Forró Kézzel: Leonard hatékonysága és VanVleet rekordja

Jeremy Sochan picit alulértékelt szezonja

Sok kritikát kapott amiatt a Spurs fiatal játékosa, hogy mennyire állta meg a helyét irányítóként a szezon elején, közben viszont az is vitathatatlan, hogy fejlődött a játéka az újoncidényéhez képest. Ez nem feltétlenül a pontátlagában tükröződik, az viszont mindenképpen jó előjel, hogy 24,6 százalékról 33,3-re emelte a triplamutatóját, míg a (nem túl sok) büntetőjének már a 77,9 százalékát képes értékesíteni. A gólpasszátlaga is megugrott, 2,5-ről 3,6-re emelte azt, és amíg Tre Jones be nem került a Spurs kezdőjébe, 4 gólpasszt hozott meccsenként Sochan – ez nem sok egy elsődleges labdakezelőtől, de ez a tapasztalat is hozzájárulhat ahhoz, hogy idővel potenciálisan egy másodlagos labdakezelőként lehessen rá tekinteni. Mióta Jones is kezdő, Sochan 12,2 pontot, 7 lepattanót és 3 gólpasszt átlagol, ami egyáltalán nem rossz egy olyan játékostól, aki fiatalabb az idei újoncosztály több prominens tagjánál, így a Thompson-ikreknél vagy Brandon Millernél is.

 

Deandre Ayton értelmes meccseket hoz

A Trail Blazers centere is sok kritikát kapott az idény korábbi részében, és ezek egyértelműen jogosak voltak, a magát szezon előtt még DominAyton becenévvel illető center 27 meccs után 12,5 pontot, 10,3 lepattanót és 0,7 blokkot átlagolt. A közelmúltban valami megváltozott, elkezdett aktívabban játszani, és az elmúlt 9 meccsén 19,2 pontot, 11,4 lepattanót és 1,1 blokkot átlagolt, ráadásul az addigi 53,1 százalékos mezőnymutatóját is 64,1 százalékra emelte erre az időszakra.

Ebben az időszakban egyetlen kimondottan gyenge meccse volt, a Nuggets ellen hozott össze egy 8 pontos, 3 lepattanós teljesítményt 3/6-os mezőnymutatóval, de két nappal később ismét lehetőséget kapott a bizonyításra a címvédő ellen, és akkor már szezoncsúcsot jelentő 27 pontot, 9 lepattanót, 4 gólpasszt és 2 blokkolt dobást tett be a közösbe. Ebből a kilenc meccsből nyolcon dobott legalább 18 pontot Ayton, míg előtte az első 27 meccséből csak ötször érte el ezt a határt, és az is csak kétszer fordult elő korábban, hogy egymást követő meccseken elérjen legalább 15 pontot.

A szezon korábbi szakaszában 48 labdaérintése volt meccsenként, és érintésenként átlagosan 1,6 másodpercet volt nála a labda, míg mostanában 57,4 labdaérintése van meccsenként, és azok átlagos hossza is megnőtt, 1,83 másodpercet van nála a labda érintésenként. Ayton szerepe azt követően nőtt meg, hogy Shaedon Sharpe hosszabb időre kidőlt, de Malcolm Brogdon is kiült az elmúlt 10 meccsből ötöt, továbbá Jerami Grant és Scoot Henderson is kihagyott két-két meccset mostanában, tehát részben kényszerű, hogy Ayton jobban a középpontba került, de ez nem vesz el semmit a jelenlegi teljesítménye értékéből.

 

Kawhi Leonard hatékonysága

A Clippers sztárja a lassabb szezonkezdés után robotmódba kapcsolt, az elmúlt 38 meccsén úgy átlagol 25 pontot, hogy közben 54,4 százalékkal dob mezőnyből, 46,3 százalékkal a triplavonalon túlról, illetve 91,7 százalékkal a büntetővonalról, és ha így folytatja, akkor az idény végére meglesz neki az 50/40/90-es klubba is a belépő. Jelenleg összességében is csak a büntetőszázalék hibádzik neki, még nem tudta azt teljesen korrigálni, hogy az első 10 meccsén 76,5 százalékkal célzott a vonalról, így az egész idényt nézve „csak” 89,1 százalékkal büntetőzik – a másik két kategóriát bőven megugorja az egész szezon nézve is, 52,7 százalékos mezőnymutatója, illetve 45,3 százalékos triplázása van.

Leonard indul a legjobb eséllyel azért, hogy bekerüljön az 50/40/90-es klubba, de nem ő az egyetlen tagjelölt. Grayson Allen mostanában kihagyott néhány büntetőt, így jelenleg 51,6/48,8/88,8-nál jár, de Lauri Markkanen (50,1/40,6/88,4) esetében is ez a kritikus pont, bár Leonardhöz hasonlóan ő is a magához képest gyengébb kezdés után lép egyre feljebb, az első 16 meccsén 82,9 százalékkal célzott a vonalról, míg azóta 91,7 százalékkal.

 

Fred VanVleet blokkrekordja

Különös rekordot állított fel a Rockets hátvédje, korábban senki nem blokkolt még egy szezonban ennyi dobást az ő magasságával. VanVleet a Nets elleni 4 blokkjának köszönhetőn már 46 sapkánál jár a szezon során, ami a legtöbb egy olyan játékostól, aki legfeljebb 6 láb (182,88 cm) magas, és ehhez mindössze 47 meccsre volt szüksége. Az eddigi rekordot Mookie Blaylock tartotta 44 blokkal, ezt még az 1993/94-es szezonban hozta össze, és VanVleet előtt a képzeletbeli dobogó minden helye az övé volt, mert akadt két 40 blokkos szezonja is. Blaylock rekordjához az elmúlt években Kemba Walker került a legközelebb, a 2015/16-os szezonban 81 meccs alatt jutott el 39 blokkig, míg VanVleet a korábbi legjobbját az előző szezonban hozta össze, még a Raptors játékosaként blokkolt 69 meccsen 38 alkalommal – azt megelőzően volt 35 és 37 blokkos szezonja is.

 

Hosszú és fájdalmas évek várnak a Washingtonra(?)

Jordan Poole idén 27 és fél millió dollárt keres, amiért cserébe 15.8 pontot szállít 40.4%-os mezőnymutatóval, 30%-os triplázással, 3.0 kiharcolt büntetővel, 2.3 lepattanóval, 3.7 gólpasszra jutó 2.1 eladott labdával, 100-as OffRatinggel és 123-as DefRatinggel. A következő két évben 61 és fél milliót, 2026-27-ben pedig 34 milliót kell neki fizetni.

Azért került be a Forró Kézzel mostani kiadásába, mert az elmúlt időszakban hat meccsen az alábbi számokkal csekkolt be a szezonvégi AFK-Díjra (Anti-Forró Kézzel): mezőnyből 19/72 (26.4%), ezen belül triplából 8/41 (19.5%). 

 

Evan Mobley komolyabban elkezdhetne triplázni

A Cleveland kiváló győzelmi sorozatot épített fel az elmúlt hetekben (végül a Philly ellen szakadt meg), amivel a keleti második helyig meneteltek. A szériának több összetevője is akad: Donovan Mitchell All-NBA szinten játszik, a kiegészítők szépen léptek fel, majd visszatért Darius Garland és Evan Mobley, illetve az elmúlt egy-másfél hónapban a sorsolásuk is kifejezetten barátinak nevezhető.

A sok aspektusból most a két magasemberes felállást választottam ki, mint érdekességet. A mai ligában elég ritka az olyan páros, mint Jarrett Allen és Evan Mobley: egy kőkeményen pattanózó, védekező center és egy szintén jól védekező, mobilisabb, távolabbról kicsit veszélyesebb, de nem igazán veszélyes erőcsatár-center. Az elmúlt években a Memphis használta a Steven Adams-Jaren Jackson Jr. duót, akik nagy mértékben hasonlítanak a Cavs kettősére: Adams volt a masszív, klasszikus ötös, JJJ pedig egy 4-5-ös átmenet, aki gyenge oldalról (is) besegítve remekül blokkol, lábon odaér a periméterre, támadásban pedig ha nem is nagy volumenben és hatékonysággal, de képes bedobni a hármasokat.

Ez utóbbi hiányzott eddig a Cavsnél. Allen szezonja első 43 meccsén egyetlen egy hármassal próbálkozott, majd az utóbbi 4 meccsén további három alkalommal emelte rá kintről – egy sem ment be, de ezt nem is várják el tőle. Annál inkább elvárás ez Mobley-tól, csakhogy első 23 meccsén (közel 20-at sérülés-műtét miatt kihagyott) 2/11-es triplamutatót rakott össze.

Az rendben van, hogy a nyáron érkezett Max Strus, illetve a többi mezőnyember a fő triplafelelős, de hosszú távon komolyabb sikert nem lehet elérni, ha valamelyik magasember nem kezd el triplákat dobni. Ezt láthatjuk a Minnesota párosánál, Rudy Gobert-nél és Karl-Anthony Townsnál is (spékelve a padról jövő Naz Reiddel), de Brook Lopeznek is meg kellett tanulnia hármast dobni, így vált Giannis igazán hatékony társává a bajnoki címet szerző Bucksban.

(És magának Giannis-nak is meg kellett tanulnia triplázni legalább olyan szinten, hogy ne lehessen teljesen feladni az üres kísérleteit. Zárójel a zárójelen belül: talán nem tűnt fel az alapszakaszok darálójában, de Giannis triplavolumene és hatékonysága folyamatosan csökken a 2019-20-as szezon óta, a buborékos évadban még 4.7 hármast emelt rá 30.4%-kal, idén már csak 1.8-at 25%-kal).

Visszatérve az eredeti témához, az előző években Steven Adamst is rendre sikerült zavarba hozni a playoffban, akadtak olyan párharcok, amikor nem lehetett pályán tartani (lábjegyzet: ezért sem lepődtem meg, hogy elcserélték), és ugyanez a probléma Allenékkel is. Az alapszakaszban nagyon szépen működhet egy ilyen rendszer, de a playoff a matchupokról, előnyökről és hátrányokról szól, és a Cavs spacing-gondját nem fogják parlagon hagyni az ellenfelek.

Ezért is fontos, ami Evan Mobley utóbbi hat meccsén történt: ha nem is nagy volumenben, de elkezdett triplát dobni, sőt bedobni. 7/12-es triplamutatót rakott össze, amiben akad egy 3/3-as és egy 2/2-es teljesítmény is, ami sokkal jobban fest, mint a korábbi 2/11. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy ebből a hatból négy meccset minimum 16 ponttal nyert a Cavs, talán több helye és ideje volt felemelni a dobásokat, mint élcsapatok ellen.

Egyelőre ez a volumen és Mobley támadójátéka is messze van Townstól, aki kis túlzással egy 210-es center testébe bújt catch and shoot hátvéd, de az irány kifejezetten biztató. Az All-Star szünet után jóval nehezebb sorsolást kap a Cleveland, érdemes figyelni, hogy a keményebb ellenfelek ellen hogyan változik Mobley triplamennyisége, illetve hatékonysága - meg úgy általában a Cavs játéka és eredményessége.