Eljött a mi időnk
Hihetetlen, de egyre inkább úgy tűnik, hogy az idei NBA szezon elmarad. Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen izgalmas szezon után fog megtörténni ez a szégyenletes dolog, egy olyan idény után, amelynek nézettségi mutatói végre bizakodásra adhatnának okot. Végre egy jel, ami konkrétan rámutat arra, hogy az NBA nincs leszállóágban, továbbra is az egyik legérdekesebb és legnépszerűbb sportliga az egész világon, természetesnek egyáltalán nem mondható, hogy pont ilyenkor csap be a krach. Márpedig úgy látszik, hogy becsap. A dolog részleteibe most nem mennék bele, nem szeretném eldönteni, hogy a játékosok vagy a klubtulajdonosok hibája a kialakult helyzet, az azonban biztos, hogy egy halom pénzt próbálnak dögevő hiénák módjára szétcibálni, minél nagyobb falatot harapnak, annál jobban csóválnak, pedig szerintem ezzel az egésszel mindenki veszít, de a legnagyobb kár azokat éri, akikért ez az egész van, akik ezt az egészet életben tartják, a szurkolókat. Bővebben a lapozás után foglalkozunk a történettel.
Az átlag kosárlabda szerető most biztosan nagyon bánatos és búslakodik, hogy a dollármilliókat kereső szupersztárokat nem láthatja az alapszakaszban alibizni napról-napra, de én picit máshogy fogom fel ezt a lockout szappanoperát. Egyik szemem nekem is sír, a másik viszont óriási őszinteséggel mosolyog bele a nagyvilágba. Abból a szempontból sajnálom a dolgot, hogy azok a srácok, akik kirepültek az egyetemi fészekből, most kénytelenek lesznek nélkülözni a versenyszerű kosárlabdát - hacsak nem akarnak átmenni Európába bohóckodni- és emiatt nem követhetem figyelemmel a fejlődésüket. A másik látószervem nem hiába roppant boldog, mert végre olyan évet írunk, amikor garantált elsőkörös –sőt lottery pick- játékosok is inkább a maradás mellett döntöttek, szembemenve ezzel az elmúlt évek divatjával. Egyre inkább elterjedt sajnos az elmúlt időszakban, hogy az igazán jó elsőévesek azonnal a draft felé veszik az irányt, búsás szerződések, sportkocsik, karórák reményében. Persze nem akarom őket megkövezni, hiszen teljesen érthető a döntésük, minden kosárlabdázónak az NBA az álma.
Más időket élünk, ennyi az egész. Hol vannak már a régi szép idők, amikor a Michigan féle „Fab Five” (Chris Webber, Jalen Rose, Jimmy King, Ray Jackson, Juwan Howard) csupán azért maradt évekig együtt, mert őszinte barátok voltak és minél több sikert akartak elérni közösen? Micsoda társaság volt, a kezemen feláll a szőr, ha rájuk gondolok. Ilyen nem nagyon lesz többet a történelemben, hacsak újabb szabályozásokkal nem akadályozzák meg ezt a mérhetetlen átvándorlást. Néha már a szédülés kerget, ha ránézek egy-két sikercsapatra és azok keretére. John Wall, Derrick Rose, Kevin Love,Josh Selby, Kyrie Irving… micsoda nevek (a felsorolás, ha folytatódna, sosem lenne vége), de jó lett volna őket még pár évig az egyetemi bajnokságban látni, de sajnos gyorsan továbbléptek. Voltak, akinek bejött a gyors jelentkezés a draftra, volt, akinek nem. Nekünk, az egyetemi kosárlabda megszállottjainak viszont soha nem kedvezett ez a dolog. Mást nem tudunk tenni csak bízni a változásban.
Búslakodásra persze nincs okunk, ezt a bejegyzést nem a sírásnak szántam, inkább járjunk örömtáncot, hogy olyan játékosokat láthatunk továbbra is az NCAA-ben, akik biztosan jelentkeztek volna a draftra ha nincs az „isteni” lockout. A szuperatléta Perry Jones az egyik személyes kedvencem, ritkán látni ilyen paraméterekkel megáldott játékost, aki ennyire gyors és mozgékony. Nagy valószínűséggel már idén is lottery helyen kelt volna el a Baylor kombó csatára, de inkább a tuti mellett tette le a voksát és belép a másodéves idényébe. Mason Plumlee is visszatér a Duke egyetemre, a nyáron eléggé széthullott csapatnak nagy szüksége lesz rá. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel tud hatékonyabb játékot nyújtani támadásban, most, hogy a Duke elsőszámú pontszerzői elkeltek az NBA drafton. A másik észak-karolinai „sztárcsapat”, a North Carolina Tar Heels kifejezetten jól jött ki a lockout mizériából, ugyanis ennek köszönhető, hogy a szupertehetséges Harrison Barnes, akire joggal mondják, hogy a szezon legjobbja is lehet, a csupa szív Tyler Zeller és a polip karokkal megáldott John Henson is visszatér a csapathoz. Ez az egész azt sejteti számomra, hogy a North Carolina idén nagyot fog robbantani, bivalyerősek lesznek, nem lennék meglepve, ha az ősi rivális Dukenál jobb szezont futnának, sőt, a végső győzelem is simán benne van a pakliban. Jared Sullinger, az Ohio State kiválósága is a maradást választotta, ha képes a következő szintre lépni, akkor akár az idény legjobb pontszerzője is lehet, félelmetes hatékonysággal melózik a palánk közelében, jól pattanózik, ha egy picit tökösebb lenne, akkor végig dominálhatna a pályán. Folyamatos fejlődés fedezhető fel a játékában, kétlem, hogy megragadt volt a tavalyi szintjén, kiugró szezonra számítok tőle. A Kentucky Wildcats háza táján is nagy az öröm, Terrence Jones sem jelentkezett a draftra, így Calipari vele is számolhat, arról már nem is beszélve, hogy megint mocskosul jól toboroztak, fantasztikus képességü elsőévesek csatlakoznak a csapathoz, a határ számukra a csillagos ég. Persze lesznek még ismerős arcok, mint például Seth Curry vagy éppen Tim Hardaway Jr. –csak, hogy az NBA-s rokonsággal rendelkezőkkel kezdjem-, de nagyon várom már, hogy lássam Jeremy Lamb fiunkat is, óriásit villantott az U-19-es világbajnokságon, a későbbi világbajnok Litvánia ellen 36 pontot szerzett, szegezzétek rá erősen a szemeteket. Nagyvonalakban ennyit a visszatérő játékosokról, a listát itt is lehetne még folytatni, de majd a szezon során úgyis megismeritek még őket, ezt garantálom.
Még belegondolni is félelmetes, hogy mi lesz az elkövetkezendő drafton/draftokon, micsoda tömörülés várható, jobbnál jobb játékosok fognak „özönleni”, még a második körben is értékes srácokat lehet majd levadászni, úgyhogy mindenképpen felértékelődnek a közeljövőben a draft cetlik, érdemes lesz a profi csapatoknak megbecsülni ezeket. A 2011-es és a 2012-es freshman class is kőkemény lesz a szakértők szerint, szóval érkezik az utánpótlás a campusokba, nincs megállás a világ legjobb és leghangulatosabb kosárlabda bajnokságában. Most, hogy az NBA „elfekvőben”, a megszokottnál jóval nagyobb figyelem hárul majd az egyetemi bajnokságra, a televízióba a közvetítések száma az egekbe szökik, eljött tehát a mi időnk, élvezzük ki.