In memoriam Dr. Jerry Buss

Tegnap este szomorú hír érkezett a tengerentúlról: elhunyt Dr. Jerry Buss, a Los Angeles Lakers tulajdonosa. Talán sokan felteszik a kérdést: mivel érdemelte ki egy klubtulaj, hogy megemlékezzünk róla – erről is szól ez a poszt, ami egyrészt nekrológ, másrészt pillanatképek gyűjteménye egy gárda és egy liga nagy korszakából, ahol a Jerry keresztnév igazán jól csengett.

Dr. Buss 1979-ben vásárolta meg a csapatot és 2011-ben adta át fiának, Jim Bussnak a döntési jogköröket, azaz 32 éven keresztül mondta ki a végső szót minden, a klubot érintő ügyben. Ebben a 32 évben a Lakers 50%-os mérleget tud felmutatni – nem a mérkőzések megnyerésében, hanem a nagydöntős részvételekben. 16 bajnoki döntő, ebből 10 bajnoki cím – már ez önmagában páratlan sikersorozat, azonban "Boss Buss" ennél jóval többet tett nem csak a Lakersért, hanem az egész liga felemelkedéséért.

I. Jerry

A Lakers első Jerry-je nem doktor, hanem professzor volt: Jerry West 1960-ban, a Minneapolis-ból költöző Lakers-szel együtt érkezett meg Los Angelesbe és az NBA-be. A szerényen csak Logo-nak (labdát vezető sziluettje adja az NBA logóját) vagy Clutch-nak (nem volt szokása hibázni a végjátékokban) becézett irányító/dobóhátvéd kilenc nagydöntőt járt meg a csapattal 1962 és 1973 között, de csak egy gyűrűt nyert - utóbbit 1972-ben. Ez volt az az év, amikor az idősödő Lakers olyan alapszakaszt (69-13) repesztett, amit csak az 1995-96-os Chicago Bulls tudott überelni (72-10). Ez az egy év és Jerry West pályafutása alapján érthető, hogy a Lakers neve a 60-as, 70-es években miért a "fantasztikus, de vesztes" és az "örök második" szókapcsolatokkal együtt bukkant fel a leggyakrabban. A Lakers akkoriban igazi lúzer csapat volt: a Boston Celtics hatból hatszor nyert ellenük (1969-ben már valódi zöld-fóbiáról beszélhetünk, ekkor hazai pályán bukták el a 7. meccset), a New York pedig ellenük szerezte meg mindkét bajnoki címét – 1972-ben annyi szerencséjük volt, hogy a nagydöntőben a Knicks nagyon hiányos gárda volt.

Jerry West visszavonulása (1974) után a gárda 1975-ben és 1976-ban be sem jutott a playoffba (addig ilyen LA-ben még nem fordult elő) – pedig a második évben már Kareem Abdul-Jabbar is a gárda tagja volt. West 1976 nyarán visszatért, mint vezetőedző, a csapatból kirakták az utolsó régi bútordarabot is (Gail Goodrich New Orleans Jazzbe cserélése hozta azt a draftjogot, amivel 1979-ben Magic Johnsont igazolták le) – a következő három évben a Lakers folyamatosan playoffban volt West keze alatt, de a bajnoki címre még nem voltak készen.

II. Jerry

Dr. Jerry Buss érkezése azonban megváltoztatott mindent. Kémikusként szerzett doktori címet, azonban vagyonát ingatlanbefektetésekből szerezte a hatvanas-hetvenes években. Korábban a teniszsportban voltak érdekeltségei, és 1979-ben csak egy válás miatt lett a Lakers (és a Kings, illetve a két csapatnak otthont adó Forum) tulajdonosa. Történt ugyanis, hogy Jack Kent Cooke, az előző tulajdonos elvált a feleségétől, ám a vagyonmegosztásnál nem tudtak megegyezni, így Cooke kénytelen volt pénzzé tenni ezeket az érdekeltségeket. Buss rekordot jelentő 67 millió dollárt fizetett a fenti pakkért.

Bussnak a Lakers és az NBA csúcsra járatásában is elévülhetetlen érdemei voltak. Nem célom életrajzot írni, így csak címszavakban:

1982-ben nevezte ki Jerry Westet general managerré, ami zseniális húzásnak bizonyult. West egészen 2002-ig töltötte be ezt a posztot: nevéhez fűződik a Showtime Lakers keretének kialakítása, az 1996-os nyár nagy lépései (Shaquille O’Neal leigazolása, Vlade Divac elcserélése a 18 éves Kobe Bryantre), amivel megalapozta a háromszoros bajnokcsapatot – és persze 1999-ben a korábban a Knicks színeiben nagy ellenfél, Phil Jackson Los Angelesbe csábítása.

Amikor West 2002-ben távozott, a klubbal szintén összenőtt korábbi játékos, Mitch Kupchak kezébe adta a GM-pálcát – utóbbi munkáját két elvesztett és két megnyert döntő, illetve számos nagy formátumú csere meghúzása fémjelzi.

A gárda rögtön 1980-ban bajnoki címet szerzett Magic Johnsonnal és Paul Westhead villámgyors támadásokra építő taktikájával – azonban Buss fel merte vállalni, hogy alig egy évvel később kirúgja a sikeredző Westheadet a gyengébb eredmények és a rossz játék miatt. Pat Riley, a gárda korábbi játékosa minimális kispados előélettel lett a vezetőedző, ám maradéktalanul megvalósította Dr. Buss elvárását: nem csak nyerni kell – szépen kell nyerni. Ez a filozófia a Showtime Lakers filozófiája, és ez a Lakers óriási szerepet játszott abban, hogy a 80-as évek végére az NBA az egyik legeladhatóbb liga lett nem csak Amerikában, hanem világszerte.

Pat Riley-t egyébként elindította egy szintén kivételes úton: vezetőedzőként 4 bajnoki címet nyert a Lakers-szel, döntőzött a New York Knicks-szel, végül Miamiban teljesedett ki az életműve: edzőként, GM-ként, klubelnökként három bajnoki döntőig és két bajnoki címig vezette a mindössze 1989-ben alapított csapatot.

1985-ben a Lakers megtörte az átkot, nyolc elvesztett nagydöntő után végre le tudta győzni a Celticset a nagydöntőben. 1988-ban 22 év után fordult elő, hogy egy gárda duplázni tudjon az NBA-ben.

Nem elírás, hogy csak Forumként emlegettük a Lakers régi csarnokát akkor, amikor Buss megvette a gárdát. A Great Western ugyanis egy bank neve – a Lakers ingatlanszakértő tulajdonosa úttörő volt abban, hogy a csarnok nevét jó pénzért értékesítse. Manapság ez már természetes dolognak hat, de 1988-ban totális újdonságnak számított. A mai csarnok, a Staples Center már megnyitása előtt felvette az irodaszerekkel foglalkozó Staples cég nevét.

A Lakersnél az elsők között hoztak be szponzorokat a csarnokba – a mára már szállóigévé vált "We want tacos!" szurkolói rigmus onnan ered, hogy a Lakers csarnokában két ingyen tacos-t érő kuponokat osztogatnak, ha a csapat nyer és 100 pont alatt tartja ellenfelét.

Buss regnálása alatt kezdtek el a Lakersnél kiemelten foglalkozni a sztárokkal: Jack Nicholsont azóta minden meccsen mutatja a kamera – ezzel párhuzamosan értékelték fel a pálya melletti ülőhelyeket és adtak exkluzivitást azzal, hogy a sztárok mellől, testközelből lehet megnézni 1-1 meccset.

Hosszú előkészítés után a Lakers 2012-ben írta alá új, 20 éves kábeltévé-szerződését, ami a korábbi jó kondíciókhoz képest is szintlépést jelentett, és páratlan pénzügyi mozgásteret hozott létre a klub számára. Tulajdonképpen ez a szerződés koronázta meg Dr. Jerry Buss több, mint 30 éves tevékenységét a Lakers élén – mondhatni, beárazta, hogy mennyit is ér ez a franchise, amit ő tett igazán naggyá.

Munkásságát 2010-ben a legmagasabb szinten ismerték el: beválasztották a springfield-i Kosárlabda Hírességek Csarnokába (Hall of Fame).

A 80 éves korában elhunyt kiváló pókerjátékos nem csak nagy formátumú vezető  volt, hanem egy valódi egyéniség, aki a showbiznisz fellegvárában, Hollywoodban is kitűnt stílusával, eleganciájával és intelligenciájával. Hat gyermeket hagyott hátra (Johnny, Jim, Jeanie, Janie, Joey, Jesse), a hírek szerint Jim és Jeanie (utóbbi egyébként Phil Jackson párja hosszú évek óta) végérvényesen átveszi a Lakers irányítását.

Kobe Bryant nyilatkozata ("hatása az egész világon érezhető volt") és David Stern szavai ("az NBA egy látnoki képességekkel rendelkező tulajdonost vesztett el, akinek a ligára gyakorolt hatása felmérhetetlen és még évtizedekig érezhető lesz") azonban jól jellemzik: ez sokkal több, mint egy tulajdonosváltozás, és a Lakers sokkal többet vesztett, mint egy tulajdonost.

Véletlen, de valahol nagyon szimbolikus, hogy a Los Angeles Lakers következő mérkőzését magyar idő szerint február 21-én hajnalban otthon játssza – az ellenfél nem más, mint a Boston Celtics…

A Lakersnél új korszak kezdődik, immáron Dr. Jerry Buss nélkül. Reméljük, hogy öröksége nem nyomja agyon utódait.