FantasyNBA - Hát én immár kit válasszak I.

Amikor elkezded, minden megváltozik, elmerülsz a játékban: reggel kedvenc csapatod eredménye helyett fantasy csapatod legjobbjainak statisztikáit böngészed, vagy korábban teljes érdektelenséggel nézett mérkőzések elé ragadsz le egy húszperces 7-8. ember miatt - csak azért, mert látni akarod, hogy új szerzeményed beváltja-e a hozzá fűzött reményeidet.

Őrültség? Az! De az aktív játékosok 90%-a egy idény után sokkal közelebbinek érzi a ligát mint előtte, és legalább ennyien kezdenek neki a következő éveknek fokozott lelkesedéssel, tervezgetéssel. Ezt a szubkultúrát öleli fel a Hungarian Fantasy Basketball Association, akiktől immáron második éve olvashattok fantasyNBA témájú cikkeket a Kezdő5.hu hasábjain - idén elsőként a Thunder, Nuggets, Jazz, Trail Blazers és Timberwolves alkotta Északnyugati Divízió kerül sorra.
 

Northwest Division

Egy lightosabbnak tűnő, azonban egyáltalán nem egyértelmű csoporttal kezdünk, több kérdőjel, sérülés, tavalyi felfedezés és közelmúltbeli csere borzolja a kedélyeket errefelé. Csapjunk is bele, kezdjük az idén is döntőre esélyesnek tartott, bombaerős OKC-vel.
 

Oklahoma City Thunder

A legnagyobb kérdőjel a csapatban Russell Westbrook állapota. A legutóbbi hivatalos álláspont szerint még mindig nincs bevethető állapotban az irányító, sőt, “timetable” sincs megadva számára, azaz még azt sem tudják megmondani az orvosok, mikor csatlakozhat a kerethez Westy. Karrierje első komolyabb sérüléséből lábadozva biztosak akarnak lenni abban, hogy fizikailag és mentálisan is 100 százalékosan képes teljesíteni, ha visszatér a parkettre, ami korántsem biztos, hogy a szezonkezdéskor lesz. Valószínűleg egy-két hetet mindenképp kihagy Westbrook, ami természetesen a draftértékét is negatívan befolyásolja. Egészségesen azonban az irányítók legszűkebb elitjébe tartozik, és egy-egy hazardírozósabb kedvű, a labdaeladásokat figyelmen kívül hagyó, esetleg a szezon végére gyúró menedzser ideális választása lehet (update: a múlt héten megint meg kellett műteni a térdét, a szezon első 6-10. hetéig biztosan harcképtelen).

Helyén kezdetben nagyobb játékperceket kaphat Reggie Jackson, ami a fantasy érték szempontjából komoly tényező. Csodát természetesen ne várjunk tőle, a meccsenkénti 10 pont tőle már jónak számít, bár ezt meglepően jó százalékkal (~45%FG) teszi. Egyéb kategóriákban sem kiemelkedő, ezért nem javasolt a draftolása.

A csapat sztárja természetesen Kevin Durant, akitől Rusty sérülése után sokan azt várták, hogy játékát új szintre emelve vegye hátára csapatát, és végképp szupersztárrá válva bevezesse őket a döntőbe. Ez a teher tavasszal sajnos még túl nagynak bizonyult számára, idén viszont újra bizonyíthat, pályafutása ideális szakaszában van, a nyári edzőtábort Westbrook nélkül végigcsinálva pedig talán végre fel tud nőni a "csapat vezérbikája" szerepével járó felelősséghez. A drafton természetesen idén is a top3-ban fog elkelni, bármelyik menedzser építheti köré a csapatát, a legnagyobb kérdés csupán az ára lesz (megjegyzés: a topjátékosok árának megjóslására nem vállalkozom, mivel egy hasonló témájú fogadásból kifolyólag a mai napig lógok Rosszembernek egy almáspitével – a szerk).

Maradjunk egy percre még a kisember poszton. A dobóhátvéd Thabo  Sefolosha idén is kezdőként lép majd a pályára, őt ligaszerte az egyik legpiócább 1-1 védőként tartják számon, nem is ok nélkül. Játékában minden meccsen benne van egy-két szerzett labda, esetleg blokk, támadásban azonban teljesen súlytalan, a meccsenkénti egy-egy sarokból eleresztett tripla miatt ledraftolni nem érdemes.

Tovább haladva a magasabb posztok felé meg is érkezünk (és jó eséllyel egy jókora téli sapkával a fejünkön meg is állunk) Serge Ibakánál. A tavalyi keretrobbantáskor favorizált erőcsatár termelékenysége az előző idényben a játékperceivel együtt növekedett, azonban hullámzó teljesítménye, gyenge közepes büntetőzése és a rá kidolgozott figurák totális hiánya miatt megfontolandó csapatba állítása annak ellenére is, hogy blokkolásban magasan a legjobbak között van, valamint magasságához képest középtávolról kifejezetten jó a keze
.
Centerposzton Kendrick Perkins jelenléte érthetetlen, idén Steven Adams csapathoz kerülésével tovább szűkülnek a lehetőségei, bár az ifjú új-zélandi közel sem kész játékos még, jó pár tanulóév vár rá, míg tényleges centeropcióként számolhatunk vele.
 

Denver Nuggets

A következő áldozat az egészen a nyárig borzasztó stabil Denver, akik a tavalyi alapszakaszt 23 meccses hazai győzelmi sorozattal zárták, majd a rájátszásban kipukkadva a harmadik helyről estek ki a 6. Warriors ellen.

Iguodala távozása ellenére a legnagyobb változás a rosteren kívül történt, elvesztették a sikerkovács Masai Ujiri-t, illetve az év edzőjét, (és hitelesített playoff choker – @rosszember) George Karlt is. Természetesen a játékoskeretben is hatalmas a felfordulás, és ez a szezon előtti értékelésünkre is rányomja a bélyegét, lehetetlen megtippelni a Denver tényleges erejét. Legponterősebb játékosuk még mindig nincs bevethető állapotban, kezdőcenterük egy klasszikus wildcard, és a többi poszt sem túl biztató.

De menjünk csak sorban. Hátvédposztokon nagy a tülekedés, Ty Lawson és Andre Miller mögé(mellé?) jött az energiabomba Nate Robinson, mellettük Evan Fournier és Randy Foye próbál még játékidőhöz (és labdához) jutni. Lawson mezőnyszázaléka folyamatosan romlott az évek során, legjobbja még újonc szezonjában volt (’09-’10), tavaly már csak 46%-al dobott. Ez elmondható a 3 pontosairól is, ezzel ellentétben gólpasszban viszont ugyanilyen konzisztens fejlődést mutat, tavaly már éppen csak elmaradt a 7 egészes átlagtól. Védekezésben és labdaeladásban nem kiemelkedő egyik irányban sem, a drafton várhatóan a másodvonalas irányítók között kel majd el. A többieknek meg kell majd küzdeni a megmaradt játékpercekért, Nate Robinson-t valószínűleg kipróbálják kettes poszton, ezt Fournier-el és Foye-al hárman valószínűleg megoldják, vészmegoldásként bármelyikük elmegy egy csapatba.

A következő nagy kérdés a kiscsatár poszt, ahol Gallo térde a sérülése után még nem jött helyre, legkorábban novemberre várják vissza, az ő behúzása nagyon kockázatos, de amennyiben jó formában tér vissza, az olaszt akármelyik menedzser örömmel elfogadná a csapatába. A kihagyott meccsek valószínűleg meglátszanak majd az árán is, de nem valószínű, hogy csapat nélkül marad.

A magasemberposztok nagyjából tiszták, ezt McGee és Faried megoldja, kettejük közül talán a Manimal képviseli a nagyobb erőt támadásban, McGee inkább a Shaqtin’ a Fool-ban lesz törzsvendég, mint a napi highlightokban. Viszont ha kijön neki a lépés, akkor ők ketten védekezésben megállíthatatlan páros lehetnek a palánk alatt. A tökfej center idén jóval több időt kaphat, mint tavaly, aki a blokk kategóriára utazik, érdemes megfontolnia McGee-t, de csakis akkor, ha kukázzátok a büntető %-ot...
 

Utah Jazz

Haladjunk tovább, önkényes haladási rendünk a következő állomása Salt Lake City és a sípá… azaz a Utah Jazz. Elég mozgalmas nyári szüneten vannak túl, Paul Millsap és Al Jefferson távozott, helyettük viszont két hatalmas, de legalább lejáró szerződéssel érkezett Richard Jefferson és Andris Biedrins. Ők várhatóan nem sok vizet zavarnak majd, a két fiatal magasember, Enes Kanter és Derrick Favors viszont kifejezetten érdekes választás lehetnek, idén mindketten megkapják a lehetőséget arra, hogy a következő szintre lépjenek egy újraformálódó, félig-meddig tankoló üzemmódban levő franchise-ban. Mezőnyből hasonló százalékkal céloznak, talán Kanter kicsit jobban, de Favors sem rosszul. A büntetőzésen mindkettejüknek van javítanivalója, itt is Favorsnak van még min sokat dolgoznia, a 68% még nem acélos, de javuló tendenciát mutat. Lepattanót viszont többet szed, mint török csapattársa. A potenciál mindkettejükben megvan, hogy idén valami nagyobbat alkossanak, túlköltekező menedzsereknek ideális jelöltek lehetnek, ha szorul a hurok a magas posztokon.

Hátvéd poszton már az elmúlt években is bontogatta szárnyait Gordon Hayward, s már kezdőként számolhatunk vele is. Mezőnyszázaléka elfogadható, és idén talán több labda jut neki is, hogy ezt kamatoztathassa. Leginkább alkatához képest kivételes atletikus képességéről, s nem mellesleg látványos blokkjairól emlékezetes, de sajnos klasszikusan nem fantasy játékos, akinek ennek ellenére élmény nézni a játékát. A hárompontosokat viszont egészen jó hatákonysággal termeli, ha nagyon kell a tripla, talán érdemes lehet felkapni valahol a draft második harmadában.

Irányítópárja az idei draftosztály egyik nagy reménysége, Trey Burke, akinek az igazán optimisták Lillard szintű újoncszezont vizionálnak. Valóban, az idei draft egyik legképzettebb, legkomplettebb játékosa, de az NBA-hez kicsit alulméretezett, és a gyűrűt sem támadja szívesen, nyári ligában pedig sikerült végig 20-30%-os mezőnymutatót összehoznia. Az előszezon után majd tisztább lesz a kép, de mindenképen az egyik legizgalmasabb újonc idén, aki biztosan nem marad csapat nélkül (update: miután kiheverte ujjtörését).
 

Portland Trail Blazers

És ha már Lillard-ot említettük, legyen a következő csapatunk a Blazers. Évek óta a rájátszást jelentő helyek környékén ingáznak, rengeteg sérüléssel (lásd Brandon Roy kálváriája) bajlódva. Bár tavaly a kezdőcsapat már mutatott életjeleket, de kispad nélkül a nyugati első 8-ba odaérni akkor, amikor a Dallas és a Lakers is az 50% fölé kerülésért küzd majd, nem egyszerű feladat. A második vonal idén sem túl acélos, ezért maradjunk is a kezdő 5-ösnél.

Centerben az kettes számú Lopez tesó kezd, aki tavaly a Pelicans-nál már kezdett emlékeztetni egy NBA kosarasra, és egészen elviselhető számokat hozott, sőt, mezőnyből egészen kiváló százalékkal dolgozott. Új állomáshelyén a kezdőszerepet is megkapja, a palánk alatti pontszerzés itt sem az ő feladata lesz, atletikussága sem szaggatja szét a plafont, így legfeljebb cserecenternek javasoljuk. A frontcourt vezére LaMarcus Aldridge lesz, aki tavaly is nagyon komoly játékperceket, és ezzel együtt nagyon impresszív statisztikát hozott. Az előző három alapszakaszban 21 pont fölött átlagolt, amit ráadásul 48-50 százalékos mezőnyözéssel dobott össze. Ha ehez hozzáadjuk a 8.5-ös lepattanózást, egy elit közeli magasember körvonalazódik előttünk, a meccsenkénti 2 gólpassz pedig csak az i-re teszi fel a pontot. A 80% körüli büntetőzéssel pedig már Griffin szintjén járunk, csak jóval az ő hype-ja alatt.

Kiscsatár poszton a fregoliember díszpéldánya, Nicolas Batum gyártja majd a pontokat, aki amellett, hogy több poszton is bevethető, minden statisztikai mutatóban képes átlagon felülit hozni. Ha éppen olyan napja van. Az ő legnagyobb hibája a kiegyensúlyoztalanság, képes tripla-duplás teljesítmények után is pocsékul játszani. ráadásul ezt hajlamos azzal kompenzálni, hogy még többet vállal, és erőlteti a játékot. Ez meglátszik a mezőnyszázalékán is, a kevésbé bevállalós menedzsereknek nem ajánljuk, ár-érték arányban azonban jó (előreláthatóan) választás, és stabilan betölti a hármas pozíciót.

Hátvédben Wesley Matthews az alapstatisztikákban Batumhoz nagyon hasonló mutatókat hozott tavaly (mezőny, tripla, büntető, lepattanó), de a francia játékszervezésben és lepattanózásban is jobban teljesített, bár eladott labdája is több volt. Ő csak egy poszton bevethető, ez limitálja a vele kapcsolatos lehetőségeket.  Az újonc C.J. McCollum sérülésével nagyobb teher kerülhet rá, bár a játékpercei eddig is megvoltak (34 perc körül), s a nagyobb felelősséget valószínűleg az irányító veszi át, aki nem más, mint a tavalyi ROY választás toronymagas nyertese, Damian Lillard. Már a tavalyi előszezonban is megmutatott valamit különleges tehetségéből, azonban idénykezdéskor szó szerint berobbant az NBA-be, és egészen fantasztikus teljesítménnyel, nem mellesleg nagyon érett játékkal mutatkozott be a profik között. Sőt a legendás Rookie Wall-on is egy teljes sebességgel száguldó tank lendületével robbant át, és semmi jelét nem mutatja annak, hogy idén is lassítani szándékozna. Ha a védekezésén is javítana, akkor tényleg topjátékos lehetne, de mivel ez fantasyben elhanyagolhatóbb szempont, igen magas árra (az árakról lásd fent) számíthat az, aki nagyon le szeretné draftolni, mivel nagyon nem lesz egyedül.
 

Minnesota Timberwolves

Első szezonértékelőnk utolsó állomása Minneapolis, ahol a tavalyi keret lényegében nem változott, illetve talán mégis, hiszen hosszú, majd egész szezonos sérülését követően visszatér Kevin Love, az elmúlt évek egyik meghatározó magasembere.

Love egészségesen a top3 erőcsatárok közé tartozik a ligában (Melo és LeBron nem PF!!), és a hírek szerint végre 100%-os állapotban kezdheti meg a szezont. Utolsó teljes évében egészen hihetetlen 26 pontos, 13 lepattanós átlagot hozott, sőt, ha hozzácsapjuk a nemcsak a posztjához képest erős triplamutatóját, valamint meccsenkénti 2 gólpasszát, a lelkes cikkíró egyből hatalmas licitháborút és top drafthelyet vizionál. Ha egészséges tud maradni, hisz ne feledjük, tavaly a kéztörése alatt nem mellessleg a térdét is rendbe kellett tenni, amiről igazából semmi konkrétumot nem tudunk.

Magasember posztokon maradva, de az európai irányvonalat megkezdve a montenegrói center, Nikola Pekovic (először ragozva próbáltam, de mindenkinek jobb lesz így…) következik, aki tökéletesen illeszkedik a Wolves európai stílusú rotációjába. 16/8-as pont/lepattanó statisztikája elég jó posztra predesztinálja, a csapatot sújtó sérülésátok (Chase Budinger-t ismét meg kellett műteni) is elkerülte eddig, de a fent említett mutatók, illetve kiváló mezőnyszázaléka mellett egyéb kategóriákban elhanyagolható hozzáadott értéket jelent, ezért könnyen a draft második harmadába csúszhat.

Budinger kiesésével egy kezdő poszt betöltetlenül marad, ezt esetleg Corey Brewer töltheti be, de igencsak elképzelhető, hogy egy magas felállásban kipróbálják Derrick Williams-t is ezen a poszton, vesztenivalójuk nincs vele, és az ifjú csatár Love sérülése után egészen impresszív estéket is maga mögött tudhat, ha a jó teljesítményét állandósítani tudja, és a mezőnyszázalékát is feljebb tornássza, megfontolandó opció lehet egy bevállalós menedzsernek. A játékpercei Love visszatérésével jelentős csökkenéssel fenyegettek, de az újabb kieső játékos átírhatja a forgatókönyvet.

Mezőnyposztokon nagy volt a tolongás tavaly, Ridnour-t el is engedték, de érkezett Kevin Martin. Maradt Ricky Rubio, Alexey Shved valamint J.J. Barea. Így dobóhátvédben egy igazi nehéztüzér és egy rafinált európai váltja egymást, mellettük pedig két ösztönösen zseniális, született labdazsonglőr osztja majd a labdákat, és kergeti őrületbe az ellenfeleket. Főleg, hogy szükség esetén Rubio és Barea akár együtt is pályán lehet. Ez a minnesotai kisembersor egyszerre lesz hátborzongatóan kaotikus és szinte emberfelettien kreatív. Élmény lesz őket nézni támadásban, de valami katasztrófa védekezésben, hiszen ebben a műfajban talán csak Rubio tud felmutatni valamit, ő is csak labdaszerzésben, aminek fantasy szempontból nagyon örülünk. Ha a mezőnyszázalékát rendbeszedi (itt a kolléga a megduplázni szót szerette volna használni szerintem – @rosszember), a drafton a top 10-es irányítók közé kerülhet.

Ennyi lett volna szezonnyitó cikksorozatunk első része, remélem bírtátok végig, és a többi cikket is olyan élvezettel olvassátok majd, amilyen lelkesedéssel mi megírjuk őket. A legközelebbi részben pedig @Rosszember szemezget a keleti főcsoport Southeast divíziójából. Visszajelzéseiteket, észrevételeiteket pedig várjuk Facebookon, Twitteren, vagy akár a blogon komment formájában.

@McGr3gor

 

További információkat és a felvezető sorozat 2. epizódját (a bajnok Miami Heat fémjelezte Délkeleti Divízióval) a HFBA honlapján olvashatjátok.