Jimmy Butler 28, Larry Brown 77 éves

A Minnesota Timberwolves új sztárja, Jimmy Butler 28. születésnapját ünnepelte tegnap, minden idők egyik legjobb edzője, Larry Brown pedig 77 éves.

Butlert még csecsemőkorában hagyta el édesapja, anyja pedig 13 évesen rúgta ki otthonról. A barátainál lakott hetekig, hol itt, hol ott aludt. Végzős középiskolai éve előtt egy nyári kosárligában találkozott Jordan Leslie-vel, akivel nagyon jó barátok lettek, és Leslie családja befogadta Butlert. Nem keresték nagyobb egyetemek, ezért a Tyler Junior College-ban kezdett játszani, egy év után azonban a Marquette érdeklődött iránta, váltott is. Első ott töltött évében még nem volt kezdő, az utána következő és egyben utolsó kettőben viszont igen, és a csapat meghatározó alakja lett.

A 2011-es draft 30. helyén választotta ki a Chicago, és első évében alig látott szinte pályát - 42 meccsen lépett összesen pályára, átlagban 8.5 percet töltött játékban. Második éve sem indult sokkal jobban, de Luol Deng sérülését kihasználta, átvette az angol kiscsatár helyét - és 40 perces játékidejét is. Harmadik évében már az egész idényben kezdő volt, nőttek is átlagai, de hatékonysága nem - még úgy is visszaesésnek volt tekinthető 2013/14-es produktuma, hogy a boxscore-statisztikáit növelni tudta.

2014/15-ben azonban a liga elitjébe lépett támadásban, miután védekezésben már odatartozott korábban is, így megnyerte a Legtöbbet Fejlődött Játékos díját, és a liga egyik legjobb swingmanje lett. Két éve már próbálta átvenni a vezérszerepet Chicagóban, inkább kevesebb, mint több sikerrel - voltak problémái Fred Hoiberg vezetőedzővel, az előző idényben pedig a csapat fiatal játékosaival is összezörrent a Dwyane Wade-del alkotott egységfrontja, illetve az elvárásai miatt.

A Bulls vezetősége az utóbbi két évben többször is kacérkodott elcserélésének gondolatával, és idén nyáron léptek is - a Minnesota Timberwolveshoz került Butler, ahol volt edzőjével, Tom Thibodeau-val dolgozhat újra együtt.

 

A másik mai kiemelt ünnepeltről, Larry Brownról öt éve írtunk hosszabban is:

Az edző is volt játékos

Nem is akármilyen. A brooklyni születésű irányító már a középiskolában is kiváló kosarasnak számított, majd a North Carolina Egyetemen játszott az NCAA-ben. A mára már intézménynek számító Tar Heels akkoriban kezdett megerősödni: 1961-ben érkezett a csapat élére Dean Smith. Az NCAA történetének egyik legjobb szakembere egészen 1997-ig állt a csapat élén, kezei alatt tanulta a játékot többek között Michael Jordan és James Worthy is. A kezdeti sikerekből játékosként Brown is kivette a részét, azonban már ekkor az edzői pályafutás felé kacsintgatott.

1963-ban a Baltimore Bullets a 7. kör 2. helyén választotta ki – nyilvánvaló volt, hogy az NBA-ben nem fog sok szóhoz jutni, alig 175 centis (5 láb 9 hüvelyk) magassága már akkoriban is kevésnek számított. Alacsonyabb ligákban kosarazott és így lehetősége nyílt 1964-ben bekerülni az olimpiai csapatba. A Team USA színeiben olimpiai bajnoki címet szerzett Tokióban1965-ben már segédedző volt a North Carolinánál, azonban az 1967-ben induló ABA-ben szükség volt játékosokra, és az olimpiai bajnoki cím jó ajánlólevélnek bizonyult a mini-irányító számára. 1968 és 1972 között játszott a „kalózligában”, ahol 1968-ban az ABA első All-Star Gálájának MVP-je lett (!), 1969-ben pedig bajnoki címet szerzett (többek között Rick Barry csapattársaként, bár a szupersztár nem játszhatott a playoffban sérülése miatt). 1968 és 1970 között a liga legmagasabb gólpasszátlagát tudhatta magáénak, és egy meccsen kiosztott 23 asszisztjával rekordot állított fel. Összesen háromszor léphetett fel az ABA All-Staron.

Az ABA üstököséből az NCAA csodatevője

1972 a fordulópont éve Larry Brown pályafutásában - ekkor hagyta abba az aktív játékot. Első vezetőedzői megbízatása mindössze 1 hónapig tartott – a Davidson College-énál csábítóbb volt a Carolina Cougars ABA-csapatának kispadja. A fiatal (33 éves!) mester első szezonja végén máris Év Edzője díjat kapott, amit 1975-ben és 1976-ban a Denver Nuggets kispadján is elnyert!

Az ABA 1976-ban megszűnt, ám a Denver csatlakozhatott az NBA-hez - így Brown rögtön a legmagasabb szinten találta magát. A Denver kifejezetten erős csapattal érkezett, és első két évében meg is nyerte a divízióját – a playoffban viszont rendre könnyűnek találtatott. Brown 1979-ben megunta a tisztes középszert, és egy huszárvágással az NCAA egyik reprezentánsához, a UCLA Bruinshoz szerződött.

A Bruins páratlan sorozata (1964 és 1975 között 10 NCAA-bajnokság) John Wooden edző 1975-ös visszavonulásával megszakadt, és Brown érkezéséig a legjobb 8 volt messze a legjobb eredménye a gárdának. Az új edző jól sepert, hiszen rögtön döntőig vitte a UCLA-t (apró szépséghiba, hogy két játékos jogosulatlan szereplése miatt később ezt az eredményt törölték…).

LA-ben sem időzött hosszabb ideig, 1981 őszén már a New Jersey Nets kispadján találjuk, ám itt sem dolgozott sokáig. A nem a rájátszásokban vitézkedő alakulatot azért mindkétszer playoffba vezette, ám úgy érezte, hogy itt ez a csúcs (nem tévedett nagyot…) – 1983-ban elfogadta a Kansas Egyetem ajánlatát, hogy vezesse a Jayhawks kosárlabda-programját. Pályafutása talán legfontosabb 5 évét töltötte el itt, hiszen bár addig is elismert szakembernek számított, igazi hírnevét itt alapozta meg.

Kansas az NCAA-kosárlabda egyik legrégibb bútordarabja – a múlt érzékeltetésére elég annyi, hogy a gárda első vezetőedzője (akkoriban még nem így nevezték) nem más volt, mint a játék kitalálója, James A. Naismith.

Hiába azonban a gárda szép múltja, a jelen nem volt túl fényes: utoljára 1952-ben nyert bajnoki címet a Jayhawks, és a Final Fourban is 1974-ben jártak utoljára. Brown az alapoktól kezdve építette fel a későbbi bajnokcsapatot. Először csak a legjobb 16 közé jutott velük, 1986-ban viszont újra Final Fourt ünnepelhettek Kansasben. A koronát 1988-ban sikerült elnyerniük: noha 12-8-cal indították a szezont, Danny Manning vezetésével a „Danny and the Miracles” összekapta magát, és az utolsó három meccsen (sorrendben a Kansas State, a Duke és az Oklahoma ellen) fantasztikus játékot produkáltak, és 36 év után visszaszerezték a bajnoki címet! Larry Brown az ABA után az NCAA-ben is megkapta az Év Edzőjének járó díjat – hétéves egyetemi edzői pályafutása alatt meccsei 75%-át megnyerte!

Vissza az NBA-be

Brown ismét jó érzékkel váltott 1988 nyarán (Danny Manning átnyergelt az NBA-re, a következő szezonban pedig a Kansast szabálytalanságok miatt eltiltották a March Madnesstől) és elfogadta a San Antonio Spurs kispadját. 1976 nyarán 4 ABA-gárda csatlakozott az NBA-hez – Brown már a harmadik (Nuggets, Nets, Spurs) ilyen csapatot irányíthatta.

Első szezonja borzalmas volt, azonban 1989 nyarán végre megérkezett a haditengerészeti szolgálatát letöltő, 1987-es draftelső David Robinson, akire építve a Spurs kétszer is elérte a playoffot. A szépreményű közös munkának azonban az 1991-92-es szezon közben vége szakadt, a Spurs kirúgta. Emberünk persze nem esett kétségbe, pár hét múlva már a Los Angeles Clippersnél ült a padon. Az újraegyesült Manning-Brown páros a Clippers egyik legsikeresebb időszakát hozta el LA piros-kék felébe, hiszen 1992-ben és 1993-ban is bejutottak a playoffba (ez arrafelé nagy szó volt akkoriban…).

Hiába azonban a nosztalgia, Brownnak nem volt perspektíva a playoff első köre, ezért 1993 nyarától első komolyabb csapatát irányíthatta az NBA-ben: a negyedik egykori ABA-csapat élére nevezték ki. Az Indiana Pacers 1993 nyarán arra készült, hogy a Michael Jordan váratlan visszavonulása miatt keletkezett űrt megpróbálja betölteni. Reggie Miller vezetésével a fiatal Pacers és Brown az 1994-es playoffban első konferenciadöntőjét ünnepelhette, majd 1995-ben megismételte a bravúrt. Tovább azonban nem jutott ez a csapat, először a New York Knicks, utána az Orlando Magic már sok volt Milleréknek. 1996-ban egy váratlan elsőkörös kiesés után 1997-ben már a playoffba sem jutott be a gárda – Brownt pedig a helyi legenda, Larry Bird váltotta.

Csúcson

1997 őszén Brown egy óriási feladatba vágott bele: a Philadelphia 76ers vezetőedzője lett. A kétszeres bajnokcsapat akkor már hosszú-hosszú évek óta csak vergődött, és noha ott volt a zseniális másodéves, Allen Iverson, AI személyisége már akkor is a "kezelhetetlen" felé tendált, az őszülő mester is számos nagy csatát vívott meg Iversonnal, ám eközben folyamatosan építgette a csapatot. Előbb csak a playoffba jutottak be, majd a gólkirályi címeket gyűjtögetni kezdő kisember vezetésével 2001-ben a nagydöntőig menetelt a Sixers (1983 óta jutottak ilyen magasságokba) – ugyanebben az évben pedig Brownt választották meg az Év Edzőjének, aki az ABA és az NCAA után az NBA-ben is begyűjtötte ezt az elismerést.

2002-ben újabb hatalmas megtiszteltetés érte, hiszen beválasztották a Hall of Fame-be – a napi munkában azonban egyre több gondja volt Iversonnal, és 2003-ban kettejük nézeteltérései miatt Brown otthagyta a Sixerst, amely távozása után erőteljes mélyrepülésbe kezdett.

Iverson 2005-ben már azt nyilatkozta róla: az ő szemében Larry Brown vita nélkül a világ legjobb edzője – persze ekkor már késő volt, Brown detroiti sikereivel párhuzamosan Iverson és a 76ers fokozatosan esett vissza…

2003 nyarán életében talán először kapott a keze alá egy olyan gárdát, ahol minden adott volt az igazán nagy sikerhez, a bajnoki címhez. A Detroit Pistons Rick Carlisle keze alatt egy lottery-csapatból keleti főcsoportdöntőssé avanzsált 2-3 év leforgása alatt, azonban a 0-4-es Nets elleni söprést nem tudták megbocsátani Carlisle-nak. Brownnak szerencséje is volt, hiszen szezon közben megkapta Rasheed Wallace-t, akivel kiegészülve a Pistons páratlan sikersorozatot mutatott be – kőkemény párharcokban nagydöntőig meneteltek, ahol a Lakerst verték 4-1-re, megszerezve ezzel a franchise 3. bajnoki címét.

Edzői pályafutása legjobb eredményébe alaposan belerondított a 2004-es olimpia. Brown volt a szövetségi kapitány, azonban a játékosokat egy erre létrehozott konzílium választotta ki, sok nagy sztár lemondta a részvételt – a 3. hely az amerikai olimpiai kosárlabda egyik legnagyobb égése volt, hiszen itt már NBA-profik szerepeltek, ennek ellenére Argentína nyerte a Játékokat.

Brown második detroiti szezonja is jól sikerült a Pistons-Pacers botrány ellenére, hiszen a gárda ismét nagydöntőig jutott, ahol a San Antonio Spurs csak hét mérkőzésen, egy gyilkos keménységű 7. meccsen tudta legyűrni Brown csapatát.

Isiah Thomas egyik legnagyobb áldozata

Brown a csúcson volt szakmai szempontból, és a hosszú évek óta sikertelen New York Knicks, a liga egyik zászlóshajója minden követ megmozgatott, hogy megszerezze a gárda élére. Ez végül sikerült is, ráadásul Brown gyerekkori kedvence a Knicks volt (lévén brooklyni) – a közös időszak azonban meglehetősen rövidre sikerült. Olyan "csapatjátékosok" alkották az alakulatot, mint Stephon Marbury, Steve Francis, Eddy Curry, Nate Robinson – de Matt Barnes, Malik Rose, Antonio Davis neve is sokat elmond a gárda csapat-mivoltáról. A 23-59-es mérleg nem adja vissza hűen, miért tartják ezt a gárdát minden idők egyik legrosszabbjának.

A játékosokon túl Isiah Thomas is súlyosbította a helyzetet, hiszen a teljhatalmú GM sokszor egyszerűen átnyúlt Brown feje felett. A mestert 2006 nyarán Thomas ki is vásárolta több tízmillió dolláros szerződéséből – nagy jót cselekedett vele, hiszen a következő években Thomas még az edzői székbe is beleült. Többször felmerült, hogy Thomas visszatér a Knickshez – a szurkolók reakcióit nem idéznénk…

Egy pozitívuma volt a Knicks szezonjának: Larry Brown az NBA történetének 4. edzője lett, aki elérte az 1000 győzelmet.

A már 64 éves Brownt kikészítette ez az egész éves hercehurca, és kétéves pihenőt tartott (igaz, nem is nagyon keresték). Második otthonának, Észak-Karolinának NBA-reprezentánsa, a Charlotte Bobcats hívása azonban jókor jött 2008 nyarán, és az egykori UNC-sztár két szép évet töltött el a Bobcatsnél. Második szezonjában a franchise, történetében először, 50% felett (44-38) zárta az alapszakaszt – sőt, a playoff világába is belekóstolhatott.

A 2010-11-es évad viszont elég rosszul indult, és Brownt néhány meccs után le is váltották. A Bobcats (majd Hornets) azóta kétszer járt már 50% fölött és a PO-ban is, de előrelépni a Brown-féle gárdához képest csak tavaly tudott… Brown 2012 tavaszán jelentette be, hogy elvállalja egy kisebb egyetemi gárda, az SMU vezetését – így pályafutása tulajdonképpen körbeért, hiszen az NCAA-ben kezdett el edzősködni.

"De mit tettek értünk a rómaiak?"

Larry Brownt már fiatalkorában sem véletlenül tartották a kosárlabdavilág egyik legfelkészültebb, legjobb edzőjének, aki ráadásul folyamatosan képezte magát – ennek köszönhetően közel 4 évtizedet dolgozhatott a legmagasabb szinteken.

Ahogy fentebb taglaltuk, gyakorlatilag bármilyen csapatot vett át, azokból mindig jobbat hozott ki, mint azt várni lehetett. Ő az egyetlen szakvezető, aki mind a négy egykori ABA-s csapatot irányította, és aki az ABA-ben, az NBA-ben és az NCAA-ben is az Év Edzője lett – és aki mindhárom bajnokságban (játékosként vagy edzőként) bajnokságot tudott nyerni, sőt, olimpiai bajnoki címmel is rendelkezik.

A San Antoniót és az Indiana Pacerst is ő állította "növekedési pályára”, a Nets és a Clippers kispadján playoffba vezette a rájátszást csak szökőévente látott gárdákat, Allen Iversonból MVP-t faragott, visszavezette a csúcsra a Kansas Egyetem kosárlabda-programját – és végül, de nem utolsósorban Ben Wallace-t és Chauncey Billupsot hozzásegítette ahhoz, hogy kiváló játékosokból legendákká váljanak.

Egy edző munkásságának értékét talán nem is a bajnoki győzelmek "árazzák be” igazán, hanem az edző-tanítványok sikerei. 1-1 siker nagyon sok mindenen múlik, de ha valaki igazán át tudja adni a tudást, az előbb-utóbb sikerekben kamatozik. Larry Brown egy igazán érdekes tudásvonal egyik tagjának tekinthető: a sportág kitalálója, James A. Naismith játékosa volt a későbbi Kansas-szakvezető Phog Allen. Allen keze alatt játszott Dean Smith, a North Carolina későbbi "intézménye", akitől Larry Brown tanulta meg a szakma fortélyait. A "királyi vérvonal" következő tagjának tekinthető négyszeres NBA-bajnok edző Gregg Popovich, aki Brown mellett dolgozott a 80-90-es évek fordulóján – illetve John Calipari, a Kentucky mindenható és idén Hall of Fame-be iktatott vezetőedzője is, aki a kansasi évek alatt tanult tőle fiatal segédedzőként.

Isten éltesse mindkettejüket!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus