A Sóher Klub - II. rész

Csapjunk is a közepébe. A Los Angeles Clippersről mindig csak azt tudtuk, hogy rendkívül gyenge csapat. Az igazság azonban az, hogy ez csak a pályán mutatott játékukra (volt) igaz. Az előző részt folytatva további pénzügyi zsiványságok derülnek ki, amiből a klub nem is keveset profitált. Sterling megmutatta, hogy pénzspórolással igenis fent lehet tartani egy klubot, sőt fel is lehet virágoztatni anélkül, hogy normális játékoskerettel  rendelkezne. A következő táblázatok és adatok további magyarázatokat nyújtanak nekünk arról, hogy miért is éri meg Sterlingnek ez az üzlet.

Luxusadók és a büntetett klubok

Tekintsünk el a mostani változásoktól, és a 2011. évi lockout előtti állapotokra koncentráljunk. A befizetett luxusadóból minden olyan csapat, aki a határ alatt maradt, ennek az összegnek az 1/30 részét megkapta. Ami megmaradt ebből (pl. 2009-10-ben a 11/30 része), azzal a liga két dolgot csinálhatott: saját céljaira visszatarthatta, vagy a fennmaradó összeget egyenlően eloszthatta a csapatok között. A legutóbbi szezonban 24 klub lépte át az 58,044 millió dolláros határvonalat: az Oklahoma, a Cleveland, a Chicago, a Minnesota, a Sacramento és Sterling bandája maradt alatta.

Donald ezekhez az összegekhez jutott hozzá, ha csak az 1/30-os részesedéseket nézzük (2003-04-ben  ez még 1/29 rész!). Azt is láthatjuk, hogy ezek az összegek mekkora mértékűek. Nem csoda, hogy Sterling ezekre a pénzekre is pályázott, hiszen évenként jó pár játékost ingyen megkapott, csak annyit kellett tennie, hogy a határérték alatt marad. Hogy hogyan? A 2010-11 szezonban óriási nyereség született, mivel kb. 305,7 millió dollárt fizettek be a klubok az alapba. És itt jön az egész lényege: 3 kezdőjátékosa fizetését állta ez a részesedés úgy, hogy a klub az előző szezonbeli eredményéhez képest (nem sokkal - 3 győzelem) még javított is.

Klub eredmények a luxusadók figyelembevételével

Megjegyzés: zöld vonal – luxusadó határa

Ha már a luxusadónál vagyunk, kérlek engedjétek meg, hogy egy kicsit elkalandozzak a Clipperstől. Nézzük meg, hogy mely csapatok nyertek Larry O’Brien Trófeát, Konferencia Döntőt az elmúlt években. A „Klub eredmények a luxusadók figyelembevételével” diagramon láthatjuk, hogy mely egyesületek lépték át a luxusadó határát. Az előző 5 szezonban csak olyan klubok nyerték meg az áhított bajnoki döntőt, akik túllépték ezt a határt, és a játékosok fizetésére durván a 4. legtöbbet költötték a ligában. A Runner-up helyezést elért csapatok, valamint a Konferencia döntő kiesői megosztva hol átlépték, hol nem, de többnyire a luxusadó alatt maradtak. Ha az összes playoff csapatot vesszük figyelembe, akkor a 61%-uk nem lépte át a bűnös határt. Miért gondoljuk, hogy ez lenne hát a titkos recept a győzelemhez: túlköltekezni?

Fontos bevételi tudnivalók Clippers háza táján

A teljes agglomeráció lakossága 12 874 800 fő. Maga a város igen nagy, több mint 1200 km2–t foglal el, vagyis Chicagónál és New Yorknál is nagyobb. A klub fő támogatója a Staples (irodaszerek forgalmazása), kiemelt támogatók a KIA Motors (Dél-Korea második legnagyobb autógyártó cége), a Corona, a State Farm és a Carmax.

A Clippers látogatottsága

Megjegyzés: 1984-85 – 1987-88: 23 klub,
1988-89: 25 klub,
1989-90 - 1994-95: 27 klub,
1995-96 – 2003-04: 29 klub,
2004-05 – 2010-11: 30 klub volt összesen.

A Látogatottság főben meghatározva.
A Liga ranglista oszlopban az 1. helyezés jelentése: a leglátogatottabb klub.
Eredmény: a Clippers alapszakaszbeli sikere.

Forbes gazdasági statisztikák

Működési bevétel (EBIDTA)

Megjegyzés: Működési bevétel (millió dollárban) = (Teljes árbevétel - Működési költség)
[EBIDTA: kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény]

EBIDTA: A vállalat aktuális üzleti eredményességét tükrözi, mivel független attól, hogy milyen annak tőkeszerkezete (kamatot fizet-e, vagy osztalékot); hogy veszteséges vagy nyereséges-e az adott vagy a megelőző években (az adó változhat a nyereségből leírható előző években felhalmozott veszteségek miatt); és hogy mennyit költött beruházásokra a múltban (értékcsökkenési leírás).

EBIDTA

Megjegyzés: EBIDTA millió dollárban, Ranglista jelentése: 1. helyezés a legmagasabb.

Mint látható, Sterling a klubból kisajtolja azt, ami neki jár. 2001-ben mikor a látogatottságuk alacsony volt, az átlagos fizetésekkel lent tartotta a költségeket. A bravúrosnak számító TOP 10-ben való szereplésből csak 2007-ben esett ki, de 2010-ben ismét visszatért. 2001 és 2010 között csak 7 franchise-nak sikerült pozitív mérleget elérnie (Lakers, Bulls, Celtics, Rockets, Pistons, Cavaliers), köztük a Clippersnek is, ami szintén nagyon nagy szónak számít. Voltak olyanok is, akiknek 2001 és 2010 között csak egy pozitív évük volt, ilyen a Trail Blazers, Mavericks és a Grizzlies, csakhogy lássunk egy kis összehasonlítást a legalja és a legteteje között. A legnagyobb veszteségű évet a Portland érte el 2003-ban -85 millió dollárral (második a Knicks -42-vel 2007-ben), a legsikeresebbet a New York 2010-ben 64 millió dollárral. Ha a stabilitást nézzük, ami manapság igen fontos gazdasági szempontnak számít, akkor ismételten a Clipperst kell kiemeljem. A legnagyobb különbség a működési bevételeket tekintve két egymást követő évben 7 millió dollár volt a Clipsnél, ez egy csapatnak sem sikerült 10 év alatt, valamint a bevételei 10 és 22 millió dollár között mozogtak. Összességében az egyesület pozitív mérlegű volt, és a ligában a legstabilabbnak számított.

Győzelem-játékos költségvetési aránya

Megjegyzés: Győzelem-játékos költségvetési aránya: összehasonlítja az aktuális csapat győzelmek száma/játékos fizetését az NBA többi csapatainak átlagához képest. A rájátszásbeli győzelmek kétszer annyit érnek, mint az alapszakaszbeliek. Például 2006-ban a Clips a rájátszás második köréig jutott, és ezzel a jó szerepléssel 152 pont jött ki, ami azt jelenti, hogy az adott évben 52%-kal több győzelmek száma/fizetést ért el a liga többi csapatának átlagához képest.

2002-ben Brand még az első szerződésének 3. évében járt, ami még 3 882 360 dollár volt, durván 800 000-rel kevesebb Olowokandi fizetésénél, és nem mellesleg 9.-ként végeztek nyugaton (39:43), ezzel 128 pontot értek el (+28% az átlaghoz képest). 2003-ban kettővel több játékos volt a rosterban, valamint 3,7 millióval többet költöttek a játékosokra, de 12 meccsel kevesebbet nyertek. Ez elég volt ahhoz, hogy egy 55 pontos mélyrepülésbe inflálódjanak, vagyis 73 pontot értek el. Elton 2003 nyarán 6 évre írt alá 82 millióért, és meghozta a várva várt sikert 2005 és 2006 között 44 pontos defláció mutatkozott, ami a 2000-es évek első évtizedének csúcsa volt (152 pont). A jövőt tekintve innen már csak a gödör felé haladtak.

A klub értéke millió dollárban

És végül a klub értékére rátérve, 2001 óta 79,41%-al nőtt ez a szám, ezzel 10. helyen álltak a ligában, és olyan egyesületeket előztek meg, mint pl. a Knicks, a Lakers vagy a Cavs (James). Ha viszont magára a klub értékére összpontosítunk, akkor csak a 22. legértékesebb csapatról beszélünk.

A legjobb Playoff keretek

001: Larry Brown csikócsapata

Alapszakasz szezon: 1991-92

Játékoskeret: Danny Manning-PF, Ken Norman-SF, Olden Polynice-C, Doc Rivers-PG, Ron Harper-G, Cserék: Charles Smith, James Edwards, Gary Grant, Loy Vaught

Edzők: Mike Schuler (21-24), Mack Calvin (1-1), Larry Brown (23-12)

Alapszakasz eredmény: 45:37 (54,9%), Nyugati Konferencia 7.

Rájátszás eredmény: a Utah Jazztől 3:2-re kikaptak az első körben

A fiatalok kivágták a rezet (no meg a két öreg Rivers és Edwards), és az első 7 mérkőzésen 5 győzelemnél tartottak, utána jött egy durva hullámvölgy 4:10-zel, és januárban az 50% alatti klubok sorát gyarapították. Február elején megelégelték Mike Schuler munkásságát, és 21:24-nél kirúgták. Mack Calvin segédedző ideiglenesen megkapta a főnök szerepét, de 2 mérkőzés múlva sikerült megszerezniük a San Antonio Spurstől kirúgott (1991.01.21.) Larry Brownt, aki 4 évet időzött Texasban. 21:17-tel állt a Spurs, és Red McCombs klubvezető elégedetlen volt a csapat teljesítményével, mivel két éve még a Középnyugati Divízió első helyezettjei is voltak, és azóta csak lejjebb csúsztak. Brown megszerzése nagyszerű húzás volt, mivel nagy mestere a gyenge csapatok felturbózásának. Ráadásul Danny Manning örömtáncot lejtett mikor megtudta egykori edzője visszatérését, tudniillik az 1988-as NCAA bajnok Kansasnél közösen értek el sikereket.

A kezdés vele nem is volt akármilyen, zsinórban 5 mérkőzést nyertek a nyugati csapatok ellen, köztük volt a bivalyerős Portland is, akiket 107:106-ra taglóztak le. Meseszép indulás volt, ezt 3 vereség követte, de csodák csodájára így is 23:12-vel visszahozta a playoff pozícióba a Clips-szet. Ez országos szenzációnak számított, mert az 1984-es Los Angelesbe való átköltözés óta ilyen még nem történt velük. A csapat motorja egyértelműen a nyurga testalkatú Manning volt, aki 208 centijével és 108 kg-jával a nála 10-20 kg-mal nehezebb magasembereket verte palánk alatti megmozdulásaival, 20 pont és 6 lepattanót átlagolva. Hollywood Harperből Brown egy defensive stoppert alkotott, és igaz, hogy gyorsasága és atletizmusa visszafogottabb volt korábbi térdsérülései miatt, de a keret második számú embereként 18 pontokat szórt, 2 labdát szerzett és 5-5 pattanót és asszisztot gereblyézett össze, 1 tripla-dupla is összejött neki.

És eljött a bizonyítás ideje. A Utah Jazz-zel kerültek szembe, akik nem voltak restek kihasználni playoff tapasztalatukat és pályaelőnyüket. Nagyon magabiztosan hozták az első két mérkőzést, ahol az LA néha csak pislogni tudott. Természetesen elhangzottak a párharc előtti szokásos nagy monológok is, mint pl.: „Ilyenkor mindennek hatalmas jelentősége van, és sokkal nagyobb a játék intenzitása. Mindenkinek le kell csökkentenie a pályán a bakijait.” – az LA oldaláról. Ehhez képest a 2. meccsen 14/23 büntetőzési arányt raktak le az asztalra, ezzel bizony nem lehet meccset nyerni. Három nap múlva következett a hollywoodi visszavágó, és Ken Normannak igaza lett, „A Utah idegenben nem jó együttes!” hivatkozva a decemberi 102:101-es hosszabbításos los angeles-i győzelemre. Mind az öt Clippers kezdőjátékos legalább 10 pontot szerzett, és ismét felcsillantak a remények.

Április 29-én viszont történelmi zavargások alakultak ki Los Angeles utcáin, ezért a Rodney King-ügy miatt áttették a 4. összecsapást Anaheimbe. Charles Smith térdsérülés miatt nem tudott pályára lépni, de így is sikerült kiegyenlíteniük a párharcot, az utolsó 30 másodpercben Doc Rivers 5 pontot hajigált össze, így vissza kellett menni Salt Lake Citybe. A végső harc utolsó 4 percében a Clips legjobb dobója, Danny Manning kipontozódott, és a kiscsikók 2/21-gyes dobóteljesítménnyel örvendeztették meg a mormonokat a hátralevő percekben.

A Nagytesó: Los Angeles Lakers

Játékoskeret: Byron Scott-G, Sedale Threatt-PG, Vlade Divac-C, James Worthy-PF, A.C. Green-SF, Cserék: Sam Perkins, Elden Campbell, Terry Teagle

Edzők: Mike Dunleavy

Alapszakasz eredmény: 43:39 (54,9%), Nyugati Konferencia 8.

Rájátszás eredmény: a Portland Trail Blazerstől 3:1-re kikaptak az első körben

1991. november 7-én beütött a krach: Magic Johnson bejelentette, hogy HIV-fertőzött, és visszavonult. Aztán november 10. és 27. között a többiek meglepő módon zsinórban 9 győzelmet szállítottak a lesokkolt városba, amire hirtelen mindenki felkapta a fejét. De ami késik, nem múlik. Magic hiánya keményen érződött az eredményeken, és Sedale Threattre hárult Johnson helyettesítése, amire nyilván esélytelen volt.

Divac ráadásul hátsérülése miatt kés alá feküdt, így ő is kiesett a pikszisből 2 hónapra, így Campbell vette át a kezdési lehetőséget. Decemberi menetelésük 6:8-ra sikeredett, ami a Lakers első vesztes hónapja volt 1979 márciusa óta. Igen, vagyis amióta Magic betette a lábát LA-be, azóta ilyen sohasem fordult elő velük! Az utolsó hónapban viszont Worthy és Perkins is lesérült. A szezon utolsó mérkőzése döntötte el, hogy bejutnak-e playoffba 8.-ként vagy sem. Természetesen a Clippers volt az ellenfél, akivel szemben óriási mérkőzést vívtak, és meg is nyerték azt. Na és kik voltak a nap hősei? Egyrészt Campbell, aki büntetőkkel hosszabbításra hozta a meccset, valamint a Threatt, aki 6 másodperccel a vége előtt sikeres tempót süllyesztett el. Ezzel az eredménnyel pedig a Houstont kiszorították, és a tavalyi bajnok egy agyonpofozott alakulatként, veteránokkal teletűzdelten kullogott be a playoffba. A Clips oldaláról nézve olyan történt, amire idáig még nem volt példa. A szomszéd Kistesók beelőzték az arany-lilákat, igaz nem sokkal, de bőven elég volt ahhoz, hogy ez is szenzációvá váljon. Ráadásul az alapszakaszban több pontot dobtak a LAL-nál, amire eddig még nem volt példa, mióta közös városban van a csarnokuk.

Egymás elleni mérkőzéseik az alapszakaszban:

1991-11-05    114:109     (Clippers nyert hosszabbításban)
1991-12-25      75:85       (Lakers nyert)
1992-02-05      95:105     (Lakers nyert)
1992-02-19    125:94       (Clippers nyert)
1992-04-19    108:109      (Lakers nyert hosszabbításban)

002: A Clippers csoda tovább folytatódik

Alapszakasz szezon: 1992-93

Játékoskeret: Danny Manning-PF, Ken Norman-SF, Stanley Roberts-C, Mark Jackson-PG, Ron Harper-G, Cserék: Gary Grant, Kik Vandeweghe, Loy Vaught, John Williams

Edzők: Larry Brown

Alapszakasz eredmény: 41:41 (50,0%), Nyugati Konferencia 7., Pacific Divízió 4.

Rájátszás eredmény: a Houston Rocketstől 3:2-re kikaptak az első körben.

Elgin Baylor és Larry Brown a szezon kezdete előtt még egy kicsit összekeverték a paklit, és egy három csapatot érintő csereügyletbe másztak bele: Bo Kimble, Doc Rivers és a térdsérüléssel bajlódó Charles Smith a New York Knickshez került, ellenértéke Mark Jackson és egy 1995-ös második körös draft cetli volt. Az Orlando Magicbe egy 1994-es első körös draft cetli került Stanley Robertsért cserébe, plusz a Washington Bulletstől megkapták a nagydarab John Williamset Don MacLeanért és William Bedfordért.

A szezont 3 zakóval indították, de utána már többet nem kaptak ki zsinórban 3-szor egymás után, és december közepén 50% felett álltak, mondhatni elég jól indult az évek óta lesajnált los angeles-i klub. Ez még abból a szempontból is ritka eseménynek számított, hogy 1974 óta most sikerült először a szezont úgy elkezdeni, hogy a novembert és a decembert is pozitív mérleggel zárták. Manning élete legjobb szezonját futotta, beválogatták az All-Star keretbe, ilyet legutoljára 1986-ban csinált Clips-játékos (Marques Johnson). Sajnos Larry Brownnal megromlotta a viszonya, ami a csapatra is hatással volt. Jackson három tripla-duplát jegyzett, és túlteljesítette elődjét, a korosodó Riverst.

A rájátszásban egy újabb oroszlánbarlangba kerültek, a rengeteg potenciállal rendelkező Houston Rockets csarnokába. Larry Brown már korábban kijelentette, hogy óriási problémáik lesznek, ha a Rockets-cet fogják ki, az alapszakaszban 4 verést kaptak tőlük. A nyitó est Hakeem Olajuwonról szólt, aki félelmetes a támadási (FG%: 60%, 28 pont) és védekezési (4 steal, 9 blokk) performanszt nyújtott, senki sem tudta vele felvenni a versenyt. Viszont a következő találkozón nagy meglepetés született, mindkét gárda viszonylag gyengén muzsikált, de mégis csak sikerült idegenben nyernie a vendégeknek. Ez az öröm nem tartott sokáig, és képesek voltak Los Angelesben vereséggel kezdeni, ez részben köszönhető volt a centerposzt szégyenteljes 2 pontjának is, és Olajuwon 70%-ban sikeres mezőnygóljainak. A 4.-en borzasztóan rossz százalékban (39,1%, a Houston 47%-al) dobtak Manningék, de a rengeteg labda utáni küzdelem és csúszás-mászás meghozta a gyümölcsét, mondhatni egy tipikus Larry Brown-féle győzelem született. Az utolsó, mindent eldöntő estén Olajuwon felpörgette a houstoni motorokat (31 pont, 21 lepattanó, 3 steal, 7 blokk), és hiába adott bele apait-anyait a Clippers, 4 ponttal kikaptak.

A legnagyobb megdöbbenés májusban történt, amikor is Brown bejelentette lemondását, és állítólag már februárban eldőlt a távozása. Sterling korábban egy hosszabb volumenű szerződéssel akarta a klubhoz kötni Larryt, ami nem történt meg, és az egyeztetések során egy éves hosszabbítás jött szóba, amit később hivatalosan fel sem ajánlott az edzőnek. Ezzel végül eldőlt számára, hogy továbbáll.

A Nagytesó: Los Angeles Lakers

Játékoskeret: Byron Scott-G, Sedale Threatt-PG, Vlade Divac-C, James Worthy-PF, A.C. Green-SF, Cserék: Elden Campbell, Anthony Peeler, Sam Perkins, Doug Christie, James Edwards, Benoit Benjamin

Edzők: Randy Pfund

Alapszakasz eredmény: 39:43 (47,6%)

Rájátszás eredmény: a Phoenix Sunstól 3:2-re kikaptak az első körben.

Mike Dunleavy egy szezont bírt ki Magic Johnson nélkül, és érezte, hogy el kell hagynia a süllyedő hajót, várost váltva áttelepült Milwaukee-ba vezetőedzőnek. A már emlegetett Johnson D-kategóriás utódja, Threatt hirtelenjében csapata A-kategóriás játékosa lett: dobott pontokban, sikeres mezőnykosarakban, labdaszerzésben és gólpasszban number one-ná vált, mezőnygól százalékban második, mondhatni vezéregyéniséggé nőtte ki magát. Mielőtt bármelyik LAL szurkoló elkezdené hányni a cigánykereket annak megünneplésére, hogy mekkora játékos is volt ő, azért még ne siesse el a dolgot. Hiszen közel ugyanazt a teljesítményt nyújtotta, mint tavaly, csak a veterán Worthy és Scott kezdett el  helyet keresni valamelyik nyugdíjas otthonban. Ekkor már megszólaltak a vészharangok, és Sam Perkinst elcserélték Doug Christie-re, akiből egy jövőbeli sztárjátékost néztek ki. Ismét 8.-ként végeztek, és a 62:20-szal végző Barkley vezette Sunst kicsit megszorongatták, és csak ennyi. A következő évben még ennyi sem jutott nekik.

Egymás elleni mérkőzéseik az alapszakaszban:

1992-11-06    112:114    (Lakers nyert hosszabbításban)
1992-11-13    123:98       (Clippers nyert)
1993-01-14    105:102     (Clippers nyert)
1992-02-19    112:124      (Lakers nyert)


Folytatása következik…