Bombaerős balkezes brigád

Beno Udrih (Orlando Magic). Millwaukee-ban kezdte és Orlandóban fejezte be a szezont a szlovén játékmester, aki kétszeres NBA-bajnoknak mondhatja magát, hiszen 2005-ben és 2007-ben egyaránt tagja volt a csúcsra jutó San Antonio csapatának. Érdekességként említjük meg, hogy a rutinos, 31 esztendős szlovén kosaras edzője Orlandóban, a szezon végén az a Jacques Vaughn volt, akivel a 2007-es évadban egymással harcoltak a második számú irányító helyért Tony Parker mögött. Egy cserétől igen jó átlagokat hozott a most befejeződött évadban, 22,1 percet játszva (Millwaukee-ban 39 meccsen átlagban 18,4, Orlandóban 27 találkozón 27,3 percet töltött a pályán) 8,2 pontot és 4,6 gólpasszt szállított.

(Dobó)hátvédek és bedobók

Derek Fisher (Oklahoma City Thunder). Talán meglepő lehet, hogy erre a posztra tettük a korábbi ötszörös NBA-bajnok, a 39. életévét taposó kosarast, de úgy véljük, ő nem irányító. Mindössze 185 centis testében több poszt "sűrűsödik" össze. A magassága egy irányítóé, a keze egy dobóhátvédé, a felsőteste pedig egy erőcsatáré. Apró termete ellenére támadásban a betörés-kiosztás játékban Derek barátunk többnyire nem a feladó, azaz a betörő s kiosztó - hanem a címzett, azaz a kiosztásból a hárompontos köríven túl a labdát ütemre megkapó s hárompontosokat meglehetősen jó hatékonysággal eleresztő befejező szerepet tölti be. Hosszú, 17 éves NBA-karrierje alatt rengeteg "clutch" triplát dobott, elsősorban a Lakersben - ez egyik "védjegyévé" vált. Fishernek a 185 centis magasságához 95,3 kilós testsúly párosul, erős felépítése, tán kissé kötött izomzata nem igazán teszi alkalmassá villámgyors betörésekre, az ellenfelek védelmeinek megbontására. Ő azokat meghagyta mindenkori csapata szupersztárjainak: régebben Kobe Bryant-nak, tavaly, majd az idei szezon második felében Kevin Durantnak. A Thunder  jelenleg sérült, másik szédületes fizikai adottságokkal megáldott játékosával, Russel Westbrook-kal túl gyakran nem volt együtt a pályán. Erejének óriási hasznát látja védekezésben, gyakran megesett, hogy nem irányítót, hanem kettes, sőt időnként hármas poszton szereplő játékost őrzött s okozott pióca, kullancs természetének köszönhetően igen sok kellemetlen pillanatot nála nem ritkán bő fejjel magasabb riválisainak -–hirtelen a közelmúltból a Lakers-Celtics összecsapásai, és Ray Allen-nel folytatott párharca ugrik be. Szintén erős felépítése révén Fisher gyakran igen bátran áll nagy lendülettel kosárra törő ellenfelei elé - az NBA történetének egyik legjobb támadóhiba-kiharcolója.

Manu Ginobili (San Antonio Spurs). A 36. életévében járó argentin minden idők egyik legnagyobb játékintelligenciával megáldott játékosa - nem csak a balkezesek között. A Spurs roppant sikeres játékosa 3 bajnoki cím (2003, 2005, 2007) kiharcolásában játszott főszerepet. Bár többnyire csereként játszik, jó évtizede egyik alappillére a San Antonio együttesének. A közben - korántsem mellékesen - 2004-ben az argentin válogatottat olimpiai bajnoki címre vezető Ginobilit az NBA-draftok történetének egyik legnagyobb fogásaként tartják számon. 1999-ben az olasz Kinder Bologna kitűnőségeként a második körben az 57.helyen (néhány játékos ebből az "évfolyamból": 1. Elton Brand,  3.Baron Davis, 4. Lamar Odom - róla is lesz még szó - 7. Richard Hamiton, 8. André Miller, 9. Shawn Marion, 10. Jason Terry, 16. Ron Artest, 24. Andrej Kirilenko) foglalta le a játékjogát a Spurs. Hamar alapemberré vált s messze a legfényesebb pályát futotta be az 1999-es drafton elkelt játékosok közül, egyébként Euroliga győztes és a döntő MVP-je is volt. Kétszeres All Star gála résztvevő (2008, 2011), a legjobb 6. ember (2008), az év újonc ötösének tagja (2003). Ebből kiderülhet, hogy draftolása után Ginobili még 3 évig Európában maradt - megjegyeznénk, Hanga Ádámot két éve az 59. helyen draftolta a Spurs... Az ember hajlamos eljátszani a gondolattal, hogy esetleg ő is majd (leszámítva az irreális magyar olimpiai bajnoki címet…) hasonló ívű pályát futhat be az NBA-ben... Azért Ginobilin is látszik az idő múlása, de az, ahogy a Golden State elleni meccsen a pocsék játéka után képes volt nyerő triplát dobni, jelzi: zseniről beszélünk.

James Harden (Houston Rockets). Még nagyon a pályája elején jár a 24 esztendős szakállas klasszis, de már most az egész NBA egyik legjobb bedobója. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy igen szép, sikeres pályafutása legyen. 196 centi magas, remek bal keze van s emellett remekül bontja a védelmet, kombinációs készsége is átlagon felüli. Eddigi karrierjébe egyetlen "szeplő" rondít, a tavalyi nagy döntőben nem tudott felnőni a feladathoz az OKC-ben, azaz noha őt választották tavaly a legjobb 6. embernek, nem tudta a tőle várt lökést adni a padról Durant-nak és Westbrook-nak. Ősszel a Houston Rockets csapatának játékosa lett, ahol igazi vezérré nőtte ki magát. A csapat bejutott a rájátszásba, ahol éppen előző csapata, a Thunder ellen nyilván kettőzött bizonyítási vággyal lépett pályára. Hozott is egy "brutális", 26,3 pontos, 6,7 lepattanós és 4,5 gólpasszos átlagot, ám hiába dőlt ki a sorozat 2. meccsén Westbrook, Harden nem tudta győzelemre vezetni a Rockets csapatát. Ha NBA-aranygyűrűje még nincs is, olimpiai aranya már van: nem kulcsemberként, de tagja volt a tavaly Londonban diadalmaskodó amerikai csapatnak.

Tayshaun Prince (Memphis Grizzlies). Egyik beceneve is sokat elárul róla: The Prince of Defense - azaz a Védekezés Hercege. Ez a képessége elsősorban a Detroit Pistons 2004-es bajnoki címe idején domborodott ki igazán. A 206 centis magasságához két igen-igen hosszú, már-már egy gibbonéra emlékeztető kar társul. Az említett szezonban, amikor a sztárok nélküli Pistons szenzációs csapatjátékkal verte a többek között Bryant-tel, Shaq O'Neal-lel, Karl Malone-nal felálló Lakers-t, Prince szenzációsan tartotta féken Kobe Bryantet, a balkezes "pálcikaember" és Ben Wallace voltak a Pistons védekezésének alappillérei. Igen sovány, ám roppant szívós kosaras, ám támadásban kevésbé hatékony. Nem igazán támadja a gyűrűt, időnként hajlamos "alibizni", pedig most tőle támadásban is több kellene a Spurs elleni párharcban. Prince-t nem kevesebb, mint 4 alkalommal választották be az NBA legjobban védekező ötösébe. Prince olimpiai bajnoknak is mondhatja magát, a 2008-ban Pekingben diadalmaskodó amerikai csapatban szerepelt. Bár elsősorban védekezőklasszis, azért olimpiai bajnokként a mostani rájátszásban eddig felmutatott 6,9 pont, 4 lepattanó és 2.2 gólpassz éppen olyan mint ő - vékonyka...

Erőcsatárok, centerek

David Lee (Golden State Warriors). Egy jó formában, ereje teljében lévő David Lee nagyon hiányzott a Warriors csapatából a Spurs elleni párharcban a palánk alól. "Bent" Bogut küzdött gyakran magára hagyatva, ráadásul, mivel hősünk nem volt teljes értékű harcos, a Warriors külső sorára is jóval nagyobb teher hárult a megszokottnál. Ki hinné, hogy ő is már 30 esztendős? Öt éven át a New York csapatát erősítette, 2010 óta a Warriors kulcsembere a 206 centis, 109 kilós játékos. Lee az alapszakaszban 79 meccsen dupla-duplás átlaggal segítette a rájátszásba a GSW-t (18,5 pont, 11,2 lepattanó). Remek fizikumú, középtávolról a kifelé való leválások után kifejezetten jól dobó, remek mentalitású kosárlabdázó, akinek posztjához s magasságához képest az alapszakaszban átlagolt 3,5 gólpassza is figyelemre méltó. Hogy sérülése mennyire visszavetette azt jól jelzi, hogy ilyen pazar alapszakasz után a rájátszásban - alig-alig pályára kerülve persze - 5 pontot és 4,7 pattanót átlagolt. Pattanózásban amúgy a 4. legjobb volt az alapszakaszban, nem véletlen, hogy a rokonszenves játékos idén - 2010 után másodszor - az All-Star gálán is pályára léphetett.

Zach Randolph (Memphis Grizzlies). Az igazi őserő. Aki első szemrevételezés után akar következtetni a jóllakott napközis benyomását keltő Zach Randolphról, nagyot csalódhat. És az is, aki a San Antonio elleni párharc első másfél félidejéből indul ki A Memphis leginkább egy grizzlire emlékeztető kosarasa ugyanis hihetetlen módon képes felgyorsítani a 206 centis magasságához társuló 118 kilóját. Nem is véletlen, hogy a Spurs - három félidőn át sikerrel - elölről őrizve próbálta őt kikapcsolni a játékból, megakadályozandó, hogy labdát kapjon. Bár a tegnapi meccs második félidejéig a főcsoportdöntőben csak erőlködött, abban, hogy ide eljutott a Memphis, óriási szerepe volt. A Portland, a Knicks és a Clippers korábbi játékosával ugyanis képtelen volt mit kezdeni az OKC Ibaka-Perkins kettőse. A Thunder kifejezetten jó védőkként számon tartott magas embereiből bohócot csinált. Ha nem mentek ki rá bedobta középtávolról,ha pedig igen, akkor ott volt alkatát meghazudtoló mozdulatgyorsasága, a betörés s nem ritkán a kosár plusz büntetős akció. A Z-Bo-nak becézett 32 esztendős fickóban az még a félelmetes, amilyen remek érzékkel, finom csuklóval engedi útjára a labdát betörései után/közben , nemritkán egyensúlyát vesztve, estében. Most, a Duncan-Splitter-Diaw-Bonner négyes fogattal szemben azért nehezebb a dolga. David Lee-hez hasonlóan ő is a 2010-es és az idei All Star gálán szerepelt, 2004-ben pedig őt választották a legtöbbet fejlődött játékosnak. Z-Bo-nak eddig pazar szezonja van, a rájátszásban 18 pontot és 9.8 lepattanót átlagol. Nagy feladatok várnak még rá a Spurs elleni párharcban, s ha tudja hozni az OKC elleni önmagát, akkor bizony a 2-0 ellenére is igen nehéz sorozat várhat Ginobilire és társaira.

Chris Bosh (Miami Heat). Képzeletbeli csapatunk legmagasabb játékosa a maga 211 centijével. Amikor LeBron James-szel a Heat-hez szerződött, sokan egy szintre emelték James-szel és Dwyane Wade-del. Ez azért jókora túlzás, de "harmadik opciónak"tökéletes a Heatben. Ezt a szerepkört már ő is elfogadta. A 29 esztendős Chris Bosh ahhoz képest, hogy tavaly NBA-t, 2008-ban pedig olimpiát nyert, remek meccsei mellett időnként képest "eltűnni"a pályán. Az idei playoff nem igazán róla szól, bár sok játékos megirigyelhetné a 13,6 pontos 7,7 pattanós átlagát. Persze amíg tovább menetel a Heat, addig ez bőven "belefér". A konferenciadöntőt 17 ponttal de csupán 2 pattanóval kezdte. Bosh egy remek képességű játékos, a 211centis magasságához kifejezetten koordinált, harmonikus mozgás és remek dobókészség párosul. Időnként azonban hajlamos csupán utazni a James és Wade húzta szekéren, és sokak szerint nagy szerepe volt abban, hogy a Heat elbukta a 2011-es finálét. A válogatottal is akad egy csalódást keltő eredménye,egy szerény vb-bronz még 2006-ból, Japánból. Mindezekkel együtt a kitűnő képességű kosaras jó úton halad a Heat együttesével a címvédés felé.

Lamar Odom (Los Angeles Clippers). A 34. évét taposó kosaras úgy tűnik, nem igazán találja a helyét azóta, hogy távozni volt kénytelen a Los Angeles Lakers csapatától, amellyel 2 bajnoki aranygyűrűt nyert (2009, 2010). Sem Dallasban, sem pedig Los Angeles-be visszatérve a Clippersben nem volt képes még csak megközelíteni sem azt a teljesítményt, amellyel a cserepadról beszállva bizony elévülhetetlen érdemeket szerzett a Lakers két említett sikerében. Pedig Odom a Clippersnél kezdte NBA pályafutását, aztán jött egy év a Heat-nél, majd egy hosszú Lakers-korszak. Odom eddigi talán utolsó igazi nagy alakítását a 2010-es törökországi világbajnokságon láthattuk, amelyet megnyert az amerikai válogatott tagjaként s ezzel ő lett az első olyan amerikai kosaras, aki egyazon évben nyert NBA-aranygyűrűt és világbajnoki címet. 2011-ben a legjobb hatodik ember díját is megkapta, bár ez egyfajta életműdíjként is felfogható. Azt gondoljuk, abban, hogy az utóbbi 2 esztendőben ily jelentősen visszaesett, nem csak, vagy inkább nem elsősorban az évek múlása játszott szerepet - más is lehetett a háttérben. Egy biztos, sokan örülnének, ha ez a rokonszenves, fénykorában távolról is kitűnően dobó, de adott esetben 208 centis magassága ellenére roppant dinamikusan kosárra törni is képes, a kombinatív játékhoz is jó érzékkel megáldott, hatékonyan védekező kosaras visszatér még a régi kerékvágásba, megtalálja régi önmagát - úgy üde színfoltja lehetne ismét az NBA-nek.

Így fest a "balkezesek bandája". Úgy gondoljuk: ha ez a 10 ember összefog, egy jó edzővel mondjuk főcsoport elődöntőig simán elmenetelhetne... De ez persze csak egy játék a játékban.