A srác, aki senkinek sem kellett

C. J. sokak számára ismeretlen volt, ám miután harminc pontjával kivégezte a Duke Blue Devilst sokan felkapták rá a fejüket. McCollum a kis ohioi városka Plain Township gimnáziumának elvégzése után lényegében senkinek sem kellett. Alacsony volt, nem igazán volt erős a testalkata sem, jól dobott ugyan, de ennyivel elintézték a szakik a dolgot. Körbenézet a Mid Eastern konferencia csapatai között, hisz ezek az intézmények egytől-egyig lakóhelye közelében voltak. Próbálkozott az Akronnál, akiknek sajnos csak egyetlen ösztöndíja maradt, amit egy bizonyos 211 centis magasembernek Zeke Marshallnak tartogattak. Marshall 10,4 pontjával csapata egyik legjobbja volt idén. Próbálkozott a Kent Statenél. Ők azonban inkább Randal Holtra voksoltak. Holt 12,7 pontjával vezérelte az övéit. A Miami (Ohio) pedig szóba sem állt vele. Ők idén 9-21-el zártak. Úgy tűnt a srác elkallódik, maximum majd az NJCAA két éves programjainak valamelyikében láthatjuk viszont. Végül egy kis szerencsével a Patriot League egyik kiscsapatához a Lehighhez került.

Az MAC iskolái foghatják a fejüket, hisz a harmadéves McCollum ez idáig kétszer lett konferenciája legértékesebb játékosa. Átlag 21,9 pontjával az egész ligát tekintve a legjobb öt pontszerző között található, ráadásul eleddig lejátszott 89 mérkőzéséből mindössze három alkalommal maradt tíz pont alatt. C.J.-nek a múlthét péntekén az Észak-Karolinai Greensboroban volt jelenése. Elhűlve láttuk, hogy az NCAA March Madnessének második körében káprázatos teljesítményével szinte egymaga fektette két vállra a hírhedt Duke hercegeit. A végső dudaszó pillanatában 30 pont, 6 lepattanó és 6 gólpassz szerepelt a neve mellett és persze a 75-70-es eredmény az övéi javára. Mellesleg mindössze hatodik alkalommal történt meg az, hogy egy 15. kiemelt elnáspángolja a 2. helyen jegyzettet. „Amikor elkezdte a pörgést a többieknek csak annyit mondtam, hogy aki tud segítsen neki. Egy olyan estét nyújtott, amilyet én még egyetemi játékostól nem láttam. Hatalmas tehetség. Fizikálisan gyengébb ugyan a nagy sztárokhoz képest, de a kosárlabda intelligenciájával ellensúlyozza mindezt.” – nyilatkozta edzője Brett Reed.

Persze hősünk nem úgy ment ki a pályára a Duke ellenében, hogy aztán simán szétdobja őket. „Tartottam az ellenfél hátvédjeitől. Nagyszerű játékosok, meg is remegett az elején a kezem, de aztán idővel belejöttem.” – nyilatkozta az a személy, akinek Twitter követői egy órával a meccs után megtriplázódtak. „Ez egy fantasztikus este volt. Nem haragszom azokra a csapatokra, akiknek annak idején nem kellettem. Normális ember nem nagyon néz év közben Lehigh meccseket, így csak ilyenkor van lehetőségünk megismertetni magunkat a nagyérdeművel. Az eredmény nagyszerű nekünk, nekem és magának a konferenciánknak is.” – tette hozzá.

Talán túlságosan is szelíd és visszafogott ez a srác, hisz a 2010-es évad elején a Lehigh az első kiemelt Kansas Jayhawkssal mérkőzött. Újoncként 26 ponttal, 7 lepattanóval és 3 gólpasszal terhelte a nagynevű ellenfél gyűrűjét. A különbség csupán annyi volt hogy akkor vesztettek. Idén 19-et szórt a Michigan State ellen, amit még megspékelt 8 lepattanóval és 5 gólpasszal is. A Patriot döntőjében a nagy esélyes Bucknellt pedig 29 pontjával ütötték ki.

A tündérmese nem folytatódott. Sokan máris az új Stephen Curryt látták benne, csapatát, pedig a Butlerhez kezdték hasonlítani. A történet véget ért, de jól jegyezzük meg C.J McCollum nevét.