Kösz mindent, Luol!

Ma reggel megint véget ért egy korszak a Chicago Bulls történetében: a 2000-es évek közepének fiatal, mindig sötét lóként kezelt csapatából távozott az utolsó láncszem is Luol Deng személyében. Ezzel, illetve az idei nyárral valószínűleg egy teljesen új éra veszi kezdetét a Szeles Városban, de miért történt pontosan mindez, és mik lehetnek a hozadékai ennek a cserének a Bulls szempontjából, amellett, hogy a szurkolók szíve szakadt meg a közönség kedvenc távozása miatt?

Hogy Denget el kellett cserélni, az nem kérdés. A hírek szerint egyrészt évi 5-6 millió dollár különbség volt az általa várt és a csapat által ajánlott szerződés között, másrészt ő sem jött ki túlságosan jól a vezetőséggel, ez pedig nem egyedi eset a Bullsnál, Tom Thibodeau vezetőedző folyamatosan fasírtban van Gar Forman GM-mel. Talán legfontosabb segédedzőjét és egyik legjobb barátját, Ron Adamst "el is küldték" az előző nyáron, most pedig az általa legjobban kedvelt játékostól vált meg a klub. A tréner valószínűleg halkan, de annál szomorúbban emlegette Formanék szüleit, de ez a sport, főleg az új kollektív szerződés okán már nem csak tiszta kosárlabda, hanem üzlet is.

A három Dengért érkező draftjog marginális jelentőséggel bír. A két portlandi második körös jó eséllyel 50-60. választás lesz mindkét évben, a Sacramento Kings első körös draftjoga pedig idén top12 védett - semmi esély nincs rá, hogy ezt megkapja a Bulls -, a következő három drafton pedig top10 védett, és új vezetőség ide vagy oda, úgy tűnik, a Kingsnél nem tanulnak semmiből - ha csak nem szándékos a jelenlegi "háromfejű", de mindenki mást ignoráló támadójáték, és a nem létező védekezés egy minél jobb draftjog érdekében, ez esetben ugyanis zseniális a húzás. Ha a 2017-es játékosbörzén is top10-ben marad a Kings, akkor második körössé válik a pick, ami gyakorlatilag megint semmi.

Több mint 20 millió dollárt spórolt azonban a Chicago azzal, hogy Andrew Bynum még ingyen kidobható ma, így lényegében Deng teljes fizetése kikerül a payrollból, a Bulls pedig a luxusadóból. Lehet, hogy New Yorkban, Brooklynban vagy Los Angelesben nem számít ennyi pénz, de a híresen "skót" Jerry Reinsdorfnál ez masszív boldogsághormon-mennyiséget szabadíthatott fel, még akkor is, ha évek óta az egyik legtöbb pénzt termeli a chicagói franchise.

Reinsdorf bajnokcsapatra költ, de már azt is szájhúzva teszi, olyanra viszont nem, aminek a keleti első kör a legtöbb, amit reális célként kitűzhet maga elé - és őszintén szólva erre nincs is értelme 70+ millió dollárt kidobni az ablakon, megkötni a csapat lehetőségeit pénzügyileg a luxusadóval és az oda vonatkozó szabályokkal, valamint megszakadni azért, hogy se jó pick, se jó PO-szereplés ne legyen a végén belőle.

Ez a 20 millió dollár pedig még igen fontos lehet a jövő szempontjából, ugyanis Carlos Boozer szerződésének utolsó évébe lép a nyáron, amely 16.8 millió dollárt garantál számára. Az már a szerződtetését követő első évben kiderült, hogy sem annyit nem ér, amennyit keres, sem bajnokcsapat fontos láncszemének nem lehet tekinteni védekezése és fontos meccseken nyújtott produkciója miatt. A megoldás egyszerű volt: mivel a lockout előtt kötötték szerződését, amnesztiával ki kell vásárolni.

Mint ismeretes, amnesztiánál a teljes fizetés kikerül a sapka alól, ám ami nekünk, szurkolóknak ingyen van, az a tulajdonosnak súlyos dollár 10 milliókba kerül, így hiába kérte azt kórusban a Bulls közönségének elég nagy része, hogy vásárolják ki az eszkimó származású erőcsatárt, nem volt reális elvárás korábban, hogy 40-50-60 millió dollárt kidobjon az ablakon Reinsdorf - főleg ha ismerjük pénzköltési szokásait. A most felszabaduló 20 millió dollár pont elegendő lehet arra, hogy Boozertől elbúcsúzzanak a nyáron - amnesztiára mindössze egy hét áll rendelkezésre, az is az off-szezonban -, és elegendő kezdő fizetést adjanak Európa egyik legnagyobb tehetségének, a 2011-es drafton a Bulls által 23. helyen kiválasztott Nikola Miroticnak.

A montenegrói származású, már spanyol állampolgár erőcsatár egészen kitűnő fit lenne mind Joakim Noah, mind Derrick Rose mellé - túl kell azonban licitálni a Real Madridot. Mivel nyáron eltelik három esztendő a draftolása óta, nem kötelező az első körös újoncoknak előre kiírt fizetést kapnia - annyiért nem is jönne át valószínűleg Európából. Pár hete már elindult az alkudozás, novembertől pedig remélhetőleg Mirotic NBA-karrierje is ugyanezt teszi.

(Kieg.: Azt sem szabad elfelejteni, hogy Boozer amnesztia-szabadlistán lesz két napig, amennyiben licitálnak rá csapatok, úgy annyival kevesebbet kell kifizetnie Reinsdorfnak.)

Hogy a többi pick, Boozer amnesztiája, illetve Mirotic áthozatala mellett mekkora hatása lesz ennek a cserének a Bulls saját idei első körös draftjogára, arról nem vagyok meggyőződve. A Chicago keleti viszonylatban így sem rossz csapat, Thibodeau pedig egészen biztosan nem kezdi el a tank felé irányítani játékosait. Ha azonban a Nets, a Knicks, és ennek a cserének a hatására a Cavaliers is elindul felfelé, akkor nem biztos, hogy rájátszásba kerülnek - ez pedig nem biztos, hogy egy olyan rossz dolog a már előbb említett "bajnokesélytelenség" miatt. A tank megoldható lenne, de ahhoz Joakim Noah-t ki kellene ültetni, el kellene kezdeni kezelni a kisebb-nagyobb sérüléseit, ezt pedig valószínűleg már nem bírná el a csapat a többi tényezőtől függetlenül sem.

A jövő szempontjából viszont üdvözítő lenne egy beáldozott fél szezon. Rose-zal egyelőre nem lehet számolni, a következő év legnagyobb kérdése lesz, hogy mennyire tud egészséges maradni, és mennyire számolnak vele hosszútávon, mert évi 20 millió dollárt foglal a sapka alól - pont azt a 20 milliót, amivel igazán komolyat dobbanthatna a Chicago. Rose-tól függetlenül azonban Mirotic, Jimmy Butler, Noah, a Bulls saját, illetve a Charlotte top10 védett idei első körös draftjogai olyan alapot adhatnak, amelyre megint bátran lehet építeni - főleg ha a Bobcats épphogy bekerülne a rájátszásba, amire még akkor is mutatkozik némi esély, ha fényt kap a Brooklyn - New York - Cleveland hármas.

Az ő megszerzésével Mike Brownról lekerült az utolsó mentőöv is - innentől kezdve vagy teljesít a Cavaliers, vagy hamarosan másodjára válnak el útjaik a Clevelanddel. Egészen kiváló példa lehet Deng a szedett-vedettnek tűnő Cavs öltözőjében, ahol Kyrie Irving egyelőre nem tud vezér lenni, más pedig alapvetően alkalmatlan erre a feladatra. Amellett, hogy tartást, példát adhat hozzáállásával, magatartásával a fiatal társaságnak, a pályán kosárlabda szempontból is kategóriakülönbséget jelent majd Alonzo Gee-hez képest, úgyhogy a Cleveland erre a fél szezonra egészen biztosan nagyot lépett előre - legalábbis játékosállományban -, és olyan túl sok mindent nem kellett feladniuk érte. Hogy marad-e a nyáron, ez már a jövő zenéje - a válasz jelenleg szerintem inkább nem, de ez még sokat változhat idén.

Bármennyi pozitívum is van azonban a cserében a Bulls szempontjából, Deng távozása mégis megérinti érzelmileg az embert. Amellett, hogy az egyik legszimpatikusabb figura az egész ligában, az összes edző álma, egy, a tudásához képest abszolút halkszavú sportember, akire a pálya bármely pontján lehet számítani bármely feladatkörben, az sem mellékes számomra, hogy a legjobb játékos, akit valaha élőben kosárpályán láttam játszani - 2010. augusztus 2., Szolnok, Magyarország - Nagy-Britannia. Sok nagy nevű kosaras keltett korábban csalódást Magyarországon, ő viszont 32 pontot szórt a magyarok ellen a Tiszaligetben az Európa-bajnoki selejtezőn, plusz a meccs végén hatalmas sapkát osztott ki Hanga Ádámnak, amivel lezárta a találkozót. Magyarként persze annak drukkoltam, hogy nyerjünk, de mikor mindenki elájult tőle a meccsen és azt követően, ott volt bennem a jól eső érzés: ő bizony egy Bulls-játékos.

A Michael Jordan utáni korszak első értelmes, vereségeknél többre hivatott keretének volt meghatározó és utoljára távozó alakja. 2007-ben a bajnok Miami Heat kisöprése, vagy a 2009-es PO első körének Boston Celtics elleni, hétmeccses, összesen 7 hosszabbítást hozó párharca örökre emlékezetes élmény marad, mint ahogy az is, hogy 2010 nyarától kezdve - igaz, mindössze egy szezon erejéig, de - komoly bajnokesélyesként számolhattunk a Bullsszal. Egy állandó volt mindezekben: Luol Deng.

Sajnálom, hogy így kellett távoznia az embernek, akit senki nem tudott nem szeretni a csapatnál. Sajnálom, hogy nem sikerült megegyezni vele a hosszabbításról, és hogy a korábban elrontott szerződések, a pénzügyi megkötöttség volt a legfőbb oka annak, hogy most, 9 és fél szezonnyi közös munka után elváltak útjaink. A mostani lépés azonban a Chicago hasznára van, és a keserű érzés elmúlását követően ez lesz a legfontosabb. Elég lesz akkor felgyújtani a székházat, ha nyáron nem távozik Boozer és nem érkezik Mirotic...

Kösz mindent, Luol, sok sikert a továbbiakban! (Nyáron irány a Suns!)

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus