Forró Kézzel: Sabonis történelmi magasságokban, Hart élete formájában

 

Sabonis történelmi magasságokban

A sok kiemelkedő teljesítmény között talán méltatlanul kevés szó esik Domantas „Nem All-Star” Sabonisról, noha olyasmit művel, amire korábban az NBA történetében csak nyolc játékos volt képes. A Kings centere november végén játszott két (magához képest) meglehetősen gyenge meccset, a Warriors ellen 9 ponttal, 8 lepattanóval és 10 gólpasszal, míg a Clippers ellen 11 ponttal, 5 lepattanóval és 3 gólpasszal jelentkezett, és a két meccsen összesen 5/19 dobását süllyesztette el. Ekkor a szezonátlagai úgy festettek, hogy 18,7 pont, 11,6 lepattanó és 6,9 gólpassz, miközben 58,7 százalékkal dobott mezőnyből, illetve 65 százalékkal a büntetővonalról. Azóta eltelt 51 meccs, és ezeken a találkozókon 20,5 pontot, 14,4 lepattanót és 8,8 gólpasszt átlagol, miközben a hatékonyságán is javított, 61,5 százalékkal dob mezőnyből, illetve 73 százalékkal a büntetővonalról.

Sabonis az elmúlt 51 meccsén kivétel nélkül mindig dupla-duplázott, minden meccsen elérte a 10 pontos határt, emellett 50 alkalommal volt meg neki legalább 10 lepattanó is, egyedül egy január 25-én játszott Warriors elleni összecsapáson nem, de azt a meccset is 18 ponttal, 8 lepattanóval és 13 gólpasszal zárta. A Kings centere nem csupán a dupla-duplák, hanem a tripla-duplák királya is ebben a szezonban, 24 alkalommal érte el a 10-es határt három statisztikai mutatóban is, és ebből 23 az elmúlt 51 meccsén jött össze – Nikola Jokics (21) és Luka Doncic (18) szorosan a nyomában van, és az csak puszta érdekesség, hogy ők hárman több tripla-duplát értek el a szezonban (63), mint őket leszámítva a teljes NBA (48).

Az egy szezonban elért legtöbb tripla-dupla rekordja már biztos nem lesz meg neki, Russell Westbrook 42 tripla-duplás rekordjára már nincs matematikai esélye sem, mivel az első 17 meccsén csak egy tripla-duplája volt Sabonisnak, viszont a sorozatban elért dupla-dupláival még történelmet írhat. Az elmúlt 50 évben csak Elvin Hayes (55), Moses Malone (50) és Kevin Love (53) volt képes sorozatban elérni legalább 50 dupla-duplát, és az ABA és az NBA 1976-os összeolvadása óta egyedül Love hozott össze hosszabb sorozatot, mint ahol Sabonis tart.

Ha visszább megyünk az NBA történetében, akkor is csak további öt játékossal bővül ez a névsor, Elgin Baylor, Walt Bellamy, Jerry Lucas, Bill Russell és Wilt Chamberlain tagja még ennek a klubnak. Nem meglepő módon Chamberlain tartja a vonatkozó rekordot, akinek a leghosszabb sorozata 227 meccsből állt, de volt 220 és 133 meccses sorozata is dupla-duplákból. Ennek a megdöntése szinte lehetetlennek tűnik, ugyanakkor ez nem vesz el semmit Sabonis érdemeiből, az pedig még értékesebbé teszi őt, hogy kihagyott meccs nélkül hozta össze ezt a sorozatot, a Kings mind a 68 eddigi meccsén bevethető volt.

 

A Rockets nem adja fel, Green megint tavasszal villog

Komoly gödörbe ásta magát a Rockets, egy ponton 25-34-re is álltak, ugyanakkor azóta 8-1-et repesztenek, és az sem lassította le őket, hogy Alperen Sengün kidőlt, a center elvesztése óta is 4-0 a mérlegük. A sorsolás is kegyes volt hozzájuk, az elmúlt négy meccsen a Spurs, a Wizards, a Cavaliers, majd megint a Wizards volt az ellenfelük, vagyis egy igazán komoly csapattal találkoztak csak, de a Cavaliersnél is hiányzott Evan Mobley, illetve Donovan Mitchell láthatóan rossz állapotban volt. Ezzel a meneteléssel feljöttek 3 meccsre a 10. Warriorshoz képest, bár a hátralévő sorsolásuk nem annyira egyszerű, a Tankathon számításai alapján a 13. legnehezebb program az övék, miközben a Warriors a 19., a Lakers a 20. legnehezebb sorsolással várja az utolsó heteket.

A Rockets jelenlegi menetelésében két érdekesség van, Jabari Smith Jr. szerepe, illetve Jalen Green formája.

Kezdjük talán Smith szerepével, aki small ball centert játszik Sengün kidőlése óta, és láthatóan fekszik is neki ez a szerepkör, mert ezeken a találkozókon 17,3 pontot és 8,8 lepattanót átlagol, ráadásul 4,8 kísérletből 42,1 százalékkal triplázik. Elképesztően kicsit ez a minta, ugyanakkor a szezon korábbi szakaszában csak 13,3 pontot és 8,6 lepattanót átlagolt, és akkor csak 35,8 százalékkal triplázott 4,8 próbálkozásból. Smith centerbe tolása lehetővé tette Amen Thompson kezdetését is, akinek gyakorlatilag a tripla az egyetlen nagy gyengesége, de azzal, hogy egy pályát széthúzni képes center van mellette, neki is több helye van, és az elmúlt négy meccsen ő is 17,3 pontot átlagol, méghozzá egészen brutális, 78,4 százalékos mezőnymutatóval – ezen a négy meccsen egyetlen triplába sem állt bele.

Green helyzete talán még érdekesebb, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy trend lesz abból, hogy tavasszal kezd el jelentősen jobban játszani. Az első szezonjában az első 45 meccsén 14,7 pontot átlagolt 38,7/31,1/81,4-es dobásmutatókkal, majd az utolsó 22 találkozóján 22,6 pontot hozott 48,4/39,5/76,3-es mutatókkal. Másodévesen az első 57 meccsén 21,5 pontot átlagolt 41,1/33,6/78,7-es dobószázalékokkal, majd az utolsó 19 meccsén 24,1 pontot hozott 43,3/34,1/78,4-es mutatókkal. Úgy tűnik, hogy ez az idény sem lesz más, mert az első 58 meccsén 17,6 pontot átlagolt 40,6 százalékos mezőnymutatóval, 30,8 százalékos triplázással és 80,2 százalékos büntetőzéssel, míg az elmúlt 10 meccsén 27,3 pontot átlagol 48 százalékos mezőnymutatóval, 40,2 százalékos triplázással és 83,3 százalékos büntetőzéssel.

 

LeVert elővette a passzait

Caris LeVert felemás szezont fut, a tavalyi 39,2 százalékos triplamutatóját egy 32,2 százalékos szezonnal követi le, ugyanakkor a Cavaliers mostanában sokkal jobban támaszkodik a passzjátékára, mint bármikor korábban. Ebben szerepet játszik az is, hogy Donovan Mitchellt sérülések hátráltatják, ugyanakkor LeVert felnőtt a feladathoz, és az elmúlt 12 meccsén 8,8 gólpasszt átlagol 2 eladott labdával, és a legkevésbé ő tehet arról, hogy csak 6-6-ra állnak ezeken a meccseken – vele a pályán 6,3-es NET ratingje van a Cavaliersnek ebben az időszakban, míg nélküle -12,1-es.

LeVert egyébként sosem volt rossz passzoló, az első 45 meccsén is 4,4-et átlagolt, ami egyáltalán nem rossz egy scorer mentalitású játékosnak bélyegzett hatodik embertől, és a karrierátlaga is 4,1, ami szintén korrekt. Ha így folytatja, akkor megdöntheti a 2020/21-es szezonban felállított karriercsúcsát is, abban a szezonban 5,2 gólpasszt átlagolt, míg ebben a szezonban összességében 5,3-nél jár.

 

Brown rákapcsolt

Jaylen Brown kicsit beleszürkült a Celticsbe a szezon első felében, mert voltak ugyan kiemelkedő meccsei, összességében mégis visszaesés volt tőle, hogy 22 pontot átlagolt csak az All-Star szünetig – az előző három szezonjában sorrendben 24,7-es, 23,6-es és 26,6-es átlagai voltak. A szünet óta úgy játszik, mintha kicserélték volna, az elmúlt 12 meccsén 28,4 pontot átlagol, ami a negyedik legtöbb a ligában ebben az időszakban, csak Luka Doncic, Giannis Antetokounmpo és Shai Gilgeous-Alexander előzi meg.

Brown a gála óta több pontot átlagol Jayson Tatumnál, de több dobást is vállal nála, 20,5 kísérlete van, miközben a csapattársa átlagosan 19,1 alkalommal próbálkozik. Brown jelenleg hozzá hasonló hatékonysággal dolgozik, 61,7 százalékos True Shooting mutatóval szerzi a pontjait, míg Tatum hatékonysági mutatója 61,9 – az All-Star szünet előtt jelentősen nagyobb volt köztük a különbség, Tatum (60,5) True Shootingja sokkal jobb volt Brown (57,4) mutatójánál.

A Celtics dominanciájáról ugyanakkor az is árulkodik, hogy az AS-szünet óta Brownnak 20,4-es, Tatumnak 20,1-es NET ratingje van…

 

Hart elkezdett tripla-duplákat gyártani

Elképesztő formát mutat mostanában a Knicks hátsó alakzata, a közelmúltban összehoztak egy 5 meccsből álló sorozatot, amikor mindig 100 pont alatt kaptak, ebből az első 3 meccsen ráadásul 80 pont alatt tartották az ellenfeleiket (bár egy vereség ezzel együtt is becsúszott). Ebben a védekezésben ugyan nagy szerepet játszott az átmenetileg visszatérő, majd megint kidőlő OG Anunoby, miközben a támadójátékot Jalen Brunson szinte egymaga tartotta életben, de Josh Hart szerepe is felértékelődött azt követően, hogy egyre többen dőltek ki a Knicks rotációjából.

Hart túlzás nélkül élete formájában van, ezt bizonyítja az is, hogy az előző 21 meccsén 5 tripla-duplát is összehozott, ami öttel több, mint amennyit elért NBA-s pályafutása első 418 meccsén. Hart január 30-án a Jazz ellen törte meg a jeget, ahol 10-10 pontot, lepattanót és gólpasszt ért el, majd február 8-án a Mavericks ellen hozott össze egy 23/10/12-es számsort. A lepattanózása figyelemre méltó, a január 29-e óta lejátszott 22 meccséből 17 alkalommal szerzett meg legalább 10 lecsorgót, és ebben az időszakban 11,3 lepattanót átlagol – ehhez jön még hozzá 12,7 pont és 5,8 gólpassz is.

Február 29-e óta még egy szintet emelt a játékán: ezen a napon 14 ponttal, 18 lepattanóval és 7 gólpasszal járult hozzá a Warriors elleni meccshez, majd a Cavaliers ellen jött egy 13/19/10-es tripla-dupla, két meccs alatt 37 lepattanót szedett le. Február 29-e óta 9 meccsen 12,8 pontot, 13,4 lepattanót és 6,1 gólpasszt átlagol, és volt egy 20/19/10-es meccse is, míg legutóbb a Warriors ellen csere nélkül játszott 48 percet, az extra terhelésből pedig a győzelem mellett egy 10/11/11-es számsor is kijött. Brutális az a terhelés is, amit az elmúlt időszakban kap, az All-Star szünet óta lejátszott 13 meccsén átlagosan 42,8 percet tölt a parketten, ebben az időszakban mindössze kétszer nem érte el a 40 percet a játékideje. Ezzel természetesen övé a legnagyobb átlag ebben az időszakban, Miles Bridges is messze lemaradva követi őt a 39,1 perces játékidejével.

Hart elképesztő mezőnymunkát végez, ugyanakkor a játékának van egy komoly korlátja, ezen a 9 meccsen is csak 38,3 százalékkal dobott mezőnyből, illetve 28 százalékkal a triplavonalon túlról, ahogyan az egész szezont nézve is csak 42,2 százalékkal céloz mezőnyből, illetve 31 százalékkal a triplavonalon túlról. A Knicks (és Hart) szerencséje, hogy van egy Brunsonjuk is – a hátvéd kisebb sérüléssel is küzdött mostanában, de az elmúlt 6 meccsén például 31 pontot és 5,3 gólpasszt átlagolt, és ez a teljesítmény 5 győzelmet is eredményezett, így továbbra is megvan minden esélyük arra, hogy a rájátszás első körét hazai pályán kezdjék.

 

Miles Bridges hosszabb távon maradhat Charlotte-ban?

A családon belüli erőszakos ügye miatt egy teljes évet kihagyó, de még mindig csak 26 éves kiscsatár (éppen március 21-én tölti be a 26-ot) jó számokat hozott a 2023-24-es évadban - annak ellenére, hogy a rengeteg sérülés, majd a februári cserék miatt nagyobb szerepet kapott, mint amit jelenleg elbír.

A nyers számok (21 pont, 7-8 lepattanó, 3-4 gólpassz, 1 labdaszerzés, 2 labdaeladás) rendben vannak, a 35%-os triplázás már az elfogadható szint (korábban tudott 40% körül is), és a 82% feletti büntetőzésbe sem lehet belekötni.

Egyedül a kétpontosoknál mutat visszaesést: két éve 59% körül dobálta őket, idén eddig 52% körül, emiatt a TS%-a is visszaesett 59-ről 55-re. Korábban LaMelo Ballék ideális alley-oop célpontjaként a rengeteg könnyebb gyűrű közeli befejezés húzta fel az átlagát, idén viszont jóval kevesebbet akciózik a gyűrű felett, elkezdett távolabbról dobni. A 10 láb (kb. 3 méter)-triplavonal közötti távolságból eddigi karrierje alatt mezőnydobásainak átlagosan 5%-a érkezett, idén viszont 14% fölé ment, és ezeken a dobásokon még dolgoznia kell.

Összességében a csapat környékéről nem jöttek olyan infók, hogy bármiféle gond lenne vele, és Jerami Grant, Pascal Siakam, Brandon Ingram környéki statisztikát hoz. Csak a mihez tartás végett, ezek a játékosok évi 30-35 millió dollárt keresnek. Bár a múltja még mindig visszatartó erő lehet, az idei FA-piac igen gyengének ígérkezik, így a csillagok szerencsés együttállása esetén akár még egy hasonló szerződést is kialkudhat. Azt gondolom, hogy ennyit senki nem fog neki adni, a Hornets viszont adhat neki 20-25 közötti tartományban, ezt a paycutot Bridges talán még be is vállalná, mivel bevallottan nagyon hálás a franchise-nak, amiért esélyt adtak neki.

A Hornets azért is adhat neki szerződést, mert valakinek muszáj lesz. A franchise továbbra sem a szabadügynökök Mekkája, nyárra hiába kreálhatnak akár 35-40 milliónyi helyet a sapka alatt, ha nem tudnak senkit idecsábítani.

A veteránok kitakarítása után a 2024-25-ös szezonra jelenleg 100 millió dollár körül állnak, és a fizetési sapka 141 millió körül várható. Davis Bertans 16 milliós kontraktusából csak 5 millió körüli összeg garantált, illetve várhatóan egy Top5-ös draftee-t is szerződtetni kell, ami a 9-13 millió dollár közötti tartományba eshet. Ha megtartják Bertanst és 10 millió dollár körüli induló szerződést írnak alá egy újonccal, akkor is még 15 millióval lesznek a sapka alatt. A csapat többi fontos tagja legalább 2025-ig le van kötve, így logikusnak tűnik, hogy hosszabbítsanak Bridges-szel.

A gárda papíron kifejezetten jól nézne ki: a kezdőben LaMelo Ball, centerben Mark Williams, közöttük pedig Brandon Miller, Grant Williams és Bridges triója szerkezetileg jónak tűnik (ehhez azért mindhárom hátvéd-kiscsatár triplázásának javulnia kell). A kispadon Micics, Tre Mann, Cody Martin, JT Thor, Nick Richards, Bryce McGowens és Seth Curry található, ami szintén jó alapanyagnak tűnik – na nem a bajnoki címre, hanem az építkezésre.

Ami bekavarhat Bridges új szerződésébe, hogy már nem Mitch Kupchak hozza a szakmai döntéseket, az eddigi szakmai elnök kvázi visszavonult és tanácsadóként segíti majd az új, fiatal vezetés munkáját. A 35 éves Jeff Peterson érkezett Brooklynból, ahol 2018 óta részt vett a Nets többszöri átalakításában, előtte pedig az Atlantánál dolgozott 2014 és 2018 között, innen ismeri az egyik új tulajdonost, Rick Schnallt. A múltja alapján nem gondolom, hogy komolyabban fel akarná kavarni az állóvizet, ráadásul Kupchak elég jó helyzetben adta át a gárdát, tele vannak fiatalokkal és pénzügyileg is remekül állnak – nagyjából úgy, mint a 2018-as vagy 2023-as Nets. Peterson korábban a Netsnél dolgozott Steve Clifford vezetőedzővel is, így onnan is kaphat biztos infókat Bridges-ről.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!