"180 alatt" - A kitartó clevelandi...

Botár László kollégám rovatának (220 felett) párjaként ma megkezdem a „180 alatt” című sorozatot, melyben olyan NBA-s kosarasokról írok, akiknek komoly érdemük van abban, hogy a kosárlabda egyre népszerűbb sportággá vált. Teljesítményükkel, odaadássukkal, küzdeni tudásukkal példát mutattak sok ember számára. Bizonyították, hogy 180 centi alatt is van élet, kosárlabda és siker.

Hölgyeim és Uraim! Az első részben a 165 centiméter magas, Earl Boykins.

Ha egy szóval kellene jellemeznem Boykins-t, akkor azt mondom rá, hogy kitartó! Egész életében meg kellett harcolnia a helyéért. Nem volt olyan könnyű helyzetben, mint azok a játékosok, akik fizikai paramétereiknek köszönhetően szinte biztos hellyel rendelkeznek a 12-es rosterben. 8 NBA és egy európai klubnál fordult meg eddigi profi karrierje során.

De mielőtt kitérnék az NBA-ben töltött éveire, azelőtt nézzük meg a fiatalságát, korai éveit.

Earl Antoine Boykins 1976. június 2-án született Cleveland-ben. Középiskolás éveit a cleveland-i Központi Katolikus Középiskolában töltötte. 1994-ben érettségizett, és ebben az idényében, búcsúzóul Ő lett Ohio állam legponterősebb középiskolás kosarasa.

Az Eastern Michigan Egyetemre nyert felvételt. Már ott megkezdődtek a kalandjai. Történt, hogy az edzője a hivatalos 5 láb 5 inches magassága helyett 5 láb 7 inches adattal vetette fel a keretbe. Azt mondta a mester, hogy nem fog azért szégyenkezni, mert egy ekkora irányító vezeti a csapatát. Earl azt mondta neki, hogy Ő lesz a valaha volt legjobb játékos, aki valaha edzett. A „Kicsi” nem csak szájalt, bizonyított is. Újonc évében 12,5 pontot, 2,4 lepattanót és 4,5 gólpasszt átlagolt. Harmad és negyedévesként már kiemelkedő eredményeket ért el. Mindkét évben beválasztották a Mid-American konferencia legjobb ötösébe. Ez a konferencia a Nagy Tavak környéki államokat, az ott található 10 kiemelkedő és 8 kisebb egyetemet foglalja magába, Nyugat New York-tól Illinois-ig. Végzősként az NCAA második legjobb pontszerzője volt, 26,8 ponttal. Nem sokon múlott, hogy Earl az egyetem történetének legtöbb pontot szerző játékosa legyen. Az első helyen Kennedy McIntosh áll 2219 ponttal, Boykins 2211 egységgel zárta a negyedik év végét. Nem a rekordok jelentették számára az elismerést.

Természetesen jelentkezett az 1998-as NBA Draft-ra. Az elemző többsége az 1. kör végére várta. Már tudjuk, hogy nem csak ők, de Earl is nagyot nézett a játékosbörze estéjén. Nem kelt el a játékjoga ez első körben és a másodikban sem. Meglepő volt, hogy egyik csapat sem látott fantáziát az irányítóban. Meg kell említeni, hogy Mike James és Anthony Carter sem került draftolásra, pedig a későbbiekben ők is tettek le egyet, s mást az NBA asztalára.

Azt követően sem csüggedt, hogy nem választották ki. Egyéni edzésekkel fejlesztette magát, rendre megjelent a csapatok workout-jain, próbálta bizonyítani, hogy megérdemli a bizalmat. 1999. január 21-én adott neki szerződést a New Jersey Nets. Bár mindössze 5 találkozón léphetett pályára. NBA debütálására február 7-én az Atlanta Hawks elleni győztes meccsen kerülhetett sor, 6 ponttal és 1 gólpasszal, 1 lepattanóval és 2 eladott labdával zárt 16 perc alatt. Miután szabadon igazolhatóvá vált, két 10 napos szerződést kapott otthoni csapatától, a Cleveland Cavaliers-től. A második tíz nap lejárta után szezon végéig szóló kontraktust írhatott alá. Ez az évad arra volt jó számára, hogy a nagy csalódás után (szerk.: Draft) megmutassa magát a NBA-nek. 17-szer ölthette magára a Cavs mezét, de ebből 8 alkalommal még 5 percet sem töltött a parketten.

Az 1999/2000-es idény kezdete előtt a Cleveland kitette keretéből, szabadon igazolhatóvá vált. De csak két hetet kellett várnia és harmadik csapata az Orlando Magic lett. Kapott egyetlen mérkőzést, majd december 20-án szélnek eresztette a Magic. Február 8-ig csapat nélkül tengődött, majd a Cleveland vette ismét soraiba egy 10 napos szerződés lejárta után. Gyorsan meggyőzte régi-új gárdája vezetőit. A február 17-i, Nuggets elleni összecsapáson Andre Miller-el kart-karba öltve sziporkáztak és győzelemre vezették a Cavs-et. Earl a padról szállt be, négy dobást hibázva 22 ponttal, 10 gólpasszal, 3 lepattanóval, 2 szerzett és csupán 1 eladott labdával zárt, 27 percnyi játék után. Nem emelkedtek magasra játékpercei, sokszor még 5 minutumot sem labdázhatott. Bob Sura és Andre Miller mögött nem ehetett meg sok sót. Az idény végeztével ismét csapat nélkül maradt, kezdődhetett a tortúra elölről.

2000. szeptember 29-én szerződtette a Los Angeles Clippers, de bemutatkozására 2001. január 7-ig kellett várni. Ebben a hónapban jutott még neki 9 meccs és véget is ért számára a 2000/2001-es szezon. Jeff McInnis és az újonc Keyon Dooling mögött nem jutott neki még kiegészítő szerep sem.

A 2001/2002-es idényre maradt a Clippers kötelékében és ez az év nagy hatással volt az elkövetkezendő éveire. Sikerült kiharcolnia a stabil kerettagságot. Túlzás nélkül állítható, hogy ez áttörést jelentett NBA karrierjében. Továbbra is a McInnis – Dooling kettős mögül próbálta meg a legjobbat kihozni magából. Stabil 15 perces játékossá tornázta fel magát, de az újesztendő nem további előrelépést hozott számára. Folyamatosan csökkentek a játékpercei, a bajnokság második felében már csak tucatemberként számoltak vele, volt hogy csak szó szerint pár perc jutott neki. A szezon utolsó hazai találkozóján legyőzték a Memphis-t. Boykins 33 percet játszhatott, idénybeli legjobb mérkőzését hozta, 11 ponttal, 6 gólpasszal és 2 szerzett labdával végzett.

A 2002/2003-as szezon hozta meg számára az igazi áttörést. Azok után, hogy a Clippers kitette a keretéből, november 27-én kapott szerződést a Golden State Warriors-tól. Indulás Oakland-be! Az előző idényben az oaklandi gárda 21-61-es győzelem – vereség mutatóval zárt, az övék volt a bajnokság leggyengébb védelme. Azzal a nem titkolt szándékkal vitték Boykins-t a Golden State-hez, hogy rutinjával, de leginkább hozzáállásával jó példát mutasson a fiatal titánoknak. Hogy kiknek? Ekkor Gilbert Arenas, Jason Richardson, Dean Oliver és Troy Murhpy voltak másodévesek, hozzájuk társult még az újonc Mike Dunleavy. Második találkozóján karriercsúcsot jelentő 7 labdaszerzést (karriercsúcs) mutatott be és 20 ponttal terhelte meg a Denver gyűrűjét, győztes meccsen, csapata 2. legeredményesebb játékosa lett (Arenas 27 pont). Számára pontban a szezoncsúcsot a Minnesota ellen hazai pályán megnyert találkozó volt. 28 pontot szerzett (17-ből 10 mezőnyből), hibátlanul büntetőzött (7/7), 2 lepattanója mellett kiosztott még 8 gólpasszt és csak 1 eladott labdája volt. Akárcsak egy évvel korábban, most is 68 meccset játszott. De mekkora a különbség. Majdnem megduplázta játékpercet, 761-ről, 1321-re nőtt ez a mutató. 8,8 pontot és 3,6 gólpasszt átlagolt mérkőzésenként, mindkettőt addigi karriercsúcs. Nagy feladat elé állították, most már ennyi év távlatából kockázat nélkül kijelenthetem, megoldotta. Főleg ha azt a nem elhanyagolható tényt is hozzáillesztjük a sztorihoz, hogy Boykins szerződtetéséig 4-10-el álltak Eric Musselman fiai. Nem várt javuláson ment át a fiatal csapat. 38-44-re tornázták fel mutatójukat, nagy köszönettel tartoznak érte Earl-nek, akivel 50%-os mérleget hoztak (34-34).

Sokat segített az épülőben lévő gárdának, mégis távoznia kellett a szezon végeztével. Viszont már augusztus végén csapatot talált magának, a Denver Nuggets-t, ott kezdte meg a 2003/2004-es és a az azt követő további két idényt.

Mielőtt Denver-be került volna, készítettek egy interjút, amiben hiába akarta kellemetlen helyzetbe hozni a riporter, nem jött neki össze. Borzasztóan gyengének titulálta az akkor Denver Nuggets-et. Erre Earl azt mondta, hogy: „Nagyon sokan itt követik el a hibát, hogy gyengének tartják őket. Ezt pedig a Denver megragadja és a legnagyobbak dolgát is képes megnehezíteni.” Engem nem leptek meg szavai, de sokan biztos csak legyintettek rá. Ez a kijelentés is belejátszhatott a denveri vezetők döntésébe. A kontraktus Boykins NBA karrierjének három legszebb szezonját hozta. Régis ismerőssel találkozhatott már az edzőtáborban, hisz az irányító poszton Ő és Andre Miller kerültek bevetésre. Ebben az évben debütált Carmelo Anthony.

Komolyan számoltak vele, rendre 15 perc felett játszott és 2003. december 3-án eljött az első Denver – Golden State mérkőzés napja, idegenben. Voshon Lenard és Anthony sziporkáztak, de Earl a legjobb csereként 12 pontot tett a közösbe, magabiztosan győzték le a Warriors-t. 28-án hazai pályán látták vendégül a GSW-t. Nagyon hamar komoly hátrányba került a Denver, de volt változtatási lehetőség, a kicsi irányító a padon várt, bevetésre. A közönség, a bizonyítási vágy inspirálhatta, gyönyörű estét produkált. 35 játékperc13 pontot ért el, lekapott 5 lepattanót és kiosztott 13 gólpasszt, jelenleg ez a karriercsúcsa ebben a kategóriában. Csapata jellemzően rövidebb győztes, vesztes szériákat produkált és végül rájátszásba jutott, ahol a Minnesota Timberwolves-al kerültek össze. alatt

Hiába játszott jól Earl ez első mérkőzésen (16/6 pont, 5 gólpassz), sem ő, sem Miller nem tudott mit kezdeni Sam Cassell-el, aki 40 pontot dobott Kevin Garnett 30 pont, 20 lepattanós performansza mellé. A második találkozó Boykins fele annyi idő alatt hozta az a játékot, ami irányítótársa, de a T’wolves most Sprewell-t húzta elő 31 pont, 7/8 tripla, újabb sima hazai siker született. Az első denveri meccsen összejött a győzelem, csapatként játszottak, így le tudták győzni Gernett-éket. Ezek után azonban már behúzta a párharcot a Minnesota, 4-1 lett a vége. Earl nem panaszkodhatott, első rájátszásában 13,4 pontot, 2,4 lepattanót és 3,8 gólpasszt hozott meccsenként, 24,2 perc alatt.

A 2004/2005-ös bajnokságot 1 győzelemmel és 4 vereséggel nyitotta a Denver. A Detriot-ot fogadták és Earl, Carmelo Anthony-val párban, látványos játékkal vezette győzelemre a hazaiakat. Az irányító 32 pontot és 6 gólpasszt jegyzett. Nyolc nappal később ismét átlépte a 30 pontos álomhatárt. A Chicago-t verték meg és Boykins messze a legeredményesebb Nuggets játékos volt. 32 pontot szerzett, 15-ből 10 mezőnykísérlete talált be és hibátlanul büntetőzött (10/10), valamint 5 gólpasszt is kiosztott. 2005. január 18-án a Seattle Supersonics látta vendégül a Denver együttesét. A felek gyilkolták egymást rendesen a 48 perc során, hosszabbításra került sor. Nem feltétlenül Marcus Camby 25 pont, 24 lepattanós teljesítményéről, de nem is Vladimir Radmanovics 24/12 pontjáról marad emlékezetes a meccs. Boykins 3 pontot szerzett a padról beállva, négy negyed alatt. Majd jött a hosszabbítás. Ahol egy azóta is érvényben lévő NBA rekordot állított fel az irányító azzal, hogy 15 pontot szerzett a ráadásban, egymaga annyit, mint a Sonics. Szerencsére másik is voltak még eredményesek, így Earl hathatós közreműködésével győzött a Denver. Boykins játékpercben (26,4), pontban (12,4) és gólpasszban (4,5) is élete legjobb idényét produkálta. Ismét rájátszásba kerültek, de ez alkalommal és már az első körben kiestek, a San Antonio Spurs jelentette a végállomást, 4-1, oda.

Boykins két idény alatt minden Denver mérkőzésen pályára lépett, 164 alapszakasz és 10 rájátszásbeli találkozón bizonyíthatta tudását.

2006. január 10-én a Phoenix ellen játszott a Denver, hazai pályán. Andre Miller hatalmas betli volt aznap este, rendre dobálta mellé a helyzeteket, csoda, hogy 10 pont fölé jutott. Carmelo Anthony úgy tűnt, hogy egyedül marad, de lett társa. Boykins a padról jött ismét és 33 ponttal terhelte meg a Suns gyűrűjét, remekül büntetőzött és kiosztott 8 gólpasszt. A találkozót háromszori hosszabbítás után a Nuggets nyerte, Earl hathatós közreműködésével.

Ebben az idényben még további 7 alkalommal jutott el a 20 pontos határig és további 30 meccsen volt legalább 10 pontja. Jó szezonja volt, 12,6 pontot és 3,8 gólpasszt átlagolt, 60 mérkőzésen, 25,7 játékperc alatt. Annyi szívfájdalma lehetett, hogy az alapszakasz utolsó 1 hónapját ki kellett, hogy hagyja sérülés miatt. A rájátszásra visszatért, de az ő játéka sem tudott ahhoz hozzájárulni, hogy továbbjusson a Denver. Ismételten 4-1-es kiesés, most a Los Angeles Clippers ellen.

2007. január 11-én elváltak útjaik a Denver-el. Julius Hodge-al és némi pénzzel egyetemben Milwaukee-ba tette át székelyét, Steve Blake pedig repülhetett Denver-be. A szezon hátralévő részét itt töltötte, 35-ször lépett pályára. Annak ellenére nem tartott igényt a további szolgálataira a Bucks, hogy 14 pontot, 4,5 gólpasszt és 2,2 lepattanót átlagolt. Kitették a csapatból, holott karrierje addigi legjobb szezonját produkálta.

2008. január végéig volt csapat nélkül, akkor igazolta le a Charlotte Bobcats. Legnagyobb szerencsétlenségére egy 1-11-es sorozattal kezdte az ottani időszakot. Hiába volt viszonylag sok ideje a mérkőzéseken, nem tudta azt a játékot hozni, amit Denver-ben megszokhattak tőle. Látszott rajta, hogy szüksége volt a változásra.

2008 nyarán 10 NBA-s társával egyetemben Európába igazolt, Ő a Virtus Bologna-nál kötött ki. Egy éves, potom 3,5 millió dolláros szerződést kapott és vált ezzel a liga legjobban fizetett játékosává. Érdekesen telt ez év karácsonya Earl számára. Történt, hogy hazarepült az Egyesült Államokba beteg fiához. Erre a csapat vezérigazgatója, Claudio Sabatini bejelentette, hogy viselkedési problémák miatt a klub felbontja Boykins szerződését. Pár nappal később azonban már arról szólt a fáma, hogy az irányító marad a csapatnál. Érdekesek ezek az olasz üzletemberek, na… Bár hozzá kell tenni, a klub felajánlotta, hogy a fiú gyógykezelését végezhetik Olaszországban, de ez nem lett volna egyszerű sem Earl-nek, sem a családjának. A Siena hihetetlen fölénnyel nyerte az alapszakaszt és a bajnokságot is. 30 alapszakasz és 10 rájátszásbeli találkozójuk közül csupán egyet vesztettek az előbbi szakaszban. Boykins-ék az 5. helyen kerültek a PO-ba, a Bennetto Treviso-t kapták. Drámai küzdelemben 3-2 arányban maradtak alul és nem jutottak elődöntőbe. Ezzel be is fejezte az irányító európai kalandját. Szép volt, jó volt, elég volt.

A 2009/2010-es idényre a Washington Wizards-hoz csatlakozott. Kiegészítő emberként számoltak vele, mert előtte volt Gilbert Arenas és Javaris Crittenton. Igen ám, de bizonyára sokan emlékeznek a két „úriember” öltözői fegyver-előrántásos akciójáról, melynek következtében mindkettejük játékjogát felfüggesztették. Ekkor került ismét előtérbe Boykins. Abban a csapatban összesen 24 játékos lépett parkettre, a bajoktól sújtott társaság 26-56-os mérleggel, ligautolsóként fejezte be az évet. Boykins-nak jól ment a játék, egésze Arenas visszatéréséig, utána már lényegesen kevesebb lehetőség jutott neki. Nem hiszem, hogy ez járt volna neki, főleg nem annak tükrében, hogy sok mérkőzést hozott nekik. Mint például ezt a Milwaukee elleni decemberi derbit.

A 2010/2011-es szezont régi-új csapatánál a Milwaukee Bucks-nál kezdte. A másodéves Brandon Jennings és Keyon Dooling pályázott még mellette az irányító posztra. A fiatal játékos helyzete egyértelmű volt, hisz nem azért draftolták, hogy a padot koptassa. A karácsony előtti időszaktól január közepéig egy találkozót leszámítva mindig 10 pont fölé jutott, sajnos ezzel be is fejeződött az örömteli időszak Earl-nek. Négyszer jutott el legalább 15 pontig a hátralévő 3 hónapban, abból háromszor győztes csapat tagja volt.

2011. február 27-én nagy elismerést kapott. 11-es számú mezét visszavonultatták, felhúzták az Eastern Michigan University csarnokának mennyezetére. Ha 1994-98 között nem lépett volna az intézmény halhatatlanjai közé, akkor ez után az este után már teljes és elvitathatatlan jogú tagja lett annak a társaságnak.

2011. április 13-án lépett pályára eddig utoljára NBA mérkőzésen. Az Oklahoma City Thuder ellen megnyert találkozón 7 perc alatt 6 pontot szerzett és 3 gólpasszot osztott ki.

Életfilozófiájáról sokat elmond, hogy egy interjú alkalmával – ahol meglepő módon a magasságára is rákérdeztek – azt találta mondani: „Nekem más játékosokkal ellentétben sokkal könnyebb dolgom volt karrierem során. Ahogy felnősz, folyamatosan változik a posztod. Máshol játszol a középiskolában, egyetemen, főiskolán, profi klubban. Nekem megadatott az, hogy egész életemben a posztomon játszhattam.” Miután elolvastam az iménti sorokat, nagyon hamar tudatosult bennem, hogy mi volt a fő irányvonal, ami vezette a kosárlabdapályán és azon kívül.

Azt tudom kívánni neki, hogy ha el is marad az idei szezon, akkor is tartson ki és maradjon még aktív játékos. Sok szép momentumtól fosztana meg minket egy esetleges visszavonulással. Van még benne egy-két jó év, csak kapja is meg a neki kijáró lehetőséget. Bár ő ezt soha nem kérte, de minden játékpercével igyekezett bizonyítani és úgy játszani abban az időben, mintha az lenne az utolsó találkozó karrierjében.

A cikk végére érve talán most már nem meglepő, hogy a bevezető sorban kitartónak aposztrofáltam Earl Boykins-t.

Most pedig nézzétek meg ezt a pár videót, melyek egytől-egyik kvalitásairól tanúskodnak!

Egy blokk Tyron Lue-nak!

Hosszabbításra ment a Miami Heat ellen!

Hogy csináljunk bolondot Tim Duncan-ből?!

Ziccer a Sacramento ellen...

Earl és az óra...

Gólpassz Sanders-nek!

Gólpassz Douglas - Roberts-nek!