Lesz-e visszavágó a döntőben?

A Spursnél két változás történt mindössze az off-szezonban. A Chicago Bulls szabadügynökét, Marco Belinellit szerződtették le a kispadra, és az emiatt létszám fölöttivé váló Gary Neal távozott, ő ezentúl a Milwaukee Bucks együttesét erősíti majd. A másik újdonság a palánk alatt található - a Dallas Maverickshez aláíró DeJuan Blair helyett az előző két szezonban az Indiana Pacersnél játszó Jeff Pendergraph-ot favorizálták, ő kapott szerződést.

A csapat játéka ennek megfelelően valószínűleg semmit nem fog változni, a rotáció viszont kicsit módosulhat a tavalyi évben megszokotthoz képest. Neal alacsony kettes volt, így inkább használták egyes poszton, míg Belinelli a dobóhátvéd posztnak megfelelő magassággal és súllyal rendelkezik. Ez egyrészt Cory Joseph-nek és Patty Millsnek jó hír, valószínűleg valamelyikük előlép full-time csereirányítónak Parker mögé. A kanadai ifjúnak kifejezetten jól ment a kanadai válogatottban a FIBA Americas tornán, aztán a végére ő is kicsit leeresztett, ezzel egy időben pedig Kanada is kipukkadt. Nem lehet túl jó szájíze az ott megszerzett hatodik hely miatt, ennél nagyobb célokban gondolkodtak az északiak, de a mutatott játéka számára és a Spurs szempontjából is bizakodásra adhat okot. Mills sok újat valószínűleg nem fog mutatni, és ha Joseph-nek sikerült átmenteni a válogatottbeli formáját, akkor csak harmadik számú egyes lesz idén is.

Belinelli érkezése azonban a kettes és hármas posztra is hatással lehet. Kawhi Leonard mögé nem igazoltak senkit idén sem - a Stephen Jacksonnal való próbálkozás még a PO előtt kudarcba fulladt -, Danny Green viszont szerepet kaphat majd kiscsatárban is, hiszen Manu Ginobili és az olasz személyében rajta kívül is van még két bevethető kettes a keretben. Egészen biztosan kezdeni fog Green, hiszen kitűnően működött tavaly is a kezdőötös, de az ő feljebb csúsztatása oldhatja meg Leonard pihentetését idén a mérkőzések közben. Ha már szóba került Ginobili, akkor kulcskérdés az is, hogy vele mi lesz, az előző idény végén elég komoly mélyrepülésbe kezdett. A Spursnél valószínűleg abban reménykednek, hogy a nyáron kipihente magát, az új szezonban Belinelli érkezésével pedig még annyira sem kell túlerőltetni, mint tavaly, vagy hogy egy olyan "bounce-back" évet produkál, mint amilyet Tim Duncan, aki hamvaiból támadt fel idén. Az is benne van azonban, hogy csak simán eljárt felette az idő.

A palánk alatt is változhatnak a dolgok attól függetlenül, hogy a Blair - Pendergraph csere alapesetben semmit nem fog felborítani, sem játékidőt, sem csapatban betöltött pozíciót, az aktív rotációban elfoglalt helyet pedig biztosan nem. Tiago Splittert azonban kissé drágán, 4 évre 36 millió dollárért sikerült hosszabbítaniuk. Tavaly mindössze 24.7 percet töltött a parketten mérkőzésenként a brazil, és bár ezalatt a 10.3 pontos, 6.4 pattanós átlag jól mutat, ráadásul az Advanced statisztikákban is jól teljesített, ennél egészen biztosan többet kell a pályán lennie majd, ha meg akarja szolgálni a pénzét, és legalább ilyen hatékonyságot kell majd mutatni. Hogy képes lesz-e erre, azt egyelőre megmondani nem tudjuk, mindenesetre sem Tim Duncan, sem Boris Diaw nem fiatalok már, a tavalyinál jobb játékot tőlük várni felesleges, így Splitter szerepének kiterjesztése lehet a kulcsa annak, hogy a palánk alatt mégis legalább szinten maradjanak, vagy ne adj Isten továbbfejlődjenek a tavalyihoz képest.

A legnagyobb kérdés a kor. Lassan fél évtizede írják le őket minden off-szezonban, ebbe a hibába nem esnénk inkább bele, de az tény, hogy a húzóemberek idősek, és a fiatalabb korosztály inkább a kiegészítőembereknél jelentkezik. Sérüléseknél, illetve a rájátszásban a játékperceknél lehet ez leginkább fontos. Az sem segít nekik, hogy a konkurencia egytől-egyig láthatóan erősödött. A Thundernél visszatérhet majd Russell Westbrook, ami úgy is nagy plusz lesz, hogy Kevin Martint elbukták. A tavaly két meccsig a Spursnél jóval jobb játékot nyújtó Golden State Warriors tovább izmosodott, és valószínűleg idén nem laknak jól egy második körrel, a Houston Rockets szintet lépett Howard megszerzésével, a Memphis Grizzlies pedig látszólag maradéktalanul javított gyengeségein. Óriási tömörülés lesz nyugat elején, így a trón megtartásához úgy kellene ember felettit nyújtani Gregg Popovich-éknak, hogy a legjobbjainál arra is kell figyelni, hogy a PO egy hónapos menetelésének végére ne amortizálódjanak le a játékidő nem megfelelő megválasztása miatt.

A Miami Heatnél sem beszélhetünk túl sok változásról, és mégis, náluk komoly jelentőséggel bírhat ez a pár mozgás a végelszámolásnál. Egyetlen távozójuk van, az amnesztiával kivásárolt Mike Miller, és egyelőre egyetlen biztos érkezőjük, a 2007-es draft 1/1-ese, Greg Oden. Náluk azonban egy edzőtáborba meghívott embert is ki kell majd emelni, hiszen visszatérhet az együtteshez a 2008-as drafton pont a Heat által 1/2-nél választott Michael Beasley, amennyiben egy hónap alatt sikerül meggyőznie Erik Spoelstrát és Pat Riley-t, hogy adjanak neki még egy esélyt.

Külső posztokon nagyjából ugyanaz lesz a rotáció, mint volt tavaly. Miller elvesztése az alapszakaszban szinte biztosan nem fog kiütközni, az ott mutatott játéka egy-egy kiugró esetet leszámítva abszolút nem volt számottevő, de azt se szabad elfelejteni, hogy olyan kinti dobóról beszélünk, aki dobott pontok, leszedett pattanók vagy kiosztott gólpasszok nélkül is nagy segítségére lehet csapatának, csak azzal, hogy a pályán van - egy védő figyelmét állandóan lekötötte, így LeBron Jameséknek nagyobb teret biztosított a betörésekre. Beasley ugyan még nem biztos, hogy a csapat tagja lesz, de amennyiben az lesz sem tudja majd ezt a tulajdonságát pótolni Millernek. Akkor miért igazolták vissza az NBA-ben szinte csak a balhéiról és a róla kialakult negatív összképről ismert B-Easy-t?

Őszintén szólva, fogalmam sincs. Beasley soha nem volt több egy volume scorernél, egy olyan játékosnál, aki rettenetesen sok labdát szór el, és ezekből szerez vagy sok, vagy kevés pontot. A konzisztencia szót hírből sem ismeri, nincs két-három jó hete egy huzamban. Pontszerzési hatékonysága egyre romlik - elsőévesként 52.8%-os TS-e volt, ami szintén nem jó, de utána 50% közelébe süllyedt vissza, tavaly pedig már csak 46.2%-ot tudott felmutatni ebben a kategóriában, az valahol a botrányos és a magyar bajnokság szintje között mozog. Soha nem volt jó pattanózó, még kevésbé volt csapatjátékos, de ami a legnagyobb baja, hogy képtelen megszakadni a pályán - védekezése így talán legnagyobb gyengéje. Elképesztő adottságokkal, minden tudással megáldott ember, aki nem akarja arra használni a tehetségét, amire kellene, így viszont eddigi öt profi évének nagy részében haszontalan játékos volt - az más kérdés, hogy 33 millió dollárt még ezzel is keresett.

Ha Beasley összeszedi magát, akkor sem a triplákban tud majd segíteni, hanem James egy újabb szárnysegédje lehet, amikor Dwyane Wade és/vagy Chris Bosh-nak off-nightja van. Ilyenkor nagyon jól jöhetne egy ember, aki borzasztóan sokféleképpen képes pontot szerezni, és aki ezt adott esetben tudná is hozni, ha az akaratbeli problémák nem állnának rögtön ennek az útjába, így pedig nem minden LeBron vállán nyugodna, mikor a Big3 másik két tagjának éppen nem megy vagy sérültek. Két poszton is bevethető, de mivel a Heat sokat small-ballozik amúgy is, valószínűleg négyesben is kapna bőven lehetőséget, sokat nem változtatna a helyén, illetve a szerepén. A nagy baj Beasley-vel az, hogy minden ilyen okfejtés egyelőre csak wishful thinking vele kapcsolatban, 5 éve senki nem látta megszakadni a pályán, úgyhogy egyelőre erősen csodavárás kategória, hogy képes folyamatosan koncentráltan kosárlabdázni.

Nem kevesebb ima kell ahhoz sem, hogy Odenből kosaras legyen megint, viszont ha nála bejön az Isteni csoda, a "várható nyeremény" kategóriákkal nagyobb, mint Beasley-nél. Egy olyan játékossal nehéz számolni, aki 4 szezon alatt összesen 82 mérkőzést töltött a parketten, 2010 óta pedig nem is lépett pályára egyetlen profi ligában sem, az azonban jó jel lehet a Heat-drukkereknek, hogy több csapat is próbálta megszerezni őt az előbb említett tények ellenére, valószínűleg a privát edzéseken tényleg jól festhetett az egykori első választott. Oden egy teljesen új opciót nyitna a bajnok előtt, hiszen védekezésben ilyen minőségű középjátékosuk Alonzo Mourning óta nem volt.

Chris Andersen tavaly a pattanózásban sokat segített, és gyenge oldalról szép blokkokat adott, de 1-az-1-ben nem ugyanaz a kategória, mint amit Oden képviselt azon a pár mérkőzésen, amin sikerült játszania, és az egész csapat hátsó tevékenységére sokkal komolyabb hatással lehet, mint Birdman. Az egyértelmű, hogy 15-20 percnél többet nem fog játszani valószínűleg a szezon végén sem, ám abban az időben Bosh-nak is nagy segítség lehet az ottléte, hiszen egyrészt nem kell centerben szenvedni a posztra azért kevésbé alkalmas ex-Raptornak, másrészt elöl-hátul borzasztóan jól kiegészíthetnék egymást. Oden a manapság kihalóban lévő klasszikus centerek mintapéldánya, ami Spoelstrának egy újabb taktikai variációt adhatna, ezzel megnehezítve a Heat elleni felkészülést az ellenfelek számára.

Összességében a helyzet itt sem sokat változott. A keret bombaerős, nagyon jól variálható, mivel sokan képesek több poszton is magas szinten teljesíteni, small-ballra ugyanúgy alkalmas, vagy talán még jobb, mint a klasszikus felállásra. Komoly kérdés, hogy a tavaly a lejtőn elindulók közül ki tud egyáltalán megállni a lefelé menetben. Szinte minden kiegészítőemberről elmondható ugyanis, hogy nemcsak a statisztikáik, de a játékuk minősége, a csapatjátékhoz hozzáadott értékük is kezd erősen visszaesni. A nagy hármas pedig önmagában szerintem kevés ahhoz, hogy triplázni tudjon a Heat, a két bajnoki címükből vastagon kivették a részüket a Battier-k, Millerek, Chalmersek. Ha közülük senki, vagy alig 1-2 ember tud hozzászólni idén, az szerintem most nem lesz elég. A másik nagy kérdés, hogy mi lesz Odennel, ő ugyanis lehet ezeknek a kiegészítőknek az idei pótléka is, ha legalább 15-20 percig bevethető lesz a rájátszásban is.

Hogy lesz-e ismétlés a döntőben? Szerintem nagyon kicsi rá az esély. Az egy dolog, hogy nyugaton több csapat is sokat erősödött, így a Spurs nyakán ezúttal kicsit többen lesznek, mint tavaly, de ugyanez igaz keletre is, ha a szerencse nem áll LeBronék mellé. Visszatér ugyanis Derrick Rose, a Chicago ellen pedig még a Heat is utál játszani, nem is kedveli egymást túlzottan a két csapat amellett, hogy elismerik a másikat. Ott van a tavaly hatalmas csatában kikapó Indiana Pacers is, akik egy új, várhatóan jóval erősebb cserepaddal próbálják meg letaszítani a trónról a Heatet. A két New York-i együttest sem szabad lebecsülni, mert bár mindkét gárdánál nagyon sok a kérdőjel, erős, mély kereteket sikerült összerakniuk. A Miami még mindig a bajnoki cím első számú esélyese mint bajnok és mint az a csapat, amelynél ott van a liga legjobb játékosa. De hogy mindkét együttes döntőbe jusson, ahhoz szerintem hasonló sérüléshullám kell az ellenfeleknél, mint volt ebben az évben.