Az FA-piac legújabb titkai, avagy eljött az okos GM-ek kora?

Tudtuk jól, hogy őrület lesz, és bár még csak pár napja tart, máris kijelenthetjük, hogy nem kellett csalódnunk. Magyar idő szerint éjfélkor, júniusról júliusra virradó éjjel megnyitott az FA-piac, és azonnal sorjáztak a nagyobbnál nagyobb bejelentések. Egyből ki is verte az agyamból ez az eltelt időszak az NBA-másnaposságot, amit talán mindenki érzett már egy hosszú idény végigkövetése után: úgy vagy vele, hogy piára még csak gondolni sem akarsz egy ideig, persze aztán 2-3 nappal később már lelkesen bólogatsz, amikor a haverok mondják, hol és mikor. Na így van az ember néha a szezon után (bár van egy ilyen jelenség februárban is, amit igazán az alapszakasz utolsó két hete meg a playoff gyógyít), de most aztán tényleg megindul az agy, hogy melyik csapat hogy néz majd ki októberben. Bár a cikk megírásának pillanatában Kawhi Leonard például még nem kelt el, bizonyos tanulságokat máris érdemes levonni abból, ami zajlik, és ami joggal sok-sok NBA-fanatikus (egyik) kedvenc időszaka.

Amikor 2016 és 2017 nyarán a TV-szerződések miatt rászakadt az NBA GM-ekre a bank, egészen elborult kontraktusok sora jött. Úgy kapkodtuk a fejünket, hogy közben fogtuk is, és néha vertük a falba, mert Mozgov-Noah-Mahinmi-Deng vonalon már mindenki egyből, és teljes joggal sikított fel, hogy az adott vonat bizony nem visz majd el Nagykanizsáról Nyíregyházára. Hát igen, a legtöbb még Zalaegerszegre sem pöfögött be. Azt hiszem, a legtöbb NBA-követő ennek tükrében is várta ezt a nyarat, amikor pont ezen szerződések lejártának köszönhetően ismét eljött a GM-Karácsony, és a csapatok harmada gyakorlatilag max szerződést tudott kiosztani, volt, aki többet is. Arról nem is beszélve, hogy a szabad játékosok listája is nagyon rég volt már ilyen impresszív, szóval volt kiért harcolni. Úgy tűnik azonban, hogy a vezetőségek szépen lassan megtanulták, hogy az, hogy van elkölteni való pénz a sapka alatt, nem jelenti azt, hogy a következő 4 évre ki kell alakítanod véglegesen a keretet! Nézzünk körül, és vonjuk le az első tanulságot: nincs, vagy alig van nagyon rizikós, már most rossznak tűnő szerződés! Igen, tudom, várjunk még ezzel egy évet, vagy legalább még pár napot… Igen, Tobias Harris sosem fog ennyit érni… A Kings meg a New York így is túlfizetett mindenkit… Csakhogy, már most látszik, hogy ÉG ÉS FÖLD a GM-ek hozzáállása és gondolkodása a három-négy évvel ezelőttiekhez képest.

A New York Knicks a piac nyitása előtt több helyen is megerősítette, hogy ha lemaradnak a legnagyobb nevekről, akkor nem fognak gyengébb embereket sok évre kitömni. Nem mondhatjuk, hogy teljesen betartották a szavukat, de a lényeges rész még náluk, az NBA egyik leggyatrábban futtatott franchise-ánál is működött: továbbvitték a cap space-t az 1+1 éves szerződésekkel. Persze felhőkölhetünk, hogy Bobby Portis, aki rossz csapatban ugyan tud szexi statisztikákat, meg még mindig fiatal, ezzel a védekezéssel egészen biztosan nem ér jelenleg 15 milliót évente. Vagy épp Reggie Bullock és Taj Gibson 10 milliója is túlfizetésnek tűnik. De már most mondom, még akkor is, ha valamelyikük besül, hogy NEM AZ.

Az egyik, amit a Knicks-en keresztül láthatunk, a már említett egyéves szerződések használata. A második év minden esetben Team Option, amivel azt éri el a New York, hogy ha a következő nyáron nem lesz olyan szabadügynök, akire rámennének, még egy évre kitolhatják ezt a sok pénzt, ami aztán 2021-ben szabadul majd fel a sapka alól. Nem mellesleg ez az a nyár, ahol a mögöttünk hagyott szezon görög MVP-jét akár meg lehet majd szerezni. A másik, ami miatt nem túlfizetés egyik szerződés sem, hogy bár nagy összegekről van szó, egyik sem cserélhetetlen. Márpedig ha a New York úgy van vele, hogy ide mostanában a mexikói migráns sem igazol magától, nemhogy egy első vonalas sztár, akkor cserélni kell majd. Ahhoz viszont, akármilyen furán hangzik, általában jól szokott jönni pár nagyobb lejáró. Hiszen a lényeg, amit majd adnak az adott sztárért, azok a Dallastól a Porzingis-cserében beszerzett pickek, illetve a Smith-Knox páros legalább egyike. Bradley Beal viszont nem annyit keres, mint egy rookie...

Mielőtt valaki azt hinné, hogy én most meg akarom dicsérni a Knicks átigazolási piacon nyújtott teljesítményét, gyorsan leírom, hogy a legjobban futatott franchise-ok ennél kreatívabban és hatékonyabban használják fel a sapka alatti helyet. Nem is olyan rég ment körbe NBA-berkekben egy tweet, hogy Igouldala átvételéért vagy a Butler-cserébe való beszállásért is pick járt, és mennyivel jobban járt volna a New York, ha most Igou és Mo Harkless van ott. Arról nem is beszélve, hogy John Horst, a Milwaukee Bucks General Managere, ki tudja pontosan, miért, de első köröst kapott azért, hogy ne kekeckedjen, és ne match-elje Brogdon nagy szerződését Indianában, vagy hogy az új vezetőség Memphisben szinte nulla capspace-ből is folyamatosan úgy cserél, hogy szállingózzanak azok a második körösök. Igen, teljesen igaz, hogy bőven van feljebb, de ettől függetlenül még a Nagy Almában is kijelenthetjük, hogy beköszöntött az ASSET MANAGEMENT kora.

Az NBA-csapatok Sam Hinkie és Daryl Morey hathatós közreműködésével rájöttek: mindenből ki kell hozni valamit, amiből csak lehet. Néha ez csak egy második körös, néha viszont elsőkörös pickek, fiatal tehetségek vagy akár sztárjátékosok jöhetnek ki abból, ha az ember gyűjtögeti az értékeket vagy átvesz szerződéseket. Az előző évek szűk sapka alatti helyei pedig szinte soha nem látott volumenben eredményeztek cseréket, és bizony nem egyszer all-star játékosok váltottak csapatot. Ha mindez most evidenciának hangzik, kérdezze meg bárki a Lakers- vagy Knicks-drukker haverját, mit gondolt magában 2016 nyarán. Szóval az a helyzet, hogy szerintem elég mintát mutattak az úttörő vezetők, mint a már említett páros, vagy épp Sean Marks és Masai Ujiri, és lassan elérkezik az okos GM-ek kora. Ez pedig egy vibráló, izgalmakkal teli és CBA-határokat feszegető, bravúros manővereket évente szállító ligához vezethet minket.

Szerintem az elmúlt években is láttuk, hogy egyre kevesebb csapatnál képzelhető el, hogy olyan helyzetbe kerül, mint mondjuk anno a New Jersey (azóta Brooklyn), vagy mint pár éve a Lakers és a Kings. Aki ma okosan játszik, az éveken belül nagyot nyer, aki kevésbé okosan, az legrosszabb esetben két év múlva kezdheti elölről. Nézzük meg most a Kings igazolásait: Dewayne Dedmon tökéletesen illik akár Bagley, akár Giles mellé, cserélhető a szerződése, és hiányposztra érkezett, hisz nem volt triplát is dobni képes rim protector magasuk. Persze, kicsit túlfizették (3 év 40 millió), mert azért nem Myles Turnerről beszélünk, de a harmadik év csak részben garantált, és Dedmon nem problémázik majd, ha Bagley és Giles többet játszik nála... És akkor nem is beszéltünk még a legdurvább példákról: Sean Marks brooklyni vagy David Griffin New Orleans-i manőverei valami különdíjat érdemelnének. Az egyik egy reménytelen, saját pickekkel sem rendelkező csapatot juttatott el úgy a Playoffig, hogy közben tehetséges fiatalokat szerzett, és most hozzá egy sztár és egy szupersztár játékost. A másik pedig fél év alatt megfordította egy olyan franchise sorsát, amelynek a Davis-cserekérelem bejelentésekor a legelső gondolata az lehetett, hogy hova költözzön jövőre.

Három hely azonban még mindig van, ahol nyomtalanul múlik az idő, bár az egyiknél van remény. Ez Washington, ahol az új GM-nek talán eszébe jut, hogy ha már úgy is rajtuk marad Wall szerződése, a következő két évben lehetne húzni egy “Hinkie”-t, és Beal elboltolásával minél több fiatalt és picket szerezni, valamint két évig versenyben lenni a top3 draft cetlikért. Mert semmi, de semmi értelme annak, hogy Beal jövőre egy 27 győzelmet összeszedő csapatban játszon Ish Smith mellett.

A másik két helyszínünk viszont menthetetlennek tűnik: Charlotteban megállt az idő, Michael Jordan tulajdonos belehajszolta az amúgy nem is tehetségtelen GM-jeit, pl. Cho-t, hogy folyton a lehető legjobb csapatot próbálják építeni. Ez nagyjából az ő korában volt utoljára divat, a lehető legszemellenzősebb hozzáállás, ha igazán sikeres akar lenni az ember. Hogy ez paradoxnak hangzik? Ma már egyáltalán nem. Néha bizony hátra kéne lépni akár kettőt is, hogy aztán csoszogva elindulhasson egy NBA együttes előre. Kemba Walkert az elmúlt két évben nagyon príma csomagra lehetett volna váltani, benne valószínűleg két elsőkörössel és egy-két fiatallal. Ehelyett inkább rossz és főleg hosszú szerződések tömkelegét kötötte a Hornets, mert túl kellett fizetniük a szabadügynököket, hogy odamenjenek.

Mondhatjuk, hogy persze kis piac, kis város, mit csináljanak. Hát, vagy tankolni lehetett volna (főleg a régi lottery-szabályokkal), vagy cserélni valakiért, már ha lett volna asset, amivel ez megvalósulhat. Esetleg minden erővel asseteket gyűjteni. Ők egyiket sem csinálták, és ezek után képesek voltak Kemba elé rakni egy olyan szerződést, ami nem az 5 éves maximum volt. Az elé a játékos elé, aki szerette a várost, szerette a szurkolókat, és többször lenyilatkozta, hogy maradni akar. Nem mellesleg az egyetlen All-Star játékosa a klubnak hosszú évek óta. Ha tudom, hogy nem akarok egy rizikós 5 éves szerződést adni egy 29 éves törpe-irányítónak, akkor előtte értékre váltom, mint ahogy már mindenki csinálja a ligában. A Hornets tehát az egyik kivétel, és nem lepődnék meg, ha Charlotte városa hamarosan elvesztené ezt a csapatot.

A másik ilyen kivétel a Suns csapata, ahol sajnos több, mint 10 éve nem volt kompetens GM, és James Jones üzleteléseire ránézve még most sincs. Az NBA következő időszakában nem fér majd bele, ha valaki a régi elvek szerint szeretne csapatot építeni, ez kristálytisztán látszik, és ezért is különleges ez az FA-szezon, aminek most a közepén vagyunk, mert aki most hibázik, az talán még nagyobbat bukhat, mint azokban az időkben, amikor az igazán okos, előrelátó, hosszútávon gondolkodó GM-ek még leginkább nem egymás agyára, hanem ritkaságszámba mentek.