Új NCAA-bajnokot avatnak: a Virginia és a Texas Tech is először döntőzik
A Virginia egy megnyert, majd elvesztett meccset hozott vissza a sírból 0.6 másodperccel a vége előtt az Auburn ellen, a Texas Tech pedig a Michigan State-et is kivédekezte a Madnessből.
A Virginia Cavaliers - Texas Tech Red Raiders döntőt magyar idő szerint április 9-én, kedden hajnalban, 3:20-tól rendezik.
Virginia Cavaliers (1.) - Auburn Tigers (5.) 63-62
Majdnem csodát csinált az Auburn. A Tigers az előző mérkőzését a szalagszakadás miatt kidőlő, a drafton első körbe prognosztizált magasember, Chuma Okeke nélkül nyerte meg, és kis híján másodszor is csodát tett a Final Fourban története során először járó gárda. Az első félidőben mindössze 28 ponton tartották ellenfelüket, a padról beszálló, végül 13 pontot és 5 pattanót jegyző Samir Doughty, illetve a 9 pontjából hetet ekkor szerző Anfernee McLemore pontjaira támaszkodva pedig hárompontos vezetéssel mehettek a szünetre. Fordulás után aztán változott a játék képe, 8-0-val nyitott a Virginia és innentől kezdve percekig fej-fej mellett haladtak a csapatok, ám 44-43-as állás után a Virginia újabb futásával már nyeregben érezhette magát, hiszen öt perccel a vége előtt 57-47 állt az eredményjelzőn. Itt jött a fent említett “majdnem-csoda”, az Auburn Bryce Brown három óriási hármasára támaszkodva egy 14-0-t futott, és 17 másodperccel a vége előtt 57-61-re vezetett - innen jutott tovább a Virginia...
Kyle Guy újabb élete meccse. Az előző, Purdue elleni hosszabbításos meccsen 25 pontot és 10 pattanót jegyzett a 190 centis hátvéd, de a mai clutch játéka azt is túlszárnyalta. A szoros első félidő után egyre inkább a Cavaliers került fölénybe, Mamadi Diakite hátul állt a vártán (5 blokk), elöl pedig a 21 pontos, 6 gólpasszos Ty Jerome, illetve a 7/11-gyel célzó Deandre Hunter vezetésével a második félidőben úgy tűnt, hogy fölénybe kerülnek. Nem így történt, teljesen besültek a végjátékra fordulva, és 17 másodperccel a vége előtt úgy tűnt, hogy elúszik a hajó. Kyle Guy azonban nem így gondolta, az addig kilenc pontot szerző harmadéves hátvéd 9 másodperccel a vége előtt bevert egy óriási hármast Jerome passzából - majd a gyors fault után Jared Harper csak egy büntetőt dobott be, Jerome összeszedte a lepattanót 60-62-nél. Az utolsó hét másodpercben két faultot is ütött a bónusztól messze lévő Auburn a mezőnyben, így két másodpercig pörgött le az óra - időkérés után aztán Guy kapta meg a labdát a sarokban, felemelte az újabb hármast, de Doughty beállt alá, 0.6 másodperccel a vége előtt három büntetőt dobhatott. Hidegvérrel a helyére is küldte őket, teljesen leforrázva a már ünneplő Tigerst, a maradék idő pedig már semmire nem volt elég - története során először jutott be a nagydöntőbe a Virginia.
Az utolsó percek őrületes végjátéka:
Michigan State Spartans (2.) - Texas Tech Red Raiders (3.) 51-61
Matt Mooney a hős. A második elődöntő első félideje inkább hasonlított iszapbirkózáshoz, mint kosárlabdához, félidőben 23-21-re vezetett a Texas Tech, és érdemben a második félidőben sem változott a meccs képe, egyet kivéve: a végzős Matt Mooney révén a pirosak találtak valakit, akinek sült a keze, a hátvéd 8/16-tal célzott mezőnyből (4/8 tripla), hibátlanul büntetőzött. Hogy mennyire fontos is volt az ő pontos játéka, azt jól szemlélteti, hogy ő nyolc mezőnykosarat szerzett, a Michigan State komplett csapata 15-öt - a hátvéd egyébként egy kisebb egyetem, a South Dakota első opciójaként érkezett tavaly nyáron a csapathoz, az Elite Eight körben is 17 pontot termelt a Gonzaga ellen, mondhatni, hogy bombaformában van. A Texas Tech emellett természetesen elképesztő védekezésének köszönheti a sikert, a legjobb 16 között 44 ponton tartották a Michigan Wolverinest, 69 ponton az NCAA egyik legjobb támadójátékával rendelkező Gonzagát, most pedig 51 ponton a Michigan State-et - ezen a szinten a tízpontos győzelem már nagyon magabiztosnak számít, pedig Mooneyn kívül csak a gárda motorja, Jarrett Culver dobott tíz pontot. A texasiak öröme azért nem lehet felhőtlen, a második félidő java részére elvesztették a védekezés egyik oszlopát, Tariq Owenst bokasérülés miatt, kérdés, hogy felépül-e a kedd hajnali döntőre - arra a döntőre, amire nagyon készül a 94 éves története során először Final Fourban járó gárda: a meccs után a megszokottnál kevésbé “megőrülő” játékosok azt mondogatták, hogy még legalább negyven perc hátravan...
A Michigan State sem tudta feltörni a diót. A Duke legyőzésével legjobb négy közé jutó gárda mindent megpróbált, de Tom Izzo hiába próbálta forgatni csapatát és megtalálni azt a kezdőötöst, ami működhet a Red Raiders ellen, sikertelenül, így 2000 óta legkevesebb pont született egy Final Four-meccs első félidejében (akkor is az éppen bajnoki címet nyerő Michigan State játszott a Wisconsinnal, szintén Izzo irányítása alatt). A második félidőben aztán Chris Beardnek (Owens sérülése miatt kényszerűségből is bedobott) több védekezésbeli változtatása is jól sült el, így a texasiak 48-35-re elléptek. A Spartans azért nem hagyta annyiban, fokozatosan jöttek fel a végén, két perccel a vége előtt pedig labdájuk volt az egyenlítéshez - ez azonban kiperdült a gyűrűből, a Texas még előkapott egy plusz fokozatot, és gond nélkül lehozta a végjátékot. A csapat támadójátékának oszlopa, Cassius Winston borzalmas napot fogott ki (4/16 mezőnyből, 2 gólpassz, 4 eladott labda), nála is rosszabb volt a nullázó Kenny Goins, ha nincs Matt McQuaid három triplája, illetve a 11 pontját hibátlan dobásokkal összehozó Aaron Henry dobóformája, hamarabb is eldőlhetett volna a továbbjutás. Izzo nyolcadszor járt a Final Fourban, de hetedszer kapott ki az elődöntőben...
A mérkőzés videós összefoglalója:
