Harmadjára már nem Zion Williamsonékkal volt a gyűrű
A Michigan State legyőzte a Duke-ot, a Final Fourban elsőző Auburn a Kentuckyt verte ki – idén Coach K és John Calipari is tévén nézi a végjátékot.
Kelet
Duke Blue Devils (1.) – Michigan State Spartans (2.) 67-68
Az előző két körben a Duke egyaránt az ellenfél gyűrűről lecsorgó dobásai után jutott tovább, most viszont őket tréfálta meg alaposan a fémkarika az utolsó másodpercekben, de erről majd lentebb részletesen. A Blue Devilsbe visszatérhetett a Sweet Sixteent utolsó pillanatban kihagyó Cam Reddish, aki ugyan nem kezdett, de nagyon hamar pályára került és végül 37 percet kapott, összességében azonban elég felemásan játszott, jó megoldások mellett időnként érződött a rozsda, különösen a dobásaival szenvedett (2/8 mezőnyből). A munka dandárját így ismét Zion Williamson (24 pont, 10/19 mezőnyből, 14 pattanó, 3-3 blokk és szerzett labda) végezte, de ezúttal közel sem tudott úgy csillogni, mint a korábbi mérkőzéseken, öt eladott labdába kergették bele a michiganiek. Hibátlan teljesítményt a harmadik muskétás, RJ Barrett sem nyújtott, mindössze 7/17-tel dobott, és bá a 6-6 pattanó és gólpassz jól néz ki, a 7 eladott labda nem, Tre Jonesnak pedig megint tele volt a keze az ellenfél legjobbjával – a Blue Devils szerencséjére Javin DeLaurier belenyúlt abba a bizonyosba, 5/5-tel zárt mezőnyből, mellette 11 pattanót és 3 blokkot jegyzett.
A Duke igazán az első félidő végén zuhant meg, ott nagyon hiányzott egy jó teljesítmény Marques Boldentől a fáradó kezdők tehermentesítésére, ehelyett 30-23 után 13 Michigan-pont érkezett, pont a nagyszünetre hihette el a zöld armada, hogy lehet keresnivalója. A nagy futást Cassius Winston (20 pont, 9/23 mezőnyből, 10 gólpassz) és Xavier Tillman (19 pont, 8/12 mezőnyből, 9 pattanó, 3 szerzett labda, 2 blokk) vezényelte le – érdekesség, hogy a Spartans kezdőötöséből a faultgondok miatt csak 29 percet kapó Tillmanen kívül mindenki legalább 38 percet töltött a pályán. Szükség is volt erre az extrára, mert bár a padról a félig sérült Nick Ward jól helyettesítette Tillmant, a második félidőben sorozatban szükségük volt a nagy játékokra elöl-hátul, mivel klasszikus adok-kapok meccsbe torkollott a csata. Két és fél perccel a vége előtt Barrett dobott hármast Williamson labdájából, majd a nagyember dobott egy duplát, ekkor még 66-63-ra vezetett a Duke. A végjátékban azonban előbb Tillman 66-65-re szépített, majd Barrett elrontott tempóját a kiegészítő ember Kenny Goins büntette meg egy hárompontossal. Barrett még egy hármast elrontott, de visszaszedték a támadópattanót, Barrett állhatott a vonalra – az első büntetőt elrontotta, a másodikat viszont szándékosan ki akarta hagyni, de a gyűrűről magasba pattant a labda, majd behullott a hálóba. A maradék időt már megoldotta a Spartans, akik 2015 után jutottak be a Final Fourba – az ott elsőző Virginia Tech ellen már a döntő a tét, ahol utoljára éppen tíz éve, 2009-ben jártak. Még csak óvatosan írjuk le, de a Michigan State eddig kétszer, 1979-ben és 2000-ben lett bajnok, másodszor már a jelenlegi vezetőedző, Tom Izzo irányítása alatt…
Középnyugat
Kentucky Wildcats (2.) – Auburn Tigers (5.) 71-77 h.u.
Amíg a Kentucky az első két körben volt kénytelen nélkülözni legfontosabb palánk alatti emberét, PJ Washingtont, az Auburn a Sweet Sixteen utolsó perceiben vesztette el a parádésan játszó, a drafton első körbe várt Chuma Okekét, ilyen szempontból egyrészt ellentétes előjelekkel készülhettek a felek, másrészt a korábbi meccsek felvételeit kis túlzással lehetett dobni a kukába. Az Auburn azonban nem véletlenül verte ki a North Carolinát és a Kansast, ahogyan a meccs után Bruce Pearl vezetőedző fogalmazott, ők nem egy Hamupipőke-történet szereplői, akiknek egyszer minden összejön, hanem csapatszinten kőkeményen megdolgoztak azért, hogy ott legyenek a Final Fourban. Ezért ma is a180 centis irányító Jared Harper tette a legtöbbet, 26 pontot szórt, közte a végjátékban az egyenlítő kosarat, majd a hosszabbításban több nehéz ziccert, de egyébként 5 gólpassz, 3 szerzett labda és 2 blokk (!) is bekerült a statisztikájába. Mellette Bryce Brown is 24 ponttal, 8/12-es mezőnnyel, négy triplával jelentkezett, a hátvédpár összesen 50 pontot termelt 50 százalékos mezőnymutatóval, végig érezhető volt, hogy ők nem nagyon fognak megtörni. A nagy duót jól egészítette ki Anfernee McLemore (8 pont, 5 pattanó, 2-2 szerzett labda és blokk), a padról pedig a négy cserétől 18 pont és 17 pattanó érkezett, sok lábon állt az Auburn, és ez a végén kifizetődött.
Klasszikus fej-fej melletti meccset játszottak a felek, ahol a Kentucky elsősorban az ezúttal a padról jövő, de 37 percet kapó PJ Washingtonban bízhatott, aki 28 pontot (10/18 mezőnyből, 6/11 büntető) szerzett, és hátul is remekelt (13 pattanó, 2-2 blokk és labdaszerzés). Kellett is az extra, mert az előző meccs hősét, Tyler Herrót szinte teljesen kikapcsolta a Tigers, Ashton Hagans 3 gólpasszára 7 eladott labda jutott, és a dupla-duplázó Keldon Johnson sem találta a célkeresztet (5/13 mezőnyből) – összességében az 5/21-es triplázás és a 12/21-es büntetőzés ezen a szinten már nem fért bele. A rendes játékidő végén Washington megnyerhette volna a meccset, de hibázott, a legvégén pedig megköszönhették a nulla ponttal záró Horace Spencernek, hogy eldobott egy triplát az Auburn nehéztüzérei elől. A ráadásban már nem volt pardon, az ötödik kiemelt Harper és McLemore pontjaival gyorsan ellépett, a végén pedig McLemore blokkolt is egyet, majd jöhetett az ünneplés Charles Barkley egykori csapatánál. Bruce Pearl szerint ma Okekéért játszottak, a következő (optimistán) kettőt viszont az egyetemért fogják. Az amerikai futball-programjáról közismert Auburn férfi kosárlabdában eddig összesen tízszer volt ott a Top64-ben, a legjobb eredményük az 1986-os Elite Eight-kör volt – pedig 1905 óta létezik az egyetem kosárlabda-programja…
