Aki draftolta Michael Jordant és összerakta a Dream Teamet

Rod Thorn kis túlzással az NBA történetének Forrest Gumpja abban az értelemben, hogy több fontos/érdekes eseménynél is jelen volt, de a filmhőssel ellentétben ő tevékenyen alakította is az NBA-történelmet. Ismertségét játékosként alapozta meg, a 193 centis, West Virginiában felnőtt hátvédért már több egyetem is vetélkedett, és kis híján a Duke-hoz került, amikor West Virginia "állami természeti erőforrássá" nyilvánította, ez pedig meggyőzte, hogy érdemes helyben maradnia a West Virginia Egyetemen. Ahol egyébként 1960-ban egy nála is nagyobb legendát, Jerry Westet váltott a gárda irányítójaként, ráadásul ugyanúgy a 44-es mezt használta, mint a "Logo". 

Hároméves egyetemi karrierje alatt kétszer beválasztották az Év Második Ötösébe, így nem csoda, hogy az 1963-as drafton a Baltimore Bullets a 2. helyen választotta. Thorn nem is okozott csalódást, az Év Első Újoncötösébe került, de 1964 nyarán egy nagy csere keretében a Detroit Pistonshoz került – itt sem töltött sok időt, 1965 decemberében már a St. Louis Hawksnál találjuk, ahol másfél évet töltött, miközben egyre kevesebbet játszott. Kapóra jött, hogy 1967-ben a frissen csatlakozó Seattle SuperSonics az expansion drafton elvitte a játékjogát – elsőre rögtön 15.2 pontot átlagolt az újonc csapatban. Egészen 1971-ig játszott Lenny Wilkens keze alatt, de egyre több egészségügyi gondja akadt, és végül 30 évesen visszavonult. 

Thorn nem ment messzire, a Seattle-nél segédedzőként alkalmazták (eközben a helyi egyetemen politikatudományból diplomázott!), majd 1973-ban korábbi csapattársa, Kevin Loughery hívására az ABA-s New York Netshez szerződött ugyanilyen szerepkörben – jó döntés volt, Julius Erving vezetésével a gárda bajnokságot nyert. Ahogy az lenni szokott, a bajnok segédedzőit más csapatok környékezték meg, Thornt a Spirits of St. Louis – a vezetőedző játékos korából ismerte a várost, ráadásul papíron brutálisan erős csapatot kapott. Marvin Barnes az ABA egyik legjobbjának számított, ott volt a gárdában a fiatal Moses Malone, Caldwell Jones, a később Portlandben legendává váló Maurice Lucas, de olyan későbbi Év Edzője-díjazottaknak is dirigált, mint Don Chaney és Mike D’Antoni. Pár hónap után viszont felállt, mert Barnest kezelhetetlennek tartotta (a Spiritsről szóló 30 for 30-as dokumentumfilmből kiderült, hogy mennyire súlyos dolgai voltak sztárjának), és visszatért a Netshez, velük együtt csatlakozott az NBA-hez az 1976-os NBA-ABA egyesülés során. 

1978-ban éles váltás következett karrierjében, ugyanis elfogadta a Chicago Bulls ajánlatát – ám nem edzőként, hanem GM-ként került a Szeles Városba. Kiváló játékosokat (Reggie Theus, Artis Gilmore) szerzett a csapatnak, ő adott lehetőséget a Bulls korábbi klasszisának, Jerry Sloannek, hogy vezetőedző lehessen, de legemlékezetesebb döntése természetesen Michael Jordan 1984-es draftolása volt. Azt előre lehetett tudni, hogy a Houston Olajuwont, a helyi egyetem sztárját draftolja, a Portland pedig Clyde Drexler miatt nem akarja Jordant, de kell is neki a második pick. A Philadelphia 76ers mozgósított nagy erőket, amelynek edzője, Billy Cunningham Jordanhez hasonlóan a North Carolina sztárja volt, nagyon szerették volna megcsípni a 3. választással a szupertehetséges hátvédet, vagy rávenni a Bullst, hogy Sam Perkinst vigyék el. Kisebb meglepetésre azonban Thorn sem a 3. picket nem adta, sem az erőcsatár Perkinst nem húzta ki, hanem ragaszkodott Jordanhez, ezzel pedig az NBA történetének egyik legnagyobb sztoriját indította el. 

Ebben a történetben több lapot nem osztottak neki, 1985 márciusában távozni kényszerült a csapattól. Sokáig nem pihent a babérjain, és 1986-ban egy huszárvágással "átállt a sötét oldalra": kinevezték az NBA kosárlabdáért felelős alelnökének, ezt a posztot egészen 2000-ig töltötte be, vagyis gyakorlatilag az összes szakmai döntéshez köze volt a liga egyik legfontosabb másfél évtizedében, amikor az NBA globális üzletté fejlődött. Eközben a USA Basketball is felkérte, hogy 1992-ben, 1996-ban és 2000-ben segítsen összeállítani az olimpiai válogatottat – nagy szerepe volt a Dream Team összeállításában, az edzői stáb összerakásában (régi barátja, Lenny Wilkens 1992-ben segédedzőként, 1996-ban szövetségi kapitányként vezette gárdát, Mike Krzyzewski pedig szintén a kezdetektől az edzői stáb tagja volt), Michael Jordan meggyőzésében, összességében munkáját három olimpiai aranyérem minősíti. 

2000 nyarán otthagyta "nyugdíjas" állását az NBA-ben, és visszatért legnagyobb sikerei színhelyére: a New Jersey Nets GM-je lett, egészen 2010-ig. Nevéhez fűződik Kevin Martin és Richard Jefferson ledraftolása, a Kidd-Marbury csere, ezekkel a húzásokkal kétszeres nagydöntőst csinált a korábban lesajnált csapatból, 2002-ben meg is kapta az Év Vezetőjének járó díjat. Voltak kevésbé sikerült húzásai is, Vince Carter leigazolása nem teljesen jött be, Kyle Korvert "fillérekért" passzolta el, és a Kidd-Harris csere is felemásnak bizonyult. 

2010-ben a Philadelphia elnöke, majd elnök-GM-je lett, a Sam Hinkie-féle "Trust the Process" előtti korszak vezetőjeként a gárda megcsinálta azt a ritka bravúrt, hogy nyolcadik kiemeltként továbbment a playoff első körében a Derrick Rose-t elveszítő Chicago Bulls ellen. 2013 és 2015 között ismét az NBA alelnöke, 2015-ben pedig a Milwaukee alkalmazta az idős szakembert különleges tanácsadóként.

2018-ban közel 40, vezetőként eltöltött év után Rod Thornt ebbéli minőségében a Hírességek Csarnokába is beválasztották. Régi harcostársa, David Stern szerint egészen elképesztő pályafutás az övé, míg az érintett csak annyit mondott: szerencsés ember, mert mindig jó helyen volt jó időben. Isten éltesse még sokáig!