DeAndre Jordan, az elrettentő példa

Ma hajnalban DeAndre Jordan mindennek a legaljára érkezett azzal, hogy az 5 nappal korábban megígért aláírását visszamondta a Dallas Mavericksnél és úgy döntött, marad inkább a Los Angeles Clippersnél.

Sportszakmai szempontból szerintem jó döntést hozott ezzel. A Clippers minimum 1-2 évig még biztosan jobb csapat annál, amit a Wesley Matthews - Chandler Parsons - DeAndre Jordan trió tudott volna nyújtani egy-két jó jövő évi szabadügynökkel megtámogatva. Doc Riversék tapasztaltabbak (Dirk Nowitzkit leszámítva), összeszokottabbak és az idei PO-ban is a vékony padjuk (illetve az a Houston Rockets elleni párharc 6. meccsén bemutatott történelmi leolvadás) volt szerintem csak az akadálya annak, hogy egy komolyabb menetelést produkáljanak - ha nem is verték volna meg a Golden State Warriorst, borítékolható, hogy jobban megszorongatták volna őket, mint a Houston.

A nyáron csere útján megszerezték Lance Stephensont, akinél azért kérdés, hogy miként tud beilleszkedni, fel tud-e pörögni abból a pocsék játékból, amit a Charlotte Hornetsnél mutatott - a nagy dolog az, hogy Jordan maradásával Jamal Crawford elboltolására sincs szükségük, így Stephensont Crawforddal biztosíthatják is. Matt Barnes ugyan távozott, de védekező hármasnak Wesley Johnson érkezett, aki eddig nem sokat bizonyított, de most egy sokkal jobb csapatban kell kisebb szerepben megfelelnie, akár képes is lehet erre. Ott van Paul Pierce, akiről utólag kiderült, hogy a tavalyi nyár egyik legjobb igazolása volt, felbecsülhetetlen értéke volt most és a Clippers reményei szerint lesz jövőre a PO-ban.

Ez így egy kiváló csapat, kérdés nélkül kijelenthető, hogy bajnokesélyes alapanyag, még ha magas posztokon nincs is sok használható cseréjük jelenleg - ezt azért könnyen megoldhatják. Hogy volt-e indok a maradás mellett? Persze, hogy volt, Los Angelesben élni sem rossz, főleg hogy majdnem 88 millió dollárral lett most gazdagabb, a Clippersnél töltötte profi karrierje teljes egészét és van esélyük a csúcsra jutni is. DE... (és ez egy igen fontos "de")

Amennyire nem megkérdőjelezhető a döntés miértje, annak mikéntje már annál inkább. 5 nappal korábban nem pletykáltak róla, hanem minden mérvadó hírforrás lehozta: Jordan megegyezett a Dallasszal. Ezt szóban meg lehet tenni, írásban nem, amíg tart a moratóriumi időszak. Ettől függetlenül szerintem borzasztóan rossz üzenet az, hogy "a szó elszáll, az írás megmarad". Alapvetően igaz a dolog, üzleti életben pláne, itt pedig több 10 millió dollárról van szó, de az üzleti életben is van annak következménye, ha valaki A-t mond és B-t cselekszik: közép- és hosszútávon nem lehet ilyen taktikával sikeres céget fenntartani, még ha rövidtávon talán több pénzhez is jut adott illető.

Az üzenet, amit egy NBA-sztár - mert sajnos Jordan a 40% alatti büntetőzése ellenére is az - közvetít akár a fiatalságnak, akár a magánembereknek, egy óriási átverés. Ő megteheti azt, hogy 90 millió dollárral a zsebében már nem nagyon érdekli, mi lesz, teljesen mindegy neki, hogy mit gondolnak róla az emberek vagy éppen milyen helyzetek elé sodorja még az élet, pénze van - az NBA-ben ráadásul Carlos Boozert is foglalkoztatták, miután a Cleveland Cavalierst átverte, hogy ne hívják le csapatopciójukat, el fogja ezt mindenki felejteni a ligában sajnos. De az, hogy egy 27 éves ember elkötelezi magát az egyik csapatnak, 5 nap múlva meg a másiknak - ezzel az egyik csapat nyarát és több évét is tönkretéve -, nem lehet követendő példa senki előtt.
 

Reményeim szerint...

1. nem kerül elő érvként, hogy jól döntött a maradással, ezért ez egy érthető húzás, mert nem az. Senki nem kérte meg Jordant, hogy döntsön 5 nappal ezelőtt, nyugodtan kivárhatta volna a mai napot alapból is, hiszen olyan nagyon nem lehetett meggyőződése a Mavericks, ha már hétfőn felhívta Doc Riverst, hogy lehet, hogy rossz döntést hozott. Ha máig gondolkodik, akkor a Dallas csak magát okolhatta volna, hogy lemaradnak minden szabadügynökről, hiszen ők vártak volna egy olyan emberre, aki vagy hozzájuk igazol vagy nem. Így viszont volt a két fél között egy megállapodás, amely alapján tovább építkezett a Dallas más posztokra és nem építkeztek centerben. Éveket tett tönkre Jordan ezzel az 5 nappal, egy off-szezon ugyanis nem csak egy idényre szól, megalapozni és elrontani is lehet egy franchise-t egy ilyen lépéssel. Arról nem beszélve, hogy Dirk Nowitzki utolsó évei mennek így a kukába - ezt a Mavsért szorítók nevében is szeretném megköszönni neki...

2. senki nem gondolja úgy, hogy ez egy normális lépés és hogy egyébként így működik jól bármi is. Ha valaki ezt a való életben húzza meg, az egy senki lesz mások szemében, mert az ember annyi, amennyit a szavára lehet adni. Sem munkában, sem magánéletben, sem sportban, sem az élet egyéb területein nem normális ez a fajta magatartás. Nem teheted meg, hogy átversz egy csapatot, egy szurkolótábort, vagy éppen munkatársakat, barátokat. Illetve dehogynem, megteheted, de minden lépésednek megvan a következménye. Ez Jordannél nem fog túl nagy gondot okozni szerintem, több kis Benjamin Franklinnel és a rajta vehető "barátokkal" fog tudni lefeküdni minden egyes este, de egy nem ilyen anyagi helyzetben lévő embernek ez a sorsát döntheti el negatív irányba. Még ha a lelkiismereti tényezőket nem is veszem számításba, hiszen azzal mindenki úgy számol el, ahogy tud, a körülötte lévő emberek az ilyen cselekedetek után fogják megítélni most és jövőben is.
 

Valószínűleg jövőre a moratóriumi időszak alatt sem lehet majd tárgyalni a játékosokkal, mert Adam Silver rémálma az, ami most történt. Az NBA és egyik sport sem közvetítheti nyíltan azt, hogy megtehetsz bármit következmények nélkül - ettől függetlenül is elég sokszor vetül ilyen fény a major sportokra és a focira is, de ez egy olyan eset, aminek pozitív üzenete egyértelműen nincs. Nem a lojalitásról szól a dolog, mert nem ez a gond a történetben, hanem az, hogy azt közvetíti: az adott szónak nincs értéke. Márpedig szerintem az adott szónak legalább akkora értéke van, mint az írásnak, mert ebből tökéletesen le lehet szűrni, ki milyen ember.

Bár ezen a "teszten" Jordan megbukott, azért sérülést nem kívánok neki, mert egy ember egészsége fontosabb, mint bármilyen sport. Azt azonban nagyon remélem, hogy lesz még szüksége segítségre valamiben, ahol aztán a lóf... túloldalára kerül. Ahogyan ugyanis ezt az egészet lerendezte, az igazi elrettentő példa volt mindenki számára, aki akar valamit kezdeni magával az életben. És még ha Jordant keresni is fogják majd 3-4 év múlva - mert egy viszonylag limitált mennyiségű játékos áll rendelkezésre az NBA szintjén, főleg center poszton -, az eset tanulságát nem a "hogyan tudjuk megúszni, ha gerinctelenek vagyunk" irányban kell keresni, hanem valahol egészen máshol: "amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten"...