Hogyan tankoljunk - kiváló minősítést elérő példák

A két gárda közül a mormonföldiek állnak jobban jelen állás szerint, előrébb tartanak a csapatépítésben, így velük kezdünk. Mint ismeretes, merőben más irány vett a Jazz kettő és fél évvel ezelőtt, pontosabban 2011. február 10-én, amikor Jerry Sloan és asszisztense, Phil Johnson azonnali hatállyal lemondtak posztjukról, nem sokkal később pedig a vezetőség elcserélte Deron Williamst a New Jersey Netshez egy feltörekvő, tehetséges magasemberért, Derrick Favorsért, egy pályafutásában megrekedő, de még mindig elég fiatal irányítóért, Devin Harrisért, valamint a Nets 2011-es első köröséért, amiből aztán Enes Kanter lett.

Attól függetlenül, hogy Paul Millsap és Al Jefferson még a keretben voltak - és húzták is az együttest, így azért olyan rettenetesen sokat nem esett vissza a Utah Williams távozása után sem -, már tudni lehetett akkor is, hogy Kanter és Favors a jövő. Már akkor az együttesnél volt Gordon Hayward, Kanterrel egy drafton érkezett Alec Burks, idén pedig egy előrecserélésnek köszönhetően Trey Burke is csatlakozott az együtteshez.

Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy a Jazz várható idei kezdőcsapatában két negyedéves, két harmadéves, és egy újonc fog valószínűleg helyet kapni. Kanter és Favors már mutatták oroszlánkörmeiket eddig is, főleg előbbitől láthattunk több jó teljesítményt is, Hayward kifejezetten hasznos játékossá nőtte ki magát első három évében, ám Burksnek borzasztóan kellenek a játékpercek, ő eddig eléggé a háttérbe szorult, Burke pedig egészen botrányos nyári ligán van túl a saját szemszögéből, vele nem kevés dolgozni valója lesz még az edzőknek.

Hogy mi a pláne ezen felül? Az, hogy már idén is volt sapka alatti helyük, mégsem költötték el hasznos játékosokra. 24 millió dollárnyi lejárót vették át a Golden State Warriorstól, ezzel őket Andre Iguodalához, magukat pedig az 1/1-hez minél közelebbi pozícióhoz segítve. Az ACL szakadásából lábadozó Brandon Rush messze a leghasznosabb tagja lehet az Oaklandből átköltöző kontingensnek, Richard Jefferson és Andris Biedrins már gyakorlatilag használhatatlan játékosokká váltak, győzelmekhez szinte egészen biztosan nem segítik majd a Utah-t. Az érkező két első körös draftjog valószínűleg nem szól majd túlságosan előre, de például a 2016-2017-es évre azért még nem kezdenénk el jósolgatni, két "ingyen" 1st pedig mindig jól jön.

A Jazznél tehát elég világos volt a szándék az elmúlt hetekben, lassan egy hónapban. A fiatalok annyi játékidőt fognak kapni, amennyit csak lehet, eredménykényszer egyáltalán nincs az együttesen - olyan paddal, ami nekik van, nem is lehet, hiszen Rush-on, Biedrinsen és Jeffersonon kívül a Biedrinsékhez hasonlóan teljesen washed-up Marvin Williams, a szintén idén draftolt francia center, Rudy Gobert, az egykori zsákolóbajnok, Jeremy Evans, illetve John Lucas III és Jerel McNeal rendelkezik egyelőre szerződéssel, ez messze a legrosszabb kispad nyugaton, de talán még a ligában is. Favors és Hayward ugyan RFA-k lesznek 2014-ben, de Williams 7.5 milliós lejárójával együtt 31.5 millió dollárnyi olyan kifutó szerződése van Jazznek, ami egészen biztosan távozik is majd a nyáron (Biedrins, Jefferson, Rush és Williams).

A Sixersnél más a helyzet, ők a csapat szétrobbanását igazán még csak most kezdték el. Nekik is 2011 volt a vízválasztó, hiszen azon a nyáron új tulajdonos, a Joshua Harris vezette csoport vette át a franchise irányítását, és az első szezonban nem is teljesítettek rosszul, hiszen bár csak nyolcadikként kerültek be a keleti PO-ba, ott az első körben kiverték a Chicago Bullst - ebben a sorozatban sérült meg Derrick Rose, akit azóta sem láttunk, de Joakim Noah bokája is itt bicsaklott ki úgy, hogy azóta sem mindenki érti, hogyan nem tört el ott a csont vagy szakadtak el a szalagok. A második körben hét meccsre kényszerítették a Boston Celticst, de régóta fennálló problémájuk itt is kiütközött - nem volt olyan pontszerző a csapatban, akire bármikor lehetett volna támaszkodni.

Talán emiatt is - vagy csak az új vezetés le akarta tenni a névjegyét - döntöttek úgy, hogy részt vesznek az utóbbi évek egyik legnagyobb blockbusterében, amelyben Andre Iguodala helyett Andrew Bynumot szerezték meg, őt akarták a csapat arcának - mint azóta kiderült, Nik Vucsevics elherdálása talán még nagyobb hiba volt a részükről, mint AI2 költöztetése. Bynum aztán az egész szezont kihagyta, a csapat pedig teljesen szétesett a korábban nagyon közkedvelt Doug Collins irányítása alatt, borzasztó játékot mutattak, így pedig gyenge eredményt is értek el. Megis unta a vezetőség a közepes, illetve annál gyengébb eredményeket, és úgy döntöttek, hogy ha valamikor teljesen változtatni kell, akkor az most lesz.

Először is új GM-et neveztek ki, aki Sam Hinkie lett - vele kapcsolatban talán az a legfontosabb, hogy Daryl Morey keze alatt tanulta a szakmát Houstonban, így kifejezetten jártas a magasabb szintű statisztikákban, bátran használja is azokat. Új vezetőedzője még mindig nincs az együttesnek, és ezzel ők az utolsók az NBA-ben, akik tréner nélkül állnak, pedig jelentős mozgás volt ilyen tekintetben liga szerte. Ami viszont a drafton következett, azzal senki nem számolt előre - All-Star irányítójukat, Jrue Holiday-t elcserélték a New Orleans Pelicansszel a hatodik helyen választott Nerlens Noelért, és egy jövő évi, top5 védett első körös draftjogért cserébe. Saját választásukkal Michael Carter-Williamsnek szavaztak bizalmat, és itt be is fejezték a játékosok beszerzését... legalábbis egyelőre, hiszen messze vannak még a minimális 13-as keretlétszámtól.

Az összetéveszthetetlen tank jele az, hogy még csak rövid távra sem igazoltak senkit, aki azonnali erősítést jelenthetne - a Jazz ezt megoldotta Biedrinsék megszerzésével, nekik már pénzük sincs erre. Carter-Williamsszel számolnak valószínűleg irányítóban, akiben egyébként van potenciál, és ráadásul a manapság már nem túl elterjedt pass-first egyes, de ha Burke-nél kiemeltük a pocsék nyári ligát, akkor itt is meg kell említeni - egészen botrányosan dobott MCW, és bár jól passzol, borzasztóan sok eladott labdája van még. Az ő kezdetése még keleten is garancia lehet az utolsó pozícióra, pedig erre azért itt több jelentkező lesz majd előreláthatólag. A másik idei draftee, Noel ACL-szakadásból próbál meg felépülni, úgyhogy ő még egy ideig annyit sem fog tudni hozzátenni a gárda produkciójához, mint Carter-Williams.

Evan Turner negyedik évére készül, és ez vízválasztó lehet számára. Eddig egészen kilátástalan hatékonysággal dolgozott mezőnyből, és ezt nem tudta kompenzálni viszonylag sokoldalú játékával sem, úgyhogy ha nem javul kategóriákat - most úgy tűnik, hogy Holiday távozásával jóval szabadabb lehet majd idén, mint eddig -, akkor lassan végérvényesen rá lehet sütni, hogy egy eltékozolt draftjog volt az, amelyikkel őt 1/2-vel kiválasztották anno.

A többiek névre nem rosszak, de összességében egyikük sem olyan kosaras, aki vállára tudná venni ezt a keretet. Jason Richardson nagyon sokat volt sérült az utóbbi két évben, Thaddeus Young nem több egy kiváló energy guy-nál, önmagától nem fog fordítani egy csapat szekerén, Spencer Hawes szintén csak egy megfelelő center, de Younggal együtt már tavaly sem váltották meg a világot, Lavoy Allen egy védekezésben használható erőcsatár, és rajtuk kívül már csak Kwame Brown, illetve a tavaly húzott magasember, Arnett Moultrie van. A felsorolásból is látszik, hogy a felső posztokon is csak darabra van meg a Sixers, a minőséggel azért hatalmas gondok vannak - és lesznek akkor is, hogy Noel felépül, neki még sokat kell fejlődnie nagyon -, de a perimétersoron épphogy megvan a kezdő, a cserék pedig egyelőre teljesen hiányoznak.

A Pelicans 2014-es draftjoga még nagyon sokat érhet a Sixersnek, elég komoly esély van rá, hogy nem lesz bent az öt legrosszabb csapat között a New Orleans, de arra is reális sansz mutatkozik, hogy a PO-ba sem jutnak be, akkor pedig már csak a lottery-t kell kibekkelni, hogy egy újabb top14-es húzással legyen gazdagabb a Philly.

Mindkét együttes mintaszerű off-szezont produkál eddig abból a szempontból, hogy vezetőségi szinten hogyan kell megteremteni annak a feltételét, hogy a pályán már ha megszakadnak a játékosok, akkor se lehessen túl komoly eredményeket produkálni. Mindkét gárda kezdő irányítója újonc, ráadásul láthatóan nagyon sok kell még ahhoz mindkettőnek, hogy összességében ne negatívan jöjjön ki abból csapatuk, ha a pályán vannak. Mindkét együttes erős divízióban van - a Jazznél a Portland, míg a Sixersnél a Boston lehet maximum ellenfél, de a Blazers is csak akkor, ha LaMarcus Aldridge-ot tényleg elcserélik, a Bostonnak pedig jelenlegi állományát még erősen le kellene szedálnia ahhoz, hogy a Philly-vel egy szinten lehessen kezelni őket.

Mindkét vezetőség tudta, hogy ha valamikor megéri egy rossz szezont bevállalni, az most van, mert hiába van például Utah-ban egy kezdőötösnyi tehetséges fiatal, tőlük is nagyon hiányzik az az ember, aki igazi franchise player lehet, aki szoros, nagy meccseken vezetheti őket - a Sixersnél gyakorlatilag Allen Iverson óta várnak egy ilyenre, úgyhogy rájuk ez hatványozottan igaz. Hogy milyen lesz a jövő évi játékosbörze, azt egyelőre még csak sejtjük, és az sem biztos, hogy a lottery-ből ez a két gárda jól jön ki. Az viszont biztos, hogy eddig megtettek mindent annak érdekében, hogy minél nagyobb esélyük legyen a megváltóként várt Andrew Wigginsre.