Kosárlabda az olimpián

1904-ben már szerepelt a kosárlabda a St.Louis-i olimpia műsorában, ám akkor még csak mint bemutató sportág - nem csoda, hiszen mindössze 13 évvel korábban, 1891-ben találta ki a játékot James Naismith.

Az 1936-os olimpiára aztán felvették a hivatalos programba is a kosárlabdát, így a náci Németország által Berlinben rendezett ötkarikás játékokon, augusztus 7-én, 23 ország részvételével elindult a harc az első aranyéremért. Túl sok nemzetközi eseményt nem rendeztek a 30-as évek közepéig, így nagy lutri volt, hogy végül ki futhat be végső győztesnek, illetve az érmes helyekre. Egyetlen Európa-bajnokság zajlott, 1935-ben ezt a lettek nyerték a spanyolok és a csehszlovákok előtt. Az észak-amerikaiaknak semmilyen nemzetközi tapasztalata nem volt, a három Dél-Amerikai kontinenstornából pedig kettőt Uruguay, egyet pedig Argentína nyert.

A 23 indulóból csak 21 lépett pályára, Magyarország és az Eb-ezüstérmes Spanyolország visszalépett.

Az első körben 11 mérkőzést rendeztek - a Fülöp-szigetek szerencsés sorsolással azonnal a második körben találta magát -, majd a 11 vesztes egy vigaszágon küzdött - ekkor Lengyelország került játék nélkül a következő kanyarba. A második körben így 18 (11+1+5+1) csapat maradt életben. A 9 győztes mellett újra rendeztek vígaszágat, ahol ezúttal Észtország jutott játék nélkül a harmadik körbe, így alakult ki egy 14 csapatos harmadik kör (9+1+4).

A harmadik körben Peru és a favoritnak számító Egyesült Államok pihenhetett. A hat továbbjutó mellett ők ketten játszották a negyeddöntőket. Érdekesség, hogy az eddigi kontinenstornákon jól szereplők közül Argentína és Spanyolország el sem indult, az Eb-győztes lettek a második, a bronzérmes csehszlovákok pedig a harmadik körben búcsúztak, nagyjából ennyire voltak kialakultak az erőviszonyok.

A negyeddöntőben Lengyelországnak volt a legkönnyebb dolga, hiszen Peru visszalépett. Kanada magabiztosan verte Uruguay-t, az USA még jobban a Fülöp-szigeteket, és Mexikónak sem okozott gondot Olaszország. Az elődöntőben aztán Kanada kiütötte Lengyelországot (42-15), míg az Egyesült Államok valamivel szorosabb mérkőzést játszott déli szomszédaikkal (25-10). A döntőre erősen rányomta a bélyegét, hogy esett az eső - ez azért volt fontos, mert a kosárlabdát nyílt terepen, gyepen játszották Berlinben -, így egy kevéspontos találkozón az USA nyerte az észak-amerikaiak csatáját 19-8-ra.

A torna mérkőzéseiről, pontdobókról ezen a linken találtok statisztikát!

Az érmeket az a Naismith adhatta át, aki 3 évvel halála előtt szemtanúja lehetett annak, hogy az általa kitalált sportág olimpiai szám lett - ráadásul Mexikó nyerte a bronzot, így Közép- és Észak-Amerika elvitte a teljes dobogót.

Azóta nagyon sokat változott a játék, a feltételek, a körülmények, a sportág megítélése is, az amerikaiak hegemóniája azonban nem: 1972-ig még csak mérkőzést sem vesztettek, azt, az 1988-as szöuli, illetve a 2004-es athéni ötkarikás játékokat leszámítva pedig minden kiírást megnyertek, amelyen ott voltak - 1980-ban, Moszkvában a hidegháború miatt nem voltak jelen.