A Suns (és a Nets) elhozza az NBA-be a középtávolik reneszánszát?

A 2020-21-es szezont az elmúlt évekhez hasonlóan a tripladobások tematizálták, az évad előtt hiába bomlott fel végleg a Harden-féle Houston Rockets, a hatásuk még mindig rendkívül erős. A Utah Jazz teljesen átformálta a játékát, szinte kiölve belőle a középtávoli dobásokat, és amíg Donovan Mitchell meg nem sérült, utcahosszal vezették Nyugatot. A nagyipari triplagyártás keresztapja, Steph Curry áprilisban megdöntötte az egyhavi triplák rekordját. Nemrég Duncan Robinson majdnem 50 meccsel hamarabb jutott el 500 tripláig, mint az eddigi csúcstartó, Damian Lillard.

Figyelemre méltó azonban, hogy bár „róluk szólnak a hírek”, a rádobott triplák számában a ligaátlag az elmúlt évek folyamatos emelkedése után mintha kezdene beállni egy szintre:

2017/18-as szezon: 29.0 kísérlet, 36.2%-os hatékonyság

2018/19-es szezon: 32.0 kísérlet, 35.5%-os hatékonyság

2019/20-as szezon: 34.1 kísérlet, 35.8%-os hatékonyság

2020/21-es szezon: 34.6 kísérlet, 36.6%-os hatékonyság

 

A minta még elég kicsi, hogy egyértelmű következtetéseket lehessen levonni, de mivel a hatékonyság jelenleg az elmúlt négy szezon legjobbja, az lenne a logikus, hogy (sokkal) többet emelnek rá a csapatok. Mégsem ez történik (még egyszer hangsúlyozva: ligaátlagban, nem egyes csapatok szintjén). Ha a négyéves mintát nézzük, látszódik, hogy bár az emelkedés folyamatos, az üteme évről évre csökken. Azt gondolom, hogy az évek óta tartó tendencia és az idei nagyon hatékony triplázás összességében azt jelenti, hogy az emelkedés megállásának okai közül kizárható a borzasztó rövid „nyári” szünet.

Duncan Robinson, Steph Curry és jó néhány triplaspeciailsta játékos egyre sűrűbb dobófesztiváljai alapján inkább arra tippelek, hogy a fő ok inkább az, hogy a csapatok egyre tudatosabban próbálják kihasználni a halálos fegyvereiket amellett, hogy egyre több olyan játékos akad, aki meghatározott pozícióból képes kiemelkedően dobni. Nyilván továbbra is vannak shot happy csapatok, shot happy esték, amikor boldog-boldogtalan hajigál kintről, de az edzői stábok talán most kezdik el ezt ésszerű keretek közé szorítani.

 

Azt gondolom, hogy a triplák számának stagnálásának nincs köze ahhoz, hogy néhány csapat éppen újra felfedezi, vagy inkább modernizálja, beilleszti az új, triplacentrikus stílusba a középtávoli dobások használatát. Ebben inkább a tripladobásokra építés egyik mellékhatása, a gyűrűk fokozottabb védése és ezzel együtt a középtávolik feladása lehet a ludas.

Manapság a jó triplázók mellett a másik alapvetés egy csapat építésében egy olyan center, aki elit szinten képes védeni a gyűrű környékét a betörő labdás játékosokkal szemben, illetve betömködni a lyukakat, visszafordulásra, megállásra, középtávolikra kényszeríteni a labdás embereket. Az elmúlt években egyre erősödött a tendencia, hogy a gyűrű környékét mindenáron meg kell védeni, és minél több középtávolira kényszeríteni az ellenfeleket, hiszen a közfelfogásban ez rögzült: a középtávoli a legrosszabb, legkevésbé hatékony dobásforma.

Nemrég szembejött az egyik stream-szolgáltatón egy néhány részes mini-sorozat, amelyben híres edzők beszélnek a hitvallásukról. Egyikük mondta azt, hogy ha van egy gyengeséged, kovácsolj belőle erényt. A Phoenix Suns, és - ha nem is ilyen volumenben vagy nem ennyire tudatosan - a Brooklyn Nets is valami ilyesmit csinál idén a középtávoliakkal.

 

A Sunsnál eddig is akadt egy remek tempódobó Devin Booker személyében, és amikor Chris Paul csatlakozott a gárdához, felmerülhetett, hogy CP3 is elsősorban középtávolról hatékony, mennyire fogják ütni egymás játékát. A válasz, hogy semennyire, mivel a Suns erényt kovácsolt ebből az átfedésből és az egész játékát erre specializálta. Booker 12.6-ről 13.7-re növelte a kétpontos kísérletei számát gyakorlatilag ugyanolyan hatékonysággal, jelentősen csökkentek a gólpasszai (6.5 – 4.4). Chris Paul szintén picit emelt a kétpontos kísérletein (8.3 – 8.7), nagyot picit csökkentett hatékonysággal (55.4%-54.2.%) - viszont a tavalyi 6.7 gólpasszához képest idén 8.8-at oszt ki. Nagyon érdekes, hogy a két sztár jóval kevesebb büntetőt dob, mint előző évben: Bookernél 7.3-ról 5.7-re, Paulnál 3.6-ról 2.4-re csökkentett a kísérletek száma. Nem nehéz kitalálni miért: nem mennek el annyiszor a gyűrűig. 

Ami a csapat szempontjából érdekes, hogy a Suns tavaly 20. volt a triplakísérletek számában (31.8), 16. hatékonyságban (35.8), míg idén javultak: 14. helyen állnak volumenben (34.8), 11. helyen hatékonyságban (37.3). Teszik mindezt úgy, hogy a két domináns labdás alfahímjük 34.4%-kal (Booker) és 38.4%-kal (Paul) céloz. A jó triplázás főként a Paul-faktornak köszönhető, aki más szinten mozgatja a csapatot, mint tavaly Ricky Rubio, ami nyilván nem meglepő: CP3 az összes gárda labdajáratását jobbá, tudatosabbá tette, ahol valaha megfordult, a jobb és menetrendszerű passzokból pedig könnyebb pontosabban célozni. A Sunsban nincs egy Duncan Robinson, Joe Harris, Steph Curry, mégis hatékonyságban ott vannak a közvetlen élmezőny mögött.

Térjünk vissza a kétpontosokhoz, mert a Booker-Paul páros más szinten dob a klasszikus ziccer/zsákolás és a tripla között, mint bármelyik sztárduó, sztártrió a jelenlegi NBA-ben. A 3-10 láb közötti távolságban sok dobásfajta használható, az egyes játékosok stílusától, fizikai adottságaitól is függ, hogy ebben a távolságban mivel operálnak, míg a másik két távolság már a klasszikus tempódobás világa. 

3-10 láb közötti távolság: Booker 47.8, Paul 56.2%

10-16 láb közötti távolság: Booker 54.9, Paul 51.2%

16 láb-tripla közötti távolság: Booker 44.9, Paul 53.8%

Látható, hogy Paul elképesztő, mindenhonnan 50% felett termel – ehhez vegyük hozzá, hogy a festék tetejéről, 10-16 láb közötti távolságban kategóriát ver a komplett mezőnyre, dobásainak 32.6%-a érkezik innen (a második DeMar DeRozan 27.6-tal, ) míg 16 láb és a tripla között engedi el dobásai 20.2%-át, ami az ötödik legmagasabb arány.

Booker 10-16 láb között kiemelkedő, dobásainak 22.6%-a innen is jön (9. a ligában).  A másik két távolságban azért gyengül a hatékonysága, de csak Paulhoz képest.

Egy kis játék a számokkal: ha 100 kísérletből 36.6 tripla beesik (ez jelenleg a ligaátlag), akkor 100 kísérletből 109.8 pont születik. Ha Booker 100 darab, 10-16 láb közötti távolságból eldobott tempóinak 54.9%-a beesik, akkor 100 kísérletből szintén 109.8 pont jön össze. Más szóval: lehet a középtávoli is hatékony, csak baromi jól kell dobni.

Azt láthatjuk, hogy az NBA-védelmek eddig nem igazán tudták megfejteni, hogy ezzel a kétfejű sárkánnyal mit kezdjenek – mindketten nagyszerűen bontják a védelmeket, kiválóan használják a kettő-kettőket, és ha nem tudnak helyzeteket teremteni másoknak, magas szinten képesek belőle pontot szerezni. Érdemes megnézni a Jazz elleni meccs összefoglalóját a fentiek tükrében:

 

Kigyűjtöttem néhány élcsapat húzóembereinek számait ezekből a távolságokból ebben a szezonban. Nézzük meg első körben a Brooklynt, ahol összeállóban van az Irving-Durant páros, egy kis Hardennel spékelve. Őket még nem nagyon láttuk együtt, kicsit nehéz belőni, hogy mit vesznek majd el egymás elől – ezek a számok inkább tájékoztató jellegűek, Harden esetében például a két távolabbi spotnál nagyon kevés a kísérlet. A 3-10, 10-16 és 16 láb-tripla közötti mutatóik:

Irving: 54.9, 48.3, 56.4%

Durant: 44.4, 58.4, 48.3%

Harden: 47.0, 44.0, 50.0%

 

Látható, hogy itt is hasonló a helyzet, mint a Sunsnál. Kyrie Irving brutálisan hatékony a triplán belül szinte bárhonnan, Durant mindenhonnan veszélyes – ahogyan Harden is, ha éppen elvállal egy kósza tempót. A Brooklynnál talán azért nem annyira feltűnő a duplák térnyerése, mert látszólag ők egy triplázó csapat, pedig ha megnézzük a számokat, ez nem igaz, vagy még nem érződik a meccsek nagyjából felén játszó Harden hatása: csak 36.4 hármast emelnek rá, ami egyrészt a 10. legtöbb, másrészt nem sokkal kevesebb, mint a Suns 34.8 kísérlete. Ha 100 támadásra vetítjük le: a Nets 36.2, a Suns 35.4 hármast emel rá, gyakorlatilag elhanyagolható a differencia.

A Suns és a Nets sztárjai között alapvetően csak a volumen a különbség. Irving 10 lábon túlról nem vállal annyit, ami már feltűnő lenne, Harden 10 lábon túl szinte alig dob rá, egyedül Kevin Durant 10-16 láb közötti aránya (24.8%) igazán kiemelkedő. Viszont mindhárom sztár képes kiemelkedő hatékonysággal dolgozni bármilyen távolságból, ami a playoffban elég fontos faktor, ha besülnek a triplák vagy az ellenfél rákészül a kinti dobásokra.

 

A teljesebb képért érdemes szétnézni, hogy mely sztárjátékosok hogyan dolgoznak középtávolról. A Warriors, Trail Blazers vagy Jazz húzóembereit nem vettem számításba, annyira kevés középtávolit dobnak.

Dallas Mavericks: Luka Doncic Chris Pault idézi, mind a három távolságból 50.4 és 51.4% között dob, miközben Porzingis számai: 45.5, 41.2, 38.5%.

LA Clippers: Kawhi Leonard eléggé kiegyensúlyozott (50.9, 46.8, 46.9), Paul George viszont a gyűrűhöz közel nem hatékony, távolabb viszont egyre jobb (38.5, 45.1, 51.5%).

Philadelphia 76ers: Tobias Harris már-már Luka Doncic-ot idézően dob (50.0, 50.4, 47.1%), és nagyon érdekes, hogy Embiid hatékonysága úgy nő, ahogy távolodik a gyűrűtől (43.6, 48.2, 51.4%).

Milwaukee Bucks: Giannis Antetokounmpót hagyjuk (33-38% között mozog), viszont Khris Middleton (48.9, 45.2, 43.5%) végre kapott egy társat Jrue Holiday személyében (48.9, 45.2, 43.5%).

Boston Celtics: azt gondolnánk, hogy Jayson Tatum jobb, mint Jaylen Brown, pedig nem: a 42.0, 36.8 és 42.0% egy szinttel alacsonyabb, mint a 44.6, 47.9 és 49.0%.

Érdekes és egymáshoz hasonló képet mutat a két tavalyi nagydöntős húzóembereinek statisztikája.

A Lakersnél Anthony Davis (56.7, 48.2 és 31.5) látványosan visszaesik a triplavonal közelében, pontosan úgy, mint Bam Adebayo (45.8, 47.0, 34.6).) LeBron James középtávoli számaitól nem tesszük le a hajunkat (45.7, 39.2, 37.6%), ahogyan Jimmy Butler hatékonysága is gyenge közepes (43.6, 40.9, 37.7%).

Végül, de nem utolsósorban beszéljünk egy kicsit a Denverről és érintőlegesen a rájátszásról is. Nikola Jokic adatsora nagyon impresszív (57.9, 46.0, 52.1), még akkor is, ha 10 láb és a tripla között „csak” dobásainak 22%-a születik. A nemrég súlyos sérülést szenvedett Jamal Murray a tavalyi szezonban 10-16 láb között 46.8, 16 láb és a tripla között 47.1%-kal célzott, és dobáskísérleteinek a 31.5%-a érkezett ezekből a távolságokból - Murray idén nem volt az igazi, ezért vettem alapul a tavalyi számait. 

A 2020-ban főcsoportdöntőig menetelő Nuggetsban a playoffban Murray stabilan 45% körül dobált mindkét távolságból, Jokic pedig 10-16 láb között 53.7-tel, a triplához közelebbről 42.2%-kal célzott. Ebből azért még nagy következtetéseket nem lehet levonni a komplett ligára nézve, de érdemes elraktározni és kicsit ilyen szemmel is nézni, mi történik a hamarosan kezdődő playoffban, elsősorban a Suns és a Nets meccsein.

A cikkben szereplő statisztikák a 2021. május 3-ai állapotot tükrözik.