Kék az ég és kék a fű

Rendesen megkönnyezték az égiek az idei nemzeti döntőt, hisz szakadó eső várt Louisiannaban a szurkolókra. Még jó, hogy teremsportról van szó, így a New Orleans-i Mercedes Benz Arena 80.000 nézője mit sem vett ebből észre. Valljuk meg őszintén, láttunk már jobb meccset is, de igencsak elfogadható volt a Kentucky és a Kansas fináléja. A vadmacskák elvitték a főnyereményt még úgy is, hogy legnagyobb sztárjuk Anthony Davis mindössze egyetlen alkalommal talált be mezőnyből. Köszönhetően azonban annak, hogy a keret telis tele van jövendőbeli NBA játékosokkal a Kentucky fennállása nyolcadik bajnoki címét ünnepelhette, miután 67-59 arányban legyőzte a Jayhawkst. John Calipari mester is megkaparintotta végre első trófeáját, miután előző három próbálkozása a Final Fourban egyaránt zátonyra futott. „Ez nem az én győzelmem. Ezt 13 srác hozta össze.” – nyilatkozta örömittasan az edző.

A másodéves Doron Lamb volt a mérkőzés legjobbja a maga 22 pontjával, közte két egymást követő triplával, amely 16 pontos előnyhöz jutatta a Wildcatst mintegy 10 perccel a végső dudaszót megelőzően. A Jayhawks azonban egész évben a feltámadásairól volt nevezetes, így lefelezve a különbséget öt pontra zárkóztak közel 2 perccel a vége előtt. Davis leendő lottery társa Michael Kidd-Gilchrist az első félidőben volt húzóerő miután gyors egymásutánban 11 ponttal terhelte a Kansas gyűrűjét. Ezalatt Davis minden idők legdominánsabb egy mezőnykosaras teljesítményét nyújtotta. Mindössze hat ponttal zárt, de emellé lekapott 16 lepattanót, kiosztott hat blokkot, 5 gólpasszt és még 3 labdát is elcsórt. Megmutatta milyen sokoldalú. „Nem ment a támadás, így az egyik időkérés alkalmával mondtam a srácoknak, hogy én most csak lepattanózni és védekezni fogok. Ők persze mellettem álltak, így megoldódott a támadójátékunk is.” – nyilatkozta Davis. Persze könnyű ilyeneket mondani, ha az ember mögött egy Kidd-Gilchrist, egy 14 pontig jutó Marquis Teague, illetve egy dupla-duplát közelítő Terence Jones áll.

Thomas Robinson nyerni akart. 18 ponttal és 17 lepattanóval zárt, bár 17/6-os mezőnymutatója hagyott maga mögött némi kérdőjelet. Persze szép a második hely is, hisz a nyáron négy meghatározó játékosát is elveszítette a KU. Gyengén kezdték az idényt, de felálltak. Ha meg azt nézzük, hogy zsinórban nyolcadik Big 12 konferencia elsőségüket szerezték, akkor viszonylag jó évet zártak. A Madnessben öt meccsükből háromszor is kétszámjegyű hátrányban voltak, amiből rendre visszajöttek. Ezúttal az első félidei 18 pont soknak bizonyult. „Ezen az estén gyengébbek voltunk, mégsem adtuk fel. A fiúk nyerni akartak. Davis megint hihetetlen volt. Egyetlen dobása ment be, de esküszöm a meccs legfontosabb duplája volt. 59-44 lett azzal és ez megpecsételte a sorsunkat.” – mondta a Kansas mestere Bill Self.

Caliparinak nem volt egyszerű dolga. John Wall és Brandon Knight szintű játékosok jöttek és mentek, idén viszont Davis és Kidd-Gilchrist érkeztével valljuk be őszintén nem nagyon érhette őket csalódás. Egész évben mindössze kétszer kaptak ki. Egyszer egy buzzer beaterrel az Indiana, egyszer, pedig az SEC döntőjében a Vanderbilt ellenében. „A Vandy ellen lenézően és arrogánsan játszottunk. Csúnya volt, amit csináltunk, de még időben jött a pofon, amelyre sikerült az orvosságot megtalálnunk.” – mondta Cal. A győzelműket kiváló egyéni képességeiknek, csapatjátékuknak és félelmetes lepattanózásuknak köszönhetik. Gratulálunk Kentucky. Szóval milyen színű is az a fű?