Playoff-percek: Gregg Popovich újabb lépése a halhatatlanság felé

Pálfordulás pár nap alatt

Bár az első meccset nagyon simán hozta a Spurs a párharcban, nem kétséges, hogy a kánikulában begörcsölő LeBron James kiesése nélkül forró lett volna a pite a San Antonio számára. A második összecsapáson a Heat bizonyította is, hogy képes limitálni a Spurst, LeBron James pedig azt, hogy ihletett napjain nem lehet megfogni – és a címvédő el is vitte a pályaelőnyt. A tendencia alapján a felpörgő Heatnek kellett volna behúznia a harmadikat – hogy miért nem ez történt? Azért, mert a Spurs öltözőjéből egy végletekig feltüzelt csapat jött ki, akik nem csináltak semmi különöset – egyszerűen maximumra emelték amúgy sem lassú játékuk sebességét, illetve mindezt maximális koncentrációval adták elő. Mintha azt mondták volna: ennyit tudunk, ha ezt le tudjátok követni, akkor le a kalappal. De ha nem…

A kosárlabda-játék jelenlegi csúcsa

Lehet, hogy a Miami feltámad. Lehet, hogy James a következő meccsen 60 pontot dob. Lehet, hogy több meccset nem nyer a Spurs és Tim Duncannek idén sem lesz meg az ötödik gyűrűje. De hogy egy NBA-döntőben, idegenben egy gárda így szerezze vissza a pályaelőnyt, arra tényleg nem lehet mást mondani: jelenleg a Spurs játéka a mai kosárlabda szakmai csúcsa. Kíváncsian várjuk a kétszeres címvédő válaszát – ha tudnak felelni, akkor talán még a tavalyinál is jobb döntőt láthatunk.

Kawhi Leonard: hol lehet a vége?

Ízlelgessük egy kicsit: Kawhi Leonard, a Spurs harmadéves játékosa 29 pontos karriercsúcsot termelt be egy NBA-döntő mérkőzésen. A hátvéd-kiscsatár június 29-én fogja betölteni 23. életévét, de úgy tűnik, a kor nem számít az esetében. Első szezonjában főcsoportdöntőig, második és harmadik évében nagydöntőig ment a csapattal, fokozatosan egyre nagyobb szerephez jutva a gárda védekezésében, majd a támadásaiban is. Nem tévedünk nagyot, hogyha azt mondjuk: támadóoldalon Leonard (és talán időnként Danny Green) jelenleg a legnagyobb haszonélvezője annak, hogy a Tim Duncan, Tony Parker, Manu Ginobili agytröszttel együtt játszhat.

Ugyanakkor Leonardnak elvitathatatlan egyéni érdemei vannak abban, hogy a 2011 körül még csak parádés támadójátékkal rendelkező San Antonio erre az évadra védekezésben is az NBA felső harmadába kerüljön. Idén ennek és kiváló egyéni védőmunkájának köszönhetően már beválasztották a második Védőötösbe, és ezalatt a szűk három szezon alatt olyan playoff-rutint (már 50 feletti mérkőzésnél jár, és nem epizodistaként) szerzett, ami sokaknak 30 éves korára sem jön össze. Bár számai annyira nem kiemelkedőek a nem klasszikus NBA-rotációt alkalmazó San Antoniónál, a játékra gyakorolt hatása, higgadtsága, helyzetfelismerése és félelmetes sokoldalúsága miatt bárki ellen és bármilyen helyzetben a pályán a helye – 23 évesen ez óriási szó egy olyan ligában, ahol nem csak szólásmondás, hanem valóban igaz: a playoff (és különösen a döntő) nem a fiatalok játszótere, csak kivételes képességű játékosok tudnak előlépni.

Hogy hol lehet a vége? Nem eretnekség, és mások is leírták már: Scottie Pippen szintű játékos lehet belőle – és nem csak azért, mert mindkettejüknek valószínűtlenül hosszú karja és „lapáttenyere” van. Pippent sokan csak Jordan fegyverhordozójaként ismerik, ám akik mélyebben követték az NBA-t a 90-es években, azok pontosan tudják, mit jelent, ha valakit Pippenhez hasonlítanak. Lehet, hogy Michael Jordan volt az NBA történetének legnagyobb játékosa, de akkor Pippen a sokoldalúság etalonja. Védőoldalon „egyéniben és csapatban” is extraklasszis játékos, az NBA-história egyik legjobb gyengeoldali blokkolója (kiscsatárként…), zseniális labdaszerző – emellett támadásban gyakorlatilag az egyes és a négyes poszt között bárhol használható volt. Leonard hasonló Jolly Joker, és nyilván Pippen csúcséveinek szintjét még nem érte el, de a látottak alapján ez csak idő kérdése…

Mit tehet a Heat?

A Miami megpróbálhatja felvenni a tempót támadóoldalon (ez kissé reménytelen vállalkozásnak tűnik…), megpróbálhatja limitálni Tony Parkert (ez viszont önmagában kevés lesz, mert Ginobili és Mills is képes előlépni játékszervezésben), vagy megpróbálhat valakit előhúzni a cilinderből és megváltoztatni a játékát. Végignézve az első három összecsapást és a rostert, gyakorlatilag kétesélyes, hogy ki is lehet a „nyúl”: vagy Shane Battier, vagy Udonis Haslem. Battier-ével kicsit gyorsulhat a gárda védekezésben, illetve 1-2 jól bemutatott védőmunkával faultgondokba sodorhatja az ellenfél játékosait, míg Haslemmel lenne alternatíva, ha Chris Bosh-hoz nem lehet eljuttatni a játékszert, így súlytalanná válna a pályán (mint a ma hajnali meccsen).

Mindkét játékos bizonyított már korábban Miamiban, hogy lehet a mérleg nyelve, idén azonban mintha hirtelen öregedett volna meg a duó: Haslemet majdnem elcserélték, térdsérülése után már közel sem az a lendületes magasember, mint korábban, míg a kiscsatár jövőre már egyetemi mérkőzéseket fog kommentálni. Neki ezek az utolsó meccsei aktív játékosként, és bizony idei teljesítménye alapján már nem fognak utána sírni Miamiban. Kérdés tehát, hogy Erik Spoelstra be meri-e vállalni a változtatást a bizonytalanul teljesítő veteránokkal, vagy azt mondják a Heat öltözőjében, amit a Spursében: játsszuk a játékunkat, de sokkal pontosabban és keményebben, mint eddig, aztán meglátjuk, mire lesz elég.

Leonard történelmet írt

A párharc eddigi két mérkőzésén összesen 18 pontot szerző Kawhi Leonard ma hajnalban 29 pontos karriercsúcsot hintett, ezzel ő lett a döntők történetének legfiatalabb játékosa, aki legalább 25 pontot szerzett, 75%-os mezőnyhatékonysággal. Az előző csúcsot az egykori Lakers játékos, James Worthy tartotta, aki 23 évesen és 94 naposan 29 pontot (12-ből 11 mezőnyből) szerzett az 1984-es döntő második összecsapásán, viszont csapata vereséget szenvedett a Boston otthonában. Leonard 22 évesen és 346 naposan 29/9 pontig jutott a döntő harmadik mérkőzésén, mindössze három triplát hibázott, így zárt 10/13-as mezőny, és 3/6-os hárompontos mutatóval, továbbá 4 lepattanó, 2 szerzett labda, 2 gólpassz, és 2 kiosztott blokk került a statisztikájába. A félidőben már 18 pontnál tartott a texasi kiscsatár, mind a hat mezőnykísérletét célba juttatta, közte három triplát is. Tavaly a teljes Miami elleni sorozatban jegyzett három sikeres távoli dobást, 14 kísérletből. Nem elhanyagolható tény, hogy az idegenbeli playoff meccseken a 49%-os mezőnyhatékonysága mellé csupán 26%-os triplamutató társult. De ahogy a szezonátlagai (37-38%) is mutatják, nem szabad őt feladni a triplavonalon túl. Ha a folytatásban a mai teljesítményéhez hasonló játék lesz a kiindulópont, akkor komolyan el kell gondolkoznia a Heatnek a védekezés megszervezésén, mert akár az is összejöhet, hogy 1-3-as állással utaznak majd San Antonióba.

Mario most nem szuper

A Heat irányítója egészen elképesztő formában játszik ebben a rájátszásban, a korábban megbízhatóan teljesítő és fontos pillanatokban mindig előlépő Chalmers három pontot átlagol ugyanennyi eladott labdával és tengernyi butasággal a nagydöntőben, de már előtte sem volt képes aktívan hozzátenni a játékhoz. Tízpontos meccse utoljára a Brooklyn ellen volt, jelenleg képtelen értelmes megmozdulásra, támadásban se betörésből, se triplából nem faktor (jellemző, hogy ő zár Jamesnek irányítóként), védekezésben senkit nem tud megfogni, feleslegesen és rosszkor faultol, eladja a labdákat. Az elmúlt két rájátszásban mindig a legnehezebb pillanatokban hozta magát, most kritikán aluli – a védekezés gyengülésével és a veteránok öregedésével ezt már nem bírja el a Miami.