Carmelo Anthony, a másodhegedűs
Az egyik, ha nem a legérdekesebb kérdés a jelenlegi NBA-ben: mi lesz a New York Knicksszel, ha visszatér Carmelo Anthony is? Viszonylag sok szempont előkerült már mindkét oldalról pro és kontra, most vegyünk elő egy új megközelítést, ami nem is kifejezetten a kosárlabda oldalánál teszi majd próbára az új New Yorkot. Hogy ez eddig miért nem került elő, az evidens: nem 1-2 jó meccs után merül fel az emberben. De hogy most már nem lehet kikerülni, az egészen valószínű, nem csak pár kicsúszott teljesítményről van szó a Knicks új sztárjátékosától, Jeremy Lintől, hanem az eladott labdák ellenére folyamatos, magas szintű, kiemelkedő performanszokról.
A helyzet viszont az, hogy a játék alapján bármit meg lehet jelenleg magyarázni és annak az ellenkezőjét is. Anthony játszott már komoly csapattársakkal úgy, hogy nem volt 0-24 a kezében a Spalding és így is tudott eredményes lenni, előfordult ez a Denverben és az amerikai válogatottban is. Itt azonban nem árt nem elfelejteni, hogy 10-15 percekre vagy 1-2 meccsre, hétre háttérbe vonulni nem ugyanaz, mint alapvetően második számúnak lenni. Márpedig ahhoz, hogy a Knicks eredményes legyen Mike D’Antoni rendszerében, az irányító kezében kell, hogy legyen a labda. Sokat.
Aztán ott van az a szempont, hogy Jared Jeffries, Bill Walker és a többiek helyett nyugodtan játszhat, hiszen alapvetően jobb játékos, mint ők, Linnek sem kell annyit vállalnia, ami növelheti a hatékonyságát. Ez is igaz, de csak abban az esetben, ha nem csap át a ló túlsó oldalára és nem szorít háttérbe egyeseket annyira, hogy mostani jó teljesítményük a kevesebb játék és a kevesebb dobás miatt rohamosan esik majd vissza. Van egy egészséges egyensúly, amit eltalálhatnak, de minden ilyen jellegű kérdésre kiderül a válasz, amint visszatér Melo és elkezdenek játszani. A sikeres egyesülés nem itt fog eldőlni, hanem fejben.
Képes lesz-e Carmelo Anthony elviselni, hogy ez nem az ő csapata már?
Ahogy haladunk előre, egyre inkább nem az övé lesz, ezt kár tagadni. Neki egy év alatt egyszer sem sikerült, olyan lázba hozni a Madison Square Gardent, amilyen hisztéria most van az együttes körül. Aki az utóbbi öt évben kezdett el NBA-t nézni, annak fogalma nem lehetett eddig, mitől különleges a Garden és az ott uralkodó hangulat. Tegnap, a Dallas Mavericks ellen, illetve az utóbbi két hétben már lehetett tapasztalni, mit jelent ott a hazai pálya. Carmelo érkezésekor nem emelkedtek 10%-ot a Knicks részvényei, főleg nem 1 hét alatt. Erről ugyan nem tehet, de neki semmi köze nincs Ázsiához, így a reklámértéke is megkérdőjelezhető Linnel szemben.
Félreértés ne essék, Lin vissza fog esni a mostani teljesítményéhez képest, hiszen nem fog 40-42 perceket játszani és ennyi labdája sem lesz Baron Davis és Anthony felépülésével. A hype óriási és sok esetben túlzott is körülötte. De a statisztikától függetlenül ő most az amerikai álom, az NBA legnagyobb sztorija. Ráadásul az ő vezetésével kilenc meccsből nyolcat hozott a New York, Meloval pedig az 50%-ot sem érték el. Ahogy Tőrös Balázs mondta, annyira ki vannak éhezve a jó kosárlabdára a Knicks drukkerek, mint valószínűleg senki más Amerikában. A sztorija - az, hogy nem draftolták, hogy kitették több gárdától is, hogy New Yorkból is távoznia kellett volna, amennyiben például JR Smith két héttel korábban érkezik – és az eredményei miatt pedig most Lin az árucikk, amit vesznek.
Továbbra is Carmelo a jobb játékos (legalábbis amíg hosszú távon nem tud ilyen befolyással lenni a meccsekre Lin, addig Melo elé semmiképp sem szabad rakni játéktudásban), de ez már nem az ő csapata. Azon is érdemes lenne vitatkozni, hogy volt-e valaha, hiszen a nevén kívül semmivel nem tudta maga mellé állítani a közönséget, a médiát, ez a kérdés viszont lassan idejét múlt lesz. A csapat Melo vezetésével nem jutott sehova, sem eredményekben, sem játékban, Lin vezérletével viszont szárnyal, mindkét aspektust figyelembe véve.
Alapvetően nem lenne ezzel semmi probléma, adjuk meg az esélyt Anthony-nak arra, hogy bizonyítsa, fel tudja mérni ésszel, hogy amíg D’Antoni ül a kispadon, addig ő nem lesz a fókuszpontja a támadásoknak és erre van is esély. Amit viszont meccsek előtt, után kap majd a sajtótól és meccsek közben a közönségtől, azt nem biztos, hogy fel tudja dolgozni. SOHA életében nem fordult még elő, hogy éppen aktuális csapata ne úgy legyen reklámozva, hogy „Melo és a többiek”, márpedig most ez lesz a helyzet. Amíg az nba.com-on minden nap 6 slide-ból 2 fixen Jeremy Lin (jelenleg éppen három...), amíg ő az új csodagyerek, a példakép, aki miatt kínaiak és amerikaiak milliói fogják azt mondani, hogy „nincs lehetetlen, nem adom fel”, addig bizony Anthony egy új szereppel fog megbarátkozni, a "háttértáncoséval".
Erre a szerepre azért nem olyan egyszerű átállni, ha világ életedben azt hallottad és arra tanítottak, hogy te vagy a legjobb, rólad szól minden. Ha esetleg ezen túl tudna lépni, még mindig ott az a bizonyos „slepp”, akik menedzsernek, baráti körnek csúfolva sajtolják ki az utolsó milliókat is a játékosokból. Ne higgyük, hogy ők a háttérben annyira örülnek Lin térnyerésének, mert lehet New York akármekkora piac, ha nem te vagy az arc, akit vesznek. Ez egy pályafutása csúcsidőszakában lévő szupersztárnak nem éppen az ideális helyzet. És ezek nem azok az emberek, akik azt mondják majd, hogy nem olyan nagy baj, ha elúszik 1-2 milliónyi bevétel, mert úgyis van elég. Hogy kit mibe vittek már bele az ilyen emberek, arra elég példa a 2010-es The Decision, illetve annak a módja.
Emiatt a faktor miatt óriási pozitív csalódás érne Carmeloval kapcsolatban, ha hosszútávon elviselné azt, hogy Lin folyik a csapból is. Hozzáteszem, tavaly már történt ilyen velem a Knicksszel összefüggésben. Akkor Amare Stoudemire lepett meg, aki Steve Nash nélkül vezérré tudott előlépni a fiatalokkal teletűzdelt New Yorkban. Nagy kár, hogy azóta csak felvillanásai vannak legtöbbször, de ahogy akkor, úgy most sem biztos, hogy azt kapom majd, amit várok.
Ami megnyugtató lehet kicsit a Knicks szempontjából: Anthony nem fog cserét kérni. Ha most "megfutamodna", az nagyobb presztízsveszteséget jelentene, mint ha megmarad második embernek Lin mögött. Azt viszont ne felejtsük el, hogy csak három évre írt alá. 2014 nyarán vegyük elő ezt a cikket, hogy rám olvashassátok: ha Jeremy Lin megmarad legalább egy 15-16 pont, 7-8 gólpasszos játékosnak (és így nem nagyon csökken a körülötte lévő felhajtás), Carmelo Anthony két és fél év múlva nem lesz a Knicks alkalmazásában. Hogy hol lesz, azt nem tudom, de hogy egy ereje teljében lévő, világ életében frontemberként kezelt kosaras meghúzódik hosszú távon a háttérben, azt egyelőre nem látom magam előtt. Vagy legalábbis nem egy nem draftolt, több helyről kitett játékossal szemben. Van esélye visszalopni a show-t, de ahhoz neki kell megszerezni a bajnoki címet a narancssárga-kékeknek. Mert egészen addig Lin lesz az első számú Knickerbocker.