Az igazi Fekete Gyöngy

Történetünk címszereplője nem ismeretlen a kosárlabdát kedvelőknek, hiszen a He Got Game című filmben a Ray Allen által alakított Jesus Shuttlesworth keresztnevét Earl Monroe egyik beceneve (Jesus/Black Jesus) után kapja. Nem véletlen, hogy a filmesek választása rá esett: Monroe a 70-es évek fő látványossága volt az amerikai profi kosárlabdában légiesen könnyed stílusa, zseniális passzai, megoldásai és csak Michael Jordanhez és Pete Maravich-hez hasonlítható eleganciája miatt.

Egész pályafutása során mindössze egyetlen egyéni címet kapott (az év újonca volt 1968-ban), azonban a Gyöngy (Pearl) több volt, mint statisztika: a kosárlabda minden szépségét felvonultatta, a nézők megtisztelve érezhették magukat, hogy látják játszani – ő pedig mindent meg is tett, hogy kiszolgálja szurkolóit.

A philadelphiai származású hátvéd utcai legendából vált az NBA sztárjává, és ezt sosem feledte el. Hihetetlen játéka már az egyetemen leküzdött minden akadályt: egy második vonalas csapatból lett két alkalommal All-American, utolsó évében 40 pont felett átlagolt. 1967-ben került az NBA-be (2. helyen), a Baltimore Bullets (ma Washington Wizards) vitte el a játékjogát. Első évében 24 pont felett átlagolt, a kor egyik sztárcsapatának, a Lakersnek újoncként szórt 56 pontot. Amikor egy év múlva csatlakozott hozzá Wes Unseld (az alulméretezett center az 1968-69-es szezonban egyszerre húzta be az MVP-címet és lett az év újonca), sokan hitték: olyan páros állt össze Baltimore-ban, amely bajnoki címek sorát gyűjti majd be.

Ez végül nem valósult meg, ketten együtt csak egy vesztett döntőig (1971) jutottak. Monroe ugyanis nem érezte jól magát Baltimore-ban, és 1971 őszén az elcserélését kérte. Nincs rajta mit szépíteni, megzsarolta a Bulletset. Bizony, ez a gengsztertempó nem Carmelo Anthony-val kezdődött. Monroe elutazott Indianába, és tárgyalni kezdett az ABA-s Pacers menedzsmentjével – abban a pillanatban cserélték is New Yorkba, a Knickshez, hiszen ellenkező esetben semmit nem kaptak volna érte.

A Knicksnél olyan pár várt rá, amilyenre mindig is vágyott: Walt Frazier hozzá hasonló stílusú és tudású irányító volt. Kettősüket csak Rolls Royce Backcourt-nek becézték, hozzájuk hasonló hátvédpár nagyon kevés volt az NBA történetében (1996-ban mindkettejüket beválasztották az NBA történetének 50 legjobb játékosa közé). 1972-ben ugyan a csapat harmadik oszlopa, Willis Reed sérülése miatt kikapott a Knicks minden idők egyik legjobb csapatától, a 69-13-as alapszakaszt repesztő Los Angeles Lakerstől, de 1973-ban már nem volt kegyelem: a szuperduó vezetésével a Knicks megszerezte története második (és azóta is utolsó) bajnoki címét.

Sajnos ez volt Willis Reed utolsó teljes szezonja, a legendás center 1974-ben visszavonult, miután szinte a teljes szezont kihagyta. A palánk alatt meggyengült Knicks kiváló csapat maradt ugyan, de nem bajnokesélyes. 1976-ban és 1977-ben az a csúfság is megesett, hogy lecsúsztak a playoffról. A visszaesésben az is szerepet játszott, hogy a Pearl egyre többet bajlódott fiatalkorában aszfalton koptatott térdeivel, közel sem volt már teljes értékű harcos.

Monroe 1980-ig bírta, ekkor azonban úgy döntött, nincs értelme tovább szenvedni. Így is összeszorgoskodott több, mint 17.000 pontot.

Hősünk azonban nem élte a visszavonult legendák nyugodt életét, a Madison Square Garden szpíkere lett. Emellett lemezkiadó céget alapított, különböző egészségügyi programok és szervezetek szóvivői munkáját látta/látja el. Öröklött cukorbetegsége okán rendszeresen hallatja hangját a médiában az egészséges életmódot hirdetve.

Monroe megszámlálhatatlan kitüntetést kapott ifjúsági szervezetektől maximálisan példamutató élete miatt, többek között megkapta a Harlem Professionals Inspirational Awardot is. A kosárlabdában sem feledkeztek meg róla: a Knicksben már 1986-ban visszavonultatták 15-ös mezét, 2007-ben pedig a Wizards 10-es trikóját húzták fel a mennyezetre – természetesen 1990 óta Halhatatlan is. 2005-ben az alsóbb ligás Baltimore Pearls az ő tiszteletére vette fel a Pearls nevet.

November 21-én ünnepli 67. születésnapját – Isten éltesse!