Playoff-percek: Doc Rivers sakkot adott, Scott Brookson a lépés sora

 

Régen láttuk Bad Russt

Westbrook mintha maga mögött hagyta volna rossz énjét, jó döntéseket hozva, hasznosan és piszkosul eredményesen játszik az utóbbi mérkőzéseken. Most teljességgel Good Russ, de az árnyékban mindig ott van Bad Russ, aki miatt a közvélemény kicsit szkeptikus az OKC-vel kapcsolatban. A Gyűrűk Ura Szméagoljához lehet hasonlítani, aki egy időre teljesen le tudta győzni rossz énjét, Gollamot, de egy megrázó esemény kapcsán Gollam újra, még erősebben tért vissza. Akár a mai, nagy előnyről elbukott meccs is lehet ez a megrázó esemény Westbrook számára – az utolsó két percben Durant nem dobott rá, Westy ellenben háromszor is. Ez még nem baj, Durantet jól fogta Paul és nem ment neki a tripla – de olyan régóta látjuk Good Russt, hogy előbb-utóbb jönnie kell Bad Russnak is…

Paul lehet a megoldás?

Doc Riversnél nincs egy Tony Allen-szerű védő (aki egyébként éppen Rivers "találmánya" még a dicső bostoni korszakból...) és nem is tudta megfogni eddig Durantet, de a negyedik meccs alatt Chris Pault Westbrookról átküldte a frissen megválasztott MVP-re. Ezzel lelassította és megakasztotta az OKC-t, Durant nem igazán tudott labdát vezetni, faultokat kiharcolni (Barnes ellen már félidőben 10/10 büntetőnél tartott), bekényszerült pozícióba, amivel megállt a támadójáték, nem volt lendület – és ez nem is igazán KD erőssége, hiába alacsonyabb bő húsz centivel Paul. Ráadásul még több teret adott Westbrooknak, aki kétszer annyi dobást vállalt az utolsó negyedben, mint csapattársa, de ugyanannyit tudott értékesíteni. Ezen a meccsen bejött a húzás, de kérdés, hogy hosszú távon is működhet-e, ha Brooks és Durant felkészül erre.

Ha nincs extra a Thundernél, kikap a csapat?

A Clippers elleni párharc első meccsén senki nem tudott felnőni a Kevin Durant és Russell Westbrook mellé - nagyon simán, 17 ponttal ki is kapott az OKC. A másodikon a védőspecialista Thabo Sefolosha megtáltosodott, 14 pontot termelt, Ibaka szintén, de még a Perkins-Adams centerpáros is összebrusztolt közösen ennyit – nyert a Thunder. A harmadik összecsapáson Ibaka 20, Caron Butler és Reggie Jackson 14 ponttal tolta meg a szekeret – megint nyertek Duranték. A negyediken a két, valóban az egész sorozatban kiválóan kosarazó sztár mellett csak Reggie Jackson érte el a 10 pontot (meghaladni ő sem tudta) – megint bukta. Mondhatnánk, hogy hullámzó a csapat Duranten és Westbrookon kívüli része, de az elmúlt években ez rendre így volt, akárki is volt a gárdánál – több, mint gyanús, hogy a hunyókat nem a játékosok között kell keresni.

Emlékezhetünk, hogy James Harden a 2012-es nagydöntőben teljesen eltűnt, de jelenleg is olyan tapasztalt játékosokkal van tele a Thunder, mint a valaha volt legtöbb playoff-meccset játszó, ötszörös bajnok Derek Fisher, a számos nagy csatát megélt Caron Butler, aki tavaly még a Clippers kezdő kiscsatára volt (és jól is teljesített), illetve Nick Collison és Reggie Jackson, akiknél jobban kevesen ismerik a csapat rendszerét. Akárki is van a gárdában Durant és Westbrook mellett, rendre előfordulnak ilyen (kulcsfontosságú) meccsek, amikor a pártatlan szemlélőnek az az érzése támad, hogy a csapattársak egyike sem igazán passzol a húzóemberek játékához – ez pedig elég komoly edzői probléma. Bár erről soha senki nem beszél a Thundernél, eddig még mindig sikerült megmenteni Scott Brooks edzői állását (tavaly Westbrook sérülése is segített ebben), de ha az ötödik meccsen a Clippers kihasználja a lelki fölényét és nyer, akkor Brooks kezdhet aggódni.

A Wizards és John Wall megfizeti a tanulópénzt

Le a kalappal a fővárosiak előtt, akik történetük legsúlyosabb vereségéből két nap alatt úgy felálltak, hogy két és fél negyeden keresztül lemosták a Pacerst. A lelki felkészítésben és magán a meccsen is nagy szerepet kaptak ebben a veteránok, akik többször is nagy lendületet tudtak adni a csapatnak. Ugyanakkor a kezdők közül majdnem mindenki komoly hibákat vétett, a végjátékban sorozatosan nagyon rossz döntéseket hoztak – pedig ott is vannak tapasztalt playoff-rókák (Trevor Ariza bajnok a Lakersszel, Nene Hilario főcsoportdöntőben is járt a Denverrel). A fazonszabász, az irányító John Wall azonban még első rájátszását futja, és ez az ilyen nehéz helyzetekben még látszik – hiába szórt be 85-82-nél egy nagy triplát, utána még volt hátra pár perc, amikor sok hasznát nem vette a Wizards. Nem aggódunk Wall-ért, mert idén bebizonyította, hogy egészségesen és egy jó csapattal All-Star szintű játékos, jó vezetői képességei vannak, ráadásul elsőre továbbvitte csapatát a playoffban – a Pacers viszont egyelőre nagy falatnak tűnik. Az biztos, hogy ő (és Randy Wittman vezetőedző) is tanulni fog ezekből a hibákból. 

Időutazás Washingtonban is

Amikor a Wizards-Pacers második negyedének elején, illetve a negyedik játékrészben a szezonban szinte pályára sem kerülő Al Harrington, illetve a februárban szerződtetett, egykoron LeBron James mellett a Cavsszel nagydöntőző Drew Gooden nagyobbnál nagyobb játékokat mutatott be, újra lehetett egy kicsit nosztalgiázni. Egészen szürreális jeleneteket láthattunk Harringtontól: félpályán szerzett labdát és lefutotta az Indiana védelmét, később crossoverrel verte meg az emberét és dobott ziccert – míg Gooden kintről-bentről eredményes volt, gólpasszt adott Beal egyik zsákolásánál, és szintén remekelt védekezésben. Az idei playoffban már láttunk nagy retró teljesítményeket (Vince Carter, Devin Harris, Ray Allen, Paul Pierce, Caron Butler, Boris Diaw, Jermaine O’Neal) – a Wizards veresége ellenére Harrington és Gooden meccse is beleillik ebbe a sorba. 

Még nincs minden megbocsátva, de alakul

Roy Hibbert nagy feltámadása az idei playoff egyik nagy sztorija (különösen Gilbert Arenas közösségi médiás ámokfutásával együtt), a Wizards elleni negyedik meccsen is azt a Hibbertet láthattuk, akit a korábbi években. A Pacers harmadik negyedes nagy felzárkózásából egy saját, különbejáratú 7-0-s futással vette ki a részét, 92-91-es vezetésnél pedig jó 4 méterről engedett el egy mini-horgot, ami bepattogott a gyűrűbe, és később ez bizonyult a győztes kosárnak. Hibbert hatékony játéka Paul George-ot is nagyban segíti, nagyon sok helye volt ma még úgy is, hogy Trevor Ariza méretben, atlétikában és tudásban is remek védő rá.