A Team USA történelme - 9. rész
Az amerikai válogatott törtétét bemutató sorozatunkban elérkeztünk 1963-hoz, ekkor rendezték ugyanis a soron következő Világbajnokságot, a helyszín a már mindenki számára ismerős Brazília és Rio de Janeiro lett, ami nagyon kedves emlékeket ébreszthetett az aktuális olimpiai bajnokokban, hiszen ’54-ben itt lett először és addig utoljára világbajnok a válogatottjuk. Mi több, a nemzetközi versenyek fura lebonyolítási rendszere miatt az amik csupán egy héttel korábban fejezték be a Pán-Amerikai Játékokat, amit sikerrel abszolváltak, szintén ezen a helyszínen a hazaiakat elütve a végső diadaltól. Ennek ellenére a Fegyveres Erők, az AAU bajnokság, illetve az NCAA legjobb játékosaiból verbuvált alakulat több helyen is változott a hét nappal befejezett viadalon részt vett kerethez képes, igaz kulcsembereiket tekintve nem történt jelentős változtatás.
A szövetségi kapitányi posztot ebben az évben Garland Pinholster kapta meg, aki az Oglethorpe Egyetem edzőjeként ténykedett ekkoriban, később fényes politikusi pályafutása miatt lett inkább ismert az Egyesült Államokban. Segítőjének Hank Vaughn-t nevezték ki, ő Goodyear Wingfoots csapatát irányította „civilben”.
A három évvel korábbi sztárgárdához képest sokkal kisebb nevek sorakoztak fel ebben a gárdában, de azért itt is volt később igazi sztárrá váló játékos, Willis Reed személyében. A Knicks későbbi legendás centere a Grambling State Egyetemen mutatott teljesítményével hívta fel magára a szakemberek figyelmét.
Bizonyára most sokan felkapják a fejüket, ennek a válogatottnak ugyanis tagja volt egy bizonyos Mel Gibson is, igaz ez a Gibson nem az a Gibson… A kiváló hátvéd a Dél-Karolina Egyetemre járt ebben az időben, később az NBA-ben is szerencsét próbált, a Los Angeles Lakers-ben kapott lehetőséget a bizonyításra.
Ennek a keretnek ekkor az egyértelmű vezére Jerry Shipp volt. A csapat korelnöke (27 éves) a Phillips 66ers bedobójaként harcolt ki magának helyet a résztvevők között, nem is keltett csalódást a tornán, de erre térjünk vissza pár bekezdéssel később.
Akinek a nevét szintén érdemes megemlíteni, ő Donald Kojis, aki Shipp csapattársaként a 66ers-ből került be az utazók közé.
A történelem negyedik Világbajnoksága végül május 12-én vette kezdetét Brazíliában 13 válogatott részvételével, akiket három darab négyes csoportra osztottak. Gyorsan le kell szögeznünk, hogy bár alacsonynak tűnhet a létszám, a kosárlabdavilág korabeli legjobbjai kivétel nélkül indulói voltak a viadalnak. A Team USA igen könnyű sorsolást kapott, Olaszország, Argentína és Mexikó került velük össze, jöhettek a körmérkőzések.
Az első akadályt a mexikóiak jelentették. A Providence Főiskola kisembere, a 18-at dobó Vincent Ernst, illetve a szintén 18-ig jutó Kojis és a 16-ot termelő Reed voltak a félidőben 10 pontos előnyt kiharcoló, majd 88 – 74-re nyerő amerikaiak vezérei. Már ekkor érezni lehetett, ez a VB nem lesz sétagalopp Pinholster tanítványai számára. Erre némileg rácáfolva 81 – 51 arányban kiütötték következő ellenfelüket, azaz Argentína csapatát. Shipp itt már bemutatta tudományát, 20 egységével ő lett az USA legeredményesebbje. Harmadik találkozójukon a már szintén továbbjutott olaszok ellen kellett eldönteniük a csoportelsőség kérdését, ennek megfelelően szorosan alakult a küzdelem, félidőben 42 – 34-es tengerentúli előnyt mutatott az eredményjelző, ám a második felvonásban felhozták egálra az európaiak, végül a fantasztikusan játszó, 29-et szóró Shipp, illetve az őt 19 pontjával követő Ernst vezérletével 87 – 77 arányban sikerült megnyerni az összecsapást.
Jöhetett a végső helyezésekről döntő hetes csoport körmérkőzéses küzdelme (a 2-2 továbbjutó mellett a brazilok, mint házigazdák játék nélkül jutottak be ide).
Máris jött az első komolyabb meglepetés, Jugoszlávia egy fergeteges izgalmakat hozó derbin 75 – 73-ra megverték az olimpiai bajnokot. Félidőben még a 21 pontos Kojis húzta amik vezettek 32 – 30-ra, a szorosan alakuló folytatásban 71 – 71-nél volt utoljára egál, de ekkor kétszer is a jugók találtak be, a 17-ig jutó Shipp már csak szépíteni tudott az eredményen.
Ez akkora megdöbbenést keltett Reed-ékben, hogy a franciák ellen már 29 – 19-re is égtek, ám jött a feltámadás, 36 – 35-re már ők tartottak előrébb a szünetben, végül az egészpályás letámadás meghozta gyümölcsét, 81 – 61-es diadalt aratott az amerikai válogatott, Reed és a Fegyveres Erők játékosa, Walter Torrence egyaránt 17-et dobtak. Még fel sem ocsúdhattak, máris jött egy újabb élet-halál mérkőzés, mivel a szovjetek néztek farkasszemet Shipp-ékkel. A 25 ezer néző előtt megvívott találkozón megint elvéreztek Pinholster mester tanítványai, Leonid Ivanov 14 másodperccel a lefújás előtt egy ziccerrel nyerte meg csapatának a derbit, a végeredmény 75 – 74 lett, Kojis 15 pontjával kiemelkedett az amerikaiak közül, őt a 10 – 10- egységnyit összekaparó Lucious Jackson ( Pán Amerikai Egyetem) és Shipp (a képen) követte az eredményességi rangsorban. A két vereség után jól jött egy gyengébb ellenfél, jelesül Puerto Rico, 88 – 64 arányban fektették két vállra őket Reed-ék. A center egyébként 17 pontjával diktálta a tempót.
Az utolsó előtti összecsapásukon újfent Olaszországgal kellett megküzdeniük, de a 101 – 73-as végeredmény jól tükrözte az akkori erőviszonyokat. Shipp 20-szal lett a meccs embere, de nem maradt el tőle sokkal a 19-ig jutó Reed sem, mellesleg három másik amerikai is kétszámjegyű dobóteljesítményt tudott felmutatni ezen a meccsen.
Az aranyéremért küzdő hazaiak és a dobogóért harcoló Team USA csapott össze a tornát záró találkozón. A 25 000 szurkoló által hajtott brazilok ellen az első félidőben még jól ment a Shipp húzta vendégeknek, ám végül a rendezők örülhettek, mert 85 – 81-es sikerükkel megnyerték a Világbajnokságot! A Team USA szégyenszemre érem nélkül volt kénytelen távozni a viadalról, mivel a dobogó második fokára a jugoszlávok, a harmadikra pedig a szovjetek állhattak fel. Eredményük természetesen hatalmas csalódást keltett, főleg azért, mert erre a VB-re készültek az eddigiek közül a legkomolyabban, mégis három vereséget szenvedtek el, amire korábban egy világversenyen sem volt példa a részükről.