Forró Kézzel: Pihenő üzemmódban is vezeti a ligát a Lakers

Négy hete tart az NBA alapszakasza, így kiemeltünk néhány érdekességet, ami az utóbbi időben megütötte a szemünket. 

 

Duncan Robinson továbbra is életveszélyes

Ma hajnalban játszotta 100. NBA-meccsét a Heat mesterlövésze, aki tavaly gyakorlatilag a semmiből került elő és nevenincs emberként nem csak hogy egy nagydöntős csapat kezdő dobógépévé vált, de a liga egyik legjobb kinti nehéztüzéreként tört be a köztudatba. Nos, Robinson a száz meccse alatt eddig 326 (!) triplát bombázott be - soha senki nem dobott ennyit az első száz bajnokija során, de annyira nem, hogy az eddigi csúcsot 250-nel tartotta Luka Doncic. 

Robinson idén sem aprózza el eddig, meccsenként átlagosan 8,6 hármasba áll bele és ezekből 3,8-at be is dob, tehát 44,7%-kal küldi a gyűrűbe a helyzeteit, ami ilyen volumennél továbbra is parádés adat. A decemberi számaihoz képest egyébként most már még többet vállal januárban, van is 16 pontos átlaga a hónap során, az utóbbi négy találkozón pedig érthetően még feljebb kapcsolt, hiszen a koronavírus miatt kihullottak mellőle a játékostársak: ezeken 22 pontot átlagolt és 21/39-et dobott távolról, vagyis meccsenként közel tíz kísérletből több mint ötöt (53,8%-kal) értékesített. Brutális...

 

Jamal Murray nem hozza az All-Star szintet

Már a két évvel ezelőtti playoff után is arról volt szó, hogy Jamal Murray-től All-Star játék kell az alapszakaszban ahhoz, hogy igazán beváltsa a hozzá fűzött reményeket (és a neki adott nagy szerződést) - ez akkor nem igazán sikerült, a 18,5 pont gyenge hatékonysággal, 4,8 gólpasszal nem az a kategória, amit várnának tőle. Aztán a playoffban robbantott, több óriási meccset játszott, a Jazz elleni szériában elképesztő dolgokat csinált, később egy sérüléssel együtt is mindent megtett és a teljes rájátszás alatt 26,5 pontot átlagolt 50%-os mezőnymutatóval, jó triplázással, 6,6 gólpasszal, clutch dobásokkal, az már az a szint volt, amiben reménykedtek a szerződése megírásakor.

Michael Malone vezetőedző elmondta, hogy oké, akkor most az a következő lépés, hogy Murray mutassa meg, hogy képes erre a szintre huzamosabb ideig, mondjuk egy teljes alapszakasz során - ez viszont úgy fest, hogy nem megy neki. A 20,5 pont valamivel jobb, de 36 percre vetítve egyáltalán nem javultak a számai az előző, nem túl fényes alapszakaszhoz képest, sőt, a gólpasszai még csökkentek is, a hatékonysága ugyanúgy 56 TS%, egyáltalán nincs javulás - ez is benne van abban, hogy a Denver nem úgy kezdett, ahogy elképzelte. Egy-egy meccsre most is megvillant, háromszor érte már el a 30 pontos határt, de hosszabb távon továbbra sem meggyőző, voltak kifejezetten gyenge találkozói is és bár a Nuggets rendszere nem rá épül, de azért nem lenne baj, ha felnőne az elvárásokhoz...

 

Zach LaVine élete formájában

A Bulls játékosa az elmúlt években is bizonyította már, hogy képes elfogadható hatékonysággal sok pontot szerezni, idén viszont szintet lépett, elit hatékonysággal szerzi a pontjait. 14 meccs után 27,4 pontot átlagol 64%-os True Shooting mutató mellett, miközben a legjobb idényében is csak 57,6%-os TS-e volt, míg az előző idényben 56,8%-os. A pontátlaga és a hatékonysága mellett karriercsúcsot hoz bedobott triplákban (3,4/meccs), kiharcolt büntetőkben (6,2), büntetőszázalékban (86,2%) és gólpasszokban is (5,3), és mi is csak kukacoskodásból említjük meg, hogy a 4,1 eladott labda is egyéni csúcs.

LaVine egy valamiben máris beírta magát a csapat históriáskönyveibe, ugyanis ő lett a Bulls történetének második olyan játékosa, aki 3 egymást követő meccsen eljutott legalább 35 pontig, 5 lepattanóig és 5 gólpasszig. Az első egy bizonyos Michael Jordan volt, mondhatni jó társaságba került ezzel a sorozattal LaVine. Apró szépséghiba, hogy a Bulls mindhárom összecsapását elveszítette, illetve a sorozat is elég csúnya véget ért, a 4. meccsen mindössze 10 pontig és 1/8-as mezőnymutatóig jutott Zachary LaVine, viszont legalább nyert a csapata, ahogyan az azt követő alkalommal is.

 

John Collins behúzta a féket

Már a szezon legelején sem mindig nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményt a Hawks fiatal magasembere, legalábbis erről tanúskodik az, hogy első 8 meccsén 17,9 pontot (62,9%-os TS%), valamint 7,5 lepattanót átlagolt, szemben a tavaly hozott 21,6 ponttal (65,9%-os TS) és 10,1 lepattanóval. Az elmúlt 5 meccsen sorrendben 12, 12, 13, 8 és 15 pontot szerzett, és az egyik összecsapáson az is előfordult, hogy 7 triplán kívül nem is vállalt dobást. Hallani lehetett olyan pletykákról, hogy ő és Trae Young nincsenek feltétlenül a legjobb viszonyban, mivel Collins nagyobb szerepet szeretne magának támadásban, mint amit jelenleg kaphat az irányító mellett. Collins látványos passzivitása ugyan némileg torzítja az alábbi statisztikát, de így is sokatmondó, hogy tavaly azon a 34 meccsen, amin mindketten pályára léptek, Young összesen 119 gólpasszt adott csapattársának, meccsenként 3,5-et, míg idén 13 meccs alatt 24-et, átlag 1,85-ot.

 

Tom Thibodeau megtalálta a rotációját

A New York Knicks edzője legendásan híres arról, hogy szereti földbe állítani a játékosait, és ez most sincs másképp, Julius Randle (37,1 perc) és RJ Barrett (37,1 perc) is a legtöbbet foglalkoztatott játékosok közé tartozik. Ennél is érdekesebb, hogy amikor hiányzik valaki az aktív rotációjából, akkor az illető helyére nem emel be egy másik játékost, hanem a meglévők között osztja el a perceket, így 6 alkalommal is előfordult már, hogy mindössze 8 fős aktív rotációt alkalmazott, hiába ültek ott többen is még a kispadon. (Ebben van olyan meccs is, amikor eldőlt állásnál mások is pályára kerültek, de az alapelv 8 ember forgatása volt.) A sérülések nem kerülték el őket, Alec Burks 3 meccs után kiesett, Frank Ntilikina is csak az első 4 összecsapáson volt bevethető, Obi Toppin is hagyott ki bőven, ráadásul Immanuel Quickley és Austin Rivers sem volt mindig bevethető, úgyhogy ezzel némileg magyarázni lehet Thibodeau szűk rotációit, és ahogy szivárognak vissza a maródi játékosok, úgy ad egyre többüknek lehetőséget.

Úgy tűnik, hogy a Payton-Barrett-Bullock-Randle-Robinson sorral megtalálta a kezdőjét, mivel ez az ötös töltötte a legtöbb percet (223) együtt a pályán a szezon során a ligában, míg a kispadról a Quickley-Rivers-Knox-Toppin-Noel kvintett érkezik az utóbbi meccseken. A második sorból Kevin Knox érdemel egy kiemelést, aki idén egy hasznos játékosnak tűnik, tőle eddig szokatlan módon hatékonyan szedegeti a pontjait, és a triplái is ülnek (1,5 bedobott trojka 41,8%-kal). Mellette az újonc Quickley is egyre nagyobb szerepet kap, az elmúlt 4 fellépésén 17,5 pontot átlagolt, miközben 9/20 triplát is a helyére küldött, és volt egy 8 gólpasszos mérkőzése is.

 

A Jazz rotációja eddig is egyértelmű volt

Quin Snyder valamivel szerencsésebb helyzetben van, mint New York-i kollégája, és nem csak azért, mert jobb játékosokkal dolgozhat, hanem azért is, mert Joe Ingles kiesését leszámítva neki nem kellett hozzányúlnia a tervezett rotációjához. Snyder ráadásul nem volt rest a next man up elvet alkalmazni, ugyanis Ingles kiesésével Miye Oni rögtön elkezdett komolyabb perceket kapni. A Jazznél manapság ritkán látott módon mind az 5 kezdő legalább 30 percet átlagol, ráadásul a Conley-Mitchell-Bogdanovic-O’Neale-Gobert sor mind a 13 meccsükön ott volt a feldobás pillanatában a pályán. A kispadról jellemzően 4 játékos kap értelmezhető perceket (Ingles, Clarkson, Favors, Niang), és közülük Jordan Clarkson gurítja eddig a legnagyobbat, 17,5 pontos átlagával esélyes lehet a legjobb hatodik ember díjára is. 4-4-es kezdésük után kiváló formába lendültek az elmúlt meccseken, legutóbbi 5 találkozójukat egyaránt behúzták, és ennek a sorozatnak az értékét tovább növeli, hogy az első találkozót leszámítva nem számíthattak Joe Ingles szolgálataira. Számíthattak viszont a tripláikra, ezen az 5 meccsen átlag 19 trojkát süllyesztettek el 44,4%-kal.

 

Ha volna Legtöbbet Fejlődő Sztár díj

Steph Curry anno úgy nyerte el a második MVP-címét, hogy 6,3 pontot emelt az átlagán, miközben 3,1%-ot emelt a True Shooting mutatóján is. Akkor néhányakban még az is felmerült, hogy őt kellene megválasztani a Legtöbbet Fejlődő Játékosnak, és bármennyire is bizarr gondolatnak tűnt ez, lehetett emellett érvelni. Kicsit hasonló helyzetben van most Nikola Jokics is, aki az előző idényéhez képest 5,1 pontot, 1,7 lepattanót, 3,3 gólpasszt és 0,7 labdaszerzést emelt az átlagain, és a TS-e is 5,7%-kal jobb a tavalyinál. Amennyiben minden statisztikában a legjobb évét vennénk alapnak, és nem a 2019/20-as idényben hozott számokat, akkor is mindegyik kategóriában most szállítja a legmagasabb mutatókat. Valószínűleg ő sem lesz a szezon végén megválasztva a legtöbbet fejlődő játékosnak, de így is szembeötlő, hogy mennyit javított a számain.

 

Eddig nincsenek csapágyasra hajtva a Lakers sztárjai

Bár ma hajnalban a Warriors ellen sokat voltak pályán, összességében LeBron James és Anthony Davis nem nagyon kell, hogy megszakadjon az alapszakaszban, eddigi legkevesebb szezon-percátlagukat ostromolják az elmúlt szűk egy hónapban. Mindez pedig azzal párosul, hogy a Lakers a legjobb mérleggel vezeti a ligát.

LeBron James eddig minden meccsen pályára lépett, de percátlaga jelenleg 32.2, ami messze karrierje legalacsonyabb száma – ebben benne van az is, hogy a szezon elején kétszer is bokasérülést szedett össze, ami után nem erőltették túlzottan a játékát, de a többéves számsor nem hazudik. A 2016-17-es évadban 37.8 percet átlagolt, azóta folyamatosan csökkennek a percei, sorrendben: 36.9, 35.2, 34.6. A kevesebb perc hozománya, hogy sokkal jobban dobja a hármast (utoljára 2013-14-ben célzott 37.5% felett), ugyanakkor közelebbről jóval kevesebbszer próbálkozik, ott sem jó hatékonysággal (a maga szintjén persze), 23.7 pontos átlaga újoncéve óta a legalacsonyabb. Ahol igazán komoly a visszaesés, az a gólpasszok száma: tavaly 10.2, idén 7.5, tavaly amikor a pályán volt, a csapattársak mezőnykosarainak 49.1%-át (!) előzte meg James gólpassza (karriercsúcs), idén ez a szám „csak” 37% körül mozog. Érdekesség, hogy Kevin Durant 34.9 percet tol Achillesből visszatérve, még ha hozzá is kell tenni, hogy 15 meccsből csak 11-en lépett pályára (három meccset kihagyott kontaktkutatás miatt).

Anthony Davis két meccset ült ki eddig kisebb sérülés miatt, 13 meccsen játszott, de ott sem kell nagyon tepernie: 32.3 percet van fent, ami újoncéve óta a legkevesebb. Nála is tripladobásnál látványos a hatás, karriercsúcs 36.1%-kal céloz (még ha keveset is emel rá), 53.2%-os mezőnymutatót utoljára 2017-18-ban tudott, míg a büntetőknél látszik a „kímélő üzemmód”: csak 4.9-et harcol ki a tavalyi 8.5-tel szemben, és csak 75%-kal dob a vonalról. A játék többi elemében (lepattanó, gólpassz, blokk, labdaszerzés) viszont nem nagyon van változás, és ami kiemelendő, hogy a tavalyi 2.5 helyett 1.5 faultot üt, ami nagyon-nagyon alacsony szám.

A szezon ennyire korai szakaszában mindig csillagozni kell még a statisztikákat, de az egyelőre igen szépen látszik, hogy Dennis Schröder és Montrezl Harrell pontosan hozza azt, amiért leigazolták őket: terhet vesznek le Jamesék válláról. A tavalyi keretben nem igazán volt olyan játékos a két sztáron kívül, akinek fő erőssége a gyűrű minőségi támadása, a nagyüzemi dobás – Rondo inkább játékszervező volt, a többiek pedig a klasszikus rendszerben működtek jól: Jamesék megcsinálták a helyzeteket, ők pedig igyekeztek azokat bedobni. Idén a játék képe változott, Schröder és Harrell egyedül is képes simán megoldani hosszú percekre a támadójátékot, és egyre nagyobb teret is kapnak.

A Lakers mesterterve nem bonyolult és nem új, minél hamarabb eldönteni a meccseket, aztán a negyedik negyedben pihentetni a húzóembereket, ezt láttuk például a hajnali GSW meccs előtti négy összecsapáson. Nyilván lesznek szoros meccseik, néhányat el is fognak veszteni, de a nagy számok törvénye alapján így simán végig tudják darálni az alapszakaszt egy 70-75% közötti győzelem-vereség mutatóval. Jamesék hátrébb lépésével lehetőséget kapnak bizonyításra a többiek, ami hosszútávon jót tesz a morálnak, hiszen többen is új szerződésért hajtanak, vagy szeretnének kiteljesedni (lásd Harrell nyilatkozatát, ahol elmondta, hogy itt teljesen önmaga lehet a pálya mindkét oldalán). Az olyan apróságok is javítják a csapatszellemet, mint James múltkori hátat fordítós triplája – a nehéz pillanatokban később ezek a közös emlékek sokat számítanak majd.

 

Kevin Durant korai MVP-jelölt?

Durantről már fentebb is esett szó, bontsuk ki egy kicsit, mert a Brooklyn klasszisa most már konkrétan MVP-számok szintjén teljesít – egy héttel ezelőtt is írtunk róla, azóta csak tovább javult. Kapaszkodjunk meg, 48.4%-kal triplázik, ami utcahosszal karrierje legjobbja (utoljára 2008-09-ben járt kicsivel 42% felett…), ez brutálisan húzza is felfelé a mezőnymutatóját, az 54.1%, karrriercsúcs, ahogy a 67.5-ös TS% is. Meccsenként 10 feletti sikeres mezőnykísérlete eddig egyszer, a 2013-14-es MVP-szezonjában jött össze, csak akkor sokkal gyengébb hatékonysággal – 30.6 pontot átlagol, ennél szintén csak 2013-14-ben tudott többet (32.0). A játék többi elemében is kiváló, 7.1 pattanó, 5.7 gólpassz, 1.1 blokk jön tőle, talán csak a 3.8 eladott labda nem mutat szépen. Lehet, hogy a kontaktkutatás miatti egyhetes pihenő jót tett ezeknek a számoknak, de ehhez picit közelítő szinten sem tért vissza senki egy Achilles-szakadásból - talán nem túlzás, hogy az eddig látottak alapján egy Kevin Durant 2.0 érkezett vissza a másfél éves rehabról. James Harden-hatásról talán még nem beszélhetünk, hiszen összesen két meccset játszottak együtt, Irving visszatérésével pedig lehet, hogy csökken majd a dobásainak a száma, de most gyakorlatilag ugyanúgy uralja a pályát, mint anno a Warriorsban.