetik, mivel a Dallas éppen otthon fogadja a Portlandet.

Nála jóval nevesebb, nem aktív játékos is ünnepel: Bill Walton, a liga történetének egyik legképzettebb centere kerek évfordulóhoz érkezett: ma 60 éves. Luke Walton édesapja 1977-ben története egyetlen bajnoki címéig vezette a Portland Trail Blazerst, 1978-ban alapszakasz MVP-vé választották - azonban sérülékenysége miatt nem futotta be azt a kivételes karriert, amit NCAA-pályafutása alapján jósoltak neki. 1986-ban a Boston Celtics színeiben szerezte második bajnoki címét. Klasszisára jellemző: ő az egyetlen játékos az NBA történetében, aki döntő MVP (1977), alapszakasz MVP (1978) és legjobb hatodik ember (1986) is volt.