Isten éltessen, Hondo!

Szerző: Kezdő5.hu 2013. Április 8. 10:57:00

Ma ünnepli 73. születésnapját minden idők egyik legnagyobb Celtics legendája, John "Hondo" Havlicek. A Bill Russell és Larry Bird árnyékában meghúzódó, mindkét hátvédposzton és hármason is használható kosaras jóval kisebb rivaldafényt kapott, mint előbb említett két kollégája, de így is a kosártörténelem legjobbjai között tartják számon a mai napig.

Az 1960-ban az Ohio State egyetemmel NCAA bajnoki címet szerző Havliceket 1962-ben a Cetlics mellett az NFL-ben szereplő Cleveland Browns is draftolta - a bostoniak az első kör hetedik helyén. Miután az edzőtáborban csak alkalmaként kapott lehetőséget elkapóként a Brownsnál, ezért a Celticsre kezdett koncentrálni - mint később kiderült, jó döntést hozott. Összesen 8 bajnoki címet szerzett - ebből négyet rögtön az első négy évében, az első hét szezonjában pedig hatot -, amelynél többet játékosként csak csapattársai, Russell (11), illetve Sam Jones (10) tudnak felmutatni.

13-szoros All-Star lett, négyszer választották az All-NBA első, hétszer pedig a második csapatba. Az NBA történetének egyik legjobb all-around játékosa volt - Russell jellemezte a legjobbnak egy 1974-ben adott interjújában -, bármit megcsinált, amire adott pillanatban csapatának szüksége volt. Számai mellett folyamatos mozgása, a 48 percig tartó oda-vissza rohanás, illetve védekezése mutatta ezt meg legjobban - ötször volt tagja az év legjobb védőit tartalmazó ötösnek, háromszor pedig a második ilyen alakulatnak.

Egyik, ha nem a leghíresebb megmozdulása az 1965-ös keleti döntő hetedik meccsén történt. A Celtics a Philadelphiával mérkőzött meg Bostonban, 110-109-es hazai vezetésnél azonban egy elrontott bedobást követően a Wilt Chamberlaint is soraiban tudó Sixers jöhetett a Celtics palánkja alól az alapvonalról, 5 másodperccel a vége előtt. Hal Greer bedobása sem sikerült viszont, mert Havlicek elütötte a labdát Sam Jones elé, ketten pedig lepörgették az időt, így a Celtics jutott a döntőbe, ahol le is győzték a Los Angeles Lakers 4-1 arányban.

Karrierjét még a cserepadon kezdte, ám már a hatodik ember szerepkörének is új értelmet adott játékával. Idősebb csapattársai, többek között Russell visszavonulása után ő lett a vezérbika, és ennek a feladatnak is eleget tudott tenni. Az 1970-71-es alapszakaszban 28.9 pontot, 9 pattanót és 7.5 gólpasszt átlagolt - érdemes összehasonlítani ezt a jelenleg all-around játékot tekintve abszolút messze kiemelkedő LeBron James statisztikáival, bár természetesen a párosítás csalóka a játékban végbement fejlődést, illetve a csapatok számának növekedése miatt is. 1973-74-ben újabb bajnoki győzelemre vezette a Celticset, ráadásul ő lett a döntő MVP-je is - egyetlen ilyen címe karrierje során.

1978-ban hagyta abba aktív pályafutását, mezszámát, a 17-est természetesen azonnal visszavonultatta a Boston. 1984-ben bekerült a Hírességek Csarnokába, 1997-ben pedig minden idők 50 legjobb játékosa közé. A SLAM magazin 2009-ben az NBA történetének 17. legjobb játékosának választotta, Bill Simmons pedig ugyanebben az évben 13-nak jelölte saját könyvében, a "The Book of Basketball: The NBA According to the Sports Guy"- ban. Végezetül álljon itt egy 7 perces mix utolsó meccséről, amelyet majdnem napra pontosan 35 éve, 1978. április 8-án játszott a Buffalo Braves ellen.