Fantasy - A statisztikai hibahatár

Thabo Sefolosha

A Thunder kezdő SG-je tavaly év közben minden fantasy menedzsert meglepett. Hihetetlen módon egyik napról a másikra 2-3 hárompontost és stabilan 15 pont körüli értékeket kezdett szállítani százalékainak megtartása mellett. Aztán ahogy jött, úgy el is veszett a lendület, azóta is keressük az okát a hirtelen formajavulásnak. A jelenlegi mutatói mellett se mondanánk rá, hogy rossz játékos, átlagon felüli mezőnyszázaléka és büntetőzése már-már kivánatos célponttá teszik. Hozzátéve a 28 perc feletti pályán töltött időt és a meccsenkénti több mint 1 stealt és minimális eladott labda számot, majdnem indokolttá teszik a helyét egy fantasy csapatban. Ugyanakkor pontszerzési, blokkolási, lepattanózási és gólpassz adási statisztikáit egy agilisabb 18 perces játékos is simán megugorja. 7.5 pont, 3.9 lepattanó, 1.7 assist, 0.6 blokk… egy bajnokesélyes csapat kezdőjéből.

Miért van pályán mégis?

Sefolosha ihletett napjain képes All-Star játékosokat tizen pontokon tartani, vagy teljesen tehermentesíteni védekezésben Durantot és Westbrookot besegítéseivel. Egy olyan csapatban ahol az első 10 dobóopcióból 8 erre a két játékosra hárul, ez bizony kincset ér.

Kendrick Perkins

Csapattársához hasonlóan voltak idők, amikor Perkins is nagy fogásnak tűnhetett fantasy ligákban, igaz akkor még a Boston mezében keserítette meg ellenfelei életét. A pszihopata arcmimikával rendelkező center az Oklahoma válasza lenne a ligában uralkodó jól képzett centerhiányra. Persze nem azzal, hogy ők behúztak mégis egyet, erre fél pillantás alatt rájöhetünk a statisztikákból. 65%-os büntetőzés, heti gyakoriságú assistok és elhanyagolható pontmennyiség, 25 perc alatt. Nem túl meggyőző.

Miért van pályán mégis?

Ibaka fejlődésével egyre kevésbé van rá szükség, de alapvetően ugyanazért, mint Sefolosha: védekezni. Híresen gyűlölik a ellenfél magasemberei, bármilyen fizikai fölény ellenére esélyesként áll védekező oldalon párharcai elé. Igazi szörny a defenzív oldalon. Mellesleg pedig duzzog, ha nem kap elég időt, és ezt gyakorta az öltözői hangulat kárára teszi.

Shane Battier

A jó öreg a háznál. Legendás intelligenciája és vaj keze szakmai körökben példaként emlegetett, a tavalyi playoffban mutatott játéka pedig több, mint csalóka volt. Név alapján hajlamosak lennénk azt mondani hogy biztos kézzel minimum 2-3 meccsenkénti triplaátlagot tud mutatni. Sajnos ez távol áll a valóságtól, 24 perces játékideje ellenére minimális statisztikai nyoma van pályára lépéseinek. A legmélyebbnek számító ligákban is napi rendszerességgel szedik fel és dobják le a szabadügynök piacra.

Miért van pályán mégis?

Mert helyet csinál. A Miami sok betöréssel operáló játékához kulcs a Battier és Allen féle tripla dobó gépek pályán tartása. Amíg ő fenn van a pályán, védőjének muszáj lesz a hárompontoson túlig kísérni és még véletlenül sem elszakadni, vagy besegíteni másnak, mert 1-2 szabadon eleresztett tripla után, ha elkapja a fonalat akkor nem lesz kegyelem. Ez magában talán kevés lenne, de játékintelligenciájából fakadóan védekező oldalon is igen hasznos. A playoff párharcok során nemegyszer figyelhettük meg, hogy az ellenfél játékhívásánál rögtön beordítja társainak milyen figura jön. Ritka hasznos tudás ez.

Iman Shumpert

A NYK mostanra a Hé, Arnold! meséből ismert Gerald-ra hajazó… kisemberrel erősített a tavalyi drafton. Mint kiderült Shumpert nem kiemelkedő, sőt néhol még a közepest sem üti meg a támadójáték egyik elemében sem. Mérsékelt dobószázalék mellett, szolid passzolási teljesítményt tud csak felmutatni. Ellenben nagyon atletikus, csak térdsérülése miatt nem szerepelt a tavalyi All-Star gála zsákolóversenyén. Sérülés, amiből az utóbbi két évben bőven kijut neki, észrevehetően nem volt tavaly rendben az a térd, és sajnos túl sok karriert láttunk térdsérülések miatt megcsonkítva, hogy pozitívan vélekedjünk róla.

Miért van pályán mégis?

A haja miatt… Na jó nem.

Nála is a védő oldal az erős, fiatal kora ellenére rutinos védőnek tűnik. És amit nem old meg rutinból, azt kihordja lábon: igazi kullancs. Az öreg rókák mellé tökéletesen illeszkedik egy ilyen gyors, atletikus, fáradhatatlan, nemegyszer lepattanóért is sikeresen küzdő védőtehetség.

Tony Allen

8 év az NBA-ben, ebből írd és mond 1-ben sikerül 10 pont feletti átlagot hoznia. Tavaly 4 lepattanóval, 1.8 steal-lel, 0,8 Blokkal és 80%-os büntetőzéssel négy kategóriában is karrirercsúcsot “repesztett”. ‘Gucci’, ahogy barátai nevezik, talán egy kiscsapat keretébe se férne be ha nem lenne ilyen kiváló védő, nemhogy gyűrűesélyes, vagy playoff alakulatokba (Boston, Memphis).

Miért van pályán mégis?

A tavalyi évben a GM-ek szavazatai alapján a legjobb perimétervédő a ligában. Ennyi elég is lenne, de majdnem 50%-os mezőnyátlaga van, ami körülbelül annyit takart, hogy labdaszerzésből ziccereit jó eséllyel értékesíti, de támadásnál 5. opció. És fizetése sem horror, évi 3 millióért közel sem számít túlfizetettnek.

+1. Bruce Bowen

Aki nem ismeri, csapja fel a YouTube-ot videók után. FG%: .409, 3PT%: .393, FT%: .575, RBN: 2.8, AST: 1.2, STL: .8, BLK: .3, PTS: 6.1.

3 gyűrű. A Spurs visszavonultatta a #12-es mezt. Senki sem volt aki szerepeltette a fantasy csapatában…

És ezt hogy?

Minden idők legjobb védekező játékosa. Ez a mondat olyan alapokon áll, mint amilyenen Jordan neve “a legjobb kosaras” fogalmán.

Bowen védekezését nézni óriási élmény volt. Állandóan mozgatta kezeit a támadó körül, kőkeményen törte át a legdurvább zárásokat, sportot űzött abból, hogy minden dobásnál tenyerét betolta a dobó arca elé. Az elv egyszerű volt: “Ha nem lát, akkor nem tud pontosan dobni.” Zsenije mai napig az utolsó fogózkodó azoknak a kosarazóknak, akik a meccsek közben csak azt várják, mikor lehet védekezni, és magasan tesznek róla, ha alap statisztikáik összeadva se érik el a dupla számjegyet. A lényeg, hogy ne dobja be!

rosszember - HFBA