Lóránt András: Így működik a Spurs
Lóránt András játékosügynök a San Antonio Spursnél tanulmányozhatta, hogyan működik egy NBA-s klub. Nagy titkok nincsenek, az alázat a siker egyik titka, és a Spursnél igyekeznek mindenkit családtagnak tekinteni. A család azért elég nagy, közel négyszázan dolgoznak a klubért, és inkább egy multinacionális vállalathoz hasonlít."Az NBA-ben 30 csapat vásárolta be magát a franchise-be, a klubok hasonló szervezeti modellt követnek, de mégsem mindegyik mondhatja el magáról, hogy üzletileg is sikeres. A San Antonio az egyik kirakatcsapat - kiszámítható működése és egyedi játékospolitkája miatt.
A Spursnél élesen elválik az üzleti és a sportszakmai rész. A klub tulajdonosa Peter Holt, a Caterpillar amerikai főnöke, 1996-ban vásárolta be magát, ő birtokolja az összes sport- és entertainmentjogot. A klubot két általános igazgatóhelyettese irányítja, az üzleti ügyekért felelős R. C. Bufforddal mi is találkoztunk, a szakmát pedig Dennis Lindsey viszi. Ő is elismert alakja a kosárlabdázásnak, végigjárta a ranglétrát, segédedző és játékos-megfigyelő volt. A csapatnál azonban Gregg Popovich edző a legbefolyásosabb. Neki olyan hatalma van, mint Alex Fergusonnak a Manchester Unitednél, nem ő a pénzember, de amit mond, az történik. Neki is köszönhető a jó szellemiség, az emberi oldal nagyon sokat számít nála, aki elszáll magától, esélye sincs, hogy a csapatba kerüljön, jól beépíti az európai játékosokat és az amerikaiak is jól adaptálódnak nála.”
A piac elviekben kiegyensúlyozott, az összes fizetés is nyilvános, de csak a klubok harmada termelt nyereséget az előző szezonban - (a szer.: hivatalosan, a tavalyi lockout alatt viszont rengetegen támadták ezt a tézist, ám az ellenkezőjét mindmáig nem sikerült, nem lehetett bizonyítani). A fizetési sapkát is azért találták ki, hogy ne tudják a csapatok összevásárolni a szupersztárokat, és hogy ne görgessenek adósságot maguk előtt, de mégsem mindenhol tudtak jól gazdálkodni. „A Spurs nagyon egyszerű alapelvvel hozza be a pénzt: Gyűjts nagyon jó karaktereket és nyerj! A jó karakter eladja magát, a Spursnél pedig három olyan játékos is van, Tony Parker, Manu Ginobili és Tim Duncan, akire lehet építeni. Ez a csapat nyer is, 1999 óta négy bajnoki címet gyűjtött be, és még háromszor konferencia döntőbe is jutott ezen felül.”
A Spursnek is az célja, hogy minél több bérletese legyen a hazai meccsein, most körülbelül tízezren vannak, a jegyértékesítést külön 60 fős iroda intézni, úgy működik, mint egy multi, telemarketinggel próbálja rávenni a potenciális szurkolókat a bérletvásárlása, iskoláknak, cégeknek ajánlanak fel kedvezményeket.
Az NBA-szabályok miatt is ügyesnek kell lennie a klubnak, hogy megtalálja a közönségét. A szabály szerint egy-egy klub 75 mérföldes körzetben folytathat promóciót és végezhet jegyértékesítést. Ezen a távolságon túl már minden az NBA hatókörébe tartozik. „A Spurs Dél-Texasra koncentrál, az államban még a Dallas Mavericksnek és a Houston Rocketsnak is van franchise joga, osztozniuk kell a területen, és Mexikóban is piacot lát. Ezért sem véletlen, hogy a spanyol ajkúakat megcélzó hirdetései vannak. Nagyon erős a profitot termelés kényszer, ezért indokolt is az óriási stáb alkalmazása, 300 milliós piacra dolgoznak, és azért sem véletlen, hogy egyre több európai játékost igazolnak le, velük piacot is szereznek.
„Csak a jegy árából nem is tudnák kifizetni Tim Duncan bérét, mindent megragadnak, hogy pénzt csináljanak, ezért egy este nem ér véget a meccs lefújásával. Az arénából kifelé szurkolói zónába terelik a nézőket, ahol még vagy két-három órát el lehet tölteni, élőzene szól és együtt lehet bulizni a cheerleaderekkel, közben persze nem egy és nem két sör fogy el. Az aréna adottságait is igyekeznek kihasználni, egy viszonylag csendesebb saroknak, ahol beszélgetni is lehet, külön szponzora van, néhány évig a szingliket várták ide, akkor egy sörgyár volt a támogató, de egy éve már a családoknak ajánlják ezt a helyet.”
„A Spurs hiába tartozik a gazdag klubok közé, nem engedi meg magának azt a luxust, hogy saját arénája legyen, inkább bérleti díjat fizet, és a város által fenntartott létesítménybe viszi a meccseit, ahol hoki és WNBA-meccseket is rendeznek. Az ok egyszerű, egy szezonban 40 hazai meccsel lehet számolni, de óriási ráfizetés lenne ekkora kihasználtsággal működtetni az arénát.”
Bár a játékosok a klub alkalmazottjai, meglehetősen nagy szabadságot kapnak:„ Mindenkinek külön ügynöke, menedzsere, kiszolgáló személyzete, a legnagyobb sztároknak külön biztonsági szolgálata van. A játékosok minden ügyben maguk dönthetnek, legyen az üzleti vagy más természetű, a Spurs mindig csak javasol. Abba sem szólnak bele, sok más válogatottól vagy csapattól eltérően, hogy hogyan használják a kosarasok a közösségi médiát. Azt szokták mondani, hogy olyat posztolj, amit nem szégyellnél anyukád vagy a 13 éves unokahúgod előtt sem. Akik mondjuk nem valószínű, hogy arra kíváncsiak, hogy hogyan töltötted az estét a night klubban.”
Amikor Hanga Ádám kint járt a San Antonióban, neki is azt mondták, hogy a Spurs-család tagjaként tekintenek rá. Lóránt megerősítette, hogy a figyelmesség nem csak egy máz, a klub politikájának része, amiért más NBA-s klubok is irigyelik: „Extra figyelmesek, még a felső szintű vezetők és edzők is tudják, ők a játékosokért vannak, mindig a legnagyobb alázattal dolgoznak értük, hiába nagyobb akár a fizetésük, mint egy sztárjátékosnak. Boldog és kiegyensúlyozott kosarasokat akarnak látni, mert tudják, hogy a pályán csak így lehet esélyük nyerni. Ha találkoznak egy játékossal, mindig csak azt kérdezik, mit tehetek értek, és nem megjátsszák magukat, komolyan érdekli őket. Ilyen szintű alázattal európai kluboknál sem találkoztam, de ez az, ami átültethető akár hazai viszonyokra is."
A Spurs tényleg családként tekint az alkalmazottaira és a nézőire is. „ Amikor kritikák jöttek, hogy nem elég kedves a kiszolgáló személyzet az aréna körül, nem kerestek új embereket, hanem az összes dolgozót elküldték személyiségfejlesztő tréningre. Egyszerűen fontosnak tartja a klubvezetés, hogy a kilátogató néző mindig ugyanazokkal az arcokkal találkozzon, és a hotdogárust is barátként köszönthesse.”
Az NBA-ben hagyományos utánpótlásbázisa nincs a kluboknak, ugyan vannak a Development League-ben szereplő (Az NBA hivatalos "fejlesztési ligája") fiókcsapatok, a Spursnél ez a Austin Toros, de nem az a fő merítési lehetőség. „Ahogy azt a Moneyball című filmben is láttuk, elemzők vadásznak a játékosokra, és 3-4 négy játékos-megfigyelő csak az amerikai főiskolás kosárlabdát követi.
A gazdasági válság az NBA-ban is éreztette a hatását, megnyirbálta a játékosmegfigyelő-hálózatot. Régen 12 játékos és két-három edző alkotott egy csapatot, ma már a játékosok körüli stáb is 20-25 fős. Edzők, segédedzők, videókoordinátorok segítik a munkájukat. Utóbbiak meccsnapokon 14-16 órákat dolgoznak, és a Spurs még véletlen sem helyieket vesz fel erre a pozícióra. Nem szurkolókat akarnak, akik elájulnak mondjuk Ginobilitől, hanem profikat.”