Az alakváltó UFO
Az UFO az NBA-ben csak egyet jelenthet: Sam Cassell. A kiváló irányító ma ünnepli 42. születésnapját – ez adta az apropót, hogy felelevenítsük különleges pályafutását.
Akik látták játszani, valószínűleg soha nem felejtik el széles vigyorát és fejformáját, amely valahol az Alien és E.T. között helyezkedik el a televíziós idegenek fejlődési láncán belül. Cassell a hasonlóságot még azzal is kihangsúlyozta, hogy egész pályafutása alatt kopasz volt. Ellenfeleinek azonban arcára fagyott a mosoly: 15 000 pontja és közel 6 000 gólpassza klasszist játékost sejtet. Az is volt.
Elég későn, majdnem 24 évesen ütötte le először a labdát az NBA-ben, miután a Houston Rockets 1993-ban az első kör 24. helyén választotta ki. A Florida State Egyetemen Bob Sura-val alkotott nagyszerű párost, a legtöbb pontot és lepattanót szerző hátvédpár voltak a NCAA 1992-93-as szezonjában, a csapatukat pedig a legjobb nyolcig (Elite Eight) vitték.
A Rocketsban olyan játékosok álltak előtte a hátvédsorban, mint Kenny ’The Jet’ Smith (később kiváló műsorvezető lett, 1986-ban világbajnok), Vernon ’Mad Max’ Maxwell (a 90-es évek elején a ’kezelhetetlen zseni’ szinonimája), és ne feledkezzünk meg Scott Brooksról sem, aki manapság a Oklahoma City Thunder kiváló szakvezetője. Mégis, amikor Sam tejfelesszájú újoncként belecsöppent az 1994-es döntőbe, sorsdöntő dobásokat is bemutatott. 1995-ben pedig két év alatt második bajnoki gyűrűjét húzhatta fel az ujjára.
Karrierjében volt egy nagy törés, amikor 1996-ban a Charles Barkley-ért a Sunsnak küldött csomagba ő is belekerült, majd nemsokára Dallasban találta magát, Jason Kidd egyik ellenértékeként. De meg sem melegedhetett Texasban, máris New Jersey-be került. Egy év alatt három klubban is megfordult, végül szűkebb pátriája, New York közelében kötött ki. 28 éves volt, úgy tűnt, Cassell hosszabb távra lehorgonyoz a Netsben, azonban nem így alakult: 1999-ben egy monstre cserében Stephon Marbury érkezett a helyére, ő pedig Milwaukee-ba került.
A hároméves hányattatás után ismét nagyszerű csapatban játszhatott, hiszen a Bucksban George Karl keze alatt összeállt a Cassell-Ray Allen-Glenn Robinson agytröszt (utóbbi kiscsatár 1994-ben draftelső volt), amely a liga talán legrettegettebb külső sora volt, és 2001-ben az Iverson vezette Philadelphia 76-ersnek hét meccsre volt szüksége, hogy a Keleti Konferencia döntőjét megnyerje ellenük.
Palánk alatti gondjai miatt azonban ennél feljebb nem jutott az a Bucks, és 2003-ban Cassellt elcserélték Minnesotába. 34 éves volt ekkor, de pályafutása legnagyobb egyéni elismerései még hátravoltak. Kevin Garnett oldalán Cassell fantasztikusan játszott a Wolvesban, aminek All-Star meghívás és az Év második Ötösébe választás lett az eredménye. Nem mellékes, hogy a Prérifarkasok első helyen végeztek Nyugaton, Kevin Garnett pedig begyűjtötte az MVP címet. A playoffban azonban Cassell csapata megint nem tudta átlépni a küszöböt, a konferenciadöntőben a Shaq-Kobe-Malone-Payton vezette Lakers legyőzte őket.
A Wolves virágzása csak átmeneti volt, és az újjáépítés első lépése volt, hogy a 36. évében járó Cassellt 2005-ben elcserélték a Los Angeles Clippersbe. Akik ismerik a kisebbik LA-i csapat történetét, tudják: a playoff is ritkán jön össze, hát még továbbjutás. Cassell azonban úgy összerántotta a gárdát, hogy 2006-ban továbbmentek a playoff első köréből (Denver Nuggets), és az MVP Steve Nash vezette Phoenixnek 7 meccsre volt szüksége, hogy kiverje a Clipperst a playoffból.
Cassellt annyira becsülték a csapatnál, hogy 2006 nyarán kétéves, 13 millió dolláros szerződést tettek elébe (ne feledjük, a liga talán legsóherebb tulajdonosa adta ezt egy 37 éves játékosnak…).
Cassellt azonban utolérte a sérülés, és 2008 elején ki is vásárolták lejáró szerződéséből. Sam azonban nem lett volna az, aki, ha nem keres új kihívást: leigazolt a Boston Celticshez, amely a nyolcadik NBA-alakulata volt. Nagyon nem kellett bemutatkoznia a társainak, hiszen korábban Ray Allennel és Kevin Garnettel is nagyszerű párost alkotott. Cassell nem hazudtolta meg önmagát itt sem: mindössze 7 napja volt a csapat tagja, amikor 2008. március 17-én a San Antonio Spurs látogatott a Szent Patrik Napján rendezett összecsapásra. A Celtics már 22 ponttal is égett, amikor Cassell kezébe vette a karmesteri pálcát, 17 pontot és meccsdöntő dobást vállalva vezette győzelemre övéit. Egyből kedvenc lett… A dicsőséges bajnoki menetelésből 21 playoff-meccsen vette ki a részét, és bár már csak 10-15 perceket kapott, tevékeny részese volt saját maga 3. bajnoki címének – ez keretbe is foglalta játékos-pályafutását.
Cassell tudása szerencsére nem fog elveszni, hiszen 2009. májusa óta a Washington Wizards segédedzője, 2010 óta pedig John Wall-lal külön is foglalkozhat. Cassell egészen különleges személyiség, mindig kapható volt egy kis mókázásra, egy igazi poéngyár – a pályán kívül. Ugyanakkor a pályán midig a maximumot adta. Kiváló érzéke volt ahhoz, hogy mindig csapata legnagyobb hasznára legyen. Fiatalon hatodik emberként segítette bajnoki címekhez a Houstont, Milwaukee-ban és Minnesotában pedig két gyökeresen eltérő rendszerben is tündökölt. A Clippersben a fiatalok mentoraként és vezérként, a Celticsben rutinos veteránként tette hozzá a maximumot csapata játékához. Végletekig letisztult produkciója, halálos középtávoli dobásai remélhetőleg reinkarnálódnak John Wall játékában. Arról nem is beszélve, hogy Sam Cassell Jr. révén a gének is át lettek örökítve...