Kőkemény Big Ten

A szezon előtt is sejteni lehetett, hogy több csapat is képes lehet kimagasló teljesítményre, de azt talán senki sem várta, hogy január elején 5 Big Ten csapat is helyet foglal majd az AP ranglistájának első 11. helyezettje között. Furcsa év az idei a Big Ten konferencia életében, ugyanis a lassan végéhez érő amerikai-football bajnokság bowl mérkőzései után kijelenthető, hogy idén kosárlabdában fog kiemelkedni a B1G. Az amúgy általában amcsi-fociban villogó konferencia életében nagyon ritka az ilyesmi, hiszen olyan tradicionális tojáslabda csapatok versenyeznek a B1G égisze alatt, mint a Michigan, Penn State, OSU vagy éppen a Minnesota, hogy a Wisconsin csapatát már ne is említsem. 

Több Big Ten csapatban is ott lappang egy lehetséges Final Four szereplés, nagyon tehetséges és sikerre éhes csapatok látszatát keltik, de az összes közül a legkiemelkedőbb a #2 Michigan, akik az összes eddigi mérkőzésüket megnyerték. A csapat vezére a másodéves Trey Burke (18.1 pont, 3.1 lepattanó, 7.2 gólpassz), aki sokoldalúságával és energetikus játékával hajtja előre a kék-sárga csapatot, de mindenképpen ki kell emelni a csapat sokrétűségét, ugyanis ha Burke rossz napot fog ki, akkor még mindig ott vagy egy Tim Hardaway Jr., Glenn Robinson III, vagy egy Nik Stauskas, akik bármikor képesek a meccs emberévé válni. Nik Stauskas egyébként nagy eséllyel pályázik a konferencia legjobb újonca címre (tavaly is Michigan játékos kapta Trey Burke személyében, igaz holtversenyben Zeller-rel). A távolról életveszélyes játékosnak idén négy olyan meccse volt csak, amikor 50% alatt dobott az íven túlról, ezzel hárompontos hatékonyságban ott van a liga TOP 5 játékosa között. Egyébként nem lesz nehéz dolga szerintem, a Big Ten-ben most nem hemzsegnek a jobbnál jobb újoncok, talán csak Gary Harris (Michigan State) és Sam Dekker lehet az aki letaszítja őt a trónról. A Michigan sokoldalúsága és mélysége nagyon sokat fog érni nekik a kiélezett mérkőzéseken, én őket várom az élre. 

A szezon kezdete előtt a bajnoki cím legnagyobb esélyeseként tekintett a szaksajtó az #5 Indiana csapatára. Cody Zeller -aki a liga egyik legjobb játékosa jelenleg-, maradt még egy évet az egyetemen, a kiváló újoncok és a visszatérő veteránok egyvelege azt vetítette előre, hogy ez a csapat bizony nagy dolgokra lehet képes. Az amerikai média könnyen képes túlsztárolni csapatokat, néhol már a verhetetlenség mítoszával dobálóztak most is, azonban gyorsan kiderült, hogy feleslegesen, ugyanis egy hosszabbításos meccsben kikaptak a jóval esélytelenebb Butler-től. Persze ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne elég jó csapat az Indiana ahhoz, hogy úgy beszéljünk róluk mint a bajnoki cím esélyeséről. Ezt bizonyítja az is, hogy még a szezon elején legyűrték az egyre csak javuló Georgetown-t és a North Carolina-t. Én a Michigan csapatát jóval kiegyensúlyozottabbnak érzem náluk, a néhol teljesen összevissza támadójátékuk, a sok labdaeladás amit termelnek, még sokba fog nekik kerülni, főleg, hogy olyan csapatokhoz látogatnak idegenben majd mint az Ohio State, Michigan, Michigan State, Illinois és Minnesota. (Az átalakuló Big 10 konferencia, a Nebraska csatlakozásával kissé felborult, a sorsolásnak köszönhetően eléggé változó mindenki sorsolása, a nehezebb utat kapta a Hoosiers). Úgy érzem, hogy alacsony posztokon nem erős annyira az Indiana, hogy a Big 10 trónjáról letaszítsák a Michigant.

Személyes kedvenceim jönnek most, akikben szintén érzem egy esetleges Final Four menetelés lehetőségét. Hiába a kissé kiábrándító #2 Ohio State szezonkezdet, úgy érzem, hogy bármelyik csapatot elkaphatják. A non-conference mérkőzések során vereséget szenvedtek a Duke-tól és alulmaradtak a Kansas Jayhawks ellenfeleként is, de úgy érzem, hogy nem szabad, hogy az OSU szurkolói rossz szájízzel gondoljanak vissza a szezon eddigi részére. A csapat kezdője ha nem is olyan erős mint pl. tavaly, de most sokkal hosszabb a cserepadjuk. Aaron Craft és Deshaun Thomas személyében van egy kiváló irányítójuk, aki a konferencia legjobb játékosa címre is eséllyel pályázhat, de még nagyobb sansza van arra, hogy megnyerje az év legjobban védekező játékosának járó címet, illetve van egy igazi pontgépük, aki bárhogy, bármikor képes pontot szerezni. Thomas a 19,8 pontos átlagával a konferencia legjobb pontszerzője. Eléggé fekete ló ez az OSU idén, bennük van egy óriási siker, de egy nagy bukás is. Érdeklődve várom, hogyan alakul a sorsuk. A csapat mélysége lesz a kulcs az ő esetükben. 

A három nagy dolgába belepiszkíthat az #11 Illinois, akik összeszedett és sokoldalú játékukkal terrorizálják a csapatokat. A tavalyi idényük a várakozásokkal ellentétben eléggé balul sült el, nagy kérdés, hogy idén is összeomlanak a szezon késői szakaszában vagy tudják tartani a formájukat. A #8 Minnesota sorsolása szerintem könnyebb volt mint a többi csapaté, ezért az ő mérlegükkel igazán nem is szeretnék foglalkozni. Láttam őket idén már többször is játszani, de nem érzem bennük azt, hogy hosszabb ideig képesek lennének kiemelkedő játékra, persze azt továbbra is tartom, hogy meglepetésgyőzelmekre képesek lehetnek a szezon kései szakaszában is.