Playoff-percek: altatott a bajnok, a Trail Blazers egyelőre sansztalannak tűnik

 

Battier erre jó

A veterán védőspecialista összesen két percet játszott az első körben, Spoelstra tartalékolt az erejével – most viszont azonnal a kezdőbe dobta. Joe Johnsont fogta a legtöbbször, a Nets vezére pedig csupán 17 pontot szórt, ami nem lenne igazán kevés, ha a többiek is legalább ennyit hozzátettek volna. Johnson csupán 11 dobást vállalt (ebből hat triplát) és nem állhatott a büntetővonalra – miközben Battier is beszórt nyolc pontot, ezzel széthúzva a pályát. Haslem, aki eddig a helyén kezdett, két percet kapott, nem volt rá szükség…

Ray Allent a régi haverok ellen tartogatták?

Nem csak Battier, de az első körben szinte pályára sem kerülő Ray Allen is villogott, lazán szórt be 17 pontot, ráadásul jellemzően igen fájó pillanatokban. Helyettese, a Bobcats ellen kiváló meccseket hozó James Jones úgy került ki a rotációból, ahogyan bekerült: egyik pillanatról a másikra. Allen ismét nagyon jól játszott egykori bostoni harcostársai, Paul Pierce és Kevin Garnett ellen, és igazolta, hogy ebben a playoffban is komolyan kell még venni.

A védekezés a különbség

Abszolút a Heat akarata érvényesült az első meccsen, ami amellett, hogy rendkívül jól járatták a labdát és be is dobták a jó helyzeteket, a védekezés érdeme. Az alapszakaszban hiába nyert 4-0-ra a Nets, itt más intenzitással játszott a címvédő. Battier-ről és Johnsonról már szóltunk, de meg kell említenünk James munkáját is, aki Paul Pierce-t fogta meg – a vendégek veteránja egy hatpontos első negyed után csak kettőt tudott ehhez hozzátenni, nem állhatott a büntetővonalra és esélye sem volt arra, hogy Johnson és Williams gyengélkedését látva fellépjen, két társához hasonlóan képtelen volt faultokat kiharcolni, a dobásait pedig elvette a Heat. Persze azt se feledjük, hogy amíg a Heat 33 gólpasszára jutott 10 eladott labda, a Nets 13 esélyt dobott el, és mindössze 11 alkalommal jegyezhettek fel náluk asszisztot az NBA-ben ilyen szempontból elég megengedő statisztikusok. 

Becsődölt a Blazers-offense

A Houston "védelme" ellen könnyen parádézott a Portland és szórta a száz pont feletti meccseket, az egyébként szintén nem védőfenomén hírében álló (ugyanakkor az alapszakaszban a Bulls, Pacers és Grizzlies számaihoz közelítő, magasabb szintű védőstatisztikákat - advanced stats - hozó) Spurs már más tészta. Splitter és az erőcsatárok idei réme, Boris Diaw vezérletével nagyon hatékony hátul a San Antonio, de annak ellenére, hogy Nowitzkit lefogták, hat meccsig a Dallas-offense partiban volt velük – ma sansztalannak bizonyult a Blazers. Amellett, hogy 40% alatt dobtak mezőnyből, kereken húsz labdát is eladtak, így pedig (főleg ilyen védekezéssel) nem lehet meccset nyerni a rájátszásban. Lillard pontosan annyi labdát adott el, ahány kosarat szerzett, Mo Williams és Wesley Matthews pedig eggyel többet, miközben a túloldalon ezek szinte mind Leonard és Splitter kezében landoltak. Egy szoros párharchoz mindkét faktoron jelentősen javítaniuk kell, jobban kell gazdálkodniuk a támadásaikkal és nem adhatnak ennyi könnyű kosarat a villámgyorsan induló Parkeréknek – de legalább az egyiket normalizálni kell ahhoz is, ha egyáltalán meccset akarnak nyerni.

A playoff nem a sihederek sportja?

Tony Parker valósággal leoktatta Damian Lillardot, hogy hogyan is kell ezt a játékot űzni rájátszás-körülmények között – tegyük hozzá, nem először visz be az erdőbe fiatal játékmestereket: tavaly például a csúcsformában játszó Stephen Curry és Mike Conley Jr. ellen igazolta klasszisát a második és harmadik körben. Érdekes, hogy a rutinosabb játékosok ellen annyira nem ment neki védőoldalon, Jose Calderon és Devin Harris is okozott neki nem kevés nehéz percet az előző, Dallas elleni párharcban. Messzemenő következtetéseket persze ebből, illetve egyetlen meccsből nem érdemes levonni, mindenesetre a Trail Blazers egyelőre nagyon nem tudja elrontani a Spurs legalapvetőbb játékát sem, ami nagyjából abban áll, hogy Tony Parker szabadon szervezi a játékot.