Los Angeles és a többiek

Los Angeles Lakers

Távozott: Lamar Odom (Mavs), Shannon Brown (Suns), Joe Smith (FA), Theo Ratliff (FA).

Érkezett: Troy Murphy (Celtics), Josh McRoberts (Pacers), Jason Kapono (FA), Darius Morris (draft), Andrew Goudelock (draft), Gerald Green (FA).

A 2011-es, Dallas elleni kiesés után gyökeres változások történtek a Lakersben, hiszen Phil Jackson visszavonult, és a csapatot tulajdonló Jerry Buss fia, Jim Buss lett a fő döntéshozó. Eddig (finoman fogalmazva is) vegyes fogadtatású döntések születtek, kezdve azzal, hogy Bussék a 2009-es év edzőjét, a LeBron James-féle Cavaliers-szel csak az alapszakaszban villogó Mike Brownt szerződtették a kispadra. Egy külön misét megérne az edzői stáb kialakítása (ahol egyébként a menedzsment kifejezetten okosat húzott az olasz Ettore Messinával, és a Detroittal beégő John Kuester is kiváló segédedzőnek), egy biztos: a triangle után egy sokkal védekezésorientáltabb, támadásban sablonosabb játékra áll át a Lakers. Ami közel sem jelent egyébként rosszat.

A probléma ott kezdődik, hogy a meghiúsult Paul-csere kapcsán Lamar Odom, 2011 legjobb hatodik embere megsértődött, és azonnali cserét kért. Ha ehhez hozzávesszük Shannon Brown távozását (több pénzért igazolt el), nem kérdés, hogy nagyon sokat gyengült a Lakers amúgy sem túl erős kispadja. A Dallastól ellenértékként kapott TPE (csereértékként adható, virtuális pénzösszeg) felhasználása egyelőre kérdéses, mindenesetre lesznek olyan játékosok, akiket hiányposztra lehetne szerződtetni a segítségével (például az irányító Kirk Hinrich Atlantából).

Az érkező Murphy-McRoberts magasember páros elfogadható a kispadra, mint ahogy Kapono és a fiatal játékosok is beépíthetőek a keretbe, a szerkezet azonban még egyáltalán nincs kész (nem 2-3 hetes munka egy ilyen). Brown mester kénytelen lesz alkalmazkodni ahhoz, hogy Kobe Bryant, ne szépítsük, nem olyan gyorslábú már, mint 2-3 éve, így a nyáron kiszálkásodó Barnes várható a kezdőbe, tehermentesíteni. Az Artestből Metta World Peace-szé avanzsáló, az nba.com adatai szerint 118 kg-ot nyomó lélekgyógyász a padról fog beszállni, kvázi Lamar Odom pótlékaként. Nem kis feladat ebből egy épkézláb csapatot összerakni, hiszen emellett Walton, Derek Fisher és Blake sem gyorsult, Gasol motivációja óriási kérdőjel – furcsa módon a nyáron a maradék felesleges kilóitól is megszabaduló Andrew Bynum térdei stabil pontnak tűnnek ebben a kérdőjelhalmazban.

Egyelőre a meghiúsult Paul-csere mellett Howardról is letettek egy időre Hollywood manapság szürkébb oldalán - de talán náluk a legnagyobb az esély arra, hogy szezon közben egy kisebb bombát dobjanak a keretbe, és egy bajnokesélyest próbáljanak faragni a Lakersből. A jelenlegi alakulat ugyanis talán a playoff második körére jó lehet, annál messzebb nem juthatnak.

Kezdőötös: Fisher - Bryant - Barnes - Gasol - Bynum
Cseresor: Blake - Morris/Goudelock - Ebanks/Kapono - Artest/Walton - Murphy/McRoberts.

Tipp: 3-6. hely bármelyike a Nyugati Konferenciában.

Los Angeles Clippers

Távozott: Eric Gordon (Hornets), Al-Farouq Aminu (Hornets), Chris Kaman (Hornets), Jamario Moon (FA).

Érkezett: Chris Paul (Hornets), Chauncey Billups (Knicks), Caron Butler (Mavs), Trey Thompkins (draft), Travis Leslie (draft).

Ahogy valaki szépen megfogalmazta a minap: az UFO-k valószínűleg elrabolták a Clippers tulajdonosát – vagy kék-pirosba öltözött fanatikusok tartják fogva. Nem nagyon lehet mire vélni ugyanis, hogy a mindig óvatos Sterling hogyan engedhette meg Neil Olshey GM-nek, hogy meghúzza azokat a lépéseket, amelyek egyébként teljesen logikusak egy olyan franchise-player megtartásánál, mint Blake Griffin. Olshey-nak már most oda lehet adni az év GM-je címet, pedig a szezon még el sem kezdődött – az úriember ugyanis eddig még nem tudott hibázni.

A Paul-cserénél odaadta ugyan a gárda legjobb pontszerzőjét, Eric Gordont, de mellé egy alig használt kiscsatárt és egy nagy, de már nem igazán használható lejárót (meg persze draftjogot, de ez mellékes) kellett beáldoznia az NBA top5 irányítójáért – aki a liga legjobb alley-oop passzolója. Griffin mellé hosszabbított a fiatal rugólábú centerrel, DeAndre Jordannel, sőt olcsón jutott hozzá Caron Butlerhez és Chanuncey Billupshoz, akik a kellő playoff-tapasztalatot adják a gárdához. Érdemes megfigyelni, hogy a korábban a magas draftpickekre hajtó Clippersnél tavaly szívfájdalom nélkül szabadultak meg a később 1/1-essé váló cetlitől, és most a Minnesota védtelen elsőkörösét adták oda a Hornetsnek – viszont az élet (és a csapat összetétele) eddig őket igazolja.

Nem túlragozva az ügyet, a Clippers két hét alatt lottery-csapatból (papíron) bajnokesélyes alakulattá változott. Hogy miért csak papíron? Az ok a kispadon, de nem a cserék között található: Vinny Del Negro. Sajnos továbbra is a Bulls egykori vezetőedzője irányítja a Clipset, és komoly kétségek merülnek fel eddigi edzői munkásságán végigtekintve: ez a csapat vajon az ő kalibere? Tavaly a szupertehetséges Aminu beépítése annak ellenére nem sikerült, hogy posztján nem akadt értékelhető ellenfele. Jó eséllyel az alapszakasz rég nem látott sikereket hoz majd a Clippersnél, azonban félő, hogy a playoffban, ahol már reagálni kell az ellenfelek húzásaira, Del Negro-ról gyorsan ki fog derülni, hogy meztelen.

Egy biztos, ez a keret nagy dolgokra képes: az alacsony posztokon akkora tülekedés van, hogy nagy valószínűséggel ritkítani fogják a keretet (a sérült Bledsoe felépülése után Mo Williams és Foye a legesélyesebb arra, hogy távozni fog, helyükre talán egy magasabb dobóhátvéd elférne). Felső posztokon pedig a Torontóban kiváló szezont futott erőgéppel, Reggie Evans-szel az utolsó puzzle-darab is a helyére került.

Kezdőötös: Paul - Billups - Butler - Griffin - Jordan.
Cseresor: Bledsoe/Mo Williams - Foye/Leslie - Gomes - Cook/Thompkins - Evans.

Tipp: 2-5. hely bármelyike a Nyugati Konferenciában.

Phoenix Suns

Távozott: Aaron Brooks (Kína), Vince Carter (waiver, Mavs).

Érkezett: Markieff Morris (draft), Shannon Brown (Lakers).

A Sunsnál nem volt nagy mozgás: az öregedő Vince Cartert kalkulálhatóan elküldték, Brooks egyelőre Kínában rekedt – helyettük a Lakers ugrógépe, Shannon Brown érkezett, illetve a Morris Twins egyik tagja. A Suns tipikusan se hús, se hal mostanában: nem fognak ráhajtani a első draftpickre, ugyanakkor a playoffra sincs sok esélyük, hiszen riválisaik folyamatosan erősödnek, ők pedig jó esetben is stagnálnak. Nem mellesleg Steve Nash szerződésének (és talán pályafutásának) utolsó éve következik.

Persze nem minden szürke Arizónában, hiszen előző szezonban saját maguk számára is váratlanul egy remek palánk alatti ember hullott az ölükbe a Vince Carter-cserében: a Lengyel Kalapács, Marcin Gortat. Mellette Nash is kivirult valamelyest, hiszen újra volt kivel alley-oopokat termelni, még ha ez nem is látszott meg a gárda mérlegén. Morris érkezésével egy megbízható duó kerül a magas posztokra az előző évi Frye-Warrick-Robin Lopez rémálom után – utóbbiak viszont csereszerepben nem teljesítenek rosszul, vagyis magas posztokon látszik valamennyi fény az alagút végén.

Tulajdonképpen a Nash-Brown hátvédpáros még működhet is, kiegészülve kiscsatárban az örökifjú Grant Hill-el, sőt az igazi vagány SG/SF átmenet Jared Dudley tökéletes a csereember szerepébe - mögöttük ugyanakkor nincs sok értékelhető tudású/mentalitású ember (még az a Marcus Landry is kapott egy lehetőséget, aki Hanga Ádám csapattársaként a Manresában sem nyújtott felejthetetlen produkciókat). Ez viszont nagyon komoly probléma, mert Nash lassan már csak 1-1 félidőre jó. Abban bízhatnak, hogy Aaron Brooks valahogy elszabadul Kínából és vissza tudják édesgetni, ez azonban nem lesz egyszerű feladat.

A Sunsnak elég kemény szezonja lesz, és nem lennénk meglepve, ha feladnák az elveiket, és féltávnál szép lassan elkezdenének tankolni a lottery-re. Arra a lottery-re, ahol talán Steve Nash utódját is kidobja a gép. Erre minden esélyük megvan, hiszen Nash-t is a hasonlóan erős 1996-os drafton szerezték meg a 15. helyen. A történelem vajon ismétli önmagát?

Kezdőötös: Nash - Brown - Hill - Morris - Gortat
Cseresor: Telfair - Dudley - Lawal - Frye/Warrick - Lopez.

Tipp: 10-15. hely bármelyike a Nyugati Konferenciában.


Golden State Warriors

Távozott: Reggie Williams (FA, Bobcats), Louis Amundson (Pacers), Vladimir Radmanovic (FA, Hawks), Al Thornton (FA), Acie Law (FA), Charlie Bell (amnesztia).
Érkezett: Brandon Rush (Pacers), Klay Thompson (draft), Kwame Brown (FA, Bobcats).

A Csendes-óceáni csoportban nem csak a Lakersnél, hanem a Warriorsnál is edzőváltás történt, a közepesnél kicsit gyengébbet teljesítő Keith Smartot Jackson váltotta – sajnos nem Phil, hanem Mark. Az eddig csak televíziós kommentátorként szakértő egykori asszisztkirály ellesett néhány marketingfogást a médiában eltöltött évek alatt, mással nagyon nem magyarázható, hogy értékelhető edzői tapasztalat híján (idén nem egyedi a jelenség amúgy…) rábízták a franchise felvirágoztatásának feladatát.

Mindenesetre Mark jött, látott… és egyelőre csak kapkodja a fejét. Néhány játékos elküldésével egyet lehet érteni, ugyanakkor születtek érdekes döntések, többek között a nagyszerű (fél)szezont futó Reggie Williamst már az előző évad második felében is jegelte Smart, holott az egykori NCAA-gólkirály nem egyszer gurított 30 pont közeli meccseket, igazán hasznos tagja volt a gárdának, mint hatodik ember. A helyére a draftról behúzott Klay Thompson (aki nem mellesleg az 1978-as draftelső erőcsatár-center, Mychal Thompson fia), nagyon tehetséges, ugyanakkor ő sem kap majd több percet, mint Williams, hiszen Dorrell Wright-tal eléggé üti egymást a játékuk – így egy értékes, 11. picket pazarló módon használt fel a csapat. Erről kicsit bővebben mindjárt.

A gárda alacsony posztokon igazán erős – legalábbis az előrejátékban. A Curry-Ellis páros remekül vezeti a támadásokat, ugyanakkor védekezésben már akadnak gondok. Persze semmi nem lehet tökéletes, logikusan ilyenkor jó védőjátékosokkal töltjük fel a magasabb posztokat – és itt kezdődnek a problémák. A kiscsatár Dorrell Wright sokkal inkább egy kinti dobó kiscsatár, mint védőzseni, az U-19-es világbajnok Thompsonnak elég lesz felvenni az NBA tempóját - és a palánk alatti emberekre sem kötne életbiztosítást épeszű ember. David Lee prímán tépkedte a pattanókat New Yorkban, itt azonban komoly gondjai voltak védekezésben, Andris Biedrins pedig remek blokkológép lehetne – ha nem küzdene komoly testi és lelki gondokkal. A tavaly draftolt Udoh sérülése miatt alig jutott szóhoz, a friss szerzemény Jeremy Tyler még egy nagyra nőtt gyerek – nem volt véletlen, hogy decemberben a Warriors első számú célpontja egy használható magasember volt.

Az akarat dicséretes, de mit sem ér, ha Oakland jelenleg nem elég vonzó egy sztárnak – így maradt Kwame Brown, akinek valami egészen megmagyarázhatatlan módon adtak egy újabb, 7 millió dolláros esélyt. Lelkük rajta. Nagyon nehéz megtippelni, hogy hol végez a szezon végén a Warriors. Új és tapasztalatlan edző, bírósági ügy (Monta Ellis), motiválatlan és rossz centerek, rövid felkészülés – ezek olyan problémák, amelyek előrevetítik, hogy a tulajdonosok hangzatos kijelentései mögött igazából egy cél húzódik meg: a 2012-es szuperdrafton minél előrébb húzni és lecsapni egy olyan centerre, aki 7-8 évre megoldja a Warriors régóta fennálló palánk alatti gondjait. Ha ez az elképzelés, akkor tökéletes úton járnak.

Kezdőötös: Curry - Ellis - Wright - Lee - Udoh
Cseresor: I. Smith - Rush - Thompson - Brown - Biedrins

Tipp: 12-15. hely bármelyike a Nyugati Konferenciában

Sacramento Kings

Távozott: Samuel Dalembert (Rockets), Omri Casspi (FA), Beno Udrih (FA), Antoine Wright (FA).
Érkezett: JJ Hickson (Cavs), Travis Outlaw (amnesztia, Nets), Jimmer Fredette (draft), Isaiah Thomas (draft), Tyler Honeycutt (draft).

A Kingsnél egy minden szempontból idegbeteg szezonon vannak túl, nem csak a játékoskeringő, hanem a franchise körüli ismert problémák miatt is. Úgy tűnik, hogy a 2011-12-es évad mindkét fronton nyugodtabb időszakot ígér: a Maloof-család és Sacramento kezd megbékélni egymással, és a tervek szerint hamarosan felépül egy hipermodern új aréna – és egyelőre úgy tűnik, hogy a nézők egy jó csapatot is láthatnak majd benne.

A érkezők és távozók listáját végigböngészve nem nehéz észrevenni, hogy egy kisebb generációváltást hajtottak végre a csapatnál, hiszen Dalembert, Casspi és Udrih is értékes, de az idősebb korosztályhoz tartozó játékosok, akik még jó teljesítményre képesek 1-1 erősebb csapatban, ugyanakkor a Kingséhez hasonló újjáépítésnél csak nyűgöt jelent a nagyobb szerződésük és az idő, amit elvesznek a fiataloktól. Velük nem hosszabbítottak, így tulajdonképpen egyetlen komolyabb múltú veterán, John Salmons maradt a keretben. Salmons az elmúlt években sehol nem váltotta meg a világot, a draft napján viszont visszakerült Sacramentóba, ahol 2006 és 2009 között kiválóan teljesített – talán itt visszatalál régi önmagához. Érdekesség, hogy a kiscsatár-poszt környékén van a legtöbb rutinos játékos, hiszen Salmons és a Kings-őskövület Garcia mellett az a Travis Outlaw is négyéves szerződést kapott decemberben, akit kissé érthetetlen módon láncolt magához a menedzsment. A régi motoros edző, Paul Westphal (a Phoenix Sunst 1993-ban nagydöntőig vezette) ugyanis bőven adott lehetőséget a UCLA Egyetemen kiváló védekezésével kitűnő újoncának, Tyler Honeycuttnak is az előszezonban.

A palánk alatt egyelőre gondban van a Kings, hiszen a második évét kezdő, de védekezni annyira nem szerető DeMarcus Cousins mellé kiváló pár lehetett volna a Houstonból ismert védekezőzseni, Chuck Hayes. Sajnos azonban Hayes aláírt szerződése az alulméretezett center szívizomgyulladása miatt lekerült az asztalról, így szegény ember vízzel főz – alapon JJ Hickson kerül a kezdőbe, aki azonban minden, csak megnyugtató megoldás nem. Mellettük az atlétikus fiatalok, Jason Thompson és Donte Greene tehetnek még hozzá a gyűrű alatti játékhoz, a többiek aligha – ugyanis nem nagyon vannak ’többiek’.

Nem említettük még a Kings hátvédjeit, nem véletlenül. Egy igen érdekes trió jött létre, akik látszólag egyáltalán nem passzolnak egymáshoz: Tyreke Evans a modern, gyűrű felé törő irányítók sorába tartozik, Marcus Thornton egy klasszis támadójátékos potenciáljával rendelkezik, védekezésben azonban nem faktor – az újonc, szintén parádésan dobó Jimmer Fredette pedig irgalmatlan hype-ot épített maga köré az egyetemen, ez viszont nem oldja meg fizikális hiányosságait, amivel szembesülni fog az NBA-ben. Összességében három olyan kisember van a Kingsnél, akik nagyszerűen dobnak, passzolni és védekezni viszont nem tudnak/nem akarnak. Mellettük ott harcol majd a percekért a mindössze 175 centire nőtt Isaiah Thomas (nem összetévesztendő Isiah Thomas-szal), aki a hozzá hasonló magasságú irányítókhoz hasonlóan nagy küzdő, de most mintha kicsit sokan lennének előtte a sorban. Kíváncsian várjuk, hogy Westphal hogyan rakja össze a játékukat – egy biztos, pályafutása egyik legkeményebb diója lesz. Ha azonban sikerül, mennybe megy.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a Kingsnél megindult valami. Az irány (fiatalítás) jónak tűnik, ez a csapat azonban ebben a formában nem sok mindenre lehet képes – a következő 1-2 évben azonban kiderülhet, ki alkalmas a nagyobb feladatok elvégzésére. Ők, és az időközben draftolt tehetségek elegyéből jöhet létre néhány éven belül az a playoff-csapat, amire már nagyon várnak a fanatikus sacramentói nézők.

Kezdőötös: Evans - Thornton - Honeycutt - Hickson - Cousins
Cseresor: Thomas - Fredette - Garcia/Salmons/Outlaw - Thompson - Greene

Tipp: 12-15. hely bármelyike a Nyugati Konferenciában