Az izlandi óriás, aki Kareem Abdul-Jabbar cseréje volt a Lakersben

Az NBA hosszú történelmében akadt pár érdekes igazolás, "egzotikus" játékos, Petur Gudmundsson a szó valódi értelmében magaslott ki közülük: a reykjavíki center 218 centiméterre nőtt, amivel egyébként még ma is a Lakers-történelem harmadik legmagasabb játékosa. 

Az 1958-as születésű Gudmundsson eleinte kézilabdázott, de magassága miatt gyorsan átterelték kosarazni, ahol 15 évesen már U18-as válogatott volt. A magasságának köszönhette, hogy bekerülhetett az amerikai kosárlabda vérkeringésébe, no meg Marv Harshmannek, aki több európai spílert (a legismertebb közülük a háromszoros All-Star, kétszeres Év Hatodik Embere Detlef Schrempf) is átvitt a tengerentúlra. Harshman a Washington Egyetem edzőjeként tartott edzőtovábbképzést Izlandon, itt figyelt fel Gudmundssonra, és be is protezsálta egy Seattle-i középiskolába. 

Bár 150 egyetemtől-főiskolától kapott megkeresést, mentorát követve a Washington Egyetemre ment sportösztöndíjjal 1977-ben. Második évére már kifejezetten jól játszott, kezdő volt, ám karrierjét a harmadik évben megtörte egy elhúzódó betegség, ami kihatással volt a jegyeire is - kénytelen volt elhagyni az egyetemet. A draftról szó sem lehetett, elment kosarazni előbb Argentínába, majd Izlandra, itt látta meg a Pistons legendás menedzsere, Jack McCloskey egy Izland-Finnország válogatott meccsen, és ígéretet is tett, hogy ledraftolja. Erre végül nem került sor, mert Gudmundssont mások is figyelték, és a Portland a 3. körben, a 61. helyen elvitte. 

1981-82-ben 68 meccsen játszott a Portlandben, ráadásul hatszor kezdő is volt, és bár a 3.2 pont és 2.7 pattanó nem egetrengető számok, mégis meglepetést keltett, hogy Gudmundsson nem maradt Amerikában, hanem hazatért Izlandra - történt ugyanis, hogy a Blazers egy azóta sem tisztázott félreértés miatt eltiltotta, így játszani nem tudott a csapatban, nem is cserélték el máshová, ráadásul híre is ment, hogy problémás játékos. A következő három évben az akkor sem túl acélos izlandi és angol bajnokságban szerepelt,  miközben folyamatosan próbált visszakerülni az NBA-be, de a korabeli kommunikációs viszonyok miatt többször sem tudták elérni a csapatok a szigetországban, ami szintén nem növelte az esélyeit.

A Clippers 1984-es nyári tábora sokat segített visszakerülni a vérkeringésbe, és 1985 őszén az akkori második számú amerikai ligában, a CBA-ben kapott lehetőséget. Előbb Tampában, majd Kansas Cityben játszott, de a Kansasbe történt átigazolást követően nem sokkal visszavonták a munkavállalási engedélyét, mivel a bevándorlási hivatal úgy ítélte meg, hogy a CBA-ben kosarazás nem "különleges érdem" illetve nem kell hozzá "különleges képesség".

Ekkor került képbe a Lakers, akik a sérült Mitch Kupchak helyére kerestek egy magasembert - márciusban egy tíznapos szerződést adtak neki, utána kapott egy másodikat is, majd a szezon végéig leigazolták. A Lakerses szerződésben már a hivatal sem talált kivetni valót.  

Gudmundsson később elmondta, hogy Bill Bertka, aki évtizedekig volt a Lakers segédedzője, utolsó CBA-s meccsén nézte meg, már megvolt a repülőjegye Reykjavíkba. Bertka látott benne valamit, és azt javasolta Pat Rileynak, hogy igazolja le. Bertka nagyon sok extra edzést tartott neki, hogy visszarázódjon a ligába, ennek is köszönhetően gyakorlatilag azonnal hasznos tagja lett a csapatnak - a San Antonio Spurs ellen például 14 pontot és 9 pattanót szerzett. Nyolc alapszakaszmeccsen 7.3 pontot és 4.8 pattanót teljesített, és 12 playoff-összecsapáson is pályára léphetett (3.5 pont, 2.2 pattanó).

Nyáron viszont gerincsérvet diagnosztizáltak nála, meg is kellett műteni, így a teljes 1986-87-es évet ki kellett hagynia. 1987 februárjában bele is került egy nagyobb cserébe, amelyben a Lakers megszerezte Mychal Thompsont (Klay Thompson édesapját). A Spursnél még emlékeztek arra a bizonyos 1986-os meccsre, és megtartották, amit az 1987-88-as évadban meg is hálált: 14.7 perc alatt 5.7 pontot és 4.8 pattanót tett a közösbe, 69 meccsen lépett pályára, kilencszer kezdőként. Ez volt azonban Gudmundsson NBA-s hattyúdala, az 1988-89-es szezonban öt meccsen szerepelhetett, mivel sajnos kétszer is elszakította a meniszkuszát, amiből alacsonyabb szinten még vissza tudott térni, de az NBA-re már nem maradt esélye. 

A center 1978 és 1992 között volt válogatott, 2001-ben az évszázad legjobb izlandi játékosának választották, a ligában 150 alapszakasz, illetve 14 playoff-meccsen léphetett pályára, edzőként is kipróbálta magát otthon, de már régóta nem a kosárlabdához köti az élete - mesterdiplomát szerzett könyvelésből.